Szent Krisztina

2017. július 24. 08:47 - nemzetikonyvtar

Szent Krisztina legendájának két magyar változata a Krisztina-legenda nevű kódex 1–46. lapjain és az Érdy-kódex 428–429. lapjain maradt fenn. A 23 levél terjedelmű Krisztina-legenda a 3. században vértanúságot szenvedett szent legendáját tartalmazó magyar nyelvű kódex. Eredetileg valószínűleg az 1522-ben másolt, domonkos Horvát-kódexhez volt kötve, datálását és rendi hovatartozását erre a feltételezésre szokták alapozni. 1836-ban Jankovich Miklós gyűjteményéből vásárolta meg könyvtárunk.

A Krisztina-legenda első sorai. OSZK MNy 15 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krisztina annyi, mint ‚szent olajjal megkent’ (chrismate uncta): illatos balzsam töltötte be magatartását, az áhítat olaja a gondolkodását, áldás a szólását. Krisztina az itáliai Tyrosból származott, igen előkelő szülőktől. Atyja egy toronyban tartotta, és tizenkét szolgálót, valamint arany és ezüst isteneket adott mellé. Bár gyönyörű volt és sok kérője akadt, szülei egyikőjüknek sem akarták odaadni, hogy az istenek szolgálatában maradjon. Ő azonban a Szentlélektől megvilágosodva, borzadt a bálványáldozattól, és azt a tömjént, amit az isteneknek kellett volna áldoznia, az ablakba rejtette. Amikor atyja fölkereste, a szolgálók beárulták: „Leányod, a mi úrnőnk nem hajlandó áldozni a mi isteneinknek, sőt kereszténynek vallja magát.” Atyja nyájas szavakkal igyekezett rávenni az istenek szolgálatára. Mire a leány: „Ne nevezz engem leányodnak; azé vagyok, akit egyedül illet a dicséret áldozata. Én nem a halandó isteneknek mutatok be áldozatot, hanem a menny Istenének.” Mire az atya: „Leányom, ne csak egyetlen istennek mutass be áldozatot, nehogy a többi megharagudjék rád!” Krisztina erre így válaszolt: „Helyesen szólottál, pedig nem is ismered az igazságot. Az áldozatot ugyanis az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek mutatom be.” Mire az atyja: „Ha három istent imádsz, miért nem teszed ezt a többivel is?” Mire a leány: „E három egy Istenség.”

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, [Budapest], Helikon, 1990. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Krisztina-legenda első sorai az Érdy-kódexben. OSZK MNy 9 – ELTE. Sermones Compilati 

Mikoron az ő atyja másodszor esmég hozjá jőtt vóna, hogy az bálván isteneknek imádására kíszlelné, hát egy is nincsen ott az istenekben. Eleiben kelének az szolgáló leányok, és megmondák, mit tett vóna őnekik Krisztina leánya. Ottan nagyon megharagvék, és levonyatá őneki ruháját, és tizenkét vitézökkel erősen vereté az bálván isteneknek bosszúságokért. És mikoron elfogyatkoztanak vóna az hóhérek, mondá Szent Krisztina asszonnak ő atyjának: „Ó, minden tisztösség nélkil való ember és szégyentelen, gyílöséges (gyűlölséges) mind Istennek, mind embernek elette! Íme látod, hogy akkik (akik) engem gyötörnek, elfogyatkoztanak. Kér (kérj) erőt őnekik az te istenidtül, ha lehet.” Azt hallván [az apja] megvasaztatá, és az setét temlecben vetteté. Mikoron azt meghallotta vóna az ő asszon sziléje, ottan megszaggatá ruháját, és az temlechez fotamék, és leányának lábai előtt leesék és mondá: „Ó Krisztina, én édes szemem világa, irgalmazj énvelem.” Felelé őneki és mondá [Kisztina]: „Miért mondasz engem te leányodnak? Nem tudod-é, hogy az én istenemnek szent neve vagyon énnálam?” Mikoron az ő sziléje őnála semmit nem használna, az ő férjéhez méne hamarsággal, és megjelenté őelette, hogy nem engedött vóna. Ottan azért eleibe hozatá és mondá [az apja]: „Avagy áldozzál az hatalmas isteneknek, avagy kilemb-kilemb kénokkal végeztetöl ki ez édes világból, és én leányom soha nem lész.” Felelé őneki: „Ó mely nagy malasztot érdemlettem ez mai napon tetűled, mert immáran nem hívattatom én erdegnek leányának, de az erek mindenható Istenének. Mert valaki erdegtűl születik, erdeg az. Te azért az pokolbeli sátán erdegnek atyja vagy.”

Karthauzi Névtelen: Szíz Szent Krisztina asszonnak életéről. Érdy-kódex – ELTE Bölcsészettudományi Önálló Informatikai Program – Az Érdy-kódex oldala 

krisztinatemplom_nemzetikonyvtar.jpgBudapest; Krisztina tér a templommal. Képeslap. Jelzet: Bp 82 – Plakát és Kisnyomtatványtár 

Krisztina ókeresztény vértanú. […] Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Képét ott látjuk Bártfa (1460, 1485), Malompatak (Mlynica, 1515) szárnyasoltárain. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszteletére szentelt néhány templom elsősorban nyilván a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1765, Bódvaszilas leányegyháza), Ernőháza (Ernesstovo, 1888). Hasonló eredetű Felsősegesd franciskánus templomának Krisztina-oltára is (1779), Festetics Lajos alapítása.
Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el.
Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.

Bálint Sándor: Július 24. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

komment
Címkék: szent krisztina

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3212671853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.