„Nemzeti szent ereklyénk ez nekünk” – Honlap a Rákóczi-indulóról

2017. július 13. 07:45 - nemzetikonyvtar

Új tematikus honlapot indítottunk útjára, mely a Rákóczi-induló történetéről nyújt áttekintést a Rákóczi-nótától az 1848–49-es szabadságharc leverését követően az induló tíz éves betiltásán keresztül az 1860-as években sorra megjelenő feldolgozásokig. Összeállításunk ízelítőt ad az angol nyelven is elérhető honlapunk tartalmából.

hub1_z_67439_0001.jpgA nemzet három dala. Szózat – Hymnusz – Rákoczy Induló. Zongorára átírta Tarnay Géza. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, é.n. – Zeneműtár (Z 67.439)

A Rákóczi-induló a Hymnus (Kölcsey Ferenc, Erkel Ferenc; 1823, 1844) és a Szózat (Vörösmarty Mihály, Egressy Béni; 1836, 1843) megszületése előtti évtizedekben a magyar nemzet legfontosabb zenei szimbólumának számító, ám népszerűségét és tekintélyét máig töretlenül megőrző zeneművünk. Nem meglepő tehát, hogy az induló az 1867-es kiegyezést követően egyenrangú harmadikként került be a Rózsavölgyi Kiadó A nemzet három dala című nyomtatványába, s hogy a 20. század népzenegyűjtői is számos ünnepi alkalom rituális zárószámaként rögzítették a Rákóczi-indulót, amely a II. világháború idején a Budapest I. rádióadó szünetjelének forrásaként is szolgált, és hosszú évtizedeken keresztül a Kossuth rádió napi műsorfolyamának megszokott nyitószáma volt. 

„A »Rákóczy-Induló« épen az a magyarnak, a mi Homér »Iliád«-ja a görögnek, a »Talmud« a zsidó nemzetnek, a »Biblia« a kereszténységnek, s a »Korán« a törököknek. Nemzeti szent ereklyénk ez nekünk, melyhez meseszerű történeti emlékek csatolnak.”

Mosonyi Mihály recenziója a Rákóczi-induló Reményi Ede-féle feldolgozásáról. In. Zenészeti Lapok, 1860. október 24. – Törzsgyűjtemény 

A ma Rákóczi-indulóként ismert dallam az ún. Rákóczi-nótából származik. Utóbbi története legalább a 17. század közepéig nyúlik vissza: a Vietórisz-kéziratban, a Kájoni kódexben és Náray György Lyra Coelestis című gyűjteményében (1695) egyaránt felbukkannak a később „Hej, Rákóczi, Bercsényi” szöveggel ismertté vált „nóta” változatai.

Hej Rákóczi, Bercsényi… „National form” Zemplényi manuscript (about 1780). In. Bence Szabolcsi: A concise history of Hungarian music, [Budapest], Corvina, [1974]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A dallam használatban maradt egészen a 19. század kezdetéig, amikor egy közreadott sajátos variánsa a ma ismert Rákóczi-induló modelljévé vált. A Rákóczi-nóta fenti változata nyomán írt induló szerzője nem azonosítható teljes bizonyossággal, de a legvalószínűbb feltevés szerint Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred Esterházy-szolgálatban álló karmestere alakíthatta ki a dallam ma ismert formáját a neves prímás, Bihari János előadásától ihletve. Ez a tudás azonban hamarosan feledésbe merült, s a ’40-es évek kiadványaiban már csupán mint Rákóczy-induló tűnik fel a mű a komponista nevének említése nélkül.

Mátray (Róthkrepf) Gábor: Pannónia vagy: Válogatott Magyar Nóták Gyűjteménye, Bécs, Mechetti, [1826]. – Zeneműtár (Mus. pr. 12.691)

A reformkor idején született mű több nagyszerű zeneszerző – Erkel Ferenc (1840), Liszt Ferenc (1847, 1851, 1853, 1871) és Hector Berlioz (1846) – feldolgozása által tartósan népszerűvé vált. Erkel Ferenc, aki az 1830-as években Magyarország egyik legkiválóbb zongoraművészeként vált ismertté, különösen sokat tett a Rákóczi-dallamok népszerűsítéséért. A Rákóczi-induló, feldolgozásában 1840 januárjában Emlékül Liszt Ferenczre címmel nyomtatásban is megjelent. Erkel feldolgozása az induló –január 4-én a pesti Nemzeti Színházban Liszt Ferenc előadásában felhangzó – kirobbanó sikerű előadásának állít emléket.

Erkel Ferenc: Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczy indulója, Pest, Wagner, [1840]. Címlap, 1. o. – Zeneműtár (ZR 2.322)

Az induló Liszt Ferenc 1839. decemberi pesti hangversenyén megszólalt változatát a zeneszerző a bécsi cenzúra közbelépése miatt nem tudta megjelentetni. Erkel Emlékül Liszt Ferenczre című feldolgozása a betiltott Liszt-eredeti „pótlására” vállalkozott. A mai érdeklődő számára azonban már az annak idején kiadatlanul maradt forma is hozzáférhető, ugyanis az minden valószínűség szerint az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött Rakozy Marsch feliratú szerzői kéziratban fennmaradt változattal azonos.

hub1_ms_mus_22_0002.jpgLiszt Ferenc: Rakozy Marsch. Szerzői kézirat, 1840. – Zeneműtár (Ms. mus. 22)

1847-ben végül megjelent Liszt Rákóczi-indulója, majd négy évvel később, 1851-ben egy újabb változata is a lipcsei Kistner kiadónál: ez a Marche de Rakoczy igazi „népszerű kiadás”, amely a zongorázó nagyközönség igényeit és technikai lehetőségeit igyekezett szem előtt tartani. Az alig két évvel később, 1853-ban a berlini Schlesinger kiadónál adott ki újabb feldolgozás a Magyar rapszódiák sorozat 15. darabjaként vált népszerűvé.

Liszt Ferenc: Marche de Rakoczy. Edition populaire pour Piano, Leipzig, Kistner, [1851]. – Zeneműtár (Mus. pr 2.433)
Liszt Ferenc: Marche de Rakoczy Liszt Ferenc: Rhapsodies hongroises pour le piano. No. 15. Rakoczy Marsch, Berlin, Schlesinger, [1853]. – Zeneműtár (Z 46.460)

Az eddigi, kivétel nélkül zongorára szánt feldolgozások nyomán Liszt a ’60-as évek közepén zenekarra is átdolgozta az indulót. E minden szempontból teljesen új változat bemutatóját maga a zeneszerző vezényelte Pesten 1865. augusztus 17-én. A nagy siker ellenére a zeneszerző csak évekkel később, 1871-ben jelentette meg a zenekari változatot a lipcsei Schuberth kiadónál, akkor azonban mindjárt számos változatban. A kétzongorás átirat itt bemutatott példányát maga a zeneszerző látta el Festetics Leó gróf feleségének, Kubinyi Krisztinának szóló ajánlással. A Liszt készítette zenekari feldolgozás kimondva-kimondatlanul is Berlioz híres Rákóczi-indulójával kívánt versenyre kelni. Liszt a maga változatának viszonylag hosszan halogatott publikálásával éppen az általa oly sokra tartott francia mesterrel való nyílt rivalizálást igyekezett tapintatosan elkerülni.

Liszt Ferenc: Rákóczy Marsch – a nagyzenekari változat kétzongorás átirata Liszt kézjegyével. Lipcse, Schuberth, [1871]. – Zeneműtár (Ms. Mus. 3.005)

Hector Berlioz 1846 elején két zenekari hangversenyt is adott Pesten, ahol művein kívül a helyi közönségnek tett gesztusként a Rákóczi-indulót is előadta saját feldolgozásában, amely a mű máig legismertebb változata lett.

„e váratlan bevezetésre a közönség néma maradt, de mikor egy hosszú crescendóban fúgaszerűen megszólaltak a téma töredékei, a nagydob tompa, távoli ágyúdörgéshez hasonló ütéseitől megszakítva, a teremben leírhatatlan moraj kezdett forrongani, s abban a pillanatban, mikor a felszabadult zenekar, mint valami vad kézitusában, nekieresztette oly soká visszatartott fortissimóját, hallatlan ordítozás, lábdobogás rázta meg a termet. (…) Újra kellett kezdenünk, de a közönség másodízben is csak nagy nehezen és csak néhány másodperccel tovább uralkodott magán, mint első alkalommal. (…) Bölcsen tettem, hogy a Rákóczi-indulót a hangverseny végére állítottam, mert bármi következett volna utána, elveszett volna.”

Hector Berlioz önéletírása: 1803–1865. Utazásai Itáliában, Német-, Magyar-, Oroszországban és Angliában, [vál.], ford. és bev. Wildner Ödön, Budapest, Főv. Kiadó, [1925]. – Törzsgyűjtemény 

Berlioz Rákóczi-indulójának eredeti kézirata végül is Pesten maradt: a zeneszerző minden bizonnyal további előadások reményében adta azt a Nemzeti Színház zenekarát vezető Erkel Ferencnek. A kéziratos partitúra így végül is Erkel hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe 1904-ben.

ms_mus_0029_0003.jpgHector Berlioz: Rakoczy Marche Hongroise. Szerzői kézirat, 1846. – Zeneműtár (Ms. mus. 29)

Az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni tiltást követően, a politikai légkör enyhülésével az 1860-as években sorra jelentek meg a Rákóczi-induló további feldolgozásai is. Reményi Ede, a világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült hegedűs 1860 januárjában amnesztiával visszatért Magyarországra, és első pesti hangversenyén saját feldolgozásában a Rákóczi-indulót is műsorra tűzte, amely néhány hónappal később nyomtatásban is megjelent. Sipos Antal, aki két éven át Liszt tanítványa volt Weimarban, 1865-ben jelentette meg a maga változatát. Erkel feldolgozását pedig, amelyet 1840-ben még Emlékül Liszt Ferenczre címmel terjesztettek, immár önálló kompozícióként nyomta újra többször is a Rózsavölgyi kiadó.

Mikusi Balázs szövege alapján

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9812659153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.