150 éve, 1866-ban ezen a napon született és 100 éve 1916. április 22-én hunyt el Malonyay Dezső művészettörténész, folklorista.
Filozófiai doktori és magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Szépirodalmi, kritikai írásokat is közölt, de maradandó munkásságot a magyar népművészet körében fejtett ki. Fő műve A magyar nép művészete című ötkötetes gyűjtemény (1907–22), melyet munkatársaival, szakemberek és művészek kiterjedt hálózatának segítségével állított össze a magyarság népművészeti anyagáról tájegységekre bontva azt. Ezek a kötetek máig a magyar népi díszítőművészet tanulmányozásának nélkülözhetetlen forrásai.
Ferenczy Károly: Malonyay Dezső arcképe (1904). In. Száz szép kép – Magyar Elektronikus Könyvtár
A könyvsorozat munkálatai hosszan elhúzódtak. 1904-ben kezdődött anyagának szervezett összegyűjtése, de mire az utolsó kötet – a háborús nehézségek miatt jócskán késve – megjelent, az eredeti tervek több ponton módosultak. Az első rész egy kisebb erdélyi tájegységgel, teljes egészében Kalotaszeggel foglalkozik (1907), ezt követi a Székelyföldet és Torockót bemutató második (1909), majd a dunántúli anyagot tartalmazó harmadik és negyedik (1911, 1912), végül 1922-ben – a előzőeknél jóval kisebb példányszámban – a Palócföldről szóló ötödik kötet. Ezt már Malonyay Dezső nem érte meg, 1916-ban viszonylag fiatalon, ötvenéves korában meghalt. A sorozat valójában nem lett csonka, mert eredetileg is öt kötetet terveztek, ígértek azonban az Alfölddel és Északkelet-Magyarországgal foglalkozó részeket is, melyeknek anyagát bizonyára elkezdték összegyűjteni, sorsukról azonban nincs tudomásunk. A vállalkozás ebben a formában is páratlan teljesítmény. Egy nagy gyűjtemény az esetek többségében sok közvetlen kisebb előzményre épül, itt azonban hiába keresnénk a kisebb-nagyobb díszítőművészeti-népművészeti kiadványok sorát, mert a korabeli érdeklődő meglehetősen ritkán bukkanhatott rá könyvekben és folyóiratokban magyar népművészeti alkotások ábráira. […] Malonyay összegző volta nemcsak az eszmei előzmények egyesítésében mutatkozott meg, fölhasználta az addig megjelent, gazdagnak éppen nem mondható, de el sem hanyagolható néprajzi irodalmat.
Kósa László: Malonyay Dezső és a „Magyar nép művészete”. In. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Hasonmás kiad. Szántó Tibor gond., [Bp.], Helikon, 1984. Melléklet, 3., 10. o. – Törzsgyűjtemény
Malonyai Dezső (szerk.): A magyar nép művészete, Budapest, Franklin, 1907–1922. Címlap – Magyar Elektronikus Könyvtár
Az eredet és a kialakulások kérdésének ezerösvényű útvesztőjét kerüljük; nem avatkozunk a fajok keveredése, az idegen szomszédság és egyéb kölcsönhatások folytán támadható vitákba sem, – sőt óvakodunk akármilyen tudományos rendszernek eleve való fölállításától is, nehogy a mi igénytelen anyaggyűjtő munkánk elé magunk vessünk gátakat.
Ha úgy tetszik, csak egyszerű képeskönyv ez, a magyar nép művészkedéséről beszámoló képeskönyv. Ahogy Kriza János a »Vadrózsák«-at szedegette örök-üde bokrétába, amint népköltészetünk gyűjtői böngésznek a rég leszedett, már-már ugarba vesző tőkéken, – mi is úgy cselekszünk, csak annyit akarunk s bár annyira vihetnők. Kutatjuk azt, ami már kallódik, összekeresgéljük, ami még van, mentjük a pusztulástól, hogy megőrizhessük, hogy bemutassuk, megismertessük és meg is szerettessük minél több magyar emberrel: népünk művészetének azokat a termékeit, amelyek, hitünk szerint, a magyar művészetben, iparban, minden munkánkban hasznosíthatók lennének s amit össze kell szedni, föl kell dolgozni, mielőtt pótolhatatlanul és végleg el nem pusztulnak a pótolhatatlan magyar paraszttal együtt.
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete, I. kötet: A kalotaszegi magyar nép művészete. Bevezetés, Budapest, Franklin, 1907. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Monográfiát írt Mednyánszky Lászlóról (1905), Munkácsy Mihályról (1907) és Szinyei Merse Pálról (1910). A magyar képírás úttörői (1905) címmel az első Magyarországon készített színes sokszorosításokat közlő kötetet is ő állította össze, mely a magyar nemzeti festészet nagyjainak munkáit mutatja be Kupeczky Jánostól Munkácsy Mihályig.
Malonyay Dezső monográfiái Mednyánszky Lászlóról és Szinyei Merse Pálról. Címlapok – Törzsgyűjtemény
Szoros kapcsolatban állt azokkal a századelejei fiatal képzőművész-körökkel (pl. „a gödöllőiekkel”), akik a szecesszió eszmevilágától indítva a népművészetben keresték a nemzeti jellegű magyar iparművészet kibontakozásának lehetőségét. 1906-ban jelent meg A fiatalok című könyve, benne a Ferenczy Károlyról írt tanulmány. Ferenczy korábban elkészítette Malonyay Dezső arcképét (1904), mely portréábrázolásai közül az egyik legjelentősebb.
Koloristáink között legtelivérebb szerelmese a színnek, – azok közül a művészek közül való, akikről a bevezetésben említettük, hogy lelki életük alakulására s fejlődésére befolyást legkevésbé gyakorol esetlegességeivel a való élet; azok közül való, akik az egyénben a típust látják s akik a saját élményeikben is, csak az általánosan tipikusát keresik. Az akció nékik mellékes, az egyéni élet korlátaival nem törődnek, – érzelmeiket általános jelleg szín és formaritmusokban fejezik ki. Szín- és formaproblémák megoldása lelkesíti őket.
A mi Ferenczynk határozottan színben érzi legintenzívebben a külvilágot s minden egyéb néki csak ürügy a színprobléma megértéséhez és megértetéséhez.
Alakjai nem azon a réven érdekesek, hogy egyénileg éreznek és élnek, de inkább azért, mert általános típusokat ábrázolnak s az életet általános értelemben állítják szemünk elé. Az a modell, aki egy karosszéken ül, nem árul el se gondolatot, se vágyat, – a mezítelen női test, érdekes színű szövetek közt. Ozsonna című képén, az alak nem eszik, nem is éhes, de az összhangban, amelyben nyugodt lelkiállapota van a meleg őszi reggelhez, oly mély a poézis, hogy igazán sajnálnók, ha az alakon valamely véges gondolat, vagy kívánság kifejezése lehúzna bennünket a kicsinyes élet únott levegőjébe.
Malonyai Dezső: A fiatalok (Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Katona Nándor, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Rippl-Rónai József), Budapest, Lampel, 1906. 40–41. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Szerk.: M. J.
