Orientalisták az OSZK-ban címmel programsorozat indul a nemzeti könyvtárban, amelynek keretében az első alkalommal, február 8-án kettős könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésre várjuk önöket. Az est és a sorozat házigazdája dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének adjunktusa. Dr. Tüske László 2014 nyara óta tölti be a főigazgatói tisztséget, de már korábban, 1992 és 2002 között is dolgozott az OSZK-ban.

Mi történt 2002-ben, amikor elhagyta az intézményt, és az orientalisztika, a keletkutatás lett a prioritás?

Életem során vagy a könyvtárosi vagy az arab (iszlámtudományok) végzettségemnek megfelelő állásokat töltöttem be, szerencsésebb időkben mindkettővel foglalkozni tudok. 2000-2001 környékén felgyorsultak az események a nyugat és az iszlám kapcsolatának vonatkozásában. 1994 óta a Pázmányon tanítottam, és 2002-ben alakult az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, ahol kutatómunkát végezhettem. A modern iszlám kérdéseivel foglalkoztam, a kutatás mellett konferenciákat és előadásokat szerveztünk. Fő célunk az volt, hogy a modernizálódó iszlám problémáit behozzuk a közbeszédbe, és megpróbáljuk tompítani a nemzetközi neo-orientalizmus hangját, amely előítéletesen kezelte az iszlám vallási jelenséget. Az intézetben az iszlámmal szembeni irracionális tartózkodást, illetve elutasítást próbáltuk meg fellazítani, és a megismerés igénye felé tolni az egész viszonyt megalapozó érzelmi és intellektuális beállítódást.

Dr. Maher Mjhid-ot, az Iraki Köztársaság konzulját tavaly fogadta Tüske László a nemzeti könyvtárban.

Sokan leegyszerűsítik az orientalizmust, és azt tartják, hogy a nyugat területszerzése áll a kutatások mögött. Hátráltatta-e ez a vélekedés a munkát?

Igen, Edward Said Orientalizmus c. eléggé vitatott könyve ennek a gondolatnak a kifejtésére szorítkozik, azt írja le, hogy a keletkutatás a gazdasági érdekeket támogatja az antropológia, a szociológia, a nyelvtudomány, az irodalomtudomány stb. stb. eszközeivel, ami ebben a formában nem állja meg a helyét. Alapvetés, hogy meg kell ismerni a másik felet ahhoz, hogy a vele való viszonyomat ki tudjam alakítani…

A kutatás közben kiderült, hogy az egyszerű téves üzeneteket kell először helyre tenni?

Kevés hatásunk van erre. Kairóban részt vettem egy konferencián, ahol szinte minden előadó azzal foglalkozott előadása felében vagy kétharmadában, hogy a nyugati orientalizmus hibáit, inkompetenciáját, előítéletességét szapulta… A nyugat felelőssége kétségtelen ebben a kérdésben. A nyugat ugyanis nem volt képes felmutatni a muzulmán világ kiváló kulturális teljesítményeit, mert előítéletesen, a saját szemüvegén keresztül mutatta be azt.

Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetében végzett munkám legfontosabb hozadéka az a rádöbbenés volt, hogy nyugati oldalon ugyanazok a beállítódások működnek, csak ellenkező előjellel. A tudós világban nagyon gyakran erős előítéletek fogalmazódnak meg az iszlám kutatásával foglalkozó módszertanok kimunkálásában. Hibásan, példaként vázolnak fel és túloznak el egy-egy részletkérdést, és nem a struktúra egészének működésében helyezik azt el. A valóságra kellene odafigyelni. A nyugati szemüvegen át látott muzulmán világ, és a muzulmán szemüvegen át látott nyugati világ szinte teljesen nélkülözi a valóság megismerésének az igényét.

Hol tart most ez a folyamat? Lát elmozdulást? Az orientalisták a könyvtárban rendezvénynek lehet ez a célja?

Inkább csak szándékok vannak, hogy tompuljanak az ellenérzések. Nagyon fontos alapkutatásokra lenne szükség, hogy meg tudjuk haladni a téves kutatási módszertanokat. És persze ne hagyjuk ki a történetből, hogy különböző politikai és gazdasági érdekek is munkálnak mindkét oldalon. Ha olvasunk egy írást, hallunk egy megnyilatkozást, messziről érezni lehet, hogy a megnyilatkozó kinek az oldalán foglal állást. Az iraki háború erre a legjobb példa, mind a mai napig mindenről beszélünk ezzel kapcsoltban csak arról nem, hogy ki termeli ki most a nyersolajat?

Talán ezzel is kezdhetjük a február nyolcadikai rendezvényt.

Ezt semmiképpen nem szeretném. A könyvtárnak van egy rendkívül sikeres KönyvTÁRlat elnevezésű sorozata, ami jó ötletet adott a rendezvényhez. Az orientalisták a könyvtárban sorozatnak két területe lesz. Az egyik a magyar orientalisták bemutatkozása, akik óriási erőfeszítéssel dolgoznak, és nemzetközi elismertséget vívtak ki maguknak korrekt elemzéseikkel és problémaérzékeny megközelítéseikkel. A másik pedig reményeim szerint a Kelet gazdagabb és személyesebb bemutatása. De nemcsak az iszlámról lesz szó, hanem a vallásosságról, a kultúráról, az irodalomról, a zenéről és a magyarok korai történetéről is. 

Az Iszlám Állam Kalifátusa. Az átalakuló Közel-Kelet és Az iszlamizmus – Eszmetörténet és geopolitika című kötetetek bemutatásával kezdődik a sorozat.

Nyilvánvaló, hogy az iszlamizmus, mely az egyik kötet címében is benne van, egy olyan hívószó, amivel indítani jó ötletnek tűnik, ha már sorozatról beszélünk. Az iszlamizmus – Eszmetörténet és geopolitika című kötet az iszlamizmus ideológiáját taglalja, nagyon izgalmas, de nehéz olvasmány, érdemes megbirkózni vele. A másik könyv Az Iszlám Állam Kalifátusa, a Közel-Kelet átrendeződésének napi kérdéseit foglalja össze, ennek három szerzője van. A kötetben egyfajta egyensúly van. Tartalmaz egy ideológiai, elméleti megközelítést arról, hogy az emberek milyen gondolatokat fogalmaznak meg, ha ideológiáról beszélnek, és láthatjuk ezeknek a gondolatoknak az újságokban megjelent „közérthető” verzióját is.

Milyen közönséget várhatunk? A Magyarországon élő húszezres muzulmán közösség fontos célközönség?

Azért fontos a rendezvény, mert ha orientalistákról beszélünk, akkor tudósokról van szó. A tudósok a kritikai tudomány alapján állnak, a kutatásuk tárgyát tudományos kritikával szemlélik. Nem értékelik azt, nem minősítik, nem erkölcsi alapon állva kinyilatkoztatnak, és főleg nem azért írnak le bármit, mert ellenérzéssel viseltetnének az iszlám vallással szemben.

A másik oldalon pedig valójában apológia van; úgy érzik a hívők, hogy nekik védekezniük kell, meg kell védeni magukat az objektív, bárha nem is ellenséges töltetű megállapításoktól. Ilyen konfliktusba már több rendezvényen beleszaladtam. A közönség ezt nem is igazán érti, mert egyszerűen másról beszélünk. Az egyik ember a lelkéről, az elkötelezettségről beszél, a kutató pedig a tudományról. Ez nem fér össze. Nem hiszem, hogy a sorozat a két fél találkozásának a helyszíne lehet.

Ezzel együtt mindenkit szeretettel várunk, akinek van elképzelése, van véleménye a keletről, az iszlámról, és aki meg akarja ismerni előítéletektől mentesen azt a valóságot, amit tudományos alapokon, érzelmektől mentesen bemutatni próbálunk feltárni.

Tóth Péter

További alkalmak:

Március 8. Komoróczy Géza: Írástudók, értelmiségiek a történelemben  
Április 12.Sudár Balázs: A hódoltság vers – és zenekultúrája 
Május 10. Fodor Pál: Zrínyi és Szulejmán halála 

Szezám tárulj! - könyvbemutató és beszélgetés