Az Örkény 102. születésnapján közölt, majd a még szintén áprilisban közzétett posztunk után, folytatjuk az Örkény-fordítások történetét, konkrétan az egypercesekét. Ezen belül is kiemeljük a kevésbé ismerteket és az érdekesebbeket, tovább elemezve a francia kapcsolatot.

Örkény István újságolvasás közben,, fotó, 1967, magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Örkény legnagyobb méltatói közé tartozott Claude Roy (1915–1997) francia író, költő, kritikus, esszéista és műfordító, akinek a minimítosz elnevezést köszönhetjük. Személyes barátságban volt Örkénnyel, neki köszönhető a Gallimard Kiadóval létrejött kapcsolat és a Tóték színpadi változatának fordítása is. Örkény így ír erről Tardos Tibornak egy 1968-as levélben:

„Itt járt Claude Roy, aki különben az Írószövetségben nagyon szép szavakkal szólt könyvedről, aminek mind, itteni barátaid, nagyon örültünk. Ő a Monde-nak írt cikkéhez kért és kapott tőlem néhány (angolra fordított) rövid írást, aztán még kért, aztán megnézte darabomat, és mindettől valahogy tűzbe jött, és túl szép jelzőkkel és ígéretekkel halmozott el, melyek őszintéknek hatottak. S azzal ment el, hogy a darabból nyersfordítást kért, hogy lefordíthassa, és valami prózát is akart, mert be akarja ajánlani a Gallimard-nál.”

Örkény István – Tibor Tardos: Minimítoszok/Minimythes. Budapest, Pa1atinus, 1997. 187. – Törzsgyűjtemény 

Örkény István az 1970-es években , Gink Károly fotója, é. n., magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Az egyperces novellákat végül is a már többször emlegetett Tardos Tibor fordította le franciára, Örkény hathatós közreműködésével. A több mint egy évig tartó munka szinte minden lépése olvasható Örkény és Tardos levelezésében. Ezeket feldolgozni azért is érdemes lenne, mert érdekes lenne végigkövetni, hogy Örkény az alkotás folyamatáról is ír a levelekben, s jelzi a novellák születésének és formálódásának történetét is.
Tardos a Jeruzsálem hercegnője, a Nászutasok a légypapíron és az Egyperces novellák első kiadásából válogatta a fordításra kerülő szövegeket. Örkény kérésére régebbi köteteiből kihagyta A Hunnia Csöködön, a Lila Tinta és a Te édes-édes című novellákat:

„Novellák közül nagyjából azok, amiket te folsoroltál, de Hunnia Csöködön ne, édes Tiborom, ez régi írás, inkább nyelvi humora van, és nem tiszta dolog. A Lila tinta se, és a Te édes-édes se nagyon, mert az meg túl van írva. Le van minden szarva, amit írtam.”

Örkény – Tardos: Minimítoszok/Minimythes. Budapest, Pa1atinus, 1997. 190. – Törzsgyűjtemény 

Tardos így számol be a fordítás kezdetéről:

„Az első francia impressziók, ez mindig nagyon meglepő: jóformán semmi politikai tartalmat nem látnak benne (!) Pedig ezek mind baloldali, ilyen kérdésekkel foglalkozó aktív intellektuelek. »Az igazi szürrealizmus«, mondja a Les Temps Modernes egyik politikai munkatársa (külső). Nem is keresik a példázatot, úgy fogadják el, mint hitelest. Ez az igazi. Néhol találnak példázatot, de az mindig általános emberi (Megöregszünkben, Sportban, de semmit az Extázisban, lehet, hogy nincs is), még a kávéházban is csak a legvelejét, a sznobizmust s annak büntetését. Ez így van jól. A kutyásautóban emberi gyávaságot, hobbyt. El vannak ragadtatva. Ha ellenzékiséget, akkor csak a fogyasztási társadalom skatulyázása ellenességet látnak, azonos lázadást, mint a diákoké, Sartre-éké. El is határoztam, hogy igen enyhe kézzel csinálom az előszót, a közép-európai humorról, s ha megengeded, bátyám, zsidó humorról, egy csomó zsidó viccet Pestről, Cini ugratással, mint ős-kontestálók a Horthy-Dunakorzón, akik voltatok s aki maradtál. Amit szintén észrevettek, hogy sehol sem kegyetlen, a vérpadot látták a legilyenebbnek, de még azt is napfény vonja be. Ez így is van.”

Örkény – Tardos: Minimítoszok/Minimythes. 1997. Budapest, Pa1atinus, 1997. 202. – Törzsgyűjtemény 

A termelés zavartalanul folyik, kézirat, 1977, magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Tardos levele az első fordítások elkészülte után közvetlen íródott. Az első recepciók még nem a nyomtatásban megjelent szövegekre reflektálnak. Tardos egyébként az Egypercesekből francia televíziós játékot is készített. A fordítás során már Tardos is küszködött egy közös kulturális háttér megtalálásával, melynek alapja a közép-európai humor, közelebbről a pesti zsidó vicc lesz. A levelezésből kitűnik, hogy egyik legnehezebb feladat a franciában nem létező, vagy a franciáknak semmit sem jelentő fogalmak lefordítása volt, úgy, hogy a szituáció lényege megmaradjon:

„Ne legyenek nyaktörő, nehezen kimondható magyar nevek, fogalmak. Nem tudom, ott van-e »rendőri felügyelet alatt állás« (egyik új írásban szerepel, de ez csak példa). Ehelyett bármit, ami a politikai ellenőrzés eszköze, van ott is, ha ez nem, más. Fogalmi azonosság kell ott, ahol a szavak nem fordíthatók.”

Örkény – Tardos: Minimítoszok/Minimythes. Budapest, Pa1atinus, 1997. 202. – Törzsgyűjtemény 

A fogalmi eltérések mellett a mentalitásbeli különbözőségek feloldása is problémát okozott:

„Az élet értelme. Mi az akadály? Ott nincs cseresznyepaprika, felfűzve. De van datolyakoszorú. Talán más ételt is fölfűznek. Olyan nagy nép az.”

Örkény – Tardos: Minimítoszok/Minimythes. 214., 206. Budapest, Pa1atinus, 1997. 202. – Törzsgyűjtemény 

 Minden külön értesítés helyett, kézirat, é.n.,magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Örkény egyperceseit számos más nyelvre lefordították: a franciával majdnem egy időben németre (Minutenromane), valamivel később angolra (One Minute Stories), végül olaszul is jelent meg egy válogatás (Novelle da un minuto). Az utóbbiról írt recenzió például alapvetően humoristának titulálja Örkényt, aki az életről szőtt filozófiai gondolatait az irónia és az abszurd álarca mögé bújtatva fejezi ki.
Maga az írás 1996-ban készült, s a kiadó weboldalán található, tehát hivatalosan felkért recenzensről van szó. R.R.: István Örkény: Novelle da un minuto.

Ennél is különösebb – igazán örkényi – a Szőlőssy Judit által fordított s Ausztráliába is eljutott angol nyelvű kiadás interneten megjelent ismertetése. 1994-ben Danny Yee olthatatlan vágyat érzett, hogy a One Minute Stories című kötet elolvasása után „fellője” gondolatait a netre. Mottójául a „mialatt egy lágytojás megfő” útmutatót választotta, s értelmezése középpontjába a szürrealista módon kifejezett érzéseket állította, melyek megjelennek a novellákban, s tükrözik a kommunista Magyarország emberének életét, humorát.
István Örkény: One Minute Stories. translated from the Hungarian by Judith Sollosy. Rose Bay /Australia/, Brandl and Schlesinger 1994. Danny Yee’s Book Reviews.

Ami az egészből valóban érdekes, az Örkény műveinek az „internetes” besorolása: a short fiction, illetve a humour címszavak alatt találhatók az egyperces novellák. Az egyperceseket – más Örkény művekkel együtt – az utóbbi évtizedekben számtalan nyelvre lefordították, nem kisebb személyiségek, mint pl. szerbre David Albahari. Az összes fordítás összegyűjtve megtalálhatók az Örkény István honlapon, mellékeljük külön csak az egypercesek fordításainak listáját is.

Kötél Emőke