„Az értelmiség legnagyobb ellenségei ma azok, akik hatalmi pozícióban vagy dogmatikus okokból nem tűrik a kritikai gondolkodást, a bírálatot...”

2017. március 04. 08:04 - nemzetikonyvtar

Orientalisták az OSZK-ban címmel programsorozat indult a nemzeti könyvtárban, amelynek keretében Írástudók, értelmiségiek a történelemben címmel Komoróczy Géza tart előadást 2017. március 8-án 17 órakor. Az est és a sorozat házigazdája dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének adjunktusa.

A neves orientalista (assziriológia, hebraisztika) történészt kérdeztük.

Miért volt szükség a közlés lényegének ábrázolását betűkre, szavakra cserélni? 

Komoróczy Géza: A szóbeliség nem elég hatékony akkor, ha a közlemény címzettje több emberből álló csoport (esetleg egymással nem is szoros érintkezésben lévő személyek), vagy ha az információt hosszabb ideig kell tárolni. A szóbeli (interperszonális) közlésben az információ, a legegyszerűbb is, csak igen szűk térben (személyes kapcsolat) és igen rövid ideig (elhangzása) él, az emlékezetben pedig szükségképpen variálódik vagy elhal. Az írásbeliség az így adódó információveszteség minimalizálására jött létre. A helyhez kötött (szilárd anyagra rögzített) emlékeztető jel (piktogramma) az információnak csak egy vagy kevés elemét tárolja. A szám- és írásjegyek (amelyek több lépésben alakultak ki), hordozható anyagon, lehetővé teszik nagy távolságok áthidalását. A tartós anyag pedig (például Mezopotámiában az agyag) lehetővé teszi az információ időbeli tárolását. Ezek a folyamatok a társadalmi szerveződés bonyolultabbá válása során bontakoznak ki, kultúránként más-más technikai részletekkel, de lényegük szerint azonosan. Fontos tudni, hogy maga az írás nem kódolja (nem tudja kódolni) az olvasáshoz és értelmezéshez szükséges (meta-)információkat.

Fotó: Stekovits Gáspár

Az ábécé, az írás ismerete mikor volt először rang a történelemben és miért?

Komoróczy Géza: Dokumentációs bizonyítékok arra nézve, hogy az írást (logo- és syllabogramma) ismerők és foglalkozásszerűen használók külön helyet – kitüntetett, privilegizált helyet – kapnak a társadalomban, Mezopotámiában és Egyiptomban az i. e. 3. évezred óta vannak. Az i. e. 2. évezred utolsó harmadában az ókori Keleten többfelé használtak nyíltszótagjegyeket (ba / bi / bu, nyelvészeti szaknyelven: KV). A szoros értelemben vett betűírás a görögöknél alakult ki, a föníciai szótagírás jegyei alapján, innen van ábécénk sorrendje is.

Kik a szellemi pálya, az értelmiségi lét mai démonűzői?

Komoróczy Géza: Az értelmiség legnagyobb ellenségei ma azok, akik hatalmi pozícióban vagy dogmatikus okokból nem tűrik a kritikai gondolkodást, a bírálatot, illetve a kutatás, tanítás, bírálat autonómiáját, és az ilyen tevékenységet marginalizálni próbálják, lehetetlenné teszik vagy üldözik.

Komoróczy Géza (1937) orientalista (assziriológia, hebraisztika) történész, 1962 és 2012 között tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Alapítója volt az ELTE BTK Assziriológiai Tanszéki Szakcsoportnak (1983), az MTA Judaisztikai Kutatócsoportnak (1987) és az ELTE Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszéknek (1989), jelenleg professor emeritus. Hosszabb tanulmányutakról ismeri a Közel-Kelet országait, a régészeti ásatásokat, múzeumi gyűjteményeket. Többször volt meghívott vendégprofesszor az Egyesült Államokban, előadó külföldi egyetemeken, szakmai kongresszusokon, ösztöndíjas kutató a Wissenschaftskolleg (Berlin), az Institut für Wissenschaften vom Menschen (Wien) tudományos intézetekben.

Különbözik-e a római, az arab és a zsidó világban az értelmiségi szerep, ill. ennek a szerepnek a jelentése?

Komoróczy Géza: A bármilyen pejorativ értelem nélkül így nevezett alkalmazott értelmiség – az igazgatási apparátus döntéshozó, döntést befolyásoló része – minden komplex társadalomban volt, és kell hogy legyen. Ez más változók mellett áll a papi vagy egyéb ideologikus funkciókra is. Értelmiségi szerep nincs a társadalmi szöveten kívül. A rangot a hatalmi hierarchiához való viszony határozza meg, a legnemesebb értelmiségi feladat mindig az volt, hogy ettől a lehető leginkább független tudjon maradni és véleményét kvázi-kívülálló pozícióból fogalmazza meg. A kritikus magatartás szükségessége vonatkozik magára az értelmiségi szerepre is (ön-reflexivitás).

Hogyan változott mára az értelmiség definíciója a több ezer évvel ezelőttihez képest?

Komoróczy Géza: Az ókori Keleten az értelmiségi foglalkozások legáltalánosabb elnevezése az „írnok” volt. De ezen belül mindig megkülönböztették a kancelláriai írnokokat, mondjuk, az éppen érvényes tudományos elméleten belül dolgozó, magas képzettségű írnokoktól. A szóbeliségben megmaradó értelmiségi tevékenységről csak kivételes esetekben van ismeretünk; paradigmatikus példa lehet Szókratész, aki kérdezett, vagy még korábban a bibliai próféták, akik éles bírálattal fordultak szembe a hatalmi elittel, de akár saját népükkel is, amennyiben az közönyös volt az általuk hirdetett, abszolút érvényűnek tekintett elvek iránt.

Az értelmiségi lét egyik fokmérőjének, a kutatásnak melyik a fontosabb része? A problémafelismerés vagy a problémamegoldás? Meg lehet mindent oldani?

Komoróczy Géza: A probléma felismerése és megoldása egyformán fontos, ez a sorrend első alkalommal kötött, a továbbiakban a megoldás invenciózus alkalmazásáról, más területre kiterjesztéséről kell beszélnünk, ami azonban maga is igazi megoldás lehet. A felismerés és megoldás nem feltétlenül egyidejű, és gyakran nem is ugyanahhoz a személyhez kötött (lásd A nagy Fermat-sejtés/tétel). Az értelmiség bíráló megszólalásából nem következik a probléma megoldása. Új felismeréseink a problémák tágabb körére irányítják figyelmünket, a megismerés távlatai beláthatatlanok. A tudományos kutatásnak, megismerésnek legáltalánosabban három nagy ágát különböztethetjük meg: nem sejtett dolog (jelenség) felfedezése; addig nem értett dolgok megértése (magyarázat, bizonyítás); ismert dolgok halmazának rendszerezése. Igazi értéksorrend nincs közöttük.

Lehet-e ma valakiből polihisztor?

Komoróczy Géza: Ma nem lehet senki polihisztor, és mégis vannak ilyen személyek. Ez a kivételes szellemi képesség (probléma-érzékenység) paradoxona. Megjegyzendő, hogy a polihisztor eredeti (etymologiai) értelme szerint „mindent-kutató”.

Eljuthatunk-e addig a fejlődésben, hogy a robotom fogja értelmezni a valóságot, és a kutatói konzulensem robotjával együtt oldják meg az általam felismert problémákat?

Komoróczy Géza: A „robot” mögött is az emberi agy áll. A prágai Löw rabbi meg tudta fékezni az általa készített, de elszabaduló gólemet.

Tóth Péter

További alkalmak:

Április 12.Sudár Balázs: A hódoltság vers- és zenekultúrája 
Május 10. Fodor Pál: Zrínyi és Szulejmán halála  

Komoróczy Géza: Írástudók, értelmiségiek a ...  

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3312307195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása