A lejtőn – Arany János-emlékév 2017

2017. február 13. 10:00 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. In. Vasárnapi Ujság 15. évf. 16. sz. (1868. ápr. 19.) – Digitális Képarchívum 

A lejtőn című vers 1857-ben keletkezett Nagykőrösön, de nyomtatásban csak 1863-ban jelent meg. Arany már 1852-ben megírta a vers első sorait, melynek műfaja dalszerű vers, elégia. Első alkalommal 1867-ben szerepelt verseit tartalmazó kötetben (Arany János összes költeményei, Pest, Ráth Mór, 1867). 

Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő,
Oly derült most az egész.

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

A vers kezdősorai – „Száll az este. Hollószárnya /Megrezzenti ablakom.” – intertextuális kapcsolatban állnak Edgar Allan Poe A holló (The Raven) című versével, melyet Arany nagykőrösi tanártársa, Szász Károly éppen a vers keletkezése idején fordított:

Visszamenve a szobába – lelkem ég, a fejem kába –
Újra koppanást hallottam, már nem is oly csöndesen.
„Valamitől bizonyára megzörrent az ablak zára:
Rá kell jönnöm az okára, nosza – mondtam – meglesem! […]”

S széttárva a rácsos táblát, íme, furcsán verve szárnyát
Egy nagy őskort-látott Holló szállt be rajta peckesen.

Edgar Allan Poe: A holló. (Részlet). Babits Mihály fordítása. In. Edgar Allan Poe válogatott művei, [vál. Borbás Mária és Kretzoi Miklósné], Budapest, Európa, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

loc_nemzetikonyvtar.pngGustave Doré illusztrációja E. A Poe A Holló című verséhez (1884). In. The raven by Edgar Allan Poe; illustrated by Gustave Doré; with comment by Edmund C. Stedman, New York, Harper & Brothers, 1884. – Kongresszusi Könyvtár Digitális Gyűjtemény

A hollószárny – maga is metafora – a „lelkem árnya” kifejezéssel kerül újfent hasonlító (de allegorizált) kapcsolatba, s ez utóbbi („árnyék”) lesz az, mely megszemélyesítve „elborong a multakon”. Pontosabban a megszemélyesítés nem más, mit a „hollószárny” és a „lélekárny” egymásra vetítésének következménye, melyet nem megelőz, hanem melyet követ immár a grammatikai én megjelenése, Poe versétől eltérő sorrendet követve.

Eisemann György: Dal és dallam = Uő: A későromantikus magyar líra, Budapest, 2010, 274. o. – Törzsgyűjemény 

A vers a múlt értékeit szembesíti a jelen értékszegénységével. Azonban a múltat is, amikor még bajokkal terhes jelen volt, a boldog jövőben való hit tette széppé. A jelen azonban nem tekint reménykedő hittel a jövő felé:

Boldog évek! – ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, –
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengjek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal…
Hittel csüngtem a jövőn!

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

A vers jelene a korszak világnézeti válságát, céltalanságérzetét és az 50-es évek magyarországi abszolutizmusa idején általánossá lett kiábrándultságot egyaránt kifejezi:

Most ez a hit… néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség?
Vissza sem fordulhatok.

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

Arany versének zárlatában a sötétben vízbe gázolás hasonlata Shakespeare Hamlet című tragédiájának egyik jelenetére emlékeztetnek, amely a megbomlott elméjű Ofélia halálának körülményeit meséli el, melyet Arany János csodálatos fordításában ismert meg a magyar olvasóközönség:

Nem magasba tör, mint másszor –
Éltem lejtős útja ez;
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.

A lejtőn. (Részlet) 

A körülmények hasonlósága ellenére a két mű részlete abban különbözik, hogy Arany versének szubjektuma tudja, veszélyben van, ezért óvatos és rezignált sztoicizmussal viszonyul a bizonytalansághoz, a halálhoz való kiszolgáltatottsághoz, s „minden lépést óva tesz”, Ofélia viszont – mivel őrültsége miatt már nincs tisztában a rá leselkedő veszéllyel – még inkább ki van szolgáltatva annak:

[…] Ruhája szétterűlve
Mint hableányt tartá fenn egy korig;
Miközben régi nótákból danolt,
Mint ki nem is gyanítja önbaját;
Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem
Szülötte és lakója.

Hamlet, dán királyfi. Negyedik felvonás 7. szín. Arany János fordítása – Magyar Elektronikus Könyvtár

A címadó „lejtő” többjelentésű metaforája a vers zárlatában jelenik meg, a címmel keretbe foglalva a vers képiségét, a világos, fényes magas múltból, a sötét, komor mélység felé tartó jelen útját, a fentről lefelé tartó mozgás irányát, amely véglegesnek tűnik. A kilátástalanság a remény, a jövőbe vetett hit elvesztését eredményezi, akárcsak Poe idézett versében, melynek refrénjében a híressé vált „nevermore” a lélek végleges csapdába kerülését fejezi ki, amely: „Fel nem röppen – soha már!” (Tóth Árpád), „Nem szabadul – sohasem.” (Babits), „S nem virrad meg – sohasem!” (Kosztolányi).

„Jós!” – hörögtem – „választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek!
Hiszen egy égbolt borul ránk s egy Urunk van odafenn:
Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra,
Vár-e majd a szent Lenóra ölelése odafenn?
Kit az angyalok Lenóra néven hívnak odafenn?”
– Szólt a Holló: „Sohasem.”

Edgar Allan Poe: A holló. (Részlet). Babits Mihály fordítása. In. Edgar Allan Poe válogatott művei, [vál. Borbás Mária és Kretzoi Miklósné], Budapest, Európa, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mann Jolán (szerk.)

Elemzések, összefoglalók a versekről:

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7512253500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.