„Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.”

2014. május 05. 08:14 - nemzetikonyvtar

Ma 105 esztendővel ezelőtt született és az idén 70 évvel ezelőtt hunyt el Radnóti Miklós költő, műfordító (Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) a holokauszt egyik magyar áldozata.

Radnóti Miklós arcképe – In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.”

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat, részlet – In: Uő.: Erőltetett menet. Válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár

A mindössze 35 évet élt költőnek, a Nyugat ún. harmadik nemzedéke egyik jelentős tagjának születési körülményei és halála egyaránt megrendítően tragikus volt: édesanyja és ikertestvére meghalt születésekor, s hogy életét két „halott árán” nyerte végigkísérte egész sorsát. 1937-ben így írt erről egyik költeményében:

„Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.”

Radnóti Miklós: Huszonnyolc év, részlet – In: Uő.: Erőltetett menet. Válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár

Valamivel később, harminc esztendős kora körül (1940) Ikrek hava című prózai művében, lírai hangvételű önéletrajzában az önvádról is beszél: „Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket.”

Radnóti Miklós: Ikrek hava, címlap, [Budapest], Almanach kiadó, [é. n.] – Törzsgyűjtemény

12 éves volt, amikor édesapja is meghalt. Csak ekkor derült ki számára, hogy az asszony, akit anyjaként szeretett, „csak” a nevelőanyja, Ágika pedig a féltestvére.

„– Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
– Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
– Hogy halt meg? Miért halt meg? – A hangom megijeszthette, mert felém fordult, és összekulcsolta a kezét.
– A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
– Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána. – Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam és a kezem ökölbe szaladt… Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
– Hol az ikertestvérem? – támadtam a nénire gyanakodva.
– Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
– És?
– Mit és?
– És… és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
–Azért – töröl ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni –, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!”

Radnóti Miklós: Ikrek hava [napló a gyerekkorról], részlet, Budapest, Magyar Helikon, Szépirodalmi. Kiadó, 1969 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomán

Ezt követően gazdag textilkereskedő nagybátyja nevelte Radnótit, majd egy csehszlovákiai textilipari főiskolán tanult, de csak elszenvedte kereskedelmi tanulmányait. Hazatérve nagybátyja textilkereskedésében dolgozott. Gyötrelmes két év volt ez számára. Végül különbözeti érettségi letétele után magyar–francia szakra jelentkezett. „És felmerül bennem a tanárság gondolata. Menteni akarom a költőt az élettől. Ez a két mesterség nem összeférhetetlen. Azt hittem akkor még, hogy kaphatok katedrát.” – írta később önéletrajzi írásában. De a numerus clausus (1922) miatt nem vették fel a budapesti bölcsészkarra, csak Szegedre. Amikor elkezdte tanulmányait, már egykötetes költő volt. 1930-ban jelent meg Pogány köszöntő című kötete.

Radnóti Miklós: Pogány köszöntő, borító; [Budapest] Kortárs kiadása, 1930. – Törzsgyűjtemény

Radnóti egész pályáját végigkísérte a sorssal való tudatos szembenézés gondolata és ennek sokrétegű kifejezése. Már a harmincas évek költeményeiben többször találkozhatunk azzal a halálraítéltség-tudattal, amit később így fogalmazott meg Juhász Ferenc:

„És nem tudta senki úgy ezt, olyan pontosan, konokan, keményen, tisztán, olyan megmásíthatatlan áhítattal és boldog iszonyattal, olyan makacs meg-nem-adással és pontos könyörtelenséggel, olyan kegyetlen egyszerűséggel, rejtelemtelenűl, olyan dacos tisztasággal és merengő komolysággal, mint ő”[…]

Juhász Ferenc: A boldog halálraítélt, részlet – In: Uő.: Versprózák, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980 – Törzsgyűjtemény 

A Mint a bika című 1933-as versében a lírai én a veszélyre „fölszagoló” bikához hasonlítja magát, amely „[…] ha megjön az óra, küzd/ és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda.” Majd a vers zárlatában: „Így küzdök én is és így esem el majd,/ S okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.” Az Első ecloga híres sorai pedig a Radnóti költészetében oly gyakori élő fa képével jelenítik meg a sors vállalását.

„Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.”

Radnóti Miklós: Első ecloga, részlet – In: Uő.: Erőltetett menet. Válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár

Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt, borító; [Budapest] a Nyugat kiadása, 1936  – Törzsgyűjtemény

Háromszor hívták be munkaszolgálatra. Naplója szerinti „tábori könyvtára” a „Károli-Biblia” és Arany János hat füzetnyi válogatott költeményei voltak.

[1942. július 7.] – „[…] H. tizedes motoz, hallom, hogy halkan szitkozódik, »hogy lehet valakinek ennyi kacatja!« »Forduljon meg!« Megfordulok. »Ez mi?« »Arany János költeményei, az a Toldi például« »Minek?« »Olvasni.« A Toldi szerelmének már leszakította kotorászás közben a címlapját, látom. Tűnődik, majd elviszi megmutatni. Csikorgatom a fogam.”

Radnóti Miklós: Napló, részlet,[sajtó alá rend. Radnóti Miklósné] Budapest, Magvető, Bratislava, Madách, 1989 – Törzsgyűjtemény 

1944. május 20-án ismét munkaszolgálatra hívták be. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban még számos remekművet írt: pl. a két utolsó eclogát és a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche című verseket. Innen indították el utolsó útjára 1944. szeptember 17-én. Noteszébe, az ún. Bori noteszbe (melyet ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban őriznek), beírt verseit a tömegsír exhumálásakor a már bomló test viharkabátjának zsebében találták meg benne öt nyelven az alábbi szöveggel:

„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót. Hogy jutassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemei magántanár címére.”

[Radnóti Miklós] Bori notesz, hasonmás kiadás Ortutay Gyula kísérőtanulmányával, Budapest, Helikon Kiadó, Szépirodalmi Kiadó, 1985 – Törzsgyűjtemény

A még maga összeállította, s utóbb utolsó verseivel bővített posztumusz kötete, a Tajtékos ég 1946-ban jelent meg.

Radnóti Miklós síremléke a Kerepesi (Fiumei úti) temetőben. 2014 februárjában ide, a férje sírjába temették el a 102 esztendős korában elhunyt Gyarmati Fannit. – Digitális Képkönyvtár

én megneveztem gyilkosaimat
szelíden pontosan és jóelőre
(de bosszú nélkül)
mint Hölderlin a Föld virágait
(hiszen ők is e Föld virágai)

de ti is rájuk ismertek-e még
e mai karnevál forgatagában
a testhezálló új bőr-álruhákban
a fejre húzott harisnyák alatt

szelíden pontosan és még időben
(de bosszú nélkül)

Somlyó György: Radnóti rondója – In: Uő: Palimpszeszt, Budapest, Orpheus Kiadó, 1990  – Törzsgyűjtemény

s

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr656099502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.