A Plakát- és Kisnyomtatványtárban sok más dokumentum mellett képeslapokat is gyűjtünk. A több mint 100 ezer darabos képeslapgyűjteményünk egyik része László Mihály piarista szerzetes kb. 10 ezer darabos gyűjtése.
A Piarista gyűjtemény egy része már böngészhető volt, az elmúlt héten ért véget a teljes feltöltés, ez egészen pontosan 5272 új képeslapot jelent, mely szabadon böngészhető a Magyar Digitális Képkönyvtár oldalain.
Lánchíd 1898 – A Lánchíd és mögötte a budai vár egy 1898-as képeslapon. – Magyar Digitális Képkönyvtár
A képeslap műfaja a 19. sz. végén alakult ki. Bécsben a postaigazgatóság 1869 októberében hivatalosan elindította a 2 krajcárért feladható Correspondanz-Karte, majd Levelezési lap feliratú postai levelezőlapot. A megjelenés napján tízezer darabot, hat hét alatt egymilliót adtak el belőle.
„Az illusztrált postai lapok elsőségéért a melki kolostor, Moszkva és Isztambul látképe, vonat, gőzhajó és többféle reklám verseng. Kicsike képek voltak ezek, ugyanis onnan vették el a helyet, ahová írni kellett: a másik oldalra csak a címzés és esetleg a feladó kerülhetett. Pár évtized alatt aztán kialakult és véglegessé vált a ma is érvényben lévő forma: az egyik oldalon a kép, a másikon a címzés és a szöveg.”
„A 19. és 20. század fordulójára Magyarországon minden, magára valamit is adó településének papírkereskedésében vagy akár szatócsboltjában ott díszelgett már az üdvözlőkártyák mellett jó néhány olyan is, amelyik a helyi nevezetességeket ábrázolta.”
A képen a kassai dóm látható 1898-ban. – Magyar Digitális Képkönyvtár
„A képeslap más, talán több mint a fénykép. Azáltal, hogy intézményesen sokszorosítják, árusítják, mintha nem egyetlen fotográfus, hanem egy egész közösség állna a lencse mögött, s tudatná velünk: ilyennek látjuk, pontosabban ilyennek akarjuk láttatni a helyet, ahol élünk; ezt és ezt akarjuk belőle megmutatni.”
Beszterce legrégibb épülete a 16. századból egy 1910-es keltezésű képeslapon. Vajon ma is áll még ez a „legrégebbi épület”? – Magyar Digitális Képkönyvtár
Ki is volt László Mihály piarista szerzetes, és hogyan került gyűjteménye a nemzeti könyvtárba? Édesapja, László Gábor Budapesten született 1878-ban. Természetföldrajzot tanult, és geológusként dolgozott, több fontos tanulmány fűződik a nevéhez. 1906-ben vette felségül Zsembery Máriát, házasságukból három fiú és egy lány született. Az első világháború alatt tartalékos főhadnagyként szolgált Galíciában, ahol 1915-ben fogságba esett. A hadifogságból 1917-ben tért haza, majd mint magyar királyi főgeológus dolgozott. 1936-ban nyugdíjba vonult, de továbbra is kapcsolatban maradt szakmájával, és gyakran tartott népszerűsítő előadásokat. 1960. március 5-én hunyt el. László Gábor egyik fia, László Mihály (1913–1989) a piarista szerzetesi hivatást választotta, és földrajz-biológia szakos tanár lett. Tanított Debrecenben, Veszprémben, Szegeden és Kecskeméten, végül 1965-től Budapesten a piarista gimnáziumban. 1974-től haláláig ő volt a magyar piarista rendtartomány könyvtárosa. „László Mihály következetes, szigorú, karizmatikus egyéniség volt és nagyon tiszteltük; egyéniség volt, akinek a vezetői stílusának egy-egy jegyét később, amikor mi is vezetők lettünk, magunkkal vittük.” – írja róla egy tanítványa.
Siófok 1912 A siófoki szállodasort ábrázoló képeslap 1912-ből való, címzettje László Mihály édesanyja. – Magyar Digitális Képkönyvtár
A képeslapgyűjtemény nagyobbik részét László Gábor gyűjtötte össze és rendszerezte, majd halála után fiához, László Mihályhoz került, aki a gyűjteményt tovább gyarapította, és a piarista rendre hagyományozta. 1989-ben bekövetkezett halála után adta át a gyűjteményt a piarista rend az Országos Széchényi Könyvtárnak. A közel 10 ezer darab képeslap döntő többsége 1896 és 1916 között készült, az akkori Magyarország tájait, városait, falvait, legérdekesebb látnivalóit örökíti meg, vármegyénként csoportosítva.
Az 1865-ben átadott Fővárosi Vigadó épülete a Duna felől 1905-ben. – Magyar Digitális Képkönyvtár
A képeslapokon megelevenednek Magyarország tájai, a fejlődő városok, a még érintetlen tájak, falvak. Izgalmas felfedezni a képeslapokon megjelenő embereket is. A különböző foglalkozások képviselői, csendőr, pap, vasutas, kereskedő, fuvaros, földműves stb., de az utcai járókelők, a játszó gyerek, a korzózó dáma, a pálcás-kalapos gavallér öltözéke, tartása, a viselkedésről, szokásokról árulkodó jelek is érdekesek lehetnek.
A századfordulón készült képeslapon egy korabeli cigánytelep látható. – Magyar Digitális Képkönyvtár
De ugyanilyen fontos lehet a szöveg is! A századforduló Magyarországának stílusa, illeme, szokásai a rövidebb-hosszabb szövegekben is megjelennek. Külön érdekesség, hogy rengeteg olyan lapot tartalmaz a gyűjtemény, melyet a gyűjtő László Gábor írt feleségének. A képeslapokat böngészve különös időutazásnak lehetünk részesei. Az általunk ismert tájak, épületek 100 évvel ezelőtti ábrázolása történelmi, művelődéstörténeti ismereteket hordoznak. De esetenként hátborzongató lehet felfedezni szülőhelyünket, vagy egy olyan épületet, ami azóta elpusztult már, és csak a képek maradtak meg róla.
A képeslap 1903-as keltezésű Zala György Szabadság-szobrát ábrázolja, melyet 1890. október 6–án avattak fel Aradon. A Trianoni döntést követően 1925-ben lebontották. A rendszerváltás után vált lehetővé újbóli felállítása. Nem eredeti helyén, hanem az ún. „Megbékélés Park”-ban leplezték le másodszor 2004. április 25-én. – Magyar Digitális Képkönyvtár
Az idézetek A régi Magyarország képeslapokon (Bp. Osiris Kiadó, 2004.) című könyv Saly Noémi által írt előszavából valók.
Kopcsay Ágnes
Plakát- és Kisnyomtatványtár
