„Egy ember szól, de milliók nevében!” (III. rész) A magyar forradalom bevégződött…

2018. március 12. 08:07 - nemzetikonyvtar

A Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítással emlékezik az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulójára

A bemutatásban kiemelt szerepet kap a tárban található 1848–49-es gyűjtemény, mely kb. 1600 korabeli szöveges dokumentumot, főleg szöveges plakátot, röplapot, röpiratot tartalmaz. A kurátor, Vasné dr. Tóth Kornélia „Egy ember szól, de milliók nevében!” c. cikksorozatában ezekből mutat be néhányat.

1. rész. I 2. rész I 3. rész 

A magyar forradalom bevégződött…

Az országgyűlés 1849. április 14-én a Debreceni Református Nagytemplomban tartott nyílt ülésen, a megjelenő tömeg hatására kimondta a Kossuth Lajos által korábban már javasolt detronizációt, a Habsburg–Lotharingiai-ház trónfosztását. A nyilatkozatot április 19-én A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata címmel tették közzé végleges szövegezésben és nyomtatásban „a magyar nemzet törvényesen egybegyült főrendei, s képviselői” nevében; Almásy Pál, a képviselőház elnöke, báró Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke és Szacsvay Imre jegyző aláírásával. Ez a harmadik detronizáció volt a magyar történelemben, mely a nemzet múltbeli és 1848–49. évi sérelmeire hivatkozva megfosztotta a Habsburgokat a magyar királyi jogoktól, és kikiáltotta hazánk függetlenségét:

„Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyülés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegenithetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független Europai Statusok sorába igtatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánitani, miszerint tudva legyen az egész mivelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem tulzott elbizakodás, s nem forradalmi viszketeg; hanem a türelem végső kimerültsége s az önfentartás kénytelensége vezeté. […] Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden részekkel, és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független europai statusnak nyilváníttatik, s ezen egész status területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik.”
(A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata, Kny.1848.2°/543)

01_fuggetlensegi_nyilatkozat_nemzetikonyvtar.jpgA magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata (részlet, Kny.1848.2°/543)

A detronizáció kimondásával azonban nem mindenki értett egyet. A közvélemény támogatta a szakítást, a politikai és főleg a katonai vezetők egy része azonban ellenérzéssel fogadta ezt a radikális lépést. A függetlenség kimondása külföld felé is kétélű fegyvernek bizonyult, ezzel megpecsételődött a szabadságharc sorsa. A nyugati nagyhatalmak nem álltak ki a magyar szabadságharc, egy független Magyarország mellett, az európai erőegyensúly megőrzése érdekében nem akarták a Habsburg-monarchia szétesését. A nyilatkozat ráadásul jogalapot adott I. Miklós orosz cárnak a beavatkozásra. Hiába következtek a tavaszi hadjárat további sikerei, Buda visszafoglalása (1849. május 21.), I. Miklós cár és I. Ferenc József császár megállapodást kötöttek Varsóban a magyarországi orosz intervencióról. 1849. június közepén Rüdiger és Paszkevics orosz tábornokok vezetésével közel 200 000 fős orosz hadsereg tört Magyarországra.

Józef Bem július 31-én Segesvár, Fehéregyháza térségében vereséget szenvedett az egyesült orosz–osztrák csapatoktól. Az orosz csapatok vezetője Alexander von Lüders, az osztrákoké Eduard Clam-Gallas tábornok volt. Segesváron és Héjjasfalván mintegy 700–700 magyar honvéd esett el. A honvédeket itt temették közös sírba, valószínűleg közöttük volt Petőfi Sándor is, akit a közelben láttak élve utoljára. Fehéregyházán a Haller Louise grófnő alapította Petőfi Múzeum ma is áll, és fogadja a látogatókat. Kertjében a segesvári csata turulos emlékműve (Klap.45e/S.383), emellett Bem-emlékmű és Petőfi-szobor látható. A 10 méter magas turulos emlékművet, Alpár Ignác alkotását 1899. július 31-én avatták fel azon a helyen, ahova állítólag tömegsírba temették a csatában elhunytakat. Az 1949. július 31-én ráhelyezett emléktáblán az alábbi idézet olvasható: „Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok/ Síromnál éljent a respublikára,/ Meghallom én azt, s akkor béke száll/ Ez üldözött, e fájó szív porára.”

02_segesvar_petofi_sirja_klap45e_s_383_nemzetikonyvtar.jpgSegesvári csatatér 1848-ban Petőfi sírjával (Klap.45e/S.383)

Az orosz tüzérség parancsnoka, Szkarjatyin is a segesvári csatában vesztette életét, egy ágyúgolyó végzett vele. Síremléke, az ún. Szkarjatyin-emlékmű Segesvár keleti kijáratánál a bükkerdő alatt található. A téglatest alakú, magas talapzaton hatalmas kőoroszlán fekszik, amely nemcsak a vezérőrnagy halálának helyét jelzi, hanem a síremléke is. Alapkövét maga Ferenc József császár tette le Szkarjatyin névnapján, 1852. július 30-án, erdélyi utazása alkalmával. (Skariatine orosz tábornok emléke Segesvárnál, Metszet45e/119)

03_metszet_45e_119_nemzetikonyvtar.jpgSkariatine orosz tábornok emléke Segesvárnál (Metszet45e/119)

Az augusztus 9-ei vesztes temesvári csata után, a kilátástalan katonai és politika helyzetben augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány nagyobb része lemondott, Kossuth Görgeire ruházta a legfőbb katonai és polgári hatalmat. 1849. augusztus 13-án a Görgei Artúr vezette feldunai hadtest a Világos melletti szőllősi síkon letette a fegyvert, de nem az osztrákok, hanem Rüdiger orosz lovassági tábornok csapatai előtt. Ezt a pillanatot örökíti meg Gerhardt Alajos (1837–1889) festő, grafikus litográfiája. Reggel a két sereg felsorakozott egymással szemben, a zászlókat a földre fektették, a puskákat gúlákba rakták. A szemle után sok öreg huszár összetörte a kardját, mások lelőtték a lovukat és sírtak. Sötétedésre befejeződött a ceremónia: 11 tábornok, 1426 tiszt, 32 569 közkatona, 144 ágyú és 60 hadizászló került orosz kézre. (Görgey streckt mit 35000 Ungarn bei Világos die Waffen vor dem Russischen General Rüdiger am 13. August 1849., Lit/12)

04_go_rgeyfegyverletetel_lit12_nemzetikonyvtar.jpgA világosi fegyverletétel (Lit/12)

Görgei a cár közbenjárására kegyelmet kapott. Bécsben augusztus 20-án a minisztertanács ülésén határozat született a magyar szabadságharc résztvevőinek felelősségre vonásáról, a tisztek bíróság elé állításáról. Az osztrák kormányzat szabad kezet adott Haynaunak, rövid időn belül elkezdődött a megtorlás.

Haynau császári tábornok 1849. szeptember 1-jén A’ magyar forradalom bevégződött… (Kny.1848.2°/882) kezdetű hirdetményt adott ki. Ebben az állt, hogy akik a forradalomban részt vettek 3 hónapon belül jelentkezzenek igazolás végett a kerületi parancsnokságoknál, ellenkező esetben nyilvános per indul ellenük.

05_kny_1848_2_882_aynauhirdetme_ny_magyar_j2_nemzetikonyvtar.jpgHirdetmény. A’ magyar forradalom bevégződött (Kny.1848.2°/882)

A legtovább Komárom vára tartotta magát. Klapka György parancsnok a világosi fegyverletétel után visszahúzódott a várba. „Legyen Komárom a magyarok Mekkája!”– hirdette. Ám külső támogatás nélkül maradva hetek múlva tárgyalásokba kellett bocsátkoznia a vár feladásáról. 1849. szept. 27-én Herkálypusztán átadási szerződést kötöttek (Komárom várának megadása, Kny.1848/168). A komáromi helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (Geleitscheint) kaptak, azaz sértetlenül távozhattak. Október 3–4-én megtörtént a fegyverletétel, Komárom kapitulált.

A megtorlás kegyetlen volt. Haynau mint magyarországi osztrák főparancsnok felállította a haditörvényszéket, több száz tisztet és polgári személyt ítéltek halálra és még többet várfogságra. Október 6-án lőtték agyon Pesten, az Újépületben gróf Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét, ekkor végezték ki Aradon a tizenkét hős tábornokot és egy ezredest: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knezich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost (ezredes), Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károlyt.

A tizenhárom aradi vértanút számos korabeli ábrázolás megörökíti, köztük Barabás Miklós litográfiája, a kivégzést pedig Thorma János festménye. Utóbbiról egy ábramagyarázó szöveg is megjelent az 1896-ban kiadott Aradi vértanuk (!) c. kötetben (Kny.C 10.529). Ebben ezt olvashatjuk: „Szombat van, hűs októberi regg[el], 1849. október hatodika. Hatodfél óra reggel…A tizenhárom aradi vértanú közül négy dicső már megdicsőült, fél órával előbb kegyelmesen agyonlőtték őket az aradi vársánczon. Fél hét óra van reggel, kilencz vértanú még fogoly s még hős, még él. De ezek már az utolsó perczek. És ezekről az utolsó perczekről festette meg képét Thorma János. Az alávaló gyilkosság színtere: az aradi vár előtti tér, Zsigmondháza és Új-Arad előtt terül el a vesztőhely, itt a magyar Golgotha. Ide hozták a kilencz foglyot: Damjanich Jánost, Poeltenberg Ernőt, Török Ignáczot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagy Sándor Józsefet, Leiningen Károly grófot, Aulich Lajost, Vécsey Károly grófot.” A képen látható, hogy a bakó először Poeltenberg Ernő nyakára tette a kötelet. Vele szemben nyolc társa, Damjanich a szekéren, mivel törött volt a lába, Leiningen a szekérnek támaszkodva, mellettük keresztet emelő pap, mögöttük két szakasz gyalogos látszik. Tudjuk, mi történt… Az utolsó felakasztott Vécsey Károly volt.

Az utókor által az aradi tizenháromnak emléket állító alkotások közül az egykor könyvjegyként funkcionáló kisgrafikák, ex librisek is fellelhetők az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárban. Galambos Ferenc (1910–1988) jogtanácsos, bibliográfus, neves kisgrafikagyűjtő Perei Zoltánnal készíttetett fametszetű ex libris sorozata portréikkal emlékezik a vértanúkra (Galambos exl/66–78).

06_aulich_lajos_grafferei_galambosexl66_nemzetikonyvtar.jpgEx libris Galambos Ferenc. Aulich Lajos honvédtábornok (Galambos exl/66)

Írásomat és az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár dokumentumain keresztül megemlékező sorozatomat egy aradi vértanú, Aulich Lajos máig ható utolsó mondatával zárom: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.”

Források és szakirodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr413724216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása