1823. január 21-én született Alsósztregován (ma: Szlovákia) és 1864. október 5-én –150 évvel ezelőtt – hunyt el ugyanott Madách Imre drámaíró, költő. Legismertebb műve, Az ember tragédiája című drámai költemény – minden bizonnyal a magyar irodalom legtöbbször idézett alkotása. A mű számos sorának, gondolatának önálló élete van: „A gép forog, az alkotó pihen.” (I. szín/ A mennyekben); Nem az idő halad: mi változunk, (III. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül); „Milljók egy miatt.” (IV. szín/ Egyiptom); „Nem a kakas szavára kezd virradni,/ De a kakas kiált, mert hogy virrad.”; (VII. szín/ Konstantinápoly); „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” (XV. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül) – és sorolhatnánk tovább az elhíresült sorokat, amelyeket sokszor mondunk a hétköznapi élet helyzeteiben, többnyire úgy, hogy nem is vagyunk tudatában, Madách gondolatait idézzük.

[Madách Imre] – In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995 – Magyar Elektronikus Könyvtár

LUCIFER

„S nem érzéd-e eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaúl vala,
S teremtni kényszerűltél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. –
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Első szín, A mennyekben, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i, Paulay Ede rendezte nemzeti színházi ősbemutatója óta nagy karriert futott be a magyarországi és a külföldi színpadokon – több tucat nyelvre lefordították – miközben mindmáig felmerül újra és újra az a kérdés is, hogy színpadra állítható-e egyáltalán Madách ún. emberiségkölteménye.

Madách Imre dolgozószobája, az „oroszlánbarlang” az alsó-sztregovai kastélyban, Szerémy Alajos rajza – In: Vasárnapi Újság, 1900. 47. évf. 42. sz. október 21. – Elektronikus Periodika Archívum

ÉVA

„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenegyedik szín, Londonban, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

A mű számos képzőművészt is megihletett. A legtöbbek által ismert illusztrációsorozat Zichy Mihály munkája.

Zichy Mihály: [Tizenharmadik szín, Az Űr] 1887 – In: Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében, virtuális kiállítás, 2004 – Magyar Elektronikus Könyvtár

ÁDÁM

[…]
„A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenharmadik szín, Az Űr, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az ember tragédiája, 12. szín, az U alakra épült nagyszerű falanszter udvara – A Zichy Mihály rajzai nyomán, az 1892-es bécsi bemutatóra készített Francesco Angelo Rottonara műhelyében készült terv változata. A bemutató létrejöttét támogató Esterházy Miklós után, ún. Esterházy-díszletnek nevezett sorozat fényképmásolata, [ca. 1930], [Budapest] – Színháztörténeti Tár

ÁDÁM

„Ne szánjatok. – Miénk
Ez őrülés; mi józanságtokat
Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon
Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,
Melynek higgadt gond korlátot nem ír. -
Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül
Felénk rebeg, mint édes zengemény,
Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,
S megvetjük e földnek hitvány porát,
Keresve útat a magasb körökbe.”–
(Évát ölelve tartja.)

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenkettedik szín, U alakra épült nagyszerű falanszter udvara, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kass János: [XV. szín] – In:Triptichon: Illusztrációk Madách Imre Az ember tragédiája, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művéhez, Szeged, Mozaik Kiadó, 2005 – Magyar Elektronikus Könyvtár

AZ ÚR

„Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenűl, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenötödik szín, [Pálmafás vidék] – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–