Nemzeti Könyvtárunk igen érdekes kéziratai közé tartozik Petőfi Sándornak Zoltán fiáról készült feljegyzése: „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig”. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságából egy Zoltán nevű fiúgyermek született 1848. december 15-én, azaz a szabadságharc ideje alatt. Petőfi Sándornak, aki épp katonai szolgálatot teljesített, külön is gondoskodnia kellett családjáról, hogy őket biztonságba helyezze. A háromoldalas írásban szó van Petőfi Sándor szüleiről, továbbá a költő és családja kapcsolatairól, melyek érdekes fényt vetnek a „szabadságharc költője” hétköznapjaira, emberi kapcsolataira is.
Három részletben közöljük az írást. Következik az első rész:
Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár
Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig
Született Zoltán fiam december 15. 1848. déli tizenkét órakor Debreczenben a harminczad utzcában, Ormós szabó házában, az utczára nyiló kapumelletti szobában.
Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem levén eléggé biztos, Debrecenbe szállitám őt, hol zászlóaljammal feküdtem. Igy érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben született.
Debreczenben és ami több: pénteki napon.
Azaz jobban mondva: „pénteki napon és ami több Debreczenben!” mert Debreczen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debreczenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat is volt az, egy nemzet függetlenségét ollyan városban proclamálni, hol a házak kapujára es van írva: „A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.” Legalább annak a háznak a kapuján, ahol fiam született, ez állott.
Deczember 14kén este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen roszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megrázkódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is olly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele. Fiam is oly gyönge, olly hideg, olly kicsiny, mondhatnám, olly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halvaszületettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára fölgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott.
Reám és feleségemre nézve maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek; de ipam és napam kedveért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem. Gondoltam hát, hogy legalább a neve legyen pogány, s lett belőle Zoltán. Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője s legbecsűletesebb embere; keresztanyja Arany Jánosné, a milly egyszerű asszony, olly jó feleség és anya.
Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár
Petőfi Sándor 1849. július 31-én esett el a Segesvár melletti csatában. Valószínű tehát, hogy a hét hónapos Zoltán fiáról készült életrajz, egyben a költő egyik utolsó írása is. Petőfi Zoltán is színészettel és irodalommal foglalkozott, mint édesapja. Több verse és fordítása is fennmaradt. Nagyon fiatalon, 21 éves korában halt meg tüdőbajban 1870-ben.
A Kézirattárban több száz Petőfi Sándorral kapcsolatos levél és tőle származó vers kézirata található. Nemcsak feleségére, Szendrey Júliára, testvérére, Petrovics Istvánra és fiára, Zoltánra vonatkozó iratok érdemelnek említést, hanem különösen érdekes az Arany Jánossal, Bem tábornokkal és más kortárs személlyel folytatott levezése is.
Az összeállítás további részei itt olvashatók: 2. rész, 3. rész
Lipthay Endre (Kézirattár)
