A rendszerváltás plakátjai. 1. rész

Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el a hazánkat, amellyel közel fél évszázad után helyreállt az ország függetlensége. 1989. június 16-án – 1958. június 16-i kivégzésükre emlékezve – volt Nagy Imre és mártírtársai (Nagy Imre, Gimes Miklós Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosa) ünnepélyes újratemetésének szertartása a Hősök terén, amelyen mintegy negyedmillió ember vett részt. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin is. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált.

Ducki Krzysztof: Nagy Imre azt üzente... 1989. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

1989-ben néhány hónapra feltámadt a plakátművészet Magyarországon. Hirtelen a plakát vált első számú kommunikációs médiummá – sajnos valószínűleg utoljára. A mai ostoba, szájbarágós vagy csöpögősen érzelmes politikai hirdetésekhez viszonyítva megdöbbentő, hogy milyen elgondolkodtató, ütős és okos politikai plakátok születtek a „változás” hónapjai alatt. Ez a korszak megmutatta, hogy a plakát műfajban a huszadik század végén is megvan az erő, döntő szereplővé tud válni.
Az igazi politikai plakát egyetlen, jól megválasztott, gyakran átalakított vagy komplexszé tett képi jel, és egyetlen tömör jelszó vagy gondolat összekapcsolása. Ebben a tekintetben a politikai plakát legjobb korszakaival hozható párhuzamba a rendszerváltás körüli évek magyar plakáttermése; ilyen volt az 1945-49 közötti időszak. Ekkor (’89-hez hasonlóan) egy rövid ideig hinni lehetett abban, hogy demokratikus korszak kezdődik. Ebben a rövid időszakban Konecsni György és kollégái emlékezetes, tömör és ma is megszólító erejű plakátokat alkottak, amelyekben a társadalom békevágya, a mindent újjáteremteni akarás kapott hangot. (A választások elcsalása 1947-ben, majd az egypártrendszer kialakítása 1949-ben sajnos leszámolt minden reménnyel.) Úgy tűnik, a demokrácia és az igazi plakátos gondolkodás mélyen összefügg.

Ducki Krzysztof: Játéka mindenféle szélnek. 1991. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A nyolcvanas évekre a tévé és a rádió már régen átvette a vezető szerepet a plakáttól mindenhol a világon. Magyarországon egyszer csak érdektelen lett mindkettő: többé semmi közük nem volt a közhangulathoz és a fontos eseményekhez. Ezek a médiumok megmaradtak a hivatalos álláspontnál, a hirtelen megrajzolt, és gyakran egy éjszaka alatt mindenütt kiragasztott plakátok viszont benne voltak a társadalom vérkeringésében.
A plakátok a rendszerváltás idején elementáris mozgósító erőt képviseltek, felkavarták az érzelmeket és cselekvést váltottak ki. Volt, amelyik (mint Ducki Krzysztof 1988-as Erdély plakátja) transzparensé alakult a budapesti tömeges tüntetéseken.

Ducki Krzysztof: Erdély. 1988. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Katona Anikó – Plakát és Kisnyomtatványtár