A perbe fogott erdélyi református püspök

2015. május 13. 15:11 - nemzetikonyvtar

1890. május 13-án született Makkai Sándor erdélyi magyar író, pedagógus, református püspök.

A nagyenyedi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi református kollégiumba járt középiskolába, majd a Kolozsvári Theologiai Főiskola s ezzel egy időben a Kolozsvári Tudományegyetem hallgatója volt. 1912-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1912–1915 között Kolozsvárott volt vallástanár majd teológiai tanár. 1926-ban erdélyi református püspökké választották. A püspöki évtizedben fejti ki egyre népszerűbb irodalmi munkásságát. 1936-ban lemondott püspöki hivataláról, Magyarországra költözött és Debrecenben a pasztorális theológia nyilvános rendes tanáraként 1936. július 21-én tett esküt. A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Kar dékánja majd prodékánja is volt. 1945-ben a Tudománnyal és fegyverrel című könyvéért perbe fogják háborús és népellenes bűntett vádjával. A népbírósági tágyalásra írt védőbeszédét alátámasztják tanítványai tanúságtételei. A vádak alól felmentették. 1951. július 19-én hunyt el Budapesten.

Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület – Makkaisandor.ro

Ágnes című művét eredetileg az Erdélyi Szépmíves Céh adta ki Kolozsvárott, a digitalizált változat a Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület és az Élő Erdély Egyesület http://makkaisandor.ro című weboldaláról került a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Letölthető ePUB verzióban is!

A könyv borítója

Makkai Sándor 1928-ban megjelent regénye szokatlan műfaj az erdélyi magyar író és református püspök életművében: misztikus krimi, egyfajta Dr. Jekyll és Mr. Hyde történet. A címszereplő egy gyönyörű asszony, aki végül a lélekkel és a fantáziával folytatott kísérletek áldozatává válik.

„Nem vagyok költő. De amíg élek, elválaszthatatlan marad lelkemben a Város e képe annak az estének emlékétől, melyen a tragédia megkezdődött. Künn voltam a tetőn s a megszépítő messzeségből láttam a Város tündéri panorámáját... s átnyilallott szívemen a valóság, amit ez a bűbájos látszat takar. Szerettem és gyűlöltem a Várost egyszerre. Az ő fia voltam, hozzá fűzött életem minden emléke s benne élt mindenki, akit szerettem. S csak az ő öléből kelhetett életre mindaz, ami életemet viharként összetörte.

Azon az estén a város lelke nyilatkozott meg nekem s bár százszor is voltam esti sétáimon azon a hegytetőn, csak akkor este remegtette meg lelkemet különös ellentétessége. A Város megvolt, századokkal előbb, mint én, benne éltem már harmincöt éve magam is, de ő csak ezen az estén lépett be az életembe. A dolgok vannak, léteznek, sokáig. De eljön az óra, mikor ránk nézve kezdenek élni. S akkor egyszerre, előre megmutatják nekünk a lelküket. Az én lelkemre borzongató árnyékot vetett a Város.” – Magyar Elektronikus Könyvtár

Makkai Sándor művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban: