„Magyarország boldogulásának ügyét őszintén a szívemen viselem”

2017. március 18. 06:18 - nemzetikonyvtar

John Paget: Magyarország és Erdély; Naplójegyzetek

„Igaz, hogy hazánk most nem igen van divatban, s a külföld alig tudja, hogy vagyunk. Mintha valami lelki kút fenekén ülnénk, se lelki, se testi productumainak nincs híre.” Talán ez a Széchenyi István gróf által, a Hitel című műben jegyzett és John Paget útleírásában is idézett mondat késztethette arra a brit úriembert, hogy papírra vesse magyarországi és erdélyi utazása során szerzett élményeit és tapasztalatait. A Hungary and Transylvania: with remarks on their condition, social, political and economical című vaskos kötet 1839-ben jelent meg Londonban, John Murray gondozásában, aki többek között George Gordon Noel Byron műveinek kiadásáért is felelt. Az első, kétkötetes, díszes kötésben megjelent változat azonban nem csupán külsejével, de tartalmával is felkeltette a brit olvasóközönség figyelmét, hiszen szerzője egy általuk addig nem ismert népet és országot mutatott be.

magyarorszag_es_erdely_terkepe_nemzetikonyvtar.jpgMagyarország színezett térképe. John Paget: Hungary and Transylvania: with remarks on their condition, social, political, and economical, London, Murray, 1839.– Törzsgyűjtemény 

Az útirajz itthon nem aratott kiemelkedő sikert, annak ellenére sem, hogy az első angliait követően ugyanabban az évben napvilágot látott a mű első német nyelvű fordítása is, amely nyelvben a magyar olvasók többsége megfelelően jártas volt. A könyvről idehaza csupán néhány rövid ismertetőt közöltek, de ha voltak is tervek a teljes szöveg magyar nyelven való kiadására, a külföldiek által támogatott függetlenségi gondolat, a forradalom és szabadságharc után fokozódó gondok, az elnyomás, az ország újjáépítése és újjászervezése lehetetlenné tette ezek megvalósulását. Az angol orientáció azonban a problémák megszűnése után sem tudott teret hódítani hazánkban. A Magyarország és Erdély első megjelenésének 100. évfordulója alkalmából mindössze a Pester Lloyd, Gáll István és Maller Sándor emlékezett meg róla és szerzőjéről. A mű 2011-ben kiadott változatát számos illusztráció díszíti, a művet sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Cs. Lingvay Klára

paget_john_magyarorszag_es_erdely_nemzetikonyvtar.jpgJohn Paget: Magyarország és Erdély; sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára. Napló: 1849. június 13. – augusztus 27. Sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára, vál., szerk., ...és a tanulm. írta Maller Sándor, ford. Rakovszky Zsuzsa, Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Kolozsvár, Kriterion, 2011. Címlap – Törzsgyűjtemény 

John Paget esquire (a magyar bárói rang brit megfelelője) 1808. április 8-án született a nagy-britanniai Loughborough-ban egy előkelő normann származású brit földbirtokos család sarjaként. Középiskolai tanulmányait a yorki unitárius Manchester College-ban végezte, majd az orvosi pályát választotta. Diplomája megszerzését követően európai tanulmányútra indult azzal a céllal, hogy tanulmányozza az akkoriban Európa-szerte rengeteg áldozatot követelő kolerát, ennek érdekében elsajátította a francia, a német és az olasz nyelvet. Tanulmányútját Párizsban kezdte, ahol a párizsi egyetemen anatómiát és élettant hallgatott, innen pedig egy bécsi látogatást követően Kölnbe és Heidelbergbe utazott. Ezeken a helyeken már csak érdeklődőként kóstolt bele az orvostudományba, majd berlini és müncheni útja után Olaszországba ment. Utazásai során az első időkben főként a szakmai továbbfejlődésre koncentrált, később azonban felkeltették a figyelmét az egyes országokban szerzett úti élmények. Egy ilyen utazást követően Rómában ismerkedett meg 1835 februárjában későbbi feleségével, br. Bánffy Lászlóné br. Wesselényi Polixénával, akinek ihletésére 1835 júniusában Magyarországra és Erdélybe indult két barátja, George Edward Hering és William Sandford társaságában. Később családjával együtt Erdélyben telepedett le. Sok viszontagságot és családi tragédiákat követően 1892. április 10-én hunyt el aranyosgyéresi családi birtokukon.

John Paget. In. Stephen Gál: Hungary and the Anglo-Saxon world, Budapest, Officina, 1944 (Officina Hungarica)  – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mintegy ezeroldalnyi műve nem csupán szokványos útirajz. John Paget a tájak szépsége és természeti kincsekben való gazdagságának bemutatása mellett ismerteti a két ország korabeli politikai és társadalmi helyzetét, valamint kinyilvánítja saját véleményét a magyar helyzet javítására vonatkozóan. Véleménye szerint mindezt nagyban elősegítené, ha a nyugat-európai országok és különösképpen Anglia több figyelmet fordítanának az ország megismerésére. Könyve alapjául szolgált a majdnem másfél éves magyarországi és erdélyi útja során szerzett megannyi tapasztalat és élmény. Elutazása előtt behatóan tanulmányozta az ország történelmét és irodalmát, művében gyakran hivatkozik is olvasmányélményeire egy-egy történelmi nevezetességre történő utalása kapcsán. Mivel külföldi utazóként nem ismerhette pontosan az országra vonatkozó történelmi, művészeti, demográfiai, statisztikai, politikai és egyéb viszonyokat, így nem meglepő, hogy az ezzel kapcsolatban rendelkezésére álló adatokban számos bizonytalanság észlelhető.

Utazása fő céljának az ország helyzetének felmérését tekintette. Eközben szembesült a magyar gazdaság elmaradottságával, a külföldi kapcsolatok és a külkereskedelem hiányával. A helyzet javítására megszólalásai során mindig igyekezett javaslatokat tenni. Politikai nézeteiben a magyar liberális ellenzék nézeteivel rokonszenvezett, útirajzára és személyiségére nagy hatást gyakorolt ennek két vezető egyénisége, gróf Széchenyi István és br. Wesselényi Miklós, akiket útja kezdetén ismert meg. Művében többek között részletesen beszámol a birtokaikon töltött időről.

„Magyarországon az általános tespedés fő oka már régóta a nemesség különféle csoportjai közötti széthúzás, aztán valamiféle közös érzület és közvélemény teljes hiánya. A társadalom minden osztálya külön-külön vitatja meg a tagjait közvetlenül érintő kérdéseket, formál véleményt a közügyekről és a közélet reformjára vonatkozó tervekről: hiányzik az összhang, amely a cselekvésnek erőt és lendületet kölcsönözhetne. E fogyatékosságot általánosan beismerik, de minthogy nincs szabad sajtó, a diéta csak nagy ritkán ül össze, ilyenkor is távol az ország fővárosától és középpontjától, az elhangzott vitáról nem lehet jelentést közzétenni, nincs igazi nemzeti irodalom, a különféle társadalmi rétegek és osztályok vadul gyűlölködnek egymásra: milyen megoldást lehet javasolni ilyen helyzetben? Széchenyi, Londonban járva, ellátogatott néhány klubba is, s minthogy rendkívül fejlett benne az a ritka képesség, hogy mindazt, amit más országokban jónak talál, saját nemzete szükségleteihez és fogyatékosságaihoz idomítva honosítja meg odahaza, rögtön felismerte, micsoda hatalmas lehetőségek szunnyadnak az ötletben: Magyarországon is klubokat kell szervezni. Nem azért, hogy az elszegényedett úriemberek osztálygőgjének védőbástyái legyenek, vagy hogy a lehető legolcsóbban biztosítsák a legnagyobb kényelem önző élvezetét – nem, hanem magasabb cél érdekében. A klub, vagy más néven kaszinó, mivel a klub szó a kontinensen a francia forradalommal kapcsolatos képzettársításokat kelti, jóllehet semmiféle politikai szerepe nincsen, lehetővé teheti a felsőbb osztályok minden rétege számára, hogy összejöjjenek és jobban megismerjék egymást, a különféle nézetek elterjedhessenek és összehangolódhassanak, a tagok modora pallérozódjék, s jobb érzéssel legyenek egymás iránt, arról nem is beszélve, hogy a klubban minden európai ország újságjaihoz hozzáférhetnek, márpedig ez nem sok magánszemélynek áll módjában.”

John Paget: Magyarország és Erdély; sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára. Napló: 1849. június 13. – augusztus 27. Sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára, vál., szerk., ...és a tanulm. írta Maller Sándor, ford. Rakovszky Zsuzsa, Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Kolozsvár, Kriterion, 2011, 115. o. – Törzsgyűjtemény 

Csaknem másfél évig tartó utazása alatt bejárja a történelmi Magyarország teljes területét, Pozsonytól Erdélyen át a Vaskapuig. Útját főként hintón vagy szekéren teszi meg, sok esetben rossz, kátyús utakon. Művéből nem hiányozhatott a magyar emberek híres vendégszeretetének ábrázolása, amelyet útja alatt nem egyszer ő maga is igénybe vett, amikor társaival együtt az egyes falvak kocsmáiban vagy főúri kastélyokban töltötte az éjszakát. Jó megfigyelőképességének köszönhetően bírálta vagy éppen dicsérte a számára eddig ismeretlen vidéket, felmérte természeti kincseit, felkereste gazdag bányáit, csodálta jó termőtalaját és éles kritikával illette a föld megművelésében tapasztalt szakértelem hiányát. Nem feledkezett meg azonban arról sem, hogy bemutassa az ország területén élő lakosokat, azok történelmét, népviseletét és kultúráját. A nép iránti rokonszenve is megmutatkozik művében. Leírásában a pozitívumok és negatívumok bemutatására is figyelmet fordít, a negatívumok esetében pedig azok jó oldalát is igyekszik megvilágítani.

A mű csaknem fele, mintegy ötszáz oldal Erdély részletes bemutatása. Keresztül-kasul bejárja a vidéket, végiglátogatja valamennyi vármegyéjét, a székely székeket, a szász vidéket, valamint a Partium területét és a román határőrvidéket. Részletesen igyekszik ismertetni a bejárt területen élő székelyek, kunok, egyéb magyar népcsoportok, románok és szászok mindennapjait, különös tekintettel a szokásokra, a különféle etnikumok népviseletére és mentalitására. A táj szépsége, az erdélyi lakosok vendégszeretete mellett kiemeli a terület egykor vezető szellemiségű intézményeit és iskoláit, amelyeket felekezetenként mutat be. Itt tartózkodása alatt, unitárius vallása révén kiemelt figyelmet szentel az erdélyi unitárius egyház történetének és jelenének tanulmányozására, ami ismételten a nép iránti érdeklődését és rokonszenvét mutatja. A nemzeti gondok okozta feszültségek közepette ismerkedik meg id. Bethlen Jánossal és Szász Károly professzorral. Tőlük és Wesselényi bárótól értesült Erdély nagyszerű múltjáról és nehézségekkel teli jelenéről.

Könyve utolsó fejezetének első felében utazása Pesttől Fiuméig tartó szakaszát örökíti meg, a továbbiakban pedig összegzi kora társadalmi és politikai helyzetét valamint igyekszik feltárni lemaradásának és hiányosságainak lehetséges okait. Javaslatokat tesz a magyar gazdaság fejlesztésére, melyekben támaszkodik az ország természeti kincsekben való gazdagságára. Úgy véli, ezek lehetőségeit főként az ipar elmaradottsága és a megfelelő kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt nem tudják megfelelően kiaknázni. Fájlalja, hogy a magyar búza, kender, szálfa, gabona és borok iránt nincs külföldi kereslet, annak ellenére, hogy ezek vízi szállítása is megoldható és Anglia pl. sokkal olcsóbban juthatna a számára fontos szálfához és kenderhez, mintha Oroszországból vagy Boszniából importálná. Igyekezett megtalálni a fejlődést akadályozó elemeket. Fő gondként az Ausztria által Magyarországra kényszerített szigorú vámrendszert és a kereskedelmet akadályozó törvényeket nevezi meg.

„A magyar borok jellegzetesen erősek és tüzesek. Csaknem mindegyik fajtát érlelni kell egy ideig, mielőtt igazán kiadják legjobb formájukat. Állítólag abból a 24 400 000 akónyi borból, ami az országban terem, mindössze 80 000-et exportálnak, s azt is jóformán kizárólag Sziléziába, Lengyelországba és Oroszországba. Bécsben is sok fogy a magyar borokból. Sokáig folyt a vita, elbírnák-e vajon ezek a tengeri szállítást, mígnem Széchenyi gróf kísérlete eldöntötte a kérdést: egy hordó bort elküldött a Kelet-Indiákra, majd amikor visszaérkezett Magyarországra, kiderült, hogy semmi baja sem esett.”

John Paget: Magyarország és Erdély; sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára. Napló: 1849. június 13. – augusztus 27. Sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára, vál., szerk., ...és a tanulm. írta Maller Sándor, ford. Rakovszky Zsuzsa, Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Kolozsvár, Kriterion, 2011, 432. o. – Törzsgyűjtemény 

Utószavában számba veszi mindazon eseményeket, amelyek elutazása után történtek az országban. Maller Sándor véleménye szerint a mű túlhaladja saját szerepét, amikor előrevetíti Magyarország és Erdély lehetséges és elvárt fejlődését társadalmi, politikai, gazdasági és kereskedelmi szempontból.

A szerző szakszerűen, mégis élvezetes stílusban örökíti meg az útja során megismert gyönyörű tájakat, a kiaknázatlan természeti kincsekben gazdag területet és az ország lakosait. Könyvének köszönhetően a nyugati olvasóközönség tárgyilagos, ugyanakkor jóindulatú szellemben ismerhette meg a gróf Széchenyi István által a fejlődés útjára állított XIX. századi Magyarországot.

A kötet utolsó 39 lapja John Paget az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején, június 13-a és augusztus 27-e között írt naplótöredékének ad helyet. Ez a töredék a könyv e kiadásában került először közlésre. A negyedrét formátumú napló összesen 91 oldal terjedelmű. Soraiból kiegészítő információkat tudhatunk meg az erdélyi gazdává lett angol főnemes életéről, tevékenységéről és írói munkásságáról. A napló híven beszámol a forradalom és szabadságharc utolsó napjairól, a hadmozdulatokról, a kolozsvári magyar helyőrség kivonulásáról, a város cári és császári csapatok általi megszállásáról. Lapjaiból értesülünk nemcsak a kolozsvári lakosok félelemmel és reménykedéssel teli hangulatáról, de John Paget családja iránt érzett végtelen aggodalmáról is, akiket a forradalom elől Angliába menekített. Humanitárius segítőkészségének legfontosabb bizonyítéka, hogy mindvégig bátorította a harctéren küzdő katonák családtagjait, naprakészen figyelemmel kísérte a forradalmi eseményeket és azok hatását a város lakóira. Emellett ő maga is tevékenyen részt vett a város védelmében: Bem seregében nemzetőrtisztként szolgált. Személyesen kezdett tárgyalásokat a román forradalmárok egyik vezetőjével, Nicolae Balcescuval. Két alkalommal ültek közös tárgyalóasztalhoz, egyeztetéseik alatt mindvégig ott volt a lehetősége a román-magyar kiegyezésnek. Ebben az időben egyre inkább kitűnik az orosz-osztrák ellentét és ezért Paget borúlátó volt abból a szempontból, hogy az osztrákok esetleg túlzottan is nagy hatalmat adhatnak a románok kezébe. A fegyverletételről így ír naplótöredékében:

„Kemény István éppen most – reggel 6 órakor – érkezett meg lélekszakadva és jelentette, hogy Görgey letette a fegyvert: mindennek vége van. Bem A Bánságba vonult, és teljesen szétverték éppen úgy, mint Vettert, Guyont stb. Kornis Károly hozta a hírt. Azt mondja, hogy az országút innen Csucsáig tele van halottakkal.”

John Paget: Magyarország és Erdély; sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára. Napló: 1849. június 13. – augusztus 27. Sajtó alá rend., a bev. írta és a jegyz. kész. Cs. Lingvay Klára, vál., szerk., ...és a tanulm. írta Maller Sándor, ford. Rakovszky Zsuzsa, Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Kolozsvár, Kriterion, 2011, 478. o. – Törzsgyűjtemény

Az erről szóló bejegyzést követően híven lejegyezte azt is, hogyan álltak bosszút a császáriak a legyőzötteken.

John Paget személyisége és munkássága rendkívül érdekes és értékes a magyar történelmi múlt számára, fontos alapköve a magyar–angol kapcsolatoknak. Emlékét a magyar művelődéstörténet és életének legfontosabb helyszíne, Aranyosgyéres is őrzi.

Baliga Violetta Lilla

A mű angol és német nyelvű kiadásai:

  • John Paget: Hungary and Transylvania: with remarks on their condition, social, political, and economical, London, Murray, 1839, 1850, 1855
  • John Paget: Hungary and Transylvania. With remarks on their condition, social, political and economical, Philadelphia, Lea – Blanchard, 1850. 
  • John Paget: Ungarn und Siebenbürgen: politisch, statistisch, öconomisch, [übers.] v. E. A. Moriarty, Leipzig, Weber, 1842, 1845

A mű korábbi magyar kiadása:

John Paget Magyarország és Erdély. Válogatás, [vál., szerk., a szó- és névmagyarázatokat és a tanulmányt írta Maller Sándor], [ford. Rakovszky Zsuzsa], [Bp.], Helikon, 1987. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1312344385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu