A világ – Arany János-emlékév 2017

2017. február 20. 10:31 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János. Barabás Miklós olajfestménye (1856) – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A világ című vers 1852-ben jelent meg a Hölgyfutár című lapban. A vigasztaló című verséhez hasonlóan Arany ezt a költeményét is a nagykőrösi tanárkodása idején írta.

A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.

A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár’

Arany János: A világ 

A versben egy metaforabokor kibontott képeit látjuk – valamennyi metafora a már önmagában is igen tág fogalomra, a „világ”-ra vonatkozik. A „világ” jelentheti a nagyvilágot, a bennünket körülvevő világot, a világmindenséget, az emberek világképeit vagy akár a történelemet és általában az életet.

A világ egy tói malom,
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne, sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.

Arany János: A világ 

A metaforák azonosítói olyan szókapcsolatok, melyekben a semleges stílusértékű főnevekhez (szekér – mente – malom – muzsikás – csárda – ember) negatív értelmű jelzők társulnak (kopott – régi – tói – vén – rozzant – részeg). A metaforák azonosítói és azonosítottja között hatalmas a távolság, a szinte felfoghatatlanul gazdag jelentésű „világ”-ot földhözragadt jelenségek – tárgyak, helyszínek és személyek – sorra jeleníti meg. A páros rímű ősi nyolcasok alkotta versszakok szerkezete azonos: az első sorban a világot megjelenítő metaforát a második és harmadik sor bontja ki, a versszak utolsó sorában pedig keserű, már-már cinikus következtetés zárja:

A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe’, nyárba’;
Télbe’ fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjtszakázol.

Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön,
S felbukik a síma földön.

Arany János: A világ 

„… én a világra soha sem haragszom, de szeretnék belőle menekülni.” – írta Arany barátjának, Tompa Mihálynak egy 1856-os levelében. Az 1851-ben írt Kertben című versében pedig a világ közömbösségét panaszolja: „Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen.”

Aki Arany költészetét élete adataival, levelezésével hasonlítgatja, megdöbben. Az a benyomása, hogy elvarázsolt embert lát; aki, ha enyhül fölötte a varázslat, egy Lope de Vega termékenységével dolgozik, aztán mintegy pálcaütésre elernyed s visszaroskad a tehetetlen elégedetlenségbe. Nincs lehetetlen az akarata számára, csak az akarata bénul el hónapokra, évekre, évtizedekre. Ha felbuzdul, minden a rendelkezésére áll, nincs olyan vállalkozás, melyben készletei kimerülnének; csak épp a felbuzdulás képessége akadozik. „Nem dolgozom, csak ha valami hajt. / Egyébkor lusta mélabú temet, / Mely elefántnak néz szunyognyi bajt.”
Mi ez a mélabú, melyre Arany se talál magyarázatot anyagi és testi bajokon, a „sors szemverésén” kívül. Ha a mesterség nehézségei felől nézem: a kísértetek könnyűségével dolgozik, mintha a kakasszót érezné a háta mögött; ha a lelke felől: csodálatos nehezen, belső gátlások éjfele és hajnala közt. Amikor meglódul, régi építészre emlékeztet, aki munkászászlóaljakat mozgat a márványbánya és a dóm közt, amikor elernyed, van benne valami a keleti fejedelemből, aki bánatosan gubbaszt palotájában s szinte nem is tudja, micsoda országnak micsoda kincsnek az ura. Megértettünk valamit Aranyból, amíg ezt nem értjük? Gazdagság és mélabú, úgy érezzük, valahogy rokonok benne. De ki magyarázza meg, hogyan?

Németh László: Arany János. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3212274653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása