Shakespeare Szentivánéji álom című művét magyarul vélhetően Arany János fordításában olvastuk legtöbben, hiszen ő ültette át elsőként magyarra a művet, mely 1864-ben jelent meg. Nem ő azonban az egyetlen, aki lefordította a drámát, ismerjük Emőd György és Eörsi István fordítását is, majd 1995-ben készült el a Nádasdy Ádám által fordított változat.
KönyvTÁRlat című programsorozatunk Játékos évadának novemberi eseményére hívtuk meg Nádasdy Ádámot, hogy általa kaphassunk képet Arany műfordítói munkájáról – középpontba helyezve a Szentivánéji álmot –, ezzel is kapcsolódva az Arany-emlékév programjaihoz. A Fordítás és ferdítés című estünkön Arany játékos, humoros oldalával is megismerkedhettünk. A programon az előadást követően fellépett a Teatro Társulat, akik Mind-mind Arany, ami… című verses estjüket adták elő. A KönyvTÁRlat szisztémájának megfelelően valódi kincsek is elő kerültek a könyvtár gyűjteményéből. Arany János életművéhez kapcsolódó kéziratokat és azok első megjelenéseit mutatta be Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, az OSZK Kézirattárának munkatársa.
Arany Jánost elsősorban komoly, szomorkás emberként ismerjük, Nádasdy elmondása szerint azonban biztos, hogy volt humora, sőt öniróniája is. Ez a humor és szellemesség jelenik meg a Szentivánéji álom fordításában. Arany nagyon kreatívan nyúlt ehhez a drámához. Míg jellemzően pontosan és hűségesen fordított, ennek a műnek az esetében jobban elrugaszkodott az eredeti darabtól annak érdekében, hogy a Shakespeare által megcélzott hatásokat ő is elérje. A magyar nyelv és kultúra azonban csak az angoltól eltérő nyelvi elemekkel tette ezt lehetővé számára. Mindennek sajátosságaira mutatott rá Nádasdy az OSZK-ban tartott előadásában.
Nádasdy előadásának középpontjába a Szentivánéji álom mesteremberei kerültek, akik nyelvi botlásaik miatt számos humoros, szórakoztató helyzetet idéznek elő. Ahhoz, hogy ezek a jelenetek magyarul is jól működjenek, Arany hazai közegbe helyezte a szereplőket. Ez megjelenik a fordítás verselésében, a mesterek nyelvhasználatában és elnevezésükben is. A történet Athénban játszódik, egy ponton azonban londoni mesteremberek lépnek színre. Arany megközelítése szerint mindez úgy helyezhető át hazai közegbe, ha az athéni helyszínen magyar mesteremberek jelennek meg. Nádasdy előadása során azt vázolta, hogy milyen meggondolások alapján vitte végig fordítása során ezt a játékot Arany.
Kiemelendő a mesteremberek elnevezése. Az eredeti műben a Quince névre hallgató mester – szerepe szerint – egy amatőr színtársulat drámaírója. A quince kifejezés közismertebb jelentése: birsalma. Arany is ezt ismerte, ezért adta a szereplőnek a Vackor nevet, utalva arra is, hogy ahogy a vackor egy kevésbé minőségi körtefajta, úgy Vackor sem a kiemelkedő drámaírók közül került ki. A qiunce kifejezés azonban egy másik jelentéssel is bír, az ék szavunk megfelelője. Mivel Quince és társai ácsmesterek voltak, ezért Shakespeare vélhetően az utóbbi jelentésre gondolhatott a szereplő elnevezése során.
A mesteremberek nyelvezete, szóhasználata is humor forrása a műben. Arany ebben a vonatkozásban is szabadjára engedte a fantáziáját. Shakespeare a feltörekvő kispolgárság tagjaiként mutatta be szereplőit, így szóhasználatukat is ehhez igazította. Amikor a mesteremberek a saját darabjukat adják elő amatőr színtársulatuk tagjaiként, egy-egy francia eredetű kifejezést eltévesztenek. Így esik, hogy Bottom, magyarul Zuboly, az odorous kifejezés helyett – ami azt jelenti: illatos –odious-t olvas, ami az utálatos megfelelője. Ez a nyelvbotlás nagy nevetést okoz, hiszen az ellenkezője hangzik el annak, mint ami a szándék. Arany ezt a botlást is magyar közegbe helyezi: Zuboly a virágok báj-illata helyett virágok háj-illatát mond. Nádasdy kiemelte, hogy a háj a magyar paraszti kultúrában ínycsiklandó hozzávalója volt az ételeknek. Elég csak a hájas tésztára és a töpörtyűre gondolni. Ez is mutatja, hogy Arany paraszti kontextusba helyezte ezeket az embereket. Shakespeare-nél azonban urbánus közegben találkozunk a mesterekkel. Arany úgy gondolkodott, hogy ha magyarra fordít, akkor a szereplői is legyenek magyarok.
Nádasdy Ádám előadását követően az OSZK gyűjteményéből ismerhettünk meg különlegességeket. Az est házigazdája, Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, az OSZK Kézirattárának munkatársa Arany János fordítói munkájához kapcsolódóan mutatott be kéziratokat, de megtekinthettük a részben Arany által fordított és általa szerkesztett Shakespeare összkiadást is.
Az estet a Teatro Társulat Mind-mind Arany, ami… című verses estje zárta, mely Arany János életét mutatta be a költő művei és levelezései mentén. Ily módon hallhattuk Arany azon műveit, melyek meghatározták pályáját, valamint Arany és Petőfi levélváltásából is megismerhettünk részleteket.
Még nagyíthatsz képeket a galéria jobb alsó sarkára kattintva!
