„Te voltál a Fiú” – Petőfi Sándor születésnapja

2014. január 01. 12:07 - nemzetikonyvtar

199 évvel ezelőtt, 1823-ban az év első napján született Petőfi Sándor († Fehéregyháza, 1849. július 31.), a világirodalom legismertebb magyar költője. Már életében klasszikussá vált, több verse népdalként élt, folklorizálódott. Hazai kultusza folyamatos, mihelyt lehetett, szobrot állítottak a tiszteletére (az elsőt 1862-ben szülőfalujában, Kiskőrösön). Íróbarátja, Jókai Mór elnökletével 1876-ban megalakult a Petőfi Sándor Társaság. 1909-ben megnyílt a Petőfi-ház, melynek utódintézménye, a magyar irodalom 1954-ben alapított múzeuma is róla kapta a nevét. Szubjektív újévi összeállításunkban Petőfi rövid, de csillagszórós életének az írói beérkezésétől halálának évéig terjedő hat éve alatt (1844–1849) januárban keletkezett verseiből válogattunk.

Jókai Mór rajza Petőfi feltételezett kiskőrösi szülőházáról. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790 – 1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

Szabadság, szerelem! (Pest, 1847. január 1.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az 1844-es év hozta meg az első komolyabb sikereket a huszonegy esztendős költő számára, aki a „népköltő” szerepét töltötte be az irodalmi életben, s beérkezése egyben az irodalmi népiesség programjának sikerét is jelentette. Petőfi 1843–44 telét Debrecenben töltötte, majd 1844 februárjában verseit kiadni gyalog indult Pestre. Vörösmarty, aki már korábban fölismerte tehetségét, pártfogásának köszönhetően álláshoz jutott: a Pesti Divatlap segédszerkesztője lett, novemberben pedig szintén az ő ajánlására a Nemzeti Kör támogatásával megjelent Petőfi Versek című kötete, néhány nappal korábban pedig A helység kalapácsa című vígeposza. Ennek az évnek a végén, mindössze két hónap alatt írta meg János vitéz című elbeszélő költeményét is.

„Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! –”


Honfidal. Részlet (Debrecen, 1844. január–február) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Orlay Petrich Soma: Petőfi Debrecenben. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790 – 1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1844 őszén beleszeretett a tizennégy éves Csapó Etelkába, Vachott Sándor sógornőjébe. Etelka azonban 1845. január 7-én váratlanul szélhűdésben meghalt. A megrázó szerelmi élmény hatására 1845. január végére született meg a lány emlékének szentelt Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklus 33 költeménye. A lezáró 34. vers februárban született, a kötet 1845 márciusában jelent meg, éppúgy, mint az előző év végén írt János vitéz is. 1845-ben még egy borús hangulatú szerelmi versciklust írt, a Szerelem gyöngyeit (a Mednyánszky Berta iránti viszonzatlan szerelem élménye). Alkotói és személyiségválságáról tanúskodó 66 versből álló Felhők című romantikus ciklusának (1846) darabjait is ez év novemberében kezdte írni szüleinél, Szalkszentmártonban tartózkodva.

„Hol vagy te, régi kedvem?
Te pajkos, vad fiú!
Fölválta lyánytestvéred,
A szótlan, méla bú.

Játékszered volt szívem,
Hová nem hordozád!
Nyilként rohanva, vitted
A nagy világon át,

Míg végre megbotlottál
Egy sírhalom fölött
S estedben a játékszer,
Szivem, kettétörött.”

Hol vagy te, régi kedvem? (Pest, 1845. január) – Magyar Elektronikus Könyvtá

János vitéz Filmszkecs ... Petőfi Sándor ... Tivoli. Grafikai plakát [ante 1914] – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: PKG.1914e/167 – Magyar Digitális Képkönyvtár

1846-tól a magyar irodalom vezéregyéniségévé vált – áprilisban megalakította a fiatal írók érdekvédelmi szervezetét, a Tízek Társaságát. Egyéni hangjára is ez év tavaszán talált rá, a Felhők-ciklust követően. Ősszel pedig megismerkedett Szendrey Júliával, akivel egy év múlva házasságot is kötött. Az év nagy versei közül néhány: Sors, nyiss nekem tért..., Dalaim, Véres napokról álmodom, Reszket a bokor, mert...  és az Egy gondolat bánt engemet

„Elfáradtam már, messze még a part?
Mely béfogad révébe;... vagy az örvény?
Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn
Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén.
Sem part, sem örvény nincsen még előttem,
Csak hánykódás, csak örökös habok;
Hánykódom egyre a folyó nagy árján...
Ki sem köthetek, meg sem halhatok.

De mily hang ez, mily tulvilági hang,
Mely bévegyűl a habzúgás közé?
Tán szellem, égbe szálló a pokolból,
Hol büntetését már átszenvedé?...
Egy hattyu száll fölöttem magasan,
Az zengi ezt az édes éneket –
Oh lassan szállj és hosszan énekelj,
Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...”

Tündérálom. (Pest, 1846. január). Részlet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Barabás Miklós: Petőfi. 1846. Metszetkép – Kézirattár. Jelzet: Arckép 1165 – Magyar Digitális Képkönyvtár

1847 februárjától fűzi barátság Arany Jánoshoz. 1847-től a Tízek laza érdekvédelmi csoportosulását a népies triász világnézeti tartalmú, szűkebb közössége váltotta föl (Arany János, Tompa Mihály). Ez év március 15-én jelentek meg Összes költeményei. Júlia iránti szerelmének érzelmi mélységéről, viszontagságos történetéről, majd a házasélet boldogságáról szól szerelmi lírája.

„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”


A XIX. század költői. (Pest, 1847. január). Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Orlay Petrics Soma: Petőfi Sándor, 1840-es évek. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790 – 1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1848 a forradalom kirobbanása és a szabadságharc jegyében telik. 1848. március 13-án megírta a Nemzeti dalt, mely a nemzeti jelképversek (Himnusz, Szózat) közé emelkedett. Március 15-én a márciusi ifjak vezéregyénisége, Pest város és Pest vármegye Közcsendi Választmányának tagja, majd nemzetőr volt. Március végétől republikanizmusa miatt elszigetelődött, de október 16-án századossá nevezték ki. Az apostol című művében (június–szeptember) a romantikus próféta küldetéstudata már a forradalmi folyamat valóságos ellentmondásaival, elsősorban a nép értetlenségével került szembe. 1848. december 15-én Debrecenben megszületett fia, Petőfi Zoltán. Néhány az 1848-as versek közül: A puszta, télenFöltámadott a tenger...Szülőföldemen, A Kiskunság, A nemzethez.

„Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?
A ruhámat foltozgatod?
Rongyosan is jó az nékem,
Varrj inkább egy zászlót, feleségem!

Sejtek, sejtek én valamit,
A jóisten tudja, hogy mit,
De elég, hogy szól sejtésem,
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!”

Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? (Pest, 1848. január). Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Budapest. Petőfi-szobor. Képes levelezőlap, 1898. – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Klap.P20/80 – Magyar Digitális Képkönyvtár

1849. január végén Bemhez kéri magát Erdélybe. Május 3-án Bem őrnaggyá nevezte ki, de a katonai vezetőkkel való összetűzései miatt kétszer is lemondott rangjáról és május elején Pestre utazott. Júliusban azonban az orosz támadás hírére Bemhez indult Erdélybe. Július 25-én találkoztak, amikor Bem visszaadta rangját. Hat nappal később a segesvári csatában tűnt el. 1848–49-ben nemcsak a forradalmár és katonaköltő szólalt meg (Csatadal, Európa csendes, újra csendes, Négy nap dörgött az ágyú…, Csatában, Az erdélyi hadsereg), hanem az értékek pusztulásán aggódó humanista is (Pacsírtaszót hallok megint, Ki gondolná…).

„Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza:
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.
De azért még elbírja fegyverünk,
S amerre vág,
Ott hagyja fájó vérnyomát.”


Újév napján, 1849. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Pilinszky Jánost szavaival:

„Te: teremtés voltál, kivont kard, lovasroham. Lángész. Arany és Vörösmarty: érettség, fáradtság, elhomályosuló elme. Te voltál a Fiú, ők voltak az Atya. Te voltál a vállalkozás, ők a lemondás. Fiú voltál, mint Mozart, ők Atya, mint Johann Sebastian Bach.”


Pilinszky János: Levél Petőfi Sándorhoz. Részlet. In. Uő.: Publicisztikai írások. Szerk.: Hafner Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. – Törzsgyűjtemény

M. J.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr745719846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása