„…ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak” – Szent Lénárd

2015. november 06. 18:31 - nemzetikonyvtar

Lénárd, másként Leonárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Élete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként a VI. században élt Limoges környékén.
Lénárd a bajor – osztrák szakrális tájnak kiváltképpen tisztelt szentje. Kultuszát Andree szerint különösen a ciszterciták terjesztették, akiknek e táj egykorú mezőgazdasági élete sokat köszönhet. Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak…

Bálint Sándor: November 6. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent László és Szent Lénárd 1430–1450. A siklósi vár kápolnájának faliképe. In. Pannon reneszánsz. A Hunyadiak és a Jagelló-kor: 1437–1526, Budapest, Enciklopédia Humana Egyes., 1998. (Encyclopaedia humana Hungarica 4.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Lénárd (Leonardus) annyit tesz, mint a ‚nép illata’, a leosból, ami népet, és a nardusból, ami illatozó füvet jelent, mert jó hírének illata magához vonzotta a népet. Avagy a Lénárd nevet úgy érthetjük, mint ‚aki meredélyeket választ magának’ (legens ardua), vagy az oroszlánról (leo) nevezték el. Az oroszlánnak négy tulajdonsága van. Először is bátor: miként Isidorus mondja, keblében és fejében bátorság lakozik. Így Szent Lénárd keblében is bátorság lakozott, a gonosz gondolatok megfékezése által, fejében pedig az égiek fáradhatatlan szemlélése által. Másodszor éberség lakozik benne, két dologban: alvás közben szemét nyitva tartja, s lábnyomait menekülés közben elkaparja. Így Lénárd is éber volt a cselekvés fáradozásában, éberen aludt a szemlélődés nyugalmában, s minden világi vágy nyomát eltörölte magában. Harmadszor roppant erő van az oroszlán hangjában, mivel hangja halva született kölykét is feléleszti harmadnapra, és minden vadállatot megtorpant, megállít. Így Lénárd is sok embert, akik a bűnökben halottak voltak, felélesztett, és sok halottat, akik vadállat módjára éltek, a jócselekedetekben megtartott, megállított. Negyedszer félelem lakozik a szívében, mert – Isidorus szerint – sokáig fél a kerekek zajától és a fellobbanó tűztől. Így Lénárd félte és félve kerülte a világi gondok zaját, és ezért a pusztaságba menekült: félt a földi vágy tüzétől, és ezért minden neki felajánlott kincset megvetett.

Jacobus de Voragine: Szent Lénárd [november 6.]. (részlet) In. Uő.: Legenda aurea, Budapest, Helikon, 1990.  – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Lénárd-templom Szigetújfalu község Pest megyében, a Ráckevei kistérségben – Digitális Képarchívum 

Lénárd „skorpiósága” lényegesebb funkcióiban érhető tetten: fogolyszabadítóként és a vas kedvelőjeként semmilyen más hónapba nem illene. A Skorpió hava – mint mondottuk – a „halál háza”. Naptári, asztrális vonatkozásban viszont a halál sohasem végleges, hiszen emberi tapasztalattal mérve az égi mozgások, és a földi természet változásai örökkön-örökké ismétlődnek. Istenek, héroszok, mesehősök esetében a halállal rokon értelmű az alvilágjárás, szegény sorba vettetés, kirekesztés (száműzetés), rangvesztés, eltévedés (erdőben, labirintusban), megcsonkulás, betegség, elvarázsoltság (pl. kővé válás), és rabság (különösen mélységbe, sötétségbe, föld alatti üregbe vettetés), mivel ezek az alvilágjárással analóg helyzetek. E fogalomkör tágasságát jelzi, hogy a régi képes beszédben a rácsozat nemcsak a börtönnek, hanem a halálnak is a jele: aki meghalt, arra keresztet vethetünk, kiikszelhetjük, áthúzhatjuk a nevét. A halált a rácsos szövetű hálóval is szimbolizálják (a két szó a magyarban közös tőről is ered).

Jankovics Marcell: Széttört bilincsek (részlet). In. Uő.: Jelkép-kalendárium, Debrecen, Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr308054708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása