Az Apponyi-könyvtárunk költözéseinek történetéről már írtunk blogunkban, most egy MTI hír szerint újra látogatható a Nyitrától északra fekvő egykori Apponyi-birtokon a híres     könyvtár. Hogy is van ez? Hol is található az Apponyi-könyvtár? Farkas Gábor Farkas írása.

Két jelentős Apponyi-könyvtár volt a 19–20. század fordulóján Magyarországon, egy a tolnai Lengyelben, Apponyi Sándor (1844–1925) európai hírű Hungarica-könyvtára (természetesen nemcsak hungarikumokat tartalmazott a több mint 10 000 kötetes bibliotéka), a másik pedig a család régi birtokán a nyitrai Apponyban.

Ez utóbbi volt a régebbi, melyet még Apponyi Antal György (1751–1817) alapított Bécsben 1774-ben. Antal György a mi neves bibliofilünk dédnagyapja, Tolna vármegye főispánja korának egyik legműveltebb magyar főura volt.

Az ő első fia – a mi Sándorunk nagyapja – Antal (1782–1852) monarchia követe volt a legfontosabb európai állomáshelyeken (London, Párizs). Ő vitette Pozsonyba a könyvtárat 1827-ben, hogy később közgyűjteménnyé alakítsa. Ekkor került az erre a célra épített ház (a pozsonyi megyeház mögött) homlokzatára a híres felirat: "Litteris in patria augendis" - a haza műveltségének emelésére.

Erre a történetre találhatunk egy szép megemlékezést Orosz Józseftől (1790–1851), pozsonyi ügyvéd, publicista:

„[Apponyi Antal] kinek Pozsonyban levő ismeretes derék könyvtára épületén ez a deák homlokírás van: «Litteris in Patria augendis» mellyet a mi jeles tudósunk Döme Károly egy alkalommal ex abrupto magyar hexameterbe önte ekképen: «A tudományoknak gyarapítására hazánkban. »”
Balázsfalvi Orosz József, Gróf Széchenyi István mint író, Pozsony, Snichek Károly, 1832, p. 138.

Ahogyan az akkori könyvtárőr, Gruber Károly Antal fogalmazott: „legyen azon, hogy a könyvtár használata által egykor majd jobban szolgálhassák a tudomány és a haza ügyét.”

Az idézetben szereplő, hexametert rögtönző Döme Károly (1768–1845) pozsonyi kanonok volt.


Az apponyi könyvtárterem

A szakirodalomban megemlítik, hogy Antal hatalmas összegért, 70 000 forintért váltotta meg testvéreitől (György és József) apja bécsi könyvtárát. Halála előtt nem sokkal, az 1840-es évek végén – a már rendezett kb. 20 000 kötetes bibliotékát – közgyűjteménnyé kívánta átalakítani. Ám a szűklátókörű pozsonyi városi tanács megtagadta a segítséget, mivel nem kíván hozzájárulni egy könyvtárosi álláshoz. Erre szükség lett volna, ugyanis az Apponyi-család régi könyvtárosa, az 1811-től – először Bécsben, majd Pozsonyban – szolgáló (korábban a Széchényi Könyvtár scriptora) Gruber Károly Antal meghalt 1840-ban.

Így a különleges értékekkel bíró könyvtár a család régi birtokára került, a Nyitra bal partján fekvő Kis-Apponyba. A 16/17. század fordulóján épült reneszánsz kastélyának – amely köré a 19. századi építkezések során egy 7 hektáros angolpark is létesült – északi szárnyában „egy tágas, köröskörül karzatos könyvtárhelyiséget építtetett. A könyvtár ma is ebben van.” írta 1925-ben Jambrekovich László (1905–1975) teológiai tanár a Magyar Könyvszemlében. Ez a nagyobbik kastély, a kisebbik reneszánsz épület ma vadászati múzeum.

Egyes források szerint nemcsak az 1892-es londoni aukció volt az egyedüli, ahol a gyűjtemény értékesebb darabjait eladták, hanem ezt megelőzően 1818-ban Bécsben, még a pozsonyi költözés előtt, illetve ezután 1939-ben Prágában is kalapács alá kerülhettek a könyvtár ritkaságai.

Ilyen kincs lehetett a Cambridge-i Egyetemi Könyvtár 12. századi pergamenkódexe (Rabanus Maurus: De laudibus sanctae crucis). Még Apponyi Antal vásárolhatta a 19. század első felében – talán követsége idején –, később Apponyi Lajoshoz (1849–1909), a bibliofil Sándor unokaöccséhez került. A cambridge-i könyvtár a már említett 1892-es londoni (Sotheby's) aukción szerezte meg a kódexet. Ugyancsak ezen az aukción az oxfordi Bodleian Könyvtár egy 15. századi pontifikálét vásárolt meg. Itt is Lajos volt az eladó. A harmadik angol gyűjteményben – a szintén cambridge-i Fitzwilliam Múzeum – őrzött 1470 körül készült Petrarca-kódexről tudni vélik az angol kollégák, hogy Apponyi Antal vásárolta Bécsben, s ez a kötet később unokájához (a katalógusban fiaként tüntetik fel, rosszul) a már említett Apponyi Lajoshoz került. Samuel Sandars (1837–1894) neves angol bibliofil vásárolta meg ezen a Sotheby's aukción, majd rögtön el is ajándékozta a Fitzwilliam Múzeumnak. Cambridge-ben még két ősnyomtatványt őriznek, melyek ugyanúgy ebből az aukcióból származnak, s Lajos tulajdonából kerültek az egyetem könyvtárába.


Az apponyi kastély épülete 

Az MTI-hír és a szlovák források szerint a mostani gyűjtemény legértékesebb (s talán legrégebbi) tagja egy 1505-ös, bázeli Szókratész-kiadás. Ez valószínűleg Szókratész Szkolasztikosz, 4/5. században élt bizánci történetíró egyháztörténete lenne. (Bár a legnagyobb régi könyves adatbázis – Heritage Printed Book – nem tud 1505-ös kiadásról.)

Az Apponyi-család 1936-ig lakta a kastélyt, Apponyi Henrik (1885–1836), az előbb említett Lajos fia volt az utolsó lakója. A híres vadász Oxfordban végzett, könyve jelent meg pl. az indiai és himalájai útjairól. Nagyvilági életet élő Henrik nemcsak az utazásairól, hanem a vendégeiről is híres volt: járt nála Josephine Baker egzotikus táncosnő, s Thomas Cardeza amerikai üzletember is, aki 1912 áprilisában néhány napot töltött az apponyi kastélyban édesanyjával, mielőtt felszállt volna a New Yorkba induló Titanicra (túlélte, még Henrik temetésén is részt vett 1936-ban). Henrik halála után egy szlovák földbirtokos szerezte meg, majd 1948-ban államosították az egész épületegyüttest, a hozzá tartozó földbirtokokkal, gazdasággal. A park és az épületek pusztulásnak indultak, a könyveket a Szlovák Nemzeti Könyvtárba szállították, s ott őrizték az épületek rekonstrukciójáig. 2007 és 2011 között újították fel a kastélyt, s állították fel ismét az apponyi Apponyi-könyvtárat.

Feltételezhetjük, hogy a fiatal Apponyi Sándor bibliofil szenvedélyének alakításában szerepet játszhatott az is, hogy új könyvtárat kívánt alapítani Antal nagyapja által az Amádéktól (egyes források szerint a 18. század végén) vásárolt lengyeli kastélyában, ahová visszavonult apja Rudolf (1812–1876) halála után. Rá két évre megnősült, s Esterházy Alexandrával a felújított kastélyba költözött, kialakítva hozzá egy 22 holdas parkot. Itt rendezte be híres bibliotékáját, ami végrendelete értelmében (mivel örökös nélkül halt meg) 1925-ben a Nemzeti Könyvtárba került.

Könyvtárunk Apponyi terme