Névnapi gondolatok – Arany János-emlékév 2017

2017. február 25. 06:03 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Csonka-torony, Nagyszalonta, Képeslap, 1909 – OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
Minden társaságom egy homályos lámpa:
És nincs földi lélek, aki erre térvén,
Jó estét kivánni benyisson szobámba.

Nem tevék talán szert soha jó emberre?
Boldogtalan, aki nem bir egy baráttal:
S én az enyéimről meghiszem, ismerve,
Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak háttal.

Szűk ugyan lakásom, kényelmet sem adhat,
És gazdája sorsát követi a konyha:
De egy-két barátot mégis befogadhat
S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja.

Hát miért nem jőnek egy bizalmas szóra,
Hogy velök megosszam a kevést, amim van:
Szívemet legalább, ha egyéb nem volna...?
Oh, – mivel nyugosznak néma süket sirban!

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

A Névnapi gondolatok című alkalmi verset Arany saját névnapjára, 1849. december 27-én, karácsony másodnapja után írta. Egyike a szabadságharc leverése utáni időszakban keletkezett első verseinek – Emléklapra, Koldus ének, Évnapra, Letészem a lantot, Fiamnak, Ősszel –, melynek hangulata azonban ellentmond alkalmi jellegének. Nem ünnepi, örömteli pillanatot rögzít benne, hanem inkább, ahogyan ez év végén szokásos is, megvonja az eltelt esztendő mérlegét. A mérleg a katasztrófa utáni állapotot rögzíti. A kollektív trauma itt még „csak” személyes méreteket ölt, a személyes veszteség a magára maradottság lélekállapotában jelentkezik. Arany barátai a szabadságharc leverése után szétszóródtak. Vörösmarty, Bajza és Vachott Sándor Szegedről vagy Aradról menekülve ugyan nála húzódtak meg néhány napig, az év végén azonban a hallgatás ideje következett el. Még a hű barát Szilágyi István is csak 1850 januárjában jelentkezett először egy rövid levélben. Petőfiről pedig semmi hír. Ugyan még lehet reménykedni benne, hogy Jókaihoz hasonlóan ő is csak bujdosik valahol, s idővel majd felbukkan, de a verssorokban már fölrémlik a legrosszabb lehetőség is:

S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop,
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját,
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott
S a feltámadásra magukat kiforrják?

Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant,
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?
És fohász, midőn a föld reájok dobbant,
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek?

Vagy talán a szélvész s rengeteg folyói
Jöttek el – nem lévén emberekben részvét –
Temetés helyett a messzeségbe szórni
Szegény boldogoknak rothadékony részét?

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

A magára maradottság lélekállapotában Arany számára Petőfi halála jelképezi az ország pusztulását. A monologizáló, meditatív hangulatú vers építő elemei az ellentét és a fokozás. A vers érzelmi csúcspontja a három záró szakasz, amelyben a költő és barát, Petőfi alakját idézi meg Arany. A 10. versszakban a detrakció (elhagyás, csökkentés, keveset mondás) retorikai eljárását alkalmazza Arany, annak egyik alesetét, az úgynevezett deleációt, azaz a három ponttal való jelölését egy elhagyott, de odaérthető elemnek: „Lángszellem! ki jövél s eltünél… de hova? –”

De hová juték? hisz örömünnep van ma...
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én – zárkozván magamba –
Ti, kedves halottak, ti nektek szentelem!

Mint az elhagyott sír, lelkem oly kietlen,
Örök éjjelében csak rémeket látok:
Hadd gyujtsak ma benne – kiket úgy szerettem,
Azok emlékéül egy-egy kis világot!

Kis mécsfényt neked is, korod büszkesége,
Lángszellem! ki jövél s eltünél... de hova? –
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!

Oh! ha tán sok évek, tán lehúnyt századok
Multán visszatérendsz, öltve más alakot:
Legyen boldog e nép, s örömed oly tiszta,
Hogy ne kivánkozzál többé mennybe vissza!

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr212285941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu