Rövid időre hazatértek Rákóczi hamvai

2011. szeptember 27. 17:32 - nemzetikonyvtar

„Hamvaidnak elhozása végett elzarándokolnánk szívesen”
dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozataláról

A VII. szintjen, a katalógustér központi tájékoztatás előtti részén, 2011. szeptember 23-tól új kiállítási területet hoztunk létre. Célunk egy permanensen működő kamarakiállítás keretében jeles napokra, eseményekre, évfordulókra felhívni a könyvtárlátogatók és a kollégák figyelmét.

Országos Széchényi Könyvtár: Rákóczi kamarakiállítás
Képeink a megnyitóról

A sorozat első kiállításának témája a Rákóczi emlékévek zárórendezvényeihez kapcsolódik: 105 évvel ezelőtt, 1906. október 27-én Orsovánál lépte át a magyar határt az a feldíszített szerelvény, amely II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvait hozta haza. Az országos ünnepségek keretében két városban rendeztek nagyszabású gyászmenetet: Budapesten és Kassán. A jeles eseményeket a kiállítás korabeli nyomtatványok, fotók és mozgókép segítségével eleveníti fel. A hamvak hazahozatala a millenniumi ünnepségek záróakkordjaként a Rákóczi-kultusz csúcspontja volt. Ha már a kulminációról beszélünk érdemes néhány szót ejteni a kultusz kibontakozásáról is.
A Habsburg abszolutizmus korában tilos volt Rákóczi nevét említeni, vagy róla megemlékezni. A magyar országgyűlés 1715. évi 49. törvénycikkében hazaárulónak, a haza ellenségének nyilvánította a kurucok vezérét és társait. A 18. század utolsó éveiben, II. József elnémetesítő politikájának nyomása alól szabadulva, a nemzeti öntudat egyik megnyilvánulásaként bontakozott ki a Nagyságos Fejedelem kultusza. Később a magyar közéletet átható lelkesedés alábbhagyott, és majd csak a reformkorban tért vissza újra az irodalom területén. A cenzúra élénk figyelmétől kísérve, Vörösmarty a feledés ellen írta Mikes búja című költeményében a következő sorokat:

„Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé.
Vajha ne érezd ezt a súlyos földnek alatta,
S hogy fejedelmi porod nincs emlékezve, ne tudjad:
Ím élő emlék vagyok én, bú rajtam az írás,
És ha magyar tán még e gyászos földre vetődik,
Elmondom neki: „Itt nyugszik fejedelme hazádnak,
Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.”

A 1848-as forradalom napjaiban, Rákóczi című versében Petőfi immár szabadon idézhette meg a fejedelem emlékét:

„Az ügy, melynek katonája voltál,
Nemsokára diadalmat ül,
De te nem lész itt a diadalnál,
Nem jöhetsz el a sír mélyibül.

Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!”

A fent idézett Petőfi-vers néhány sora adta a kiállítás címét, jelezve azt a folyamatot, amely a hamvak hazahozatalának óhaja szintjéről a megvalósulásig vezetett. A kiegyezés előtti enyhülés időszaka kellett ahhoz, hogy kutatási céllal, tudósok merészkedjenek a törökországi sírokhoz.

Országos Széchényi Könyvtár: Rákóczi kamarakiállítás

Az események kronológiája:

Elsőként 1862-ben Kubinyi Ferenc, Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából utaztak Törökországba. Tudományos kutatásuk fő célja Mátyás király elhurcolt Corvináinak felkutatása volt. A konstantinápolyi szultáni könyvtárban sikerült több régi kódexet Corvinaként beazonosítaniuk. (Ezekből ajándékozott vissza a szultán 1869-ben és 1877-ben néhány példányt.) Kubinyiék Konstantinápolyból a bécsi konzul unszolására (a felkínált lehetőséget hivatalos engedélynek tekintve) egy napra Rodostóba kirándultak, ahol az idő rövidsége és a meghatottság miatt csak részleges kutatásokat végezhettek. 1888-ban Thaly Kálmán a három tudós nyomdokain, elbeszéléseik és leírásaik alapján indult el feltérképezni a helyszíneket. Rodostóban a helyi görög templomban részletesen leírta Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós főurak sírköveit. Nikodémiában (Izmid) felkereste az örmény temetőt és beazonosította Thököly Imre sírját.

Egy évvel később, 1889-ben Thaly egy ötfős Corvina-kutató bizottság tagjaként tért vissza Konstantinápolyba. Miután megszerezte a sírok feltárásához szükséges engedélyeket, Fraknói Vilmossal együtt azonosítás céljából, a lazaristák Szent Benedek templomában felnyitották II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József és Bercsényiné Csáky Krisztina sírjait. Rodostóban és Nikodémiában ugyanakkor nem végezte el a földi maradványok agnoszkálását. Thaly hazatérése után politikusként, tudósként minden megmozgatott a hamvak hazahozatala érdekében.

1903-ban Szádeczky Lajosnak Rodostóban hivatalos engedély nélkül sikerült kieszközölnie Bercsényi Miklós sírjának feltárását. 1904-ben Ferenc József engedélyt adott II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatalára. Tisza István miniszterelnök megbízásából Thallóczy Lajos utazott Törökországba a hamvak hazaszállításának előkészítésére. Vele tartott Edvi Illés Aladár akadémiai rajztanár és Forster Jenő magántitkár is. Az előkészületek során Rodostóból és Nikodémiából a földi maradványokat és sírköveket a konstantinápolyi lazaristák templomába vitték. 1906. október 17-18-án a magyar delegáció tagjai: Thaly Kálmán, Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thallóczy Lajos, Török Aurél, Forster Jenő és Kolossa Ferenc ünnepélyes keretek között a konstantinápolyi Szent Benedek templomban átvették a hamvakat Francois Lobry rendfőnöktől.

A magyar országgyűlés október 23-án törölte az 1715. évi 49-ik törvénycikknek a Rákóczit és társait megbélyegző részeit, az uralkodó már másnap szentesítette a határozatot. 1906. október 24-én indult útnak a hajó Konstantinápolyból fedélzetén II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Bercsényiné Csáky Krisztina, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós hamvaival, és a küldöttség tagjaival. Október 25-én a hajó befutott Konstanca kikötőjébe, a koporsókat és a sírköveket egy feldíszített különvonatra rakták át.

1906. október 27-én reggel 8 óra 20 perckor Orsovánál a szerelvény magyar földre érkezett, ahol a kormány tagjai, élükön Wekerle Sándor miniszterelnökkel, ünnepélyes keretek között vették át a hamvakat. Október 28-án reggel 8 óra 34 perckor futott be a vonat a budapesti Keleti pályaudvarra. Az érkezőket Bárczy István polgármester fogadta. A koporsókat díszes hintókra rakták, és a gyászmenet a Kerepesi (ez időtől Rákóczi) úton vonult a Szent István bazilikába, illetve Thököly hamvaival külön a Deák téri evangélikus templomba. A vonat este 8 órakor indult Kassára, ahová október 29-én hajnalban érkezett meg. II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje Csáky Krisztina, Eszterházy Antal valamint Sibrik Miklós hamvait a Szent Erzsébet dómban helyezték örök nyugalomra. Thököly Imre hamvait október 30-án, végakaratának megfelelően Késmárkra vitték, és az új evangélikus templomban helyezték végső nyugalomra.

A négy tárlóban elhelyezett dokumentumok közül említésre méltó néhány kuriózum. A hamvak hazahozatalának előmozdításában oroszlánrészt vállaló Thaly Kálmánnak két műve is látható. A II. Rákóczi Ferencz fejedelem ifjúsága című 1881-ben kiadott díszes, bordó kötésű, aranyozott szegélyű könyvét Kossuth Lajosnak dedikálta. Az ajánlás egy négysorossal indul, amelyben a szerző párhuzamba állítja a két államférfi életpályáját:

„Mily ádáz a balsors hatalma
Fáj tudni és érezni kín;
Dícső pályáitok jutalma:
Régen Rodostó, ma – Turin!”

A Rákóczi-emlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak föltalálása című 1893-ban kiadott művének egy olyan példányát őrzi a nemzeti könyvtár, melybe a hamvak hazahozatalával a magyar kormány által hivatalosan megbízott Thallóczy Lajosnak a következő bejegyzését olvashatjuk:

„Ez a példány volt velem 1904. okt. 4 – decz. 29. konstantinpolyi utamban és ezt tétette Thököly Imre hamvai elé az ismidti örmény templom szentélyében Stepan Hovagnimian érsek 1904. decz. 22-23. éjjel. Thallóczy”

Itt látható még Thallóczy Lajos 1906 október 5. – november 7. között vezetett útinaplójának korrektúrapéldánya a szerző javításaival és kézjegyével. A hamvak végső nyughelyének otthont adó kassai Szent Erzsébet dómról 1936-ban jelent meg egy monográfia Wick Béla tollából. A kiállított példány címlapján a következő ajánlás olvasható:

„Méltóságos Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármesterének, hálatelt szívvel és szeretettel, az édes anyaországhoz visszacsatolt Kassa törvényhatósági joggal felruházott sz. kir. város polgármestere Kassa 1939. január hó 21-én”

A történelem sodrában rövid időre Rákóczi hamvai ismét hazatértek.

A budapesti és kassai felvonulásokat megörökítő 1906-os mozgókép-felvételeket az OSZK Történeti Interjúk Tára jóvoltából tekinthetik meg.

Elbe István

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr473259568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.