Képek mögött rejlő üzenetek

2011. április 05. 21:10 - nemzetikonyvtar

Pénteken a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Békásmegyeri Könyvtárában Vasné Tóth Kornélia, tudományos munkatársunk nyitotta meg az Irodalmi kalandozások az ex librisek világában című kiállítást.

A tárlat 2011. április 30-ig látható. Budapest, III. kerület Füst Milán u. 26.

Blogunkban olvasható a megnyitó szövege:


Kedves Közönség! Tisztelt Megjelentek!

Szeretettel köszöntök mindenkit az „Irodalmi kalandozások az ex librisek világában” c. tárlat megnyitóján. A kiállítás – címében is jelzetten – az irodalom és a képzőművészet összefonódására, összetartozására fókuszál. A mai kor, a modernitás egyik velejárója a képiség, a vizualitás megnövekedett szerepe. A pictural turn, a képi fordulat összefügg a nyelvi fordulattal, a linguistic turn-nel. A világ és a képek szövegként való leírhatósága, értelmezhetősége az irodalomtudományban és a képzőművészetben is előtérbe helyezte az írás és kép viszonyát, egyúttal az egyes tudományterületek összekapcsolódására, interdiszciplinaritására irányította a figyelmet.

A képek formanyelve első megközelítésben adekvát információt hordoz, mindannyiunk számára könnyen értelmezhetően. Egy illusztráció, egy irodalmi mű nyomán készített alkotás esetén azonban a kép diszkurzív viszonyba lép azzal a szöveggel, mely az ihlető forrása, s a kép jelentése a szöveg ismerete nélkül nem, ill. csak részlegesen fejthető meg. Az irodalmi mű címének vagy sorainak szerepeltetése elindíthat minket a helyes értelmezés útján, de ez számos esetben nem áll rendelkezésünkre. Ekkor marad a képi kontextus kitágítása.

 


Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a mély dolgok, jelentések gyakran kimondatlanul maradnak, azaz, József Attila szavaival „fecseg a felszin, hallgat a mély” (József Attila: Dunánál). Keresztury Dezsőt idézve: „hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,/ hogy mondjam el az életet,/ hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?” (Elmondhatatlan). Az irodalom és a képzőművészet ennek az elmondhatatlannak az elmondására, megjelenítésére tesz kísérletet. A jelen kiállításon szereplő képek, ex librisek és kisgrafikák vizualitás nyelvén kifejezett tartalmait akkor érthetjük meg, ha igazi befogadókká válva eljutunk a „látáshoz”, a lényeg, a kép mögött rejlő üzenet megértéséhez.

A kiállított 19 tablón szereplő kb. 135 alkotás, a Kisgrafika Barátok Köre archívumából válogatott kisgrafikák többsége ex libris, de találhatunk köztük alkalmi és szabad grafikákat, ill. illusztrációkat is. Ezek alkotói közt kisgrafika életünk, az 1959 óta aktívan működő Kisgrafika Barátok Köre olyan jelentős, részben még élő, részben már elhunyt művészei szerepelnek, mint Andruskó Károly, Baász Imre, Bagarus Zoltán, Bakacsi Lajos, Bordás Ferenc, Budai Tibor, Csiby Mihály, Dinnyés Ferenc, Drahos István, Fery Antal, Gácsi Mihály, Józsa János, Kékesi László, Keresztes Dóra, Kertes-Kollmann Jenő, Kopasz Márta, Kőnig Róbert, Kőhegyi Gyula, Menyhárt József, Moskál Tibor, Müller Árpád, Nagy Arisztid, Nagy László Lázár, Perei Zoltán, Sajtos Gyula, Sós Zsigmond, Stettner Béla, Ürmös Péter, Varga Péter András, Várkonyi Károly, Vén Zoltán, Vince László és Xantus Géza. A lapok közt technikájukat tekintve éppúgy találhatók fa- és linómetszetek, mint rézkarcok, vegyes technikájú alkotások és számítógépes grafikák.


Az eltérő szemléletű és témájú képeket összekapcsolja az irodalomra, ismert íróinkra-költőinkre, ill. műveikre való reflektálás. A kiállított művek révén az irodalom és a mű, a megjelenített ábra és az alkotó dialogikus viszonyában mi, nézők is helyet kapunk. Nyomon követhetjük a gondolat útját a képben, kereshetjük az összefüggéseket, melyek a képeket összefűzik. Időutazást tehetünk, visszapillanthatunk irodalmi életünk nevesebb fordulópontjaira, tanúi lehetünk múlt és jelen, egyes személyek, korszakok, művek közti kapcsolódásoknak, realitás és fantasztikum keveredésének. A biblikus-mitikus időktől napjainkig számos irodalmi irányzat, tematikai csoport, hazai és külföldi vonatkozás szerepeltetve van. A műveken az elvont és az ábrázoló attitűd egyaránt érvényesül. Lássunk néhány konkrét példát!

Világirodalmunk elhíresült hősei, alakjai közül a szélmalmok ellen harcoló Don Quijote látható kedvenc lován, a Rosinantén, Póka György ex librisén (graf. Peteris Upitis). A komikus népi hősök egyikét, a magyar Lúdas Matyi német irodalmi megfelelőjét, Eulenspiegel bohócsipkás figuráját Ürmös Péter formázta meg.

Erőteljes hangsúlyt kap a vallási-mitológiai tematika. A görög mitológia neves történetei közül Daedalus és Ikarus mondája, a Minos király fogságából madárszárnyakkal kiszabaduló, de lezuhanó Ikarus alakja a magasra törés gyakran tragikus végét példázza, Budai Tibor grafikáján. A hitélmény, a kereszténység megjelenítése az egyik legnehezebben megfogható téma. Individuális jellegéből adódóan vagy a teljesen szubjektív, egyéni kifejezésmód elemei jelenítődnek meg, vagy a hit, a vallás dogmatikus megnyilvánulásaihoz kapcsolódó ikonográfia, a hitélet toposzai jellemzők. A bibliai motívumok közül az irgalmas szamaritánus alakja Kékesi László lapján a követendő példát idézi, nem úgy, mint az engedetlen, a cethal gyomrában szenvedő, az Úr parancsának ellenszegülő próféta, Jónás, Perei Zoltán grafikáján. A bibliai Jelenések könyve végítélete elevenedik meg Kőnig Róbert Arató Antal számára készített könyvjegyein a démoni lovasok és az angyali harsonaszó bemutatásával. Szent István legendáriumához kapcsolható az országot Máriának felajánló államalapító királyunk alakja. Nemzeti ereklyénk, a Szent Jobb országlásának megörökítése is István királyt idézi. Mindkettő Fery Antal grafikája. A középkor Istenközpontú szemlélete, Istenkeresése kap képi megformálást a madaraknak prédikáló, ill. az Úrnak hálát zengő Szent Ferenc alakjában, Bordás Ferenc és Varga Péter András grafikáján. II. János Pál pápa, 1978-tól haláláig a katolikus egyház feje, egyháztörténetünk karizmatikus alakja a római Szent Péter térrel látható Bagarus Zoltán alkotásán.

A sír, halál, elmúlás, gyász gondolatköre sokunkban összekapcsolódik vallási tartalommal, a hit megélésével. A kereszt, az angyalok ábrázolása a keresztény ikonográfia részei. Petőfi Sándor „Szeptember végén” c. versének elégikus hangulatát, a Szendrey Júlia számára szóló intelmet idézi Müller Árpád ex librise a sírok, fejfák közül kimagasodó Petőfi alakjának megjelenítésével:

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,/Fejfámra sötét lobogóul akaszd,/Én feljövök érte a síri világból/Az éj közepén, s oda leviszem azt”. Balatonfüred egy parti sétánya Rabindranath Tagore (1861–1941) nevét viseli. A világhírű bengáli hindu költő itt gyógyíttatta szívbetegségét 1926-ban. Felépülését követően, hálája jeléül hársfát ültetett a parkban. A régi indiai legenda szerint ugyanis, ha a fa gyökeret ver, ültetője – hogy láthassa annak megújuló hajtásait – sokáig fog élni. A hársfát és a hozzá kapcsolódó emlékverset örökíti meg Kőhegyi Gyula ex librise: „Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –/ Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet/ Az erre vándorlók fölött:/ A költő szeretett, míg élt”.
A szerelem is sokszor a reménytelenség, a szomorúság érzésével társulva jelenik meg irodalmunk számos alkotásában. A német felvilágosodás, a szentimentalizmus alapművét, Goethe Wertherjét a szerelmes hölgyének kezet csókoló ifjú képével idézi fel Ürmös Péter grafikája. A magyar felvilágosodás, a rokokó világa elevenedik meg Kőhegyi Gyula lapján Csokonai „A Reményhez” c. versének ismert részletével és a nárciszok képével: „Kertem nárcisokkal/ Végig űltetéd”.

 


A virágok mellett az állatábrázolások is gyakran valamely mélyebb eszmei mondanivalóval kapcsolódnak össze. Áprily Lajos „Vadlúd voltam” c. verse az ihletője Sajtos Gyula egyik grafikájának, mely a szabadságvágyat szólaltatja meg: „s most ott száll a V-seregben,/ hangja szól a fellegekben”. Petőfi Sándor népies, idilli hangulatú versei közül A négyökrös szekér címűt idézi Sajtos Gyula másik műve: az országúton baktató szekérrel, a csillagokkal, a szerelmespárral. Fekete István természet- és állatszeretetről tanúskodó regényei közül Ürmös Péter egyik linómetszetű grafikáján Lutrát, a vidrát szemlélhetjük.

Az állatok szerepeltetése gyakran mesei-mondai tartalommal ötvöződik, pl. Garay János ex librisén, a királylány és a kecskekörmök motívumával. A balatoni kecskeköröm a kiédesedő vizű pannóniai beltóban mintegy 5 millió éve élt kagylófajta lekoptatott maradványainak népies elnevezése. A számos változatban elterjedt monda szerint a kecskekörmök egy, a gőgjéért megbüntetett királylány Balatonba veszett aranyszőrű kecskenyájának maradványai. A kecskeköröm híressé válásában nagy szerepe volt Garay János regéjének (Balatoni kagylókból – Rege a tihanyi visszhangról VIII.), amelyben leírja a tihanyi visszhang és a kecskeköröm keletkezésének meseszerű történetét, az aranyszőrű kecskéket őrző királyleányról és a Tókirály érte epedő fiáról.

A haza sorsáért aggódó, érte felelősséget érző vátesz-költő alakja irodalmunk egyik vezérmotívuma. A téma gyakran összefonódik a rabság-szabadság kérdésével. Várkonyi Károly grafikája Petőfi Bordalának soraival a szabadság féltő érzését szólaltatja meg: „Szabadságunk, aki hozzád nyúl,/ elbúcsúzhatik a világtul,/ szívében vér s élet nem marad,/ kiürítjük, mint e poharat” (Bordal).

A Tapolcán született Batsányi János portréja mellett kufsteini rabságát is felidézi az egyik grafika, a börtön és a szabadon repkedő madarak szembeállításával, Ürmös Péter munkáján. Tompa Mihály ex librisén a költészetében is gyakori témaként szereplő rabság motívumát a megkötözött madarak képével fejezi ki Vén Zoltán grafikusművész.

Madách Imre Az ember tragédiája idéződik fel Kékesi László, neves bélyegtervező grafikus alkotásán. A mű drámai sorai a lét tragikumát szólaltatják meg: „Szétbomlik a rend, senki sem parancsol, / S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás/ Emelt fővel jár a békés lakók közt, /Utána a halvány gond, rémület/ S égből, földből se részvét, sem segély”.
A portré ex librisek közül külön csoportot képeznek a Szegedi Pantheon sorozat darabjai, melyek Szeged hírességeit mutatják be. Fery Antal több ex librise sorolható ide, többségük megrendelője Krier Rudolf volt. Ezek közül kiemelem Cserzy Mihály (1865–1925), az öreg Szeged krónikása mellett Dugonics András (1740–1818) piarista szerzetes, az Etelka c. mű írójának arcképét. Fery Antal portré ex librisei közül találkozhatunk még a Radnóti Miklós, Sík Sándor, Váci Mihály, Széchenyi István, Mátyás király emlékezetére készítettekkel.

József Attila portréja Kőhegyi Gyula és Sajtos Gyula megformálásában a költő tragikus halálát helyezi a középpontba. Az öregedő Arany János szerepel M. Kiss József grafikáján. Bagarus Zoltán ex librisén a töprengő, éltes Babits portréja az „Ősz és tavasz között” c. vers híressé vált soraival jelenik meg: „Ami betüt ágam irt a porba,/ a tavasz sárvize elsodorja” (Babits: Ősz és tavasz között).
Varga P. András grafikusművész számítógépes grafikáiból irodalmi vonatkozásai miatt kiemelhető a Szabó Dezső (1879–1945) író, publicista és a Mühlbeck Károly (1869–1943) grafikus, illusztrátor emlékére készített számítógépes portré-grafika (CAD). Mühlbeck élénk működést fejtett ki a folyóiratok és ifjúsági könyvek illusztrálása terén, a Borsszem Jankó, Új Idők, Én Újságom lapjain éppúgy találkozhatunk alkotásaival, mint a Göre Gábor és Mackó úr históriáiban.
Az olasz irodalomból Dante Alighieri (graf. Kőhegyi), az angolból John Milton portréját (graf. Fery) láthatjuk a tárlaton, egyúttal a világirodalom két alapművét, az Isteni színjátékot és Az elveszett paradicsom (1667) című eposzt is felidézve. Franz Kafka különös hangulatú, elidegenedett világának értelmezését segíti Baász Imre alkotása. A Mihail Bulgakov emlékére készített lap a művészsorsra is reflektáló Mester és Margarita képvilágát, gondolatait idézi.
Szavaimat Vén Zoltán világhírű grafikusművész egy – a kiállításon is szerepeltetett – ex librisének soraival, Vörösmarty Mihály: „Gondolatok a könyvtárban” c. művének alapfelvetésével zárom: „Ment-e/ A könyvek által a világ elébb?”. A kérdés a tudományon, tudáson túlmutatóan a művészetre is vonatkoztatható: Ment-e, mehet-e a művészet által a világ elébb? Mi, a XXI. század emberei erre igennel felelhetünk. Vörösmarty ösztönzése ma is időszerű:

„Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a mit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok”.

S mindezt azért, hogy felfedezzük, létünk nem olyan reménytelenül és elkeserítően fekete, sivár, mint ahogyan Stettner Béla grafikája Babits Mihály „Fekete ország” c. versét idézve ábrázolja, hanem sokszínű és tartalmas. Az itt látható ex librisek, kisgrafikák is létünk értékeit hirdetik.

E gondolatokkal kívánok kellemes időtöltést a kiállítás megtekintéséhez. Köszönöm a figyelmet!

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr502801428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.