Széchényi halála 1820. december 13.

2016. december 13. 12:43 - nemzetikonyvtar

Ezen a napon hunyt el Gróf Széchényi Ferenc (Fertőszéplak, 1754 – Bécs, 1820), aki a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat megalapította 1802-ben. 

Széchényi Ferenc életében 1793-tól kezdődik az igazán tudatos, szervezett könyvgyűjtés; a jakobinus szövetkezés vérbefojtása után 1795-től a politikai közélettől visszahúzódva egyre inkább könyvgyűjteménye rendezésének és gyarapításának szentelte magát. Az 1790-es években már a magyarországi írók-tudósok nagy részével kapcsolatban és levelezésben állt, valóságos könyvkereskedői hálózatot alakított ki magyar és külföldi szakemberek bevonásával.

Széchényi tudta, hogy a nyomtatott katalógusok a legjobb hírvivői a könyvtárnak, ezért a saját költségén megjelentetett „könyvlajstromokat” tiszteletpéldányként küldte szét magyarországi és európai tudományos intézményeknek

Széchényi Ferenc egyre erősödő szembetegsége következtében 1811-ben lemondott összes közhivataláról, s visszavonulva családjának élt. 1818-ban újabb adományt tett: soproni könyvtárát is az országos könyvtárnak ajándékozta.

Széchényi Ferenc 1820. december 13-án hunyt el Bécsben, a nagycenki családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

A Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1820. december 20-i száma közölt nekrológot. (Arcanum)

A Tudományos Gyűjtemény 1821/1. számában Karatzay Fedor írt nekrológot, a 1821/10. számban Kis Pál emlékezett meg Széchényi Ferencről, és Lenhardt Sámuel rézmetszetét is is közölték az 1822/1. számban.

Széchényi Ferenc

Gróf Széchényi Ferenc az Aranygyapjas-rend díszruhájában. Lehnhardt Sámuel rézmetszete, 1821, OSZK Kisnyomtatványtára

Széchényi egész lényét leghívebben tárja föl végrendelete, melyet élete végső napjaiban magyar nyelven készített.

Így kezdődik:

Bűnös lelkemet a mindenható Teremtőmnek, megváltómnak és megszentelőmnek mérték nélkül való irgalmába ajánlom, és tellyessen bízván a szegény bünösök iránt többször is megigértt szánakodásban és engedelmében, de leginkább maga személlyének a keresztfán ugyan a bünösökért lett feláldozásában, köteles alázatossággal és érdemetlenségemnek igaz megesmérésével, úgy nem különben számos és terhes bűneimnek töredelmes megbánásával kivánok bizodalmasan szent itélőszéke elejbe lépni, és ott nem érdemem, hanem tsupán könyörületessége után irgalmasságért esedezni, és feloldozásomat mindenhatóságától és véle öröktűl fogva élő kegyességétől el is várni.

Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz 1754–1820. Szerkeszti Schönherr Gyula, Budapest, Magyar Történelmi Társulat 1902. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A végrendelet utolsó oldala:

A végrendelet részlete. Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz 1754–1820. Szerkeszti Schönherr Gyula, Budapest, Magyar Történelmi Társulat 1902.  – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1920-ban, Széchényi halálának századik évfordulóján a Nemzeti Múzeum tartott ünnepséget:

Magyar Nemzeti Múzeum ma délelőtt kegyeletes ünnepélyt tartott nagy alapítója, gróf Széchényi Ferenc halálának századik évfordulóján. Az ünnepély a Múzeumkertben lévő Széchényi szobor megkoszorúzásával vette kezdetét, amely után a nemzeti múzeum dísz-közgyűlést tartott. A királyi kormány képviseletében Pekár Gyula államtitkár és Czakó Elemér miniszteri tanácsos, a Széchényi-nemzetség részéről pedig gróf Széchényi Emil v.b.t.t. jelent meg. Fejérpataky László főigazgató üdvözölve a megjelenteket, megkapó szavakkal mutatott rá az ünnep jelentőségére, nemzeti múltunk, jelenünk és jövőnk szempontjából, egyben köszöntötte a nagymúltú nemzetség jelenlévő képviselőjét. Gróf Széchényi Emil rövid üdvözlő szavai után dr. Bártfai Szabó László osztályigazgató, a Széchényi család történetírója tartotta meg emlékbeszédjét, amelyben Széchényi Ferencnek, a hazája sorsának megjavítását szüntelenül fáradozó politikusnak s a nemzet múlt emlékeit összegyűjtő minden áldozatra kész mecénásnak képét elevenítette fel a hallgatóság előtt.

MTI Kőnyomatos - Napi hírek / Napi tudósítások, 1920. december 13. hétfő

Fejérpataky László, akkori főigazgató megnyitó beszéde a Magyar Könyvszemlében olvasható. 

Kegyeletes érzelmeinknek akarunk áldozni ma, midőn nagynevű alapítónk, gróf Széchényi Ferenc halálának százéves fordulója alkalmából tanácstermünkben egybegyűltünk. Felidézni kívánjuk emlékét annak a nagy férfiúnak, a Legnagyobb Magyar édesatyjának, egy főúri nemzetség közös ősének, ki megértve a kor szavát és látva nemzetének szellemi kincsekben való szegénységét, nemes elhatározással nagycenki könyvtárát és egyéb gyűjteményeit nemzetének ajánlotta fel.

Megnyitó beszéd Széchényi Ferenc gróf halála százéves évfordulója emlékünnepén 1920. december 13. Részlet. Magyar Könyvszemle, 29.köt. 1/4.füz. (1922), p. 34. – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis 

Bártfai Szabó László a százéves évfordulón rendezett emlékülésen kiemelte, hogy Széchényi mennyire megelőzte korát.

Csodálkozunk-e azon, hogy kortársai Széchényi magasztos eszméit nem fogadták el? A nemzet még nem volt érett azok átérzésére s amíg sokan mellette foglaltak állást, a többség helytelenítette a gróf törekvéseit. Sokszor ismétlődő ellentét a magyar érzésvilágában, hogy barátjáért minden áldozatra kész, de viszont a legmélyebb gyűlöletre is. Ennek kell tulajdonítanunk Kazinczy azon nyilatkozatát, amelyben a gróf szereplését erő nélküli ragyogásnak nevezi, őt magát Fra Diavolohoz, ördöghöz hasonlítja. Teljesen azonos sorsra jutott a Legnagyobb Magyar ifjúkori barátja, Wesselényi részéről, aki 1843-ban Mephistónak nevezi. Wesselényi ezen levelét maga Kosssuth sem tartotta kiadhatónak.
...

Minden gyűjtő és maecenás elődjét felülmúló sikert műkö­désére, egy új magyar intézmény születését, fejlődését és fennmaradását jelenti azon, 1802. tavaszán tetté lett eszméje, hogy gyűjtését a nemzetnek adja. Elhatározása nemcsak azért magasztos, mert ezzel az első tudományos közgyűjtemény alapjait rakta le, hanem mivel tette hazaszeretetből fakadt, távol minden egyéni önzéstől, mert munkája gyümölcsét nem élvezhette, még csak nem is láthatta meg. Mi vagyunk szemtanúi annak, milyen terebélyes fává lett az 1802. november 26-án elültetett mag.

Bártfai Szabó László: Széchényi Ferenc gróf emlékezete. 1920. december 13. Magyar Könyvszemle, 29.köt. 1/4.füz. (1922), p. 512. – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis 

További blogbejegyzésünk itt olvasható a nemzeti könyvtár alapítójáról.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1212044393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása