Íróként, költőként, képzőművészként, lapszerkesztőként, tipográfusként és irodalomszervezőként egyaránt egyedülálló jelentőségű személyiség a magyar irodalomban. Munkássága szorosan összefonódott a magyar avantgárd mozgalom történetével. A magyar avantgárd valamennyi jelentősebb folyóiratát ő indította és szerkesztette, és a mozgalom szinte összes jelentős alkotójára hatott: műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat is. Nevéhez fűződik az aktivizmus programjának meghirdetése, amely az avantgárd magyar változata volt.

Tihanyi Lajos: Kassák Lajos, 1918 (festmény) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Munkanélküli gyári munkásként 1909-ben gyalog bebarangolta Európát. Egészen Párizsig eljutott, s az ott tapasztalt pezsgő kulturális élet, a modern művészeti világ forrongása magával ragadta. Már korábban is írogatott, hol Petőfi, hol a nyugatosok modorában, de hazatérve már tudatosan írónak készült. Tudását autodidaktaként gyarapította, s szellemi fölemelkedését kemény jellemének és hatalmas munkabírásának is köszönhette. Vándoréveire is visszaemlékezve közölte 1929-ben, majd 1935-ben a Nyugatban azt az írását, amelynek végleges címe Csavargók, alkotók lett.

„Jó néhány évvel ezelőtt olvastam a lapokban, hogy Stuttgartban megtartották a csavargók világkongresszusát. A híradások szerint éppen olyan rendszer alapján dolgozott ez a furcsa gyülekezet, mint a diplomaták vagy tudósok kongresszusai. Egy évek óta fennálló egyesület elnökkel, tisztikarral és propagandaújsággal készítette elő a tanácskozást, melynek előadói voltak, s programjával az egész világ csavargóinak helyzetmegjavítását célozta. Hová jutott a világ?!
A csavargók törvényesíteni akarják törvényenkívüliségüket. Azok az individuumok, akik a saját életük leélését csakis a társadalom keretein kívül tudják elképzelni, segítséget kérnek, sőt követelnek a társadalomtól különvalóságuk kellő kihangsúlyozásához, dologtalanságuk táplálásához, életnívójuk általános megjavításához. Mi ez? A csavargók öntudatosodása? Ezek az önkéntes száműzetésben élők felismerték szörnyű »osztályhelyzetüket«, s mint társadalmi lények követelik társadalmi jogaikat? Ha így lenne, ez is eléggé furcsának tűnhetne a dolgozó, a társadalom szociális törvényeit magukra kötelezőnek tartó vagy éppen ezeknek a törvényeknek kiszélesítését és precízebbé tételét követelő emberek előtt. De nem is így van.”

Csavargók, alkotók – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1915-ben A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. Innentől számítjuk a magyar avantgárd mozgalmainak kezdetét. A lapot a 16. szám után „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt” betiltották. Kassák alig másfél hónap múlva újabb avantgárd folyóiratot indított MA címmel, melynek működését a Tanácsköztársaság idején mint „a burzsoá dekadencia termékét” szintén betiltották. A lap története Kassák bécsi emigrációja idején tovább folytatódik, amikor a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált, teret nyitva a képzőművészetnek is. A húszas években Kassák számos képverset és kollázst, és saját elnevezésével élve, ún. képarhitektúrákat alkotott.

Kassák Lajos: Képarchitektúra V. 1922–1923 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A MA által meghirdetett aktivizmus nem jelentett művészeti programot: sem esztétikai, sem módszertani, sem tematikai tekintetben nem tartalmazott semmiféle megkötöttséget. Elsősorban a művész elkötelezettségét jelentette a társadalmi igazságosság, a tömegek felemelése, egy majdani jobb élet reménye mellett. Ily módon Kassáknak és követőinek társadalmi-politikai alapállása mindig baloldali, a háború idején pedig élesen pacifista volt. Kassák maga ugyanakkor semmilyen párthoz vagy politikai csoportosuláshoz köthető eszmének nem volt kritikátlan híve. Mivel az aktivizmus címkéje és társadalmi ideológiája állandó maradt, esztétikai tartalma viszont folyvást változott, a MA az avantgárd folyóiratok között szinte egyedülállóan tíz évfolyamon át fenn tudott maradni.
Kassák az Egy ember élete című monumentális önéletrajzát 1924-ben kezdte közölni a Nyugat. A ló meghal, a madarak kirepülnek című legismertebb poémája, lírai eposza (1922) pedig újfajta versnyelvet valósított meg, mely a véletlenszerűséget (dadaizmus) a merész asszociációkkal (szürrealizmus) vegyíti.

„Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk”

Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek. Részlet. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kassák 1926-ban hazatérve az emigrációból Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen megindította a Dokumentum című folyóiratot, amely azonban a közönség érdeklődése hiányában hamar megszűnt. Még az emigrációban jelent meg Az új művészet él című aktivista-konstruktivista írása, melyet egy évvel később a kolozsvári Korunk külön kötetben is kiadott. 1928-tól 1938-ig pedig Munka címmel szerkesztett lapot, amely a munkásművelődés ügyét tűzte zászlajára.

Kassák Lajos dedikált portréja (Pécsi József felvétele) Budapest, 1928 – Színháztörténeti Tár: KC XVI 33

Kassák kései, klasszicizálódott lírája is nagy erejű. Munkássága utolsó évtizedeiben ismét konstruktív képépítési elveket alkalmazott festészetében. Életműve reneszánszát élte az 1960-as években, az avantgárd iránti érdeklődés általános felélénkülésének idején. Egymást követték külföldi kiállításai. Halála után örökségét elsősorban emigráns körök, főként a párizsi Magyar Műhely vitte tovább.

„De ekkor jött – K a s s á k L a j o s
(a peremekre szorult európa-ritmus)
és
átszáguldta a késést!
Az ő lábnyomaiból ihattuk
az európa mámort!
S az avant-garde-dal rohanó idők
hősei így lehettünk:
Kemény, Vasarely, Schöffer
és annyian még
az élvonalba robbanó utódok! ...
Én így látom:
ez volt Kassák Lajos!
Magyarok! Hej!
Jelen-vonalon túl és innen
– ne feledjétek soha el!”

Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos. Részlet. In. Tamkó Sirató Károly összegyűjtött versei, [Budapest], Alfa, 1993– Törzsgyűjtemény 

M. J.