Október 14-én könyvtárunk néhány munkatársával a Nemzeti Sírkertben jártunk. Az 1847 óta létező Fiumei (Kerepesi) úti temető, számos híres művész, tudós, államférfi nyughelye. Mindenszentek és halottak napja kapcsán néhány ott készült fotóval és irodalmi idézettekkel emlékezünk mindannyiunk halottaira.
A „rendületlenül” szó elég ahhoz, hogy felidézze Vörösmarty Mihályt (Nyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.), a Szózat költőjét, akit kortársai már életében egyfajta piedesztálra állítottak.
A Szózat 1836-ban született, s az Auróra című almanachban, Kisfaludy Károly lapjában jelent meg 1837-ben. Vörösmarty költeményét ezekkel a szavakkal ajánlja az almanach olvasói figyelmébe: „...reményljük, nem fog elhangzani figyelem ’s hatás nélkül, és ohajtjuk is, hogy a szózat tettet szüljön...”
Vörösmarty Mihály sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fotó: Tóth Péter
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Vörösmarty Mihály: Szózat (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár
1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait az idősödő, betegeskedő Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.). Itt születtek az Őszikék című kötet versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is.
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen bár,
Tölgy lenne a fejfám!
Arany János: A tölgyek alatt (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Arany János sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fotó: Tóth Péter
Ady Endre (1877–1919) líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Világa egymásba kapcsolódó jelképek folyvást táguló rendszere. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet. Költői küldetését sorsszerűnek tartotta, gyakran a magyar és más népek millióinak nevében szólalt meg. Költészete szinte minden európai és keleti nyelven megismerhető.
Ady Endre sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fotó: Tóth Péter
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Léda (Diósy Ödönné Brüll Adél) sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fotó: Tóth Péter
Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő. A Nyugat című folyóiratban 1909-től jelentek meg írásai – az első nemzedék nagy alakjai közé tartozott. Az egyik legszélesebb látókörű írónk, akinek a humán területekhez (képzőművészet, irodalom, filozófia) való vonzódása magától értetődő természetességgel párosult a természettudományok iránti érdeklődéssel.
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Karinthy Frigyes: Mindszenti litánia (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Karinthy Frigyes sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fotó: Tóth Péter
Az idézett költőkre vonatkozó korábbi posztjaink:
- Rendületlenül
- A tölgyek alatt – Arany János 198. születésnapján
- „Más csak levelenként kapja a borostyánt…” – Arany János születésnapja
- „...vagyonos Atyánk” – Arany János
- „Valaki az Értől indul el / S befut a szent, nagy Oceánba.” – Ady Endre születésnapja – 1877
- Ady Endre Májusi zápor után című versének kézirata
- Ady Endre a halottaságyon
- Aki a humorban nem ismerte a tréfát. Karinthy Frigyes születésnapja – 1887
