„Vannak, akik a lovakat szeretik, mások a vadakat, mások a madarakat… engem pedig már kisfiú koromtól a könyvek megszerzésének csodálatos vágya lelkesített”

2015. április 18. 08:11 - nemzetikonyvtar

„Sunt qui equos amant, alii feras, alii aves…”

Az idézet gróf Apponyi Sándor kéziratos kötetében olvasható, melybe könyvbeszerzéseit jegyezte fel. Kilencven évvel ezelőtt, 1925. április 18-án hunyt el a magyar bibliofilek fejedelme.

gróf Esterházy Alexandra (1856–1930): gróf Apponyi Sándor arcképe, festmény, fotó: Karasz Lajos. Régi Nyomtatványok Tára, Apponyi-terem.

Apponyi Sándor a családi hagyományokat követve maga is diplomáciai pályára készült már fiatal korától, számos nemes jellemvonást örökölt, melyekért ma hálával emlékezhetünk rá. Ilyen volt a szép kiállítású könyvek szeretete, mely idővel a hazáról szóló bibliofil kiadványok iránti rajongássá szilárdult. Szenvedélyes könyvgyűjtésének első lépése volt egy ősnyomtatvány megvásárlása tizennégy évesen.

app_h_35.jpgA tizennégy évesen vásárolt ősnyomtatvány címlapja, a vásárlást megörökítő Apponyi-bejegyzés fotójával az előzéklapról. In.: Oswaldus de Lasko: Sermones dominicales perutiles a quodam fratre hungaro ordinis minorum de observantia comportati Biga salutis, Hagenau, 1498. - Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 35

Szisztematikus vásárlásainak eredményeképpen bekerült a gyűjteményébe szinte valamennyi, a magyar történelem eseményeit a külföld szemszögéből dokumentáló munka, főleg angol, francia, olasz, német, horvát, osztrák és magyar antikváriumokból és árverésekről. Ilyen Martin Fumée műve is, mely II. Lajos magyar király halálát egyedi nézőpontból mutatja be.

 A 16. századi francia történetíró, Martin Fumée  által feljegyzett legenda például magyar népmeseként került elő egy 19. századi gyűjtés során (korabeli angol, német és francia változata is ismert).

Farkas Gábor Farkas: Mohács Mítosza In. A nemzeti könyvtár blogja: 2011. augusztus. 29-i bejegyzés.

Számos nyomtatványt szerzett be a török elleni háborúkról, Zrínyi Miklós haditetteiről, a Habsburg-ellenes felkelésekről és a Rákóczi-szabadságharcról is. Gondosan választotta ki azokat a színes útleírásokat, életrajzi és szépirodalmi munkákat, melyekben az ország társadalmi és kulturális viszonyainak külföldi értékelése jelent meg. Sikerült összegyűjtenie idegen krónikások, tudósok véleményét a magyar gazdasági, vallási és földrajzi viszonyokról is.

Elmésen mutatja be a XVII. századi magyar várakat, városokat, öltözködési és fegyverkezési szokásokat a „trónörökös mértankönyve” mely egyúttal fontos geometriai ismereteket is tanított József főhercegnek.

apph_1217_offen.jpgBuda ábrázolása rézkarcon In.: Anton Ernst Burckhard von Birckenstein: Ertz-herzogliche Handgriffe dess Zirckels und Linials Bécs, 1686. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 1217.

De vásárolt több matematikai témájú könyvet is. Többek közt Georgius de Hungaria Arithmeticá-ját, melynek bibliográfiai leírásában megjegyezte: „Örülök, hogy ez a második ismert példány az országban marad.” A tudós gyűjtő ugyanis könyveinek jelentős részét maga azonosította, gondosan feljegyezve a bibliográfiai adatok mellett a magyar vonatkozású szövegrészeket is. Ezért könyvtára mellett katalógusa is különösen értékes forrásmű a nemzetközi történeti kutatás és a magyar művelődéstörténet számára. Nagyságát méltón fejezi ki rokonának, Apponyi Albertnek néhány sora:

„az ő nagyobbrészt félrevonultságban és csendben lefolyt élete, az összes kortársak sorában a leghasznosabbak egyike volt a közügyre, különösen pedig a nemzeti önismeretre és annak megfelelő önérzet kifejlődésére nézve.”

Gróf Apponyi Sándor emlékezete – Budapest, 1926  Törzsgyűjtemény

Halála előtt világhírű Hungarica-gyűjteményét, melyet ő csak magyar vonatkozású történeti könyvtárként emlegetett, annak szerves kiegészítőjével és kísérőjével, a hasonlóan értékes metszetgyűjteménnyel, a bibliográfiai ritkaságokkal és segédkönyvtárával együtt nemzeti könyvtárunknak adományozta, hogy az a „hozzáértőknek tudományos kutatásra és gyönyörködtetésre szolgálhasson.” Nagylelkűségét a nemzetgyűlés az 1925. évi I. törvénycikkben hálálta meg. Hómann Bálint szerint ez a törvény lehetett az utolsó nyomtatvány, melyet olvashatott.

Nagy Györgyi

A blogbejegyzés címének forrása: Kézirattár. Jelzet: Oct. Gall. 19

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr87375314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása