Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén, a magyar sajtó napján is a 15 évvel ezelőtt éppen ezen a napon elhunyt Obersovszky Gyula költő, író, újságíróról, 1956 hőséről emlékezünk meg.
Obersovszky Gyula 1927-ben született, igen nehéz körülmények között nevelkedett. Már 15 éves korában munkába állt, jegyzőgyakornokként. 1945-től a Színművészeti Főiskola hallgatója volt, majd a Népi Kollégiumok Országos Szövetségében tevékenykedett és a Szabó Dezső Népi Kollégium valamint a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója lett. 1947-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP tagja lett.
A főiskolát 1949-ben befejezte, de oklevelet nem kapott, mert a kollégiumi munka miatt nem tette le a vizsgáit. Ezt követően újságírással és színjátszókörök szervezésével foglalkozott. 1950–55 között a Hajdú-Bihar megyei Néplap kulturális rovatvezetője lett. 1955-ben az Újságíró Szövetség épületében tartott előadása (Kulturális életünk problémái és hibái) miatt kizárták a pártból és az Újságíró Szövetségből. Ekkor – már három gyermekkel – súlyos egzisztenciális helyzetbe került, alkalmi munkákat vállalt. 1956 tavaszán a Hétfői Hírlap rovatvezető helyettese lett.
Igazság: a forradalmi magyar ifjúság lapja. A címlap részlete. Felelős szerkesztő: Obersovszky Gyula. 1. évf. 1. sz. – Törzsgyűjtemény
1956. október 25-étől szervezte, szerkesztette, kiadta az Igazság lapot, ez volt az első szabad, független orgánum, a forradalom idején mindvégig megjelent. Kádárék hatalomátvétele után az illegális Élünk lapot indította el.
Élünk: a magyar forradalom lapja. Címlap. 1. évf. 7. sz. – Törzsgyűjtemény
Az 1956. december 4-i nőtüntetés az ő ötlete volt, és annak megszervezésében is fontos szerepet játszott. Mindezekért két nap múlva letartóztatták és „folytatólagosan elkövetett izgatásért” 1957 áprilisában három évre ítélték.
Obersovszky Gyula és Gáli József 1957-ben a vádlottak padján.
Három hónap múlva azonban a Radó-tanács – miután az izgatást a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntettnek minősítette – jogerősen halálbüntetésre súlyosbította a verdiktet. A széleskörű nemzetközi tiltakozás hatására életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá.
I. r. vádlott Tóth Ilona, V. r. vádlott OGy. A kép jobb oldalán lehajtott fejjel a III. rendű vádlott Gönczi Ferenc, mellette a IV. rendű vádlott Molnár József. 1957.
– Obersovszky Gyula és Gáli József írók eredetileg izgatásnak indult ügyének nem volt kapcsolata Tóth Ilona és társai bűnperével, amellyel egyesítették. Obersovszkyék 1956. decemberi letartóztatásukig Élünk címmel illegális röplapot szerkesztettek, amelynek hét száma készült el. Ezekben tüntetésekre, sztrájkokra hívtak fel. Én Obersovszky ügyében mindvégig felmentést kértem. Először 1957 áprilisában elsőfokon Obersovszkyt „csak” három, Gálit egy évre ítélték. Fellebbezések folytán a másodfokú tárgyalást villámgyorsan kitűzték 1957 júniusára. A Fő utcában a vádlottakat egymáshoz láncolva középkori körülmények között vezették elő. Akkor már láttam, hogy nagyon nagy baj van. Egészen abszurd tárgyalás után mind Obersovszkyt, mind Gálit a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte. Tulajdonképpen akkor nagy kedvem lett volna széttépni a jogi diplomámat, mint egyik ősöm tette egy törvénysértő ítélet után.
A magyar jogászi tradíciók megtestesítője: Schirilla György. Mozgó Világ 28. évf. 3. sz. – Elektronikus Periodika Archívum
1963-ban a „nagy amnesztiával” szabadult. A Kádár-rendszer idején a Sportfogadás lapot szerkesztette. A rendszerváltáskor a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja volt, és újraindította az Igazságot, majd az Élünket. Végül a Vagyok folyóiratot adta ki, amelyben egyedül írt, ebben jelentette meg irodalmi műveit. 2001. március 15-én hunyt el.
Én meghalok, de mégis élünk
fáklyaként az éjszakában égünk
Hitemet a föld sava se marja
hitemet a sarjadó fű vallja
Virágot is növel majd a kedvem
szellő szórja szirmait felettem
És mert dalom bennszorult szívemben
daloljatok emberek helyettem
Obersovszky Gyula: [Én meghalok, de mégis élünk]. In. Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers, szerk.: Pomogáts Béla, Kaposvár, Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 2000, 185. o. – Törzsgyűjtemény
Eörsi László
1956-os Intézet
