Az első magyar népképviseleti országgyűlés (1848) megnyitásáról

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1848/49-es gyűjteménye számos szabályzatot, törvényjavaslatot, törvénycikket, tudósítást, szónoklatot, a két tábla üzenetváltásait megörökítő feliratot, leiratot tartalmaz az 1848. július elején összeülő népképviseleti országgyűlés működéséről. Megtudhatjuk, mi volt a képviselők elszállásolásának módja, hogyan zajlott a megnyitás, hol foglalt helyet Széchenyi István az országgyűlésen, stb. A kérdéseket megválaszolandó, tekintsünk be néhány dokumentumba!

„Egy ember szól, de milliók nevében!” – kezdi Petőfi Sándor szózatát A nemzetgyűléshez című, 1848. július 4-én kelt versében. Majd így folytatja:

„Hazát kell nektek is teremteni![...]
Egy új hazát, ahol ne légyenek
Kiváltságok kevély nagy tornyai,
Sötét barlangok, denevértanyák,
Egy új hazát, hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő”

1848. április 11-én V. Ferdinánd szentesítette az ún. áprilisi törvényeket, ezzel utat nyitva a modern magyar polgári állam megszületésének, és berekesztette az utolsó rendi országgyűlést. Az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány a nemzeti átalakulás programja élére állt. Az 1848. IV. törvénycikk Pozsonyból Pestre helyezte át az országgyűlés székhelyét. Az áprilisi törvényekbe foglalt választójogi törvény lényegesen kiterjesztette a választójogot. Az aktív választójogot (szavazati jog) megadta minden olyan 20. életévét betöltött büntetlen előéletű férfinak, aki Magyarországon született, vagy honosított volt, nem állt gyámi vagy gazdai hatalom alatt, valamely törvényesen bevett vallásfelekezethez tartozott, s bírt meghatározott vagyonnal. Így az ország férfi felnőtt lakosságának kb. 1/4–1/3 része élhetett a képviselőválasztás jogával.

Az első magyar népképviseleti országgyűlést július 2-ára hívták össze, az ünnepélyes megnyitást azonban július 5-ikére tűzték ki. A 377 magyarországi és a 69 erdélyi mandátumra 72%-ban birtokos nemest, 25%-ban pedig városi polgárt választottak, csupán a maradék 3%-on osztozkodott a papság, az értelmiség és a parasztság. Elsöprő többségben volt a liberális derékhad.

Az 1848-ki julius 2-ikára egybehitt országgyűlési főrendek terme a Nemzeti Muzeum épületében Pesten (Kny.1848/221)

A korábbiakhoz hasonlóan most is két táblában üléseztek, külön a felső- és az alsóház. A felsőtáblát lényegében érintetlenül hagyták, pusztán a neve változott meg, 1848. július 6-ától felsőháznak nevezték magukat. Tagjai a hivatalban lévő katolikus és görög ortodox egyházak főpapjai, a világi főrendek – a született és honfiúsított mágnások, vármegyék főispánjai, a kerületek főkapitányai – voltak. 1848/49-ben a felsőház politikai súlya meg sem közelítette a képviselőházét. Aktív tagjainak száma 1848. szeptember–októberre 60 főre csökkent. A főrendek a Nemzeti Múzeum épületében, annak nagytermében üléseztek, meghatározott ülésrendben ültek. A múzeum új, önálló épületének felállítására az 1832–36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget. Tervezésével a klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A Plakát- és Kisnyomtatványtár egy dokumentuma (Az 1848-ki julius 2-ikára egybehitt országgyűlési főrendek tereme a Nemzeti Muzeum épületében Pesten, Kny.1848/221) bemutatja a nagyterem alaprajzát, a földszintet, az 1. és 2. emeletet, a fő- és mellékfeljárásokat, a ruhatárat és a terem képét. A képviselőknek belépőjegyük is volt. Széchenyi István belépti jegyéből (Kny.1848.8°/129) kiderül, hogy a képviselői terem karzatán foglalt helyet.

Széchenyi István belépti jegye a képviselői terem karzatára (Kny.1848.8°/129)

A alsótábla átalakítása 1848 tavaszának igazi vívmánya, mely a hagyományos rendi képviseletet népképviselettel váltotta fel. Az alsóház vagy képviselőház a mai Pesti Vigadó elődje, a Redoute (jelentése: ’táncterem, bálterem’) termeiben ülésezett. A Vigadó klasszicista épülete Pollack Mihály tervei alapján épült 1829-től, 1833-ra nyitotta meg kapuit, eredetileg szórakozóhelynek készült. A korszakban ez volt Pest egyetlen koncertterme, ahol olyan neves személyek léptek fel, mint az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc. E helyen nyílt meg Kossuth Lajos javaslata alapján 1842-ben az Első Magyar Iparmű-kiállítás. 1848-ban Ybl Miklós tervei alapján a Vigadó nagytermét rendezték be az első népképviseleti országgyűlés képviselőháza számára. Itt nyílt meg július 5-én az országgyűlés, ezt örökíti meg az osztrák August von Pettenkofen egykorú kőnyomata Borsos József rajza után.

Hogyan zajlott a megnyitás? A képviselők már az előző napokban megérkeztek. Az országgyűlésre vidékről érkezőknek a pesti és a budai polgárok szállást biztosítottak, a városkapitányi hivatal Utasítást (Kny.1848.4°/30) adott ki, hogy mindezt méltányos lakbérért tegyék, és a helyszíneket előre összeírta a hivatal.

Július 4-én 10 órakor mind az alsó-, mind a felsőház tagjai összegyűltek termeikben. Tizenegy-tizenegy tagból álló küldöttséget választottak, és kijelöltek egy szónokot, aki másnap ment a király elé. Júl. 5-én 10 órakor a király fogadta a küldöttségek szónokait, majd nem sokkal dél előtt kíséretével kilépett a Várból. A menet a nemzetőrség és a katonaság sorfala közt vonult át a színépületbe (Redoutba), az alsóházi terembe, ahol a megnyitás idejére a felsőháziak is tartózkodtak. Itt a küldöttség tagjai várták a királyt, bevezették a terembe, ahol mindenki állva fogadta. Őfelsége pontban délben felolvasta a trónbeszédet és a leiratot az országgyűlés megnyitásáról (Kny.1848.2°/216). Ezután Batthyány Lajos miniszterelnök az országgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A király a küldöttekkel és kíséretével elhagyta a termet.

Az országgyűlés külön rendszabályok szerint ülésezett, A felsőház rendszabályai (Kny.1848.8°/30) c. dokumentum megtalálható az OSZK gyűjteményében. Mindkét ház ülései nyilvánosak voltak, de a házszabályok, melyeket mindkét ház saját maga számára dolgozott ki, lehetővé tették zárt ülések tartását is. Ezeket többnyire a kormány kívánságára rendelték el, s általában akkor, amikor a hadi helyzetet vitatták meg. Sorsdöntő kérdések megvitatására a két ház együttes („elegyes”) ülést tartott, erre összesen négy alkalommal került sor a népképviseleti országgyűlés időszakában. Az elnök vezette le az ülést, ő felelt a rendért is. A képviselőház első elnöke ifj. Pázmándy Dénes, a felsőházé Mailáth György gróf országbíró volt. A tanácskozás rendje értelmében az elnök szólította sor szerint a felszólalókat. Egy napirendi ponthoz a képviselők csak egyszer szólhattak hozzá, az indítványtevő azonban a tanácskozás lezárása előtt még egyszer felszólalhatott. Először a dolgokat általánosan tárgyalták, és csak ha szükséges volt, tértek ki a részletekre. Választásoknál a szavazás cédulával, titkosan történt. Mindkét ház külön készített válaszfeliratot. Határozataikat jegyzőik által közölték egymással. Ha mindkét ház elfogadta a törvényjavaslatot, a király elé kerülhetett szentesítésre. A hallgatóság a karzaton foglalt helyet, tilos volt tetszést vagy nemtetszést nyilvánítaniuk. Aki rendzavaró volt, kiparancsolták a teremből.

Az 1848 júliusában összeülő országgyűlésen a legsürgősebb kérdés az ország védelmének megszervezése volt. Kossuth pénzügyminiszterként is tapasztalta az ország válságos állapotát. Július 11-ei, két órán át tartó megajánlási beszéde mint szónoki teljesítmény is jelentős volt, az országról felvázolt politikai helyzetkép. „Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a Hazát, e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre.” A beszéd hatására 200 ezer katonát, 42 millió forintot szavaztak meg a képviselők a haza megmentésére. Elkezdődött a hadseregszervezés, a 10 honvéd zászlóalj és az új huszárezredek létrehozása. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank önálló magyar bankjegyet bocsátott ki forint néven.

A népképviseleti országgyűlés tovább folytatta munkáját, működése a kibontakozó szabadságharcban azonban nem volt zavartalan. A hadiesemények következtében 1848. december 31-én határozatot hoztak az országgyűlés Debrecenbe költözéséről. És mi lett az eddigi országgyűlési helyszínek sorsa? Buda ostroma idején, 1849 májusában Hentzi osztrák vezérőrnagy Pestet is bombázta, eközben különös figyelmet szentelt a forradalom jelképei, köztük a Redout elpusztításának. A palotát helyrehozhatatlan károk érték, helyén a hatvanas évekre egy teljesen új Vigadó épült fel. A Nemzeti Múzeum épen maradt, a mai parlament megépüléséig a felsőház itt tartotta üléseit.

Főbb szakirodalmak, források:

• 1848/49-es gyűjtemény, Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár
• Csorba László – Velkey Ferenc: Reform és forradalom 1790–1849, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.
• Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története, II. kötet, Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2011. (eredeti megjelenés: 1895)
• Holló Szilvia Andrea: A pesti Vigadó, Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Budapest, 2015.
• Marjanucz László – Pelyach István (vonatkozó fejezetek szerzői): A magyar állam története 1711–2006. 

Vasné dr. Tóth Kornélia