Katona Anikó, a Plakát- és Kisnyomtatványtár kutatója megírta az OSZK legújabb könyvének történetét. Hogyan, mikor és miért? A fantasztikus albumot december 10-én mutatjuk be az Ars Librorum kiállítótérben.

Az első világháború nemzetközi képes emlékei az Országos Széchényi Könyvtárban – A kötet címlapjának részlete

100 évvel ezelőtt tört ki a Nagy Háború, amely átformálta a világot, megváltozatta a társadalmakat, államokat söpört el, és több millió ember halálát okozta. A századik évfordulóra kiállítások, könyvek, cikkek, internetes oldalak jöttek létre, úgy tűnik, már mindent elmondtak az első világégésről, amit lehetett. És miért érdekes egyáltalán, pláne egy könyvtárban miért áll neki egy csapatnyi nő (Szarka Anita, Csillag Katalin és én) világháborús relikviákból, mindenféle képekből albumot szerkeszteni?

A magam részéről rég tudom a választ: éppen azért érdekel a téma, mert nem értem. Egyáltalán nem értem, hogyan és miért támadtak egymás torkának Európa kultúrnemzetei 1914 nyarán. Amikor a modern művészet születőben volt, Bécsben a zene, Párizsban a festészet virágzott, és így tovább – vajon hogyan és miért kezdték el engesztelhetetlenül gyűlölni egymást németek, franciák, osztrákok, angolok, magyarok és a szláv népek? Különösen érthetetlen az, ahogy a gyűlölet egyfajta tömegpszichózisként megjelent, ahogy százezrek énekelve vonultak a harctérre, hogy aztán négy éven át ne is másszanak ki a lövészárokból. A pszichózis (egyik) okozója nyilvánvalóan a tömegekhez szóló média volt, a világméretekben megjelenő politikai propaganda. De (ekkor még) nem létezett egy központból, tervezett módon irányított propagandagépezet, hanem a mindennapi élet legkülönbözőbb termékeiben jelentek meg harcias, patrióta, egyúttal az ellenség ellen uszító üzenetek, a kampányok alulról szerveződtek.

Az ellenséget gúnyoló német plakát
Louis Oppenheim: "Népfelkelők, lőjetek – minden lövésnek találnia kell!!" Németország, 1914. Plakát- és Kisnyomtatványtár PKG.ger/311t

A propaganda legkülönbözőbb termékeiből kezdtünk el száz évvel később válogatni a Könyvtár egy – méltatlanul kissé elfeledett, de nagyon fontos – gyűjteményében, a Plakát- és Kisnyomtatványtárban. A nagy első világháborús gyűjteménynek itt rejtőzik a képeket tartalmazó, igen sokszínű része. Sokféle képes dokumentumot választottunk: képeslapokat, aprócska levélzáró bélyegeket, ételjegyeket, gyerekeknek szóló mesekönyveket és színezőket, de nagyméretű plakátokat is. Csillag Katalin, a Fotótár vezetője a korabeli fotóriporterek képeiből válogatott.

Hálásak lehetünk elődeinknek, hogy MINDENT, ami akkoriban megjelent, eltettek: a legapróbb papírfecnitől, a repülőgépből ledobott röplaptól a kétíves plakátig, a kis zászlócskáktól a Ferenc Józsefes kirakóig. Még nagyobb szerencse, hogy gyűjtési tevékenységük nem korlátozódott hazánkra, hanem az ellenségek és a szövetségesek kiadványait is bekérték, megszerezték, és gondosan eltették.

Német háborús társasjáték
A népek háborúja Németország, 1914-1918. Plakát- és Kisnyomtatványtár, első világháborús gyűjtemény

Ahogy Anitával válogattuk az anyagot, és alakult a könyv szerkezete, egy dologban egyre biztosabbak lettünk: az, amit a képek nekünk mutatnak, NEM a háború képe. Vagyis: nem, nem ilyen volt, csak így kellett ábrázolni. Ez okozta, hogy a könyv végére olyan nehezen találtunk a borzalmakat valóban bemutató ábrázolásokat – nagy megtalálás volt minden egyes olyan kép, amelyen halottakat lehet látni – hiába tudjuk, hogy milyen sokan pusztultak el ebben a kataklizmában. Ennek a tapasztalatnak a hatására született meg a kötet címe. „Képpé formált háború” – vagyis: ilyen képet formált a háborúról a korabeli média, dacára annak, hogy nem ilyen volt. Úgy tűnik, a média álságos természete nem függ attól, melyik ország dokumentumait nézzük, a legkülönösebb tapasztalat az, hogy minden hadban álló nemzetnél nagyon hasonló ferdítéseket látunk.

Az egyszerű ember világától és szenvedésétől a nagy hazafias jelszavak és a harci kedvet szító rigmusok fájóan távol lehettek. Erre sok ekkoriban létrejött irodalmi alkotás ad bizonyítékot, ezek közül álljon itt a kötetben is szereplő idézet a halhatatlan Švejk-ből:

„... a pályaudvar épülete mögött egy lámpásnál meglátta Svejket, aki érdeklődve nézegette egy jótékony célú katonai sorsjáték plakátját. A plakát egy osztrák katonát ábrázolt, amint szuronnyal a falhoz szegez egy szakállas kozákot. Dub hadnagy a vállára ütött Svejknek, és megkérdezte tőle, hogy tetszik neki a plakát.

- Lajtant úrnak alázatosan jelentem – felelte Svejk - , hogy ez hülyeség. Már láttam egypár hülye plakátot, de ilyen marhaságot még nem láttam.”

E „marhaságok” közül összegyűlt most egy kötetnyi kép. Gyűjteményünk több tízezer darabból áll, így áttekinteni is nehéz volt, most mindössze körülbelül 600 képet mutathatunk meg belőle. Mégis különleges válogatás, hiszen ennyire sokszínű, nemzetközi anyagot kevés magyar gyűjtemény mutathat fel. Azért választottuk a képes albumot mint formátumot, hogy a lehető legtöbbet mutathassuk meg ebből a fantasztikus képanyagból, a lehető legszélesebb közönségnek. Nagy szerencsénkre az Osiris kiadó és az OSZK vezetői láttak ebben fantáziát.

Svejkre hivatkozva ismétlem: ne higgye senki, a vígan masírozó hadoszlop, vagy a tábortűznél Az Est-et olvasó kackiás bajszú huszár képe bármilyen értelemben a háború „valódi arcát” tükrözi. Azt azonban jól jelzik számunkra, az utókor számára, hogy mikor és hogyan kezdődött a tömegkommunikáció kora.

Megsemmisített település Orosz-Lengyelországban, egy hírügynökségi fotón. H.n., 1914-1918. Dannenberg&Co. Fénykép. Fotótár, FVB 479

Katona Anikó