2015. január 10-én elhunyt Hankiss Elemér, aki 1953 és 1962 között könyvtárunkban dolgozott, előbb a Gyarapítási Osztályon majd a Színháztörténeti Tárban.
Hankiss Elemér Debrecenben született 1928. május 4-én. Édesapja, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár. Ő maga egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte. 1950-ben szerzett diplomát, majd 1953-ig a Ferunion exportelőadója volt. 1953 és 1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, utóbb Keresztúry Dezső mellett a Színháztörténeti Osztályon. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt hét hónapot töltött vizsgálati fogságban; bizonyítékok hiányában felmentették.
A kronológiánkban erről az időszakról ezt találtuk:
1956. december 15. Hosszú szünet után újra összeült az OSZK igazgatótanácsa. Varjas Béla főigazgató bejelentette, hogy a legutóbbi időkben felmerült ügyeket az osztályvezetői értekezleteken intézték el, de ettől a naptól kezdve ismét rendszeresen meg fogják tartani az igazgatótanácsi értekezleteket. beszámolt a lezajlott harci eseményekről, a Nemzeti Bizottság megválasztásáról, a Bizottság határozatairól. Javaslatára elfogadták, hogy az igazgatótanácsot négy nemzeti bizottsági taggal (Veredy Gyula, Belia György, Hankiss Elemér, Borsa Gedeon) egészítsék ki. OSZK történet
A Színháztörténeti Tár munkatársaként földolgozott zsebkönyvek, majd ezek katalógusának publikálása a magyar színháztörténeti forráskutatás és -közlés egyik alapműve. A diszciplína hazai és külföldi kutatói által csak "Hankiss-Berczeliné"-ként emlegetett kötet (és kiegészítései) színháztörténetünk különleges forráscsoportját tárják föl, segítve a történettudományokat és a művelődés- és művészettudományok sok területét.
Hankiss Elemér, Berczeli A. Károlyné: A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája: XVIII-XIX. század, [közrem. Jordáky Lajos], Budapest, OSZK, 1961.
Pótlásai jelentek meg Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1961/1962-es kötetében (p. 384-386.), valamint az 1974/1975-ös kötetben (p. 633-639.).
Hankiss Elemér kutatási területe az 1960-as, 1970-es években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként az értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia és a filozófiai antropológia. Egyik úttörője volt a hazai strukturalizmusnak, irodalom- és művészettörténeti kutatásaiban alkalmazott kései strukturalista elemzésein generációk nőttek fel.
Sokan felfigyeltek már arra, hogy manapság emberek milliói és százmilliói élnek úgy, mint annak idején csak a nagyon gazdag kevesek éltek, élhettek. A reneszánszban például csak a kiváltságosak, a nemesurak, magas rangú papok jártak hintón vagy lóháton. A polgárok többségének és a parasztoknak legfeljebb szekérre tellett, de többnyire gyalog jártak. Ma az emberek többsége olyan hintóban ül, amelyet a reneszánsz leggazdagabb és leghatalmasabb urai is megirigyelnének. Úgy hívják ezt a hintót, hogy automobil. De a hajdani emlékét azért az még őrzi, hogy a karosszériát karosszériának hívják, a hintót meg annak idején "carosse"-nak nevezték. Ma van Volkswagen. A reneszánszban nem volt Volkspferd vagy Volkscarosse.
Korunk, 3. folyam, 9. évf. 9. sz. (1998. április) - Elektroniks Periodika és Archivum
Legutóbb megjelent kötetei:
- Csapdák és egerek - Magyarország 2009-ben - és tovább (2009),
- Te rongyos élet... - Életcélok és életstratégiák a mai Magyarországon (2010),
- A Nincsből a Van felé - Gondolatok az élet értelméről (2012),
- Egy ország arcai. Válogatott szociológiai írások, 1977-2012, Budapest : L'Harmattan : Könyvpont, (2012).
- A befejezetlen ember. Gondolatok a világról, az emberről, a szabadságról, Budapest, Helikon, (2014).
Hankiss Elemér pályájának utolsó szakaszában, 80 éves kora körül is örömmel és szívesen emlékezett a Színháztörténeti Tárban töltött éveire, s erre a jeles munkára is, s minden beszélgetésünk, találkozásunk alkalmából üdvözletét küldte a kollégáknak. Kiemelkedő tudása és áttekintőképessége, nagy szelleme fog igazán hiányozni utókorából, hisz hasonlóak a fiatalabb generációkban már nem teremnek.
Munkásságáért 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima-díjjal tüntették ki. Rövid, súlyos betegség után, 86 éves korában 2015. január 10-én hunyt el.