„Zengje ma Csönge fiát ünnepi csöngedelem” – Weöres Sándor 100. születésnapja

2013. június 22. 08:19 - nemzetikonyvtar

Ma 100 esztendővel ezelőtt született Weöres Sándor (1913–1989), költő, műfordító, drámaíró, a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alkotója.
A sokszínű, nagy terjedelmű életmű elemzői Weöres költészetének mitikus-filozofikus ihletettségét, műveinek képteremtő erejét, formai virtuozitását és tökéletes nyelvi otthonosságát, valamint verseinek zeneiségét emelik ki, míg a nagyközönség elsősorban az ún. játékverseket („gyerekversek”) ismeri.

„Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.”

Weöres Sándor: Magyar etűdök 4. (részlet) – In. Uő.: Egybegyűjtött írások 2. kötet. Budapest, Magvető, 1981, 68. o. (Törzsgyűjtemény)

Weöres Sándor 1987-ben (fotó: Tóth István) – In: Gerő András–Pető Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból. Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány, Budapest, 1997, 175. kép. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Általában formai gazdagságát, virtuozitását dicsérik. Holott Weöres költészetében mindez tizedrendű, ahogy tizedrendű más nagy költőnél is. […] Ami drága és kivételes benne, az épp egyszerűsége, ártatlansága, mit útravalóul kapott, elveszített és hosszú-hosszú zarándokútján újra és újra megtalált. Eljutni az ártatlanságig, eljutni Isten közelébe, ez az igazi ereje, költészetének valódi magaslata, és istenélményének is a pecsétje. Weöres megtalálta nemcsak a vizek és növények, de a gyermekek, sőt, a csecsemők hangját. Azt a hangot, amivel a teremtmény közli nevét Teremtőjével időtlenül és fáradhatatlanul.”

Pilinszky János: Három mai magyar költő (részlet) – In. Uő.: Publicisztikai írások. Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 527. o.

„Mélyebben, mint a gond fészke szivedben,
kérge alatt minden dolognak,
a tünemények medrei,
a világ eresztékei ragyognak,
örvénylik a láng, parttalanul forog
az eleven tűz, az ezerszemű,
párába borult paripák dobognak,
megvillan tajtékos tomporuk,
áthallik érc-patáik csattogása,
füled mellett süvít a híg elem,
bőrödet érinti a végtelen
és sistereg és hártyát növel
mint jégtől az olvadt acél.
Szólít – vagy képzeled? Ha arra riadnál,
hogy nem rideg, nem idegen!
hogy eleven hullámzó szerelem!
hogy rokonabb veled önmagadnál!”

Weöres Sándor Az állandó a változóban (részlet), a Hatodik szimfónia negyedik tétele – In. Uő.: Egybegyűjtött írások 2. kötet. Budapest, Magvető, 1981, 160. o. (Törzsgyűjtemény)

Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás) – Weöres Sándor doktori értekezése (borító). Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939 (Törzsgyűjtemény)

„Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymásután. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.”

Weöres Sándor: A teljesség felé (részlet, A versről) – In. Uő.: Egybegyűjtött írások 1. kötet. Budapest, Magvető, 1981, 664.o. (Törzsgyűjtemény)

A teljesség felé c. Weöres Sándor kötet első kiadásának borítója. Budapest, Móricz Zsigmond Könyvkiadó, a kötet illusztrációit Illés Árpád készítette.

A Weöres-centenárium alkalmából 2013. szeptember 17-én Weöres Sándor és Illés Árpád festőművész egymást kölcsönösen megihlető barátságát bemutató kiállítás nyílik könyvtárunkban. A tárlatot pódiumbeszélgetés-sorozat kíséri, amely a társművészetek, elsősorban a zene és a képzőművészet együttélésének, egymásra hatásának kérdéseit boncolgatja meghívott vendégeink beszélgetésen keresztül.

„A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek éppúgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja. Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi ne ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi éltető-erő. A nő, ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven-pezsgésű, esemény-szerű; a teremtés templomát úgy tekinti, mint egy uzsonnázó-helyet, pletyka sarkot. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiba és meleg meghittségébe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik; az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre.”

Weöres Sándor: Nő és férfi, részlet In: A teljesség felé (részlet) In. Uő.: Egybegyűjtött írások 1. kötet, Budapest, Magvető, 1981, 660.o. (Törzsgyűjtemény)

Weöres Sándor Anyámnak, autográf verskézirat, részlet (Kézirattár) 

„Csillag-pályák asszonya, Mária,
oltalmazd Máriát, édesanyámat,
szememtől elszakadt útján
ne érje bánat.

Aki hallottad ezt a dalt,
egy szilánkját annak a dalnak,
melytől a világ szíve szakad meg:
aki hallottad ezt a dalt:
ocsudj lomha szörnyeidből.”

Weöres Sándor: Hetedik szimfónia, részlet, Kóda – In. Uő.: Egybegyűjtött írások 1. kötet, Budapest, Magvető, 1981, 234. o. (Törzsgyűjtemény)

----

„Sándor, bármire nézz is, lényege tiszta poézis.
Serlegem óborral van tele. Rád emelem.
Mit kezed ír, sose gyönge. Rím a dalod tüze, gyöngye.
Zengje ma Csönge fiát ünnepi csöngedelem.”

Kálnoky László: A hetvenéves Weöres Sándornak, baráti hódolattal. In. Uő.: Kálnoky László Hőstettek az ülőkádban. Budapest, Magvető, 1986 (Törzsgyűjtemény)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr615371789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása