„Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz / az ábécé huszonöt betűje”

2016. június 05. 08:34 - nemzetikonyvtar

A XX. század számos kiváló költőt, írót, művészt adott nemzetünknek, de a világháborúk és pusztító ideológiák okozta zűrzavarban számos jobb sorsa érdemesebb mű és művész veszett a feledés homályába.

A méltatlanul elfeledettek csoportjába tartozik az 1913-ban született Walder Lajosnak anyakönyvezett Vándor Lajos is, akinek mindössze 32 év adatott arra, hogy alkosson.  

walder_lajos.pngVándor (dr. Walder) Lajos. Fotó. In. Egy költő élt közöttetek. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vándor Lajos az 1930-as évek mozgalmas irodalmi életének egyik legeredetibb karakterű szereplője volt. Kortársai és barátai közé tartozott többek között Thurzó Gábor, Boldizsár Iván, Jékely Zoltán, Hollós Korvin Lajos, Tábori Pál, Örkény István, valamint Hegedűs Géza, aki posztumusz megjelent köteteihez előszóval is hozzájárult. Élete során csupán két verseskötete jelent meg, Fej vagy Írás (1933) és Csoportkép (1938) címmel.

A Fej vagy írás kiadójaként a Névtelen Jegyző szerepel, amely egy korabeli havilap neve volt, és a szerkesztők segítették a kötet megjelenését. Ebben a lapban jelent meg egyik legismertebb és legkedveltebb verse, a Mi, az ábécé huszonöt betűje:

MI, AZ ÁBÉCÉ HUSZONÖT BETŰJE...

Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz
az ábécé huszonöt betűje -
szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról,
ami Európában történik,
és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell,
az általános betűsztrájkot,
még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is -
ha az európai államok
nem változtatják meg
a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat.
Mi, akik egyformán szolgáljuk az Angol világbirodalmat és a Magyar Királyságot,
a harmadik Francia Köztársaságot és az Orosz Szovjetet, vádoljuk a világ lelkiismeretének sajtófőnökét azzal,
hogy egymás után
a legsúlyosabb sajtóhibákat követi el.
Mi, akik germán vagy latin alakban,
Nyugat minden hadüzenetében és békekötésében jelen voltunk,
vádoljuk a történelemírókat,
akik meghamisítva az emberiség történelmét –
véres nemzeti történelmet akarnak írni.
Mi, akik voltunk Courths-Mahler-regény és Zarathusztra,
Shakespeare-vígjáték és Racine-tragédia,
tiltakozunk az új hadüzenetek ellen,
amelyeknek a tervezete már minden állam
hadügyminisztériumában fellelhető.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
akik az ólombányászok és betűöntők jóvoltából
a svéd óvodás gyerekek énekkönyveiben vagyunk
és az olasz anatómiakönyvekben,
akik a Bibliában vagyunk
és a hadirokkantak igazolványaiban –
tiltakozunk minden sifrírozott távirat
és minden politikai becstelenség ellen,
amelyről mi tudunk, de mások nem tudnak,
mert:
nem akarunk a veszteséglistákon újra mint nevek szerepelni,
amelyet az özvegyek és az árvák
könnyes szemekkel olvasnak el.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
az A-tól az Ó-n keresztül a Z-ig
követeljük a világbékét és követeljük a jogegyenlőséget,
és hajlandók vagyunk, lemondva autonómiánkról,
csupán nyolc betűvé összezsugorodni –
hogy a pornográf és detektívregények helyett
beleégessük az emberek szemébe ezt a szót, hogy:
Szeretet.

Névtelen jegyző. Szépirodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Főszerkesztő: Rózsahegyi György. Budapest 1923. – Törzsgyűjtemény 

csoportkep_bnorito_cserepfalvi.pngVándor Lajos: Csoportkép. Borító. Budapest, Cserépfalvi, 1938. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A versek azonnal ismertséget hoztak a fiatal költőnek, olyannyira, hogy az 1938-as Csoportkép című kötetet már a Cserépfalvi Kiadóvállalat jelentette meg. Vándor Lajos segítette a Keresztmetszet című lapot is, amely 3 évfolyamot is megélt 1934 és 1936 között. Leginkább a szabadvers műfajában alkotott, vagyis olyan költeményekről beszélhetünk, amelyek az igazi versekhez képest prózák, de a prózai szövegekhez képest versek. Hegedűs Géza jellemzése szerint:

Gondolattársításai, szóképei és hasonlatai talán Rejtő Jenő prózájához állnak a legközelebb. A Howard-féle abszurditásokban válik ehhez hasonlóan komikus képtelenségekké a szorongás. Az akkoriban minálunk ismert kortársi költészetből talán Erich Kästner hangulatvilágában lehet némi hasonlóságra találni. Az a kesernyés társadalomkritika, amely elutasítja mindazt, ami van, anélkül hogy bármiféle politikai kilátása volna, de mosolyba burkolja reménytelenségét, sok mindenben emlékeztet a két költőben egymásra. De Kästner lágyabb, verselése általában zeneibb, gyakran közel áll a sanzonhoz, és formavilága ritmikában is, rímhasználatban is hagyományos. Képanyagában az impresszionizmus folytatása. Vándor viszont következetesen szabad versekben fejezi ki magát. Ez a szabad verselés igen változatos: az egyértelműen lírai prózától a jambikus hullámzásig terjed. Leggyakrabban hangsúlyozottan köznapi-prózai. Képei az expresszionista hagyomány meglepetésre kiélezett, váratlan gondolattársításokkal játszó költői módszerre vallanak.

Vándor (dr. Walder) Lajos: Egy költő élt közöttetek, Előszó. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

A rejtői párhuzamállítást halálának groteszk körülményei is erősítik. Hiszen munkaszolgálatosként túlélte a Gunskirchen-i megsemmisítő tábor poklait, majd miután 1945. május 6-án elhagyta a tábort, több heti éhezést követően egy marhakonzerv azonnali elfogyasztása annyira megterhelte legyengült szervezetét, hogy végül ez okozta vesztét. 

1945. május 6-án ő is ama megfogyatkozottak közt volt, akik mégis megérték a felszabadulást. Tökéletesen egészségesnek látszott, csak nagyon éhes volt, mint mindenki. És amikor a szomszédos Wels városában az amerikai katonáktól kapott egy félkilós húskonzervet – minden figyelmeztetés ellenére, hogy helyesebb előbb valahol tejet inni, könnyű, cukros ennivalót lenyelni, mielőtt régóta éhező gyomrát megterhelné –, nem tudta megállni, vagy bízott elpusztíthatatlanságában, azonnal felbontotta a bádogdobozt, és amúgy hidegen megette a fűszeres húst. Nemsokára elviselhetetlen görcsök rontottak rá. Eltámogattam a kórházig. Én is éhes voltam, de sikerült tejet találnom, cukrot is ehettem, mielőtt nehezebb ételt lenyeltem volna. Akkor visszamentem a kórházhoz és megkerestem Vándort. Mire az óriási teremben a hevenyészett szalmafekhelyen megtaláltam – már nem élt. Nem vártam meg a temetését, siettem haza. De tanú vagyok rá, hogy „nem veszett nyoma”, én láttam utoljára élve, én láttam minden barátja és ismerőse közül egyedül a holttestét. Azóta nemegyszer írtam, beszéltem róla, de senki se figyelt fel rá. És elfelejtették, hogy a harmincas évek egyik méltán népszerű, tehetséges költője volt. De most már újra eszünkbe juthat, hiszen verseit és drámáit messze külföldre – Ausztráliába - szakadt gyermekei megőrizték, és ezek lám a közelmúltban mégis megjelentek minálunk.

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Magyar Elektronikus Könyvtár

Családja 1956-ban elhagyta Magyarországot és Ausztráliában telepedtek le. A szerző lánya, Walder Ágnes jelenleg is ott él, és a közelmúltban rangos díjat is nyert édesapja verseinek angolra fordításával. Az Independent Book Publishers Association szervezet Benjamin Franklin-díját nyerte meg Become a Message című kötetével

A család gondosan őrzi az édesapa hagyatékát, ennek is köszönhető, hogy 1989-ben megjelenhetett az Egy költő élt itt közöttetek című kötet, amely tartalmazza a ’30-as években kiadott két verseskötetet, annak korabeli kritikáit, valamint, számos a hagyatékból előkerült, korábban ki nem adott verset is. A könyv előszavát a kortárs jó barát Hegedűs Géza írta. Valamint 1990-ben jelent meg a Pompei című kötet is, amely két drámát, a Türtaioszt és a Pompeji vázát tartalmazza. Ezek a művek már a munkaszolgálat alatt születtek, és csak a család féltő megbecsülésének segítségével láthattak végül napvilágot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban immár digitálisan elérhető mindaz, ami életművéből nyomtatásban is megjelent.

A Become a message című kötet alkotója, Walder Ágnes az Egyesült Államokban vehette át műfordító munkájáért a jól megérdemelt díjat, s ezt követően hazánkba látogatott. Ekkor találkozott személyesen az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának munkatársával, Maczelka Árpáddal. Megbeszélésük gyümölcseként mára mind a négy fent említett kötet elérhetővé vált a MEK-ben.

Ahogy az 1989-es kötetnek, úgy a mostani digitális megjelenésnek is az a célja, hogy több figyelmet kaphasson egy olyan zseniális költő, aki páratlan tehetséggel rendelkezett, de sajnos rossz időben jött a világra. Ki tudja, talán ha csak néhány évet kaphatott volna az alkotásra, akkor most Radnóti Miklós és Illyés Gyula mellett róla is megemlékeznének az irodalomkönyvek. Bár talán még most sem késő.

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr808757850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.