Egy lappangó Ady-kézirat a Múzeumok Éjszakáján

2017. június 21. 11:38 - nemzetikonyvtar

Egy lappangó Ady-kézirat – a Nyugat első nemzedéke és az olvasás, avagy: ki mit tart a nachtkaszlin? címmel csak június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján állítjuk ki a legújabban előkerült Ady-kéziratot.

Ady kézzel írt levelének tartalmát ugyan korábban is ismerte az irodalomtudomány, azt azonban mostanáig nem tudtuk, hogy hol lehet az értékes kézirat. A levélhez tartozott Adynak a Kőhalmi Béla könyvtáros és bibliográfus kérdéseire adott, kedvenc és nagy hatású olvasmányait felsoroló válasza, ez jelent meg végül a Könyvek könyve hasábjain 1918-ban. Az írás az Ady-levelezés kritikai kiadásában is szerepel, és 1958-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben is megjelent róla egy forrásközlés, az akkor még élő Kőhalmi Béla jóváhagyásával. 

Nagyon korán kezdtem olvasni, nagyon sokat olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között s néhány év óta megint e nem gazdaságos módszerre tértem. Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szépszámúak. Például Jókai regényeit, olyikat talán negyvenedikszer, olvasom, emlékezéssel, néha-néha és néhol-néhol az első olvasás nagy szenzációjával.

Ady Endre elfelejtett vallomása kedves olvasmányairól és ismeretlen levele Kőhalmi Bélához. Irodalomtörténeti Közlemények, 1958. 4. sz. – Elektronikus és Periodika Archívum

De maga ez a kézirat Kőhalmi Béla visszaemlékezése szerint a nyomdában elveszett. A levél eddig úgymond lappangott.

Kőhalmi Béla 1970-ben hunyt el, a hagyatéka a nemzeti könyvtárba került. Kőhalmi Béla könyveinek feldolgozása során a Könyvek könyve című kötetben Szabó Piroska kollégánk találta meg a kéziratot!

Ady-levele Kőhalmi Béla kötetébe ragasztva maradt fenn.

A levelet tartalmazó eredeti, Ady által megcímzett boríték szintén fennmaradt, ennek hátulján a költő aláírása is szerepel tizennégy bélyeg kiséretében.

ady_boritek02_nemzetikonyvtar.jpg

Így címzett Ady Endre borítékot 1918-ban:

ady_boritek01_nemzetikonyvtar.jpg

A kéziratot június 24-én 18 órától mutatjuk be számos más izgalmas kézirat kíséretében. A kiállítás legértékesebb darabja tehát egy Ady-levél, melyet a költő 1918 januárjában küldött a könyvtáros Kőhalmi Béla irodalmi ankétjára.

A Könyvek könyve című, 1918-ban megjelent műben 87 író, tudós és közéleti személyiség vall legkedvesebb és rájuk a legnagyobb hatást tevő olvasmányaikról. A bőrönd, a szellemi poggyász metaforája helyett e lapokon inkább az éjjeliszekrény (és a rajta tartott könyvek) hétköznapibb és személyesebb képe merül fel – az újra és újra elővett, mindig kezünk ügyében tartott, éjszakába nyúlóan olvasott könyvek az olvasás személyességét, intimitását hangsúlyozzák. A mű bevezetőjét idézve: „A kérdés igazi magja azonban befúrta magát az agyburok alá és a legtöbben mégis megvallották, kik azok az írók, akiket maguk mellett éreznek, akiknek a szellemével elteltnek érzik magukat, vagy akikkel intim viszonyba szeretnének kerülni, még ha a könyvük nincs is ott állandóan a nachkaszlin.”

Könyvek könyve: 87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól. Szerk: Kőhalmi Béla, Budapest, 1918. – Törzsgyűjtemény

A Könyvtártudományi Szakkönyvtárban, a 7. emeleten látható kiállításon megtekinthető lesz korabeli kiadásban az 1918-ban megkérdezettek körében 10 legnépszerűbb mű is, Arany János Toldijától Tolsztoj Háború és békéjéig.

Az Ady-levél a Kézirattár állományába kerül a Múzeumok Éjszakáján. 21 óra után 30 perccel fogja a Kézirattár vezetője átvenni az eddig lappangó kéziratot, mely eredeti lelőhelyén, a kötetben marad.

Várunk!

screen-capture-704.png

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

 

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

komment
Címkék: ady endre

Pethő Zsolt eredeti kottakéziratai a Múzeumok Éjszakáján

2017. június 20. 11:54 - nemzetikonyvtar

Alig néhány hete került a nemzeti könyvtár Zeneműtárába az egy éve elhunyt Pethő Zsolt zeneszerző hagyatéka. A Vízipók-csodapók, a Pom pom meséi, a Mirr-Murr a kandúr vagy a Frakk, a macskák réme (és számos további rajzfilmsorozat) zeneszerzőjének özvegye által az OSZK-nak ajándékozott gyűjtemény nyomtatott kották mellett nem kevesebb mint 66 kötetnyi (összesen több száz zeneművet magában foglaló) kottakéziratot tartalmaz, s a kompozíciók jelentős részét hangfelvétel formájában magnószalagokon is. 

A hatalmas életműről részletes áttekintést ad az Artisjus honlapja, a legérdekesebb eredeti dokumentumokat pedig kiállítás formájában mutatjuk be a Múzeumok Éjszakáján.

PETHŐ ZSOLT zeneszerző
Budapesten születtem 1937. július 6-án. Zenei tanulmányaim terepei a Bp-i Zenei Gimnázium, az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola (karvezetés és oboa), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (zeneszerzés és ének/!/) voltak. 1962-től 1996-ig a Pannónia Filmstúdió zenei referense voltam. Zeneszerzői pályámat 1958-tól számítom. Különféle műfajokban, különféle eredményességgel működtem. A vágyott rajzfilm-zeneszerzői pályám 1961-ben kezdődött. A kezdeti kisebb munkák után 1964-ben kezdhettem bele a Gusztáv-sorozat zenéjének írásába. (A téma és több mint 70 epizód!) Ezeknek utána a sorozatok sora :-) következett: Mirr-Murr, a kandúr, Kiváncsi Fáncsi, Vízipók-Csodapók, A nagy ho-ho-ho horgász, Pom-Pom, Frakk, a macskák réme, Misi Mókus, stb.stb. Megírtam - többek közt - az Erdő kapitánya, a Vili, a veréb, az Egérút c. egész estés rajzfilmek zenéjét. Egyedi rajzfilmek tömkelegét láttam el zenével, melyekhez olyan rendezők kértek meg, mint Dargay Attila, Foky Ottó, Nepp József, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Gémes József, Ternovszky Béla, stb.stb. Több (báb)színházi zenét írtam: Kaland a Tigris bolygón, Pán Péter, A bíborszínű virág, stb. Írtam kórusműveket, dalokat, (táncdalokat.), zongoradarabokat, stb.

Forrás: ARTISJUS

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi-trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

komment

„A Könyvtári Intézet erőforrás” – interjú Fehér Miklóssal

2017. június 14. 14:58 - nemzetikonyvtar

Az EMMI jóváhagyása mellett Tüske László, az OSZK főigazgatója 2017. május elsejétől öt évre Fehér Miklóst nevezte ki a Könyvtári Intézet igazgatójának. Megújul a közgyűjteményi rendszer teljesítését mutató statisztikai rendszer, újabb képzéseket indít a KI-nek rövidített intézet, és nagyobb reputációra vágyik az új vezető. 2022-ig tartó programjáról kérdeztük a nemzeti könyvtár legújabb igazgatóját.

Nem volt eredményes a Könyvtári Intézet vezetői pályázata a tavasz folyamán, ezért pályázat nélkül, a minisztérium jóváhagyásával nevezett ki téged az OSZK főigazgatója. Volt előtte egyeztetés vagy egyszerűen csak vállalnod kellett a feladatot?

Fehér Miklós: A Könyvtári Intézet az Országos Széchényi Könyvtár részjogkörű belső szervezeti egysége, amelynek élén igazgató áll – mondja ki a 6/2000-es NKÖM rendelet 1. §. 1) bekezdése. Ugyanezen rendelet 2. § 1) bekezdése szerint az Intézet igazgatóját az OSZK főigazgatója a miniszter egyetértésével bízza meg. Az idézett jogszabály lényegében kimondja, hogy a kinevezés egyeztetési folyamat révén valósulhat meg. Természetesen ez ebben az esetben sem történt másképpen. Az egyeztetés értelemszerűen kiterjedt az Intézet főosztályvezetői besorolású osztályvezetőire is.

Fehér Miklós az ELTE-n végzett könyvtáros szakon, 31 évvel ezelőtt Salgótarjánban kezdte könyvtáros pályafutását, mely intézménynek vezetője is volt 1999-ig, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Központi Könyvtárat igazgatta. 2001-től lett a Könyvtári Intézet Kutatási és Szervezetfejlesztési Osztályának munkatársa, később osztályvezetője.
Az elmúlt évben a Cselekvő közösségek - aktív közösségi szerepvállalás című uniós projektet vezette. Szakterülete: települések könyvtári ellátása, a könyvtári működés rendszerszerű támogatása, az ezzel összefüggő statisztikai, jogi szabályozási fejlesztések.

 Készítesz igazgatói programot, stratégiát?

Fehér Miklós: Nem. Terveim szerint nem igazgatói, hanem intézeti stratégiát fogunk készíteni. Ez 3–5 éves időkeretben (2017–2020 vagy 2017–2022) fogja rögzíteni stratégiai céljainkat, az általunk preferált, a célok megvalósítását elősegítő, támogató folyamatokat.

Majdnem húsz évet foglalkoztál a kutatásokkal és szervezetfejlesztéssel, nem okozott gondot a terület átadása?

Fehér Miklós: Nagyon jó kérdés, amire rövid válasz adható, nem, nem okozott gondot. De nem azért, mert alapvetően egy rutin feladat átadásáról lenne szó, erről szó sincs, hanem azért, mert készülhettem, pontosabban kollégáimmal készülhettünk a feladatra. A Kutatási és Szervezetfejlesztési Osztály, melynek élén álltam, 2016 januárjában felkérést kapott ugyanis arra, hogy egy várható EFOP-os [Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program] uniós program konzorciális megvalósításában vegyen részt. 2016. szeptember 16-án a projekt el is indult, én pedig ebben az OSZK projektcsapatának szakmai vezetője lettem. Szakmai vezetői kinevezésem együtt járt azzal, hogy a projekt időtartamára felmentést kaptam az osztályvezetői feladatok alól. Tehát nem az igazgatói kinevezésem kapcsán kellett átadnom a területet, hanem már korábban, a jelzett projekt szakmai vezetőjévé való kinevezésem miatt. Az átadásra fél éven át készülhettünk (2016 januártól szeptemberig). Ez az időszak lehetőséget adott arra, hogy érdemben bevonjam a feladatokba azt a munkatársat, aki majd a projekt időtartamában osztályvezetőként funkcionál

feher_miklos_nemzetikonyvtar.jpg

Fehér Miklós. Forrás: Magyar Könyvtárosok Egyesülete

Az OSZK vezetésének vagy a minisztériumnak kell megfelelni?

Fehér Miklós: A kérdésben részben benne van a válasz, csak a „vagy” kötőszót kicserélném „és”-re. Természetesen meg kell felelnünk az OSZK-ban megfogalmazódó elvárásoknak éppen úgy, mint a minisztérium általi elvárásoknak. Hogy kinek inkább, ebben az esetben nem verseny kérdése. Az elvárások nem is konkurálnak egymással. Ami elvárás az EMMI-részéről, az az OSZK számára is fontos, és ez fordítva sincs másképpen. Talán még annyit tennék hozzá, hogy az elvárások egészen konkrétan jogszabályokban is megjelennek, azaz a KI esetében jóval többről kell beszélnünk, mint csupán az OSZK vagy az EMMI elvárásairól. Jogszabályi és szakmai elvárásokról!

Mennyire lehetnek saját elképzeléseid? Oda tudsz hatni a jogszabályok átalakítására, akár a kötelespéldányi változások szakmai képviseletével összefüggésben?

Fehér Miklós: Bizonyosan rendelkezem személyes tekintéllyel is, azaz az „odahatás képességével”, de azt gondolom, hogy itt nem erről van szó. A Könyvtári Intézet viszont rendelkezik azzal a tekintéllyel, amire a döntéshozók odafigyelnek, reagálnak. Ugyanakkor a vélemény megfogalmazása, artikulálása még nem jelent automatikus garanciát arra, hogy a döntéshozatal folyamatában minden úgy lesz, ahogy azt a KI észrevételezi. Erre nincs is szükség és nem is lenne jó, ha ez így történne. Mi egy szereplője vagyunk a könyvtári rendszernek. Bízom benne, hogy meghatározó, de nem kizárólagos szereplője.

Tisztázzuk a Könyvtári Intézet feladatait. Mivel a minisztériumban nincs könyvtári főosztály, ezért sok feladatot átadtak az Intézetnek. Hol látszódik ez leglátványosabban?

Fehér Miklós: A minisztériumban könyvtári főosztály valóban nincs, de van Közgyűjteményi Főosztály és Könyvtári és Levéltári Osztály. A KI feladatai pedig pontosan tisztázva vannak. Ezeket tartalmazzák az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről 60. §. (3) bekezdés a–h pontjai,

  • a) könyvtári szakemberek továbbképzése és iskolarendszeren kívüli képzése,
    b) könyvtári és információs szolgáltatás fenntartása a könyvtári és információszolgáltatási tevékenység szakterületén,
    c) a könyvtárak állománygyarapítását segítő, a hazai dokumentumokról adott rendszeres tájékoztatás támogatása,
    d) az országos könyvtári rendszer működésével, a könyvtárhasználattal kapcsolatos kutatás, fejlesztés,
    e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vonatkozó szabványok, szabályzatok elkészítésének kezdeményezése és kidolgozása,
    f) a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozása, módszertani tevékenység,
    g) a könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztése,
    h) az országos könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése és szolgáltatása,

és a 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet (8. §. (3) bekezdésben feltüntetett ag pontok.

  • a) elemzéseket, kutatásokat végez a könyvtárak működése, használata, története, a könyvtári rendszer működése, az országos szakkönyvtári feladatok, valamint az olvasási kultúra fejlesztése vonatkozásában,
    b) a könyvtárakat átfogóan érintő projekteket tervez, szervez, bonyolít le, továbbá pályázati tanácsokat ad a könyvtárak számára,
    c) országos könyvtári portált és országos könyvtári program- és rendezvénykereső szolgáltatást működtet,
    d) szakképzési és továbbképzési tanfolyamokat akkreditáltat és szervez, továbbá ellátja a vizsgaszervezési feladatokat,
    e) koordinálja a könyvtárosképző helyek együttműködését,
    f) szakmai támogatást nyújt a határon túli magyar könyvtárosok anyanyelvű képzéséhez, továbbképzéséhez, valamint
    g) szakmai irányelvek, normatívák és módszertani ajánlások kidolgozását szervezi és végzi.

Mindezen feladatokat még kiegészíti a CXL. törvény Parlament által elfogadott legfrissebb módosítása, mely szerint a KI feladatai bővülnek a könyvtári minőségügy területén.

Fehér Miklós. Forrás: Magyar Könyvtárosok Egyesülete

Képzések, a kulturális statisztika és az Intézet reputációjának a megerősítése a fő céljaid. Mennyi képzést tart a KI, és hány fő kap évente szakképesítést?

Fehér Miklós: Fő célunk több is van, de ha ki kell emelnem aktuális, azonnali beavatkozást, cselekvést igénylő területeket, akkor ezt a hármat mindenképpen említeném.

Szakképesítést az OKJ-s segédkönyvtáros képzésben résztvevők kaphatnak, mert ez minősül szakképzésnek. A többi tanfolyamunk akkreditált továbbképzésnek minősül, amelyen évente 250–400 fő vesz átlagosan részt.

2017-es képzési tervünkben összesen 15 különböző 30, 60, 90 és 120 órás akkreditált továbbképzési programot hirdettünk meg, az első félévben ezek közül hatot valósítottunk meg – a résztvevők ezeket intézményük finanszírozásával vagy önköltségesen végezték el. A második félévben egy nemsokára érkező minisztériumi támogatásnak köszönhetően új képzéseket akkreditáltatunk, már meghirdetett képzéseinken pedig ingyenes részvételi lehetőséget biztosítunk. OKJ-s segédkönyvtáros képzésünkön az idei évben 25 fő végez; partnereinknél – idén a BME OMIKK-ban, a miskolci, a nyíregyházi és a szegedi megyei könyvtárban –, ahol a mi képzési programunk alapján tanítanak, és mi végezzük a vizsgaszervezési feladatokat, hasonló létszámú csoportok fejezték be vagy fejezik be az év végéig a képzést.

A felsőoktatási képzési helyekkel milyen az együttműködés?

Fehér Miklós: Az együttműködés – különösen a szakmai gyakorlatra érkezők fogadása terén létezik, de mindenképpen fejlesztendő.

A KI feladatává tette a minisztérium a teljes kulturális terület statisztikáinak a kezelését. Milyen változások várhatók a könyvtári statisztikákban? Lesznek új mérőszámok?

Fehér Miklós: A feladat az OSZK-é és a KI-é közösen. A KULTSTAT [Kulturális Statisztikai Rendszer] OSZK-ba történő átvétele során nem csak a könyvtári szakterület, hanem a KULTSTAT-ban érintett teljes intézményi kör statisztikai adatlapjai újragondolásra kerülnek. Azt szeretnénk, hogy mostantól az adatlap változtatása könnyebb legyen, így – amennyiben a szakma változtatást igényel – az egyszerűbben átvezethető lesz a rendszeren.

Fehér Miklós

Fehér Miklós a Füzéki István Emlékérem díjátadóján 2016-ban. 

Miért fontos a reputáció emelése? Mi lenne könnyebb, ha megbecsültebb lenne a KI?

Fehér Miklós:  A Könyvtári Intézet erőforrás. Az OSZK és a könyvtári rendszer, de az egész társadalom erőforrása is. Azt gondolom, hogy minden erőforrás természetes működési velejárója, hogy törekszik saját értékének, megbecsültségének legalább szinten tartására, ha lehet, emelésére. Az OSZK jelentős fejlesztés előtt áll. Indokolt, hogy a KI a fejlesztési folyamatból megerősödve jöjjön ki, mert ez a szerepünk hatékonyabb ellátását segíti.

Ne felejtkezzünk el a szakkönyvtárról se. Ez az egyetlen olyan hely az OSZK-ban, ahonnan haza lehet vinni a könyveket. A könyvtári szakirodalmat is elérte már a digitalizáció? Van léte a szakkönyvtárnak 2017-ben?

Fehér Miklós: A szakkönyvtár munkáját nem szabad kizárólag az olvasók helybeni kiszolgálásának mutatóival mérni. A szakkönyvtár tevékenységének túlnyomó részét a könyvtári rendszernek nyújtott szolgáltatások (szakfolyóirat, bibliográfia, referálás stb.) teszik ki. A könyvtár létét és szükségességét ezek feltételezik.

A dokumentumok kölcsönözhetősége – a rekordoknak a MOKKA-ODR rendszerben való megjelenésével együtt – nagy fegyvertény. A digitalizáció pedig már réges-rég ideért, a nyomtatott dokumentumok közül legutóbb például egy rangos könyvtári folyóirat, a Könyvtári Szemle két évfolyamát digitalizálta számunkra az OSZK Digitalizáló Osztálya. Ezek, és a Könyvtári Figyelő eddig hiányzó évfolyamai bekerültek az EPA-ba, az E-könyvtári Szolgáltatások Osztály munkatársaival való együttműködés révén. Legújabb beszerzéseink között pedig már kizárólag digitálisan megjelenő könyv is szerepel. (Ennek kissé bonyolult kezelésével még küzdünk.) A jelentős magyar és külföldi szakkönyvek nagy része ma is nyomtatva jelenik meg (vagy nyomtatva is), használóink jelentős része pedig ezt a formát preferálja. Egyelőre a megőrzés szempontjából is előnyösebbnek tűnik. Nem feledkezünk meg azonban a digitális könyvek rajongóiról sem, terveink között szerepel az e-dokumentumok használatát könnyítő táblagépek rendszeresítése is. A hiteles információk elérése manapság kulcskérdés. A Könyvtártudományi Szakkönyvtárban magasan képzett szakemberek dolgoznak, akik ezek elérésében segítik a használókat – sok egyéb szolgáltatás mellett.

Mennyire tartod sikeresnek a könyvtári uniós pályázatokat?

Fehér Miklós: A pályázati célok izgalmasak és támogatásra érdemesek. A sikerességet ma azonban még nem tudjuk mérni, hiszen a megvalósítás elején tartunk.

2022-ig kaptál megbízást, két mondatban össze tudnád foglalni, mivel lennél elégedett 5 év múlva?

Fehér Miklós: Elégedettnek lenni veszélyes, mert ellustulást jelent(het). Azzal lennék elégedett, ha a KI-nek 5 év múlva is lenne ereje és figyelme az elégedetlenségre, a megújulásra, a kezdeményezésekre, s ezekből minél többet tudnánk felsorolni.

Tóth Péter

komment

200 köbméter hagyaték, és több mint 100.000 dokumentum a Mikes-programban

2017. június 02. 12:05 - nemzetikonyvtar

A Mikes Kelemen Program három éve alatt hét tengerentúli országból már több mint 200 köbméter hagyaték gyűlt össze és több mint 100.000 dokumentum feldolgozására került sor itthon. A program működésének és előrehaladásának bemutatására A Mikes Kelemen Program tengerentúli hungarikumainak közgyűjteményi jelentősége címmel az Országos Széchényi Könyvtár 2017. május 4-én konferenciát rendezett a program munkatársainak részvételével.

mikes_program01_nemzetikonyvtar.JPGA konferencia közönsége Kovács Ilona előadását hallgatja

A konferenciát Tüske László, a Nemzeti Könyvtár főigazgatója nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a nemzeti könyvtár alapfeladata a hungarika dokumentumok gyűjtése, így a Mikes Kelemen Program a legjobb szakmai gondozásba került.

Az előadások Kaposváriné Dányi Éva, az OSZK Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály vezetőjének, a Mikes Kelemen Program szakmai felelősének beszámolójával kezdődtek. Dányi Éva átfogó képet adott a Mikes Program történetéről, jelenlegi állásáról és egyben összegezte az eddig elért eredményeket.

 

 

Kovács Ilona, az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa a könyvtárban folyó diaszpórakutatások nagyívű összefoglalását adta az összegyűlt hallgatóságnak, évszázados kontextusba helyezve a hungarikakutatás történetét.

 

Mészáros Tamás, az OSZK Raktári osztályának helyettes vezetője a Mikes program gyakorlati megvalósulásáról, a raktári munka folyamatainak kialakításáról beszélt.

Bakó Zsigmond, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa, a levéltári feldolgozás gyakorlatát mutatta be, amelyet a Mikes program által hazaszállított torontói hagyaték feldolgozásán keresztül szemléltetett.

Maczelka Árpád, az OSZK munkatársa előadásában a digitális és digitalizált dokumentumokkal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be, kitérve számos unikális dokumentumra, amit a Mikes Kelemen Program keretében digitalizált és tett hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Sárosi Attila, az OSZK periodikagyarapító könyvtárosa évtizedes tapasztalatait osztotta meg a diaszpóra sajtótermékeinek történetével és sajátosságaival kapcsolatban. Előadása során számos példával is illusztrálta az elmondottakat. A bemutatott időszaki kiadványokat a közönség az előadás után kézbevéve is megtekinthette.

Lukács Bea, az OSZK Történeti Interjúk Tárának vezetője a Mikes Kelemen Programmal hazaérkezett hangdokumentumok speciális digitalizálási igényeiről, a Mikes-kutatók által készített Oral History interjúkról és digitalizálási gyakorlatukról beszélt. Előadása végén két Oral History bejátszással szemléltette az interjúk különleges forrásértékét.

mikes_program02_nemzetikonyvtar.JPGZichy Mihály, a kézirattár szerepéről beszél

Zichy Mihály, az OSZK Kézirattárának munkatársa a Mikes Program kéziratos, eddig még nem publikált dokumentumait helyezte előadása középpontjába. A Kézirattár diaszpóragyűjteményének ismertetése mellett kitért a levéltári dokumentumok elhelyezésére vonatkozó együttműködésre a Program két szakmai társintézménye, a Magyar Nemzeti Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár között.

Zászkalicky Borbála, az Országgyűlési Könyvtár munkatársa a Mikes Programmal beérkezett és tovább ajánlott dokumentumokból részesülő közgyűjtemények képviseletében szólalt meg. Előadásában beszámolt az OGYK gyűjtőköréről és bemutatta, hogyan tudja a Könyvtár a Mikes Program adományait hasznosítani speciális gyűjteményének építése során. Megszólalását a Program munkatársai is nagy érdeklődéssel várták és figyelték, ugyanis először volt alkalmuk a „haszonélvezők” tapasztalataival, esetleges kritikájával nyilvános körülmények között szembesülni.

A konferencia előadásait kerekasztal-beszélgetés követte, ahol Dányi Éva, Zászkalicky Borbála, Zichy Mihály, Bakó Zsigmond és a konferencia főszervezője, Rényi Mátyás közösen keresték a konferencia során felmerült kérdésekre a válaszokat. Téma volt a Mikes program hatékonysága, fejlesztési lehetőségei és jövője. A beszélgető felek között egyetértés mutatkozott abban, hogy a Programról nyert tapasztalatokat és információkat érdemes lenne hosszú távon megőrizni és kutathatóvá tenni. Erre alkalmas lehet egy olyan közös portál, ahol az eredeti dokumentumok intézményi elhelyezésétől függetlenül elérhető a feldolgozott dokumentumok adatbázisa, ill. ahol ez szerzői és személyiségi jogokba nem ütközik, akár teljes szövegű közlésre is technikai lehetőség nyílik. Ennek feltétele természetesen az anyagok tömeges digitalizálása, amely a gyűjtésen túl a Program egyik kézenfekvő továbbfejlesztési iránya lehet.

mikes_program03_nemzetikonyvtar.JPGAz előadók tapasztalatcseréje a kerekasztal-beszélgetés során

A tengerentúli magyar diaszpóra tagjai már az 1980-as évektől szembesülnek azzal, hogy az évtizedek során összegyűjtött dokumentumaikat mind nehezebb elhelyezni. A diaszpórában született második és harmadik generáció már nem minden esetben képes szülei, nagyszülei szellemi örökségének gondozására. A Mikes Kelemen Program a 24. órában született megoldás erre a problémára. 2014 óta folyamatosan zajlik a gyűjtés. Az OSZK a kezdetektől biztosította a könyvtárszakmai hátteret a program szakmai felelőseként, majd a tekintélyes mennyiségben beérkező levéltári jellegű hagyaték feldolgozására a Magyar Nemzeti Levéltár is csatlakozott mint szakmai partner.

A 2017/18-as Mikes 4.0 ciklusban a beérkező anyag feldolgozása mellett a kiajánlás felgyorsítására kerül a hangsúly. 

Rényi Mátyás

komment

A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944

2017. június 01. 14:15 - nemzetikonyvtar

2017. május 31-én nyílt A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 című kiállításunk.

Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigagatója az alábbi szavakkal nyitotta meg a kiállítást.

A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve, 2016 őszén minden szempontból érdekes és hiánypótló kiállítást rendezett A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 címmel. Az alkalmat az adta, hogy 85 éve (1931-ben) készült el az első magyar hangosfilm: A kék bálvány. A kiállításhoz az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára több mint 100 plakát restaurálását végezte el, s adta kölcsön, intézményünk Tudományos Igazgatósága pedig nagyszabású együttműködésbe kezdett mind az említett Múzeum kollégáival, mind a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtárral, amely a kölcsönzésen és szakmai együttműködésen túlmenően egy remek, katalógusnak is beillő díszalbum megjelentetését célozta. A gazdagon illusztrált kötet, akárcsak a kezdeményezés maga, Fekete Dávid alpolgármester úrtól származott, aki a tárlat főkurátora, s egyben a kötet szerkesztője is.

Mikor e vállalkozás elindult, már tudtuk, hogy a győri premier – hogy egy filmes analógiával éljek – után a főváros következik majd. A nemrég zárult győri tárlat ma itt Budapesten, kissé módosítva, a kiállítótérhez igazodva, de teljes pompájában mutatkozik meg. Jómagam, aki sajnálatosan nem lehettem ott a győri megnyitón, csak kollégáimtól – a szakmai munkát vezető Boka László tudományos igazgatótól és Kopcsay Ágnes osztályvezetőtől értesültem, hogy milyen remek miliőt sikerült Győrben belakni, megelevenítve a magyar hangosfilm joggal fémjelzett „aranykorát.” Az első hangosfilmfilm megjelenését követően, 1944-ig mintegy 360 film készült ugyanis Magyarországon, ám sajnos nem mindnek maradt fenn a plakátja, többek közt az említett A kék bálványé is elveszett. Így, sokak kedvence, a Hyppolit, a lakáj filmplakátja nyitotta a sort Győrben, és nyitja a sort ma az Országos Széchényi Könyvtárban is.

A filmplakátnak ebben a korszakban elsősorban az volt a feladata, hogy „eladja” a mozit, ezért a plakátok készítőinek a keze bizonyos fokig meg volt kötve, ezen filmplakátok így inkább a tisztes iparos munkát képviselik, mintsem a plakátművészet élvonalát. Ugyanakkor a mozihoz, a filmekhez kapcsolva érdekességük, információs értékük, megőrzésüknek fontossága megkérdőjelezhetetlen. A kiállított plakátokon és kapcsolódó anyagokon nyomon követhető, hogy a filmkészítők és a korabeli plakátkészítők elsősorban a filmben szereplő színészekkel, „sztárokkal”, jobban mondva azok nagyméretű portréival kívántak kedvet csinálni egy-egy filmhez. Ahogy a kiállításhoz készült kötetből is kiderül: „Teljesen mindegy volt, hogy milyen volt a film, ha Jávor Pál vagy Karády Katalin rajta volt a plakáton, a néző bement”.

E sikeres időszakot, a filmekhez készült plakátok mellett a filmekkel kapcsolatos tárgyak (pl. korabeli felvevőgépek), és egyéb dokumentumok, fényképek, grafikák egészítik ki. Láthatunk filmrészleteket is a kiállítótérben, és feleleveníthetjük a Meseautó című film felejthetetlen jelenetét is, a Kabos Gyulától elhangzó szállóigévé vált híres mondatot: „egy a párna, egy a részvény”.

Köszönjük Győrnek, a kezdeményezőknek, mindenekelőtt Fekete Dávid alpolgármester úrnak és Grászli Bernadett igazgató Asszonynak, valamint a Rómer Flóris Múzeum munkatársainak, hogy e kiállítás ebben a formában itt is megmutatkozhat! Köszönjük a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársainak, Kopcsay Ágnesnek és Kovács Lászlónak a munkáját, az együttműködést megvalósító Tudományos Igazgatóságnak a koordinatív munkát, és végül, de nem utolsósorban, köszönet a restaurátorainknak, Koppán Orsolyának és Doublinszki Évának, hogy az időnként 60-80 éves plakátokat komoly munkával újjávarázsolták. A kiállítás ideje alatt mindvégig megvásárolható lesz a hasonló című díszalbum is, melyhez a fotóanyagot Ackermann Ádám és Karasz Lajos készítette.

A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 – kiállítás

Kívánom, hogy e kiállítást minél többen megtekintsék, nem csupán a hazai filmrajongók, de a Budavári Palotában megforduló turisták is, vigyék annak jó hírét szerte a nagyvilágba, s azt is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár hasonló sikeres, gyümölcsöző partnerséget tudjon még magáénak a közeljövőben is.

Tüske László

 

komment

A kísérlezető ember

2017. május 26. 08:17 - nemzetikonyvtar

Nemrég került fel az elektronikus gyűjteményünkbe Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet című könyve a szerzők engedélyével.

A háromkötetes műben az olvasó a természettudományokat formáló főbb kutatási programokról, paradigmákról olvashat.

Az immáron elektronikusan is elérhető könyv egyedülálló abból a szempontból, hogy lehetővé teszi az egyes tudományágak (fizika, kémia, biológia, földrajz, filozófia) önálló tanulását, segítséget ad tanításukhoz, miközben utalások és gondolatébresztő kérdések segítségével a diszciplínák egymásra épülését is jelzik.

elso_kotet_nemzetikonyvtar.pngBölényfestmény a spanyolországi Altamira-barlangból. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet 1. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Használható tankönyvként, tanári segédkönyvként, ismeretterjesztő kézikönyvként, de láthatunk benne utalásokkal átszőtt regényt is, melynek főhőse a gondolkodó, értelmet kereső ember. A szerzők arra törekedtek, hogy az egymással sokszor szembenálló, vagy egymást kiegészítő nézeteket, elméleteket elfogulatlanul mutassák be, az olvasóra bízva a mérlegelés izgalmas feladatát. Ez kapcsolja a könyvet a mindennapok problémáihoz is, ahol döntéseinkkel – néha szó szerint is – a bőrünket visszük vásárra.

A könyv szereplőihez hasonlóan a szerzők is elkötelezettek. A rajtunk kívül álló és minket is alkotó világ rendezettségéből, megismerhetőségéből és megőrizhetőségéből indultunk ki.

masodikkotet_nemzetikonyvtar.pngFranklin fiával. Currier és Ives színes nyomata. Vihar idején két fapálcából és selyemkendôbôl álló sárkányt eresztett fel kenderszálon, a végére rögzített kulcsból hatalmas szikrákat tudott csiholni és a földbe vezetni. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 2. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Miről olvashatunk ebben a könyvben?

Az első kötet az európai természettudomány születését, a második kötet a természetet és a benne önmagát vizsgáló egyént mutatja be. A záró kötet fő motívuma a modern tudomány két nagy témája: a sokaság és a történetiség.

Mi a célja e könyveknek?

A természettudományos műveltség egy ősi és mégis időszerű világkép alapja. Kultúránk, benne a tudományok története az értelmet kereső vagy tagadó, ihletett vagy elvetélt próbálkozások sokasága, a sámándobok rajzaitól a katedrálisok támpillérrendszerén és Kepler bolygótörvényein át saját értelmünk gépi utánzásáig és Gaia modern mítoszáig.

harmadikkkotet_nemzetikonyvtar.pngKõszobrok a Húsvét-szigeten: egy utat tévesztett civilizáció emlékei. Both Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 3. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ma Európában környezetet, testi és szellemi egészségünket próbára tevő válság közepette élünk. Ez a krízis átbillenési pontot jelent, jelenthet. Bölcsességet és történeti tudást igényel az értékes hagyományok és az önpusztító szokások közti különbségtétel. A nyugati természettudomány már megmutatta erejét: hatékonyságát. Személyes döntéseinken is múlik, hogy ezt az erőt milyen célra használjuk fel a kiútkeresésben.

A szerzők e feladathoz kínálnak példát és adnak bátorítást az Olvasónak közel harmincéves munkájukkal.

mek_konyv_cimlap_nemzetikonyvtar.pngBoth Mária és Csorba F. László Természet, tudomány, történet. 3. kötet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus publikációkkal. A MEK-projekttel kapcsolatban az info@mek.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. 

komment

A „vad gróf” visszaemlékezései

2017. május 20. 08:04 - nemzetikonyvtar

125 éve 1892. május 18-án hunyt el Nagyybányán gróf Teleki Sándor honvédezredes, emlékiratíró (1821–1892). Ebből az alkalomból a Magyar Elektronikus Könyvtár néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból válogatást tett közzé, továbbá a Plakát- és Kisnyomtatványtár is digitalizálta a Teleki Sándorra vontakozó dokumentumait.

1821. január 27-én született Kolozsvárott a széki Telekiek családjában. A kolozsvári piaristáknál tanult, később Táncsics Mihály volt a nevelője. Az ügyvédi vizsga letétele után Nyugat-Európában élt és folytatott egyetemi tanulmányokat, Spanyolországban részt vett a karlista harcokban, ahol fogságba esett és kis híján halálra ítélték. Németországba visszatérve megismerkedett Liszt Ferenccel, barátságot kötött vele, és egy ideig a társaságában maradt, Oroszországba majd Párizsba is követve őt.

Teleki Sándor díszmagyarban. Forrás: Wikipédia 

 

Barátja volt Petőfi Sándor, aki 1846–47-ben három alkalommal is megfordult Teleki Sándor koltói birtokán a „vad gróf” vendégeként. Petőfi a koltói kastélyban töltötte 1847. szeptember 9. és október 19. között Szendrey Júliával mézesheteit. Huszonnyolc verse őrzi ezeknek az időknek az emlékét, köztük a Szeptember végén. 

A koltói kastély – Digitális Képarchívum

 

Hazatérése után Teleki a partiumi Kővárvidék kapitánya lett. Részt vett a szabadságharcban. A 10. honvédzászlóaljban közhonvédként harcolt a Délvidéken, majd Erdélyben harcolt Bem seregében. Bem először őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, és rábízta az erdélyi hadsereg felügyelőségét.

– Bem tábornok megérkezett!
– Mikor ?
– Az éjjel.
– Hát a gubás-, varga- és csizmadiacéhek?
– Mind kárba vesztek – egy árva lélek sem fogadta.
– Hova szállott?
– A vendéglőbe.
Megöltem magamat! – s kétségbe voltam esve. Magamra vasvilláztam ruhámat, s szaladtam a »Fehér ház« vendéglőbe.
A folyosón a tábornok segédtisztjével, gróf A. A .-val találkoztam, s kérdém:
– Felkelt-e a tábornok?
– Le sem feküdt; – volt a felelet.
– Kérem jelentsen be, én vagyok a kormánybiztos.
A tábornok elibe vezettek, – s először láttam azon embert, ki éltemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem, kinek nagysága eltölté lelkemet, kit még most is az imádásig becsülök, – s ki az egész hadjárat alatt pártfogóm, – apám volt.
Az első benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Előttem állt egy igénytelen kinézésű kis homonculus, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajusszal, szakállát több nap óta ott felejtette a borotva, – öltözete hosszú szürke köpenyeg, lengyel-zsidósan szabva, – arcának jobb felén egy csak most hegedni kezdett seb, – habozó, sántikáló lépésekkel előmbe tántorgott, s rikácsoló hangon kérdé:
– Wer sind Sie? – was sind Sie? – und warum sind Sie?
Kicsoda ön? micsoda ön? és miért van ön? – Ezen előzékeny szavakkal fogadott engemet leendő tábornokom.
Első pillanatra nem tudtam mit felelni, – de villám gyorsasággal megfutá agyamat helyzetünk nehézsége, a fegyelmezetlenség s viszály, mely seregünkben fekélyként elterjedt, s összeszedvén ékesszólásomat, az öreg urnak elszavallám:
Én, tábornok ur! a kővárvidéki főkapitány és kormánybiztos vagyok, – nevem T. S . s azért vagyok, hogy az ön rendeleteit teljesítsem s mások által is teljesíttessem, – mert meg vagyok győződve, hogy itt parancsolni, s feltétlenül engedelmeskedni kell!
Az öreg ur rám mosolygott. – De sokszor láttam hadjáratunk alatt e mosolyt, mely nem annyira ajkain, mint inkább szemeiben tűnt fel!

Teleki Sándor: Emlékeim. 1. kötet, Budapest, Petőfi Társaság Aigner, [1879–1880]., 16–18. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
kny1849_243_nemzetikonyvtar.jpgTeleki Sándor: Az erdélyi felső hadsereg kormánybiztossától [!] hazafiak!, [S.l.], [s.n.], [1848]. – Kisnyomtatványtár Kny.1848/243

 

Jelen volt a világosi fegyverletételnél, és az aradi várban a tábornokok kivégzése idején, amiről érzékletes leírással szemtanúként számolt be.

„Ez az éjszaka – oly gazdag emlékekben azokra, akiknek megadatott túlélni azt – végre elmúlt, s meghasadt a hajnal.
Lázas izgalomban vártuk. Kazamatánkat egy zászlóalj gyalogság vette körül szuronyosan. Mikor a hét órát ütötte, sortűz tompa dördülése rettentett meg bennünket, melyet egyetlen lövés követett. Haynau megkegyelmezett négy elítéltnek: Kiss, Dessewffy, Schweidel és Lázár agyonlövettek. – Ez volt Haynau kegyelme.
De csak hárman roskadtak össze, Kiss tábornok állva maradt, a büszke, az ironikus Kiss, aki nem akarta meghazudtolni előkelő modorának hírét.
– Hát én – kiálta –, rólam elfeledkeztek?
A káplár, kinek puskája töltve maradt, kilépett a sorból, s rálőtt a nyugodt tábornokra, aki homlokon találva elhullott azon osztrák golyók egyikétől, melyeknek özönét annyiszor zúdította magára.
Ez volt az az egy lövés, melyet a sortűz után hallottunk, ez volt október 6-a tragédiájának előjátéka.”

Teleki Sándor: Az aradi vértanúk, Jersey, 1854. nov. In. Az aradi vértanúk, [vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Bp., Európa, 1983. (Pro memoria) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A fogságból megszökve egy ideig bujkált, majd Belgrádon keresztül Konstantinápolyba szökött. Távolléte alatt a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte és jelképesen fölakasztotta. Később Londonba és Yersey szigetére ment. Guernsey szigetén telepedett le, ahol akkoriban Viktor Hugo is politikai emigrációban élt.

„…[Teleki Sándor] az írói szerencsét balszerencséjének, a hányatott élet és a csaknem két évtizedes emigráció megpróbáltatásainak köszönhette; a kalandos futású életpálya veszélyes kanyaraiban találkozott össze azokkal a világhírességekkel – Liszt Ferenccel és Victor Hugóval, Kossuthtal és Herzennel, Mazzinival és Rózsa Sándorral, forradalmárokkal és fejedelmekkel, tábornokokkal és cigányprímásokkal – akikről emlékezéseit írta. Számára az írás maga is egy kicsit kaland, mosolyogva vállalt kedvtelés; műfaja a csevegő, csapongó anekdota, a könnyed mesélés, lehetőleg humorral, csattanóval; emlékezéseit nem is rendezi egységes műbe, hanem újságok tárcacikkeiben szórja szét, szerkesztői kérésre, alkalomszerűen, hanyag mozdulattal; nagy eseményeket mellőz, tréfás, jellemző kiszólásokat följegyez; az elvek harcánál jobban érdekli egy lovasbravúr; a történetek összefüggése helyett a szereplők egyéniségét vagy éppen rigolyáit festi; szépírói hatásra törekszik.” – írja róla Lukácsy Sándor.

„Egy fénysugár világitá a hazátlanok körét, s e világosság ragyogó volt, mert eszméket szikrázott, s elvekben lángolt.
A világ legnagyobb költője hirdette az igét, mely testté vált a francia köztársaságban. Miért hogy Petőfi nem lehetett velünk?!
A francia, olasz, lengyel, magyar menekültek szivesen látott vendégei voltak a költőnek, kit Hugo Victornak nevez a halhatatlanság.”

Teleki Sándor: Egy karácsony estéje Hugo Viktornál. In. Uő.: Egyről-másról. Újabb emlékeim, 1–2. köt., Budapest, Révai, 1882. 28–29. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1860-ban részt vett Garibaldi szicíliai hadjáratában, majd rövid ideig a Magyar Légió parancsnoka is volt.

Teleki Sándor gróf. Emilio Maza felvétele (Raccolta Bertarelli, Milánó, ltsz. E 1103). Milánó, 1861 körül. Forrás: Cs. Lengyel Beatrix: Az itáliai magyar emigráció fényképei In. Fotóművészet, 2004/3–4. 
„Bergamo felé haladtunk; – utunk diadalmenet volt mindenütt, – a népség tódult élőnkbe, s fogadott, mint megváltókat. Az osztrákok iránti gyűlölet határtalan, urak, parasztok, nők, aggastyánok jöttek élőnkbe, lóháton, kocsin, gyalog, szekeren. Az ellenség egy lépést nem tehetett, hogy rögtön ne értesítettek volna; mozdulataikat, helyváltoztatásaikat jobban tudtuk mi, mint saját táborkari főnökük.
Garibaldi spionjának lenni dicsőség volt.
A hol az ellenség koplalt, éhezett: mi lakomáztunk, – a hol nem kaptak kenyeret: minket ott kaláccsal tartottak; – itt tapasztaltam, hogy a nép rokonszenve a legjobb intendantura. Bergamo bevétele volt kitűzött célunk. Bergamo egy sziklás hegy aljában, a Lombard térség kezdetén fekszik, hosszú elnyúló lapályon, a sziklahegy tetején várerőddel. A citadella megspékelve „kaiserlich”-ekkel, a város megszállva Urban labancaitól, vagy mint az olaszok őket nevezték: „maledetti croati.” Bergamo bevétele kemény falat volt, s alkalom a földbe harapásra.”

Teleki Sándor: Garibaldi alatt 1859-ben, Budapest, Révai, 1883. 17–18. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A kiegyezést követően hazatért, koltói birtokán gazdálkodott és emlékiratait írta. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja volt, részt vett a Magyar Történelmi Társulat megalapításában.

kny_d_2_732_nemzetikonyvtar.jpgGróf Teleki Sándor ezredes urnak, mint a „Nagybánya és Vidéke” nagyérdemű belmunkatársának, nevenapja alkalmából..., Nagybánya, 1887. – Kisnyomtatványtár Kny.D 2.732

 

Gróf Teleki Sándor további művei és a rá vonatkozó irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Mann Jolán (szerk.)

komment

„Föl, föl, vitézek, a csatára” 2. rész

2017. május 17. 19:44 - nemzetikonyvtar

125 éve 1892-ben ezen a napon hunyt el Budapesten Klapka György honvédtábornok, emlékiratíró (1820–1892). Ebből az alkalomból digitalizáltuk a Plakát és Kisnyomtatványtárunkban található, honvédtábornokunk nevéhez köthető nyomtatványainkat – a szabadságharc dokumentumait és a dualizmus korának aprónyomtatványait.

Klapka az 1948–49-es szabadságharc egyik emblematikus személyisége volt. Neve összeforrt Komárom várának hősies védelmével. Katonai pályán indult, de fiatal főhadnagyként kilépett és csak a forradalom kitörésének hírére tért vissza eredeti hivatásához. 1848 júniusának elejétől honvédzászlóalj-százados a 12. határőrezredben, 1849 áprilisától már tábornok. 1849 májusában egy ideig hadügyminiszter-helyettes is volt. 1849. május 28-tól október 2-ig Komárom várának parancsnoka volt. A stratégiai szempontból rendkívül fontos várat – a harcok elején – ő mentette meg a magyar szabadságharcnak, amikor a magyar miniszterelnök megbízásából a várőrséget föleskette a magyar alkotmányra, majd határozott fellépésével elérte, hogy a Pákozd alól Győr felé visszavonuló Jelačić csapatai ne nyerjenek bebocsáttatást a várba.

klapka_kepkonyvtar_88490_106571.jpgKlapka György. Fotó (Möllendorf, H.). Felvétel helye: Leobschütz (Głubczyce Lengyelország) – Kézirattár

 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi várat védő magyar haderők és az ostromló osztrák hadsereg között három ütközet folyt le. A császári csapatok 1848 decembere óta ostromolták a várat, ennek vetett véget időlegesen a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg az 1849. április 26-i első komáromi csata sikeres megvívásával, mely a szabadságharc egyik legfontosabb, döntő következményekkel járó csatája volt. Ezt követte a cári Oroszország hadseregének behívása.

A második komáromi csata a várat Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt védők ellen 1849. július 2-án szintén magyar győzelemmel végződött.A július 11-i nagy veszteségekkel járó harmadik komáromi csata célja – a július 6-i haditanács határozata alapján – kísérlet volt Haynau ostromzárának áttörésére. Ez sikertelenül, a magyar csapatok a vár sáncai mögé való visszavonulásával végződött.

kny_1848_2_718_v.jpgKlapka: Rendelet. Tapasztaltam, hogy a hadi tanács végzései nyilvános helyeken, mint közbeszéd tárgya, egyesek által taglalgatva, biráltatanak... [S.l.], Klapka, [1849]. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/718 

 

Augusztus 3-án – a Duna jobb partján rajtaütve az ellenséges haderőn –, Klapkának sikerült azt állásainak feladására kényszerítenie Haynaut, s Pozsonyig visszaszorítania, segítve ezzel a magyar hadsereg délen küzdő egységeit.

A világosi fegyverletétel után másfél hónapig kitartottak az osztrák túlerő ellen Komárom védői és egész Európában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül. A várban maradt Klapka augusztus 3-án végrehajtott még egy sikeres kirohanást, amit az augusztus 13-i világosi fegyverletételt megelőzően a szabadságharc egyik utolsó fellángolásának tekinthettünk.


Klapka György: Nyilt rendelet és Klapka György, Újházy László: Szózat 

 

A világosi fegyverletétel ellenére a várvédők nem adták meg magukat, és hosszan tartó alkudozásba kezdtek a császáriakkal. Az alkupontok egy része az egész országra kiterjedő feltételeket szabott, melyet az osztrák fél nem fogadott el, így a harcok kiújultak. A szabadságharc utolsó katonai összecsapására szeptember 25-én Ószőnynél került sor.

Klapka György: A komáromi várőrség tisztikarához napi parancs, Komárom, Klapka György, 1849. augusztus 31. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/665 

 

Szeptember 27-én a Komáromtól kb. 4 km-re levő Herkálypusztán, Haynau hadiszállásán, végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, mely már nem tartalmazta az országos amnesztia feltételét. A helyőrség tagjai és a város valamennyi polgári tisztviselője, mintegy 30 ezer ember menlevelet kapott. Október 1–4. között az egész erődrendszert átadták az osztrákoknak.

Klapka: Bajtársak! A cselszövevény és árulás végromlás szélére vezeték szegény hazánkat

 

Klapka 1849–1867 között Kossuth és Teleki László mellett az emigráció legtekintélyesebb személyisége volt. Velük együtt hozta létre 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, megszervezte az itáliai magyar légiót. Hazatérése után, 1867–72-ben, kormánypárti képviselőként és üzletemberként folytatta pályáját

Klapka György nyilatkozata. [S.l.], [s.n.], [1869]. és  Klapka György programmja. Temesvár, Uhrmann és Blau-féle könyvny., 1869.

 

Klapka György halálának 125 éves évfordulójára emlékezve a Magyar Elektronikus Könyvtár Klapka György néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból digitális válogatást tett közzé. Ebből készült összeállításunk első részét itt olvashatja.

Mann Jolán (szerk.)

 A sorozat első része ITT található!

komment

„Föl, föl, vitézek, a csatára” 1. rész

2017. május 17. 12:02 - nemzetikonyvtar

125 éve 1892-ben ezen a napon hunyt el Budapesten Klapka György honvédtábornok, emlékiratíró (1820–1892). Ebből az alkalomból a Magyar Elektronikus Könyvtár Klapka György néhány művéből és a rá vonatkozó irodalomból digitális válogatást tesz közzé.

1820. április 6-án Temesvárott született művelt polgárcsaládban. 1842-től a magyar királyi testőrség hadnagyaként szolgált Bécsben, ahonnan öt év után főhadnagyi rangban távozott a 12. határőrezredbe. 1848 májusában jelentkezett a magyar honvédségbe, amelynek 6. zászlóaljába századosi rangban nyert kinevezést, miután társaival sikeresen végrehajtotta a Batthyány Lajos miniszterelnök által rájuk bízott erdélyi missziót, azaz a székelyek megnyerését a magyar forradalom ügyének.

klapka_gyorgy_nemzetikonyvtar.pngKlapka György. Fotó: Klösz György. In. Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. – Magyar Elektronikus Könyvtár  

 

Megjárva a bánáti, bácskai hadszínteret, 1848. szeptember 20-án Batthyány rábízta Komárom várának megmentését. Klapka szeptember 29-én, a pákozdi csata napján érkezett meg Komáromba, ahol a várőrséget föleskette a magyar alkotmányra, majd határozott fellépésével elérte, hogy Majthényi alezredes ne nyissa meg a vár kapuit a Győr felé visszavonuló Jelačić csapatainak. Ezt követően Nagyszombatnál vezet hadmozdulatokat, majd a bánáti hadtest törzskari főnöke lesz. 1849 januárjában ezredesként Tokaj mellett több győzelmet aratott, április 6-án tábornokká nevezték ki. Fontos része volt az 1849. április 19-én kivívott nagysallói diadalban.

A nagysallói csata. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, Budapest, Grill, 1928–1942. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
1849-ik év áprilisának 19-ik napja szép tavaszi nap volt. Sejtelmünk sem volt az ellenség közellétéről, a midőn egyszerre előcsapatomból néhány huszár jött lóhalálban, azzal a jelentéssel, hogy az ellenség nagy erővel Nagy-Sarlót tartja megszállva. Legott leszálltam a kocsimról, lóra szöktem s az elővéd legkülső vonaláig lovagoltam, hogy személyes meggyőződést szerezzek magamnak ennek a hírnek valódiságáról.
Valóban ott találtam az ellenséget, a mint éppen a Nagy-Sarló falu kijáratát megszállani s a falu mögötti dombokon seregének zömét csatarendben kifejteni kezdette. Nem volt nehéz, hogy az emelkedett pontról, a hol állottam, seregének erejét hozzávetőleg megbecsüljem: úgy 15–16 ezer főre rúghatott. Határozatommal legott készen voltam. Tudósítottam Damjanichot, a ki hadtestével utánam jött, az ellenség jelenlétéről s kertem őt, hogy tőlem balra vonuljon fel. Mihelyest Damjanich első osztályai a harcvonalba értek, s engem támogatni képesek valának, azonnal megadtam a jelt a támadásra. Kezdetet vette a veres nagysarlói csata, a melyben mi hat órai nehéz küzdelem után győztesek maradtunk. Az ellenség visszavonulása rendetlen futassa fajult, a mint megérkezett a hetedik hadtestnek egy lovasdandára, a mely a Garam felől jőve, megeresztett kantárral oldalába tort, épen a mikor már kezdett állásából kimozdulni. A Nagy-Sarlónal kivívott győzelem a legdöntőbb volt minden eddigiek között. Az ellenség a legnagyobb sietséggel és erőfeszítéssel tudott hét dandárt összehozni, a mellyel a Komaromba vivő utat el akarta előlünk állani. Szándékát meghiúsította a magyar csapatok vitézsége, s csak alig sikerült neki a Vagon túl újra összeszedelőzködni. Egy erős, ellenséges csapatot, mely kissé megkésve, abban a pillanatban érkezett meg, a mikor a nap sorsa már el volt döntve, s a mely minket oldalba és hátba akart fogni, könnyű szerrel szétrobbantottunk s bajtársai sorsára juttattunk.

Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. 136–137. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A nagysallói csata. In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény 
„Két eszme merült fel: vagy nyomuljunk összes erőnkkel a fővárosok ellen s a Rákos mezején egy főütközetben döntsük el a hadjárat sorsát, vagy pedig itt az ellenséget csupán látszólagos támadásokkal foglalkoztatván, a sereg nagyobb részével a komolyan fenyegetett Komarom várának — az ország e legerősebb védbástyájának, — segítségére siessünk. A rákosi csata eldöntetlenül is maradhatna, de ha Komárom elesik, akkor az ellenségnek hatalmában lenne, itt egy újabb és sokkal erősebb alapot biztosítani magának, a honnan a felső Duna egész vidékén a határtól a fővárosig, az ország leggazdagabb részén uralkodhatnék; ellenben ha sikerülne Komáromot az ostrom alól fölmenteni és innen egyesülve a várőrséggel az ellenség fő összeköttetési vonalat fenyegetni, akkor a fővárosok kiürítésének okvetlenül be kellene következnie s az ellenség kénytelen volna, hogy Becset fedezhesse, gyors menetben a határig visszavonulni.
Az utóbbi nézet, a melyet én is élénken képviseltem, jutott érvényre, s az operatio legközelebbi tárgyául Komárom fölmentése jelöltetett ki.”

Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. 130–131. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
Than Mór: Az első komáromi csata (1849. április 26.) In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény 
„Én a magam részéről a mellett érveltem, hogy a várat teljesen föl kell menteni s e végből a jobbparti sáncokat bevenni. Az én nézetem lőn elfogadva, és Görgei, miután Bayer semmi áron sem akarta magára vállalni a felelősséget, meghatalmazott engem, hogy erre vonatkozólag tegyem meg a szükséges intézkedéseket. Komárom polgárai híven megtartottak ígéretüket, s azt sok áldozattal fizettek meg. 25-én este az ellenség leghevesebb tüzelése között befejeztetett a hídverés, és 26-án éjfél után egy órakor már néhány dandár megkísérthette a hídfőhöz legközelebb fekvő sáncok megrohanását. Három órakor hajnalban a mieink szuronyrohamot intéztek ezek ellen s az ott levő agyukat elfoglaltak.
A hídfőről intézett ezzel a támadással egyidejűleg föntebb a Dunán néhány ezer ember kelt át kompokon és dereglyéken, hogy az ellenséget hátulról támadja meg.
Öt óra után az ellenség egész állása birtokunkban volt, s az Ácsra vonult vissza. Erre több órai nyugalom állott be, a mit arra használtunk fel, hogy az első és harmadik hadtestnek meg bent maradt csapatait is átszállítsuk a Dunán, mert csak így, – és ha később a hetedik hadtest is megérkezik, – lehetett gondolni a kivívott siker teljes kihasználására.
Eközben azonban az ellenséges oldalon is megérkezett a főhadsereg segítsége, különösen Schlick hadteste, minek következtében a két fél között a harc az egész vonalon megújult. Damjanich a középsereget vezette Csém és Herkál felé, Görgei személyesen a jobb szárnyat Ács felé, és én a bal szárnyat vezényeltem, a mely már napfelkölte előtt fegyvert letenni kényszerítette Ó-Szőnyben az ott levő osztrák őrséget.
Tért nyertünk és minden ponton állandólag nyomultunk előre, a mint egyszerre Nagy Sándor hadtestem lovasságával az ellenség jobb szárnyat megkerülni akarván, az ellenség túlnyomó lovassága által megtámadtatott, s a gyalogságra visszaveretett. Sikerült ugyan a küzdelmet helyreállítani, mindazáltal a csata ezzel véget ért.

Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. 139–140. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A második komáromi csatára július 2-án, a harmadikra július 11-én került sor.

klapka_csata_nemzetikonyvtar.jpgThan Mór: A második komáromi csata (1849. július 2.) In. A szabadságharc kilenc nagy csatája: Than Mór csataképei; [a kötet anyagát Katona Tamás válogatta], Magyar Helikon, Budapest, 1978. – Törzsgyűjtemény
„A Komárom előtti ellenséges állások megtámadása július 11-én történt meg. Mint fönnebb említem, a főparancsnokságot én vittem. – Ez volt a legveresebb csatája egész szabadságharcunknak. A csapatok a kétségbeesés elszántságával küzdöttek. Dél fele minden ponton előnyben voltunk. Ekkor Panjutin orosz hadteste nyomult a harcvonalba, s előnyomulásunknak a centrumban állott ellene. Nekünk már nem volt tartalékunk, míg az ellenség mind újabb és újabb erősítéseket vont magához. Négy órakor végre – meggyőződve az áttörés lehetetlenségéről s hogy ne tegyem ki magunkat oly veszteségeknek, melyek a seregnek Komáromból való visszavonulhatását kérdésessé tehettek volna – parancsot adtam a visszavonulásra, a mi egészen az elsáncolt táborig a legnagyobb rendben hajtatott végre. Görgei meg betegen a bástyákról nézte a harcot s azt a meggyőződést szerezte magának, hogy az ellenség túlnyomó erejénél s állásánál fogva terve kivihetetlenné lőn.
Az első Dunán folytatott sok sikertelen küzdelem után meg is csak az az alternatíva állott előttünk, hogy vagy az egész sereg Komaromban maradjon táborozásra, vagy pedig a Duna balpartján a visszavonulást legott megkezdje. Görgei az utóbbira határozta el magát. Erre vonatkozólag megtetettek a szükséges intézkedések s a Tiszához való indulás idejéül 12-ikenek estéje tűzetett ki. Ugyanazon este búcsút vettem Görgeitől, ez alkalommal nem oly szívélyesen, mint máskor s ugyanekkor utoljára szorítottam kezet több hű és becsületes barátom és bajtársammal, a kik később hóhér által fosztattak meg dicső életüktől.
13-an virradatkor elhagyta a sereg – az első, harmadik és hetedik hadtest – a várat, s megindult útjára Vác fele. Dél fele hajtattak át az utolsó társzekerek a Vág hídján és én két hadtesttel egyedül maradtam Komaromban, hogy a nemzet e védbástyáját megtartsam s ott Magyarország fegyvereinek becsületét védelmezzem.”

Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. 203–205. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár
klapka_kotta_nemzetikonyvtar.pngFöl, föl, vitézek, a csatára. In. Kossuth Lajos táborában. Negyvennyolcas dalok, összeállító Katona Tamás, Budapest, Neumann Kht., 2006. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

 

Klapka Komáromból igyekezett híreket szerezni az ellenség hadmozdulatairól és erről tájékoztatni Görgeit is. Augusztus 3-án a Duna jobb partján rajtaütve az ellenséges haderőn, sikerült azt állásainak feladására kényszerítenie s Pozsonyig visszaszorítania, segítve ezzel a magyar hadsereg délen küzdő egységeit. Ezt követően bevonult Győrbe. Lelkesítő sikerei nyomán nagy számú önkéntes jelentkezett honvédnek még a szabadságharc utolsó napjaiban is.

kny_1848_2_644_v.jpgKlapka György: Nyilt rendelet. A komáromi feldunai vitéz hadsereg e folyó hó 3-án a vártkörnyező osztrák zsoldosokat, olly hatalmasan verte szét, ... 1849. augusztus 5. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Kny.1848.2°/644 

 

Ezekben a napokban azonban lassan eldőlt a magyar szabadságharc sorsa. Az augusztus 13-i fegyverletétel hírét eleinte az ellenség által terjesztett álhírnek tartotta, amíg Görgei seregéből a várba érkező szemtanúk nem igazolták annak valódiságát. Ennek ellenére, Komárom védői nem tették le a fegyvert. Klapka megpróbált a délvidéki Péterváraddal karöltve végvárként megmaradni, de Pétervárad időközben kapitulált. Több hetes alkudozás kezdődött Haynauval. A vár végül szeptember 27-én megadta magát. Klapka október 3-án adta ki utolsó napiparancsát bajtársaihoz.

„Bajtársak!
Keblem elszorúl, a midőn utoljára szólok hozzátok, hozzátok, a kikhez engem oly sok öröm és bánat, annyi drága honfivéren vásárolt dicsőség és a legszentebb kötelesség közös érzelme eltéphetlen láncokkal kötöz.
Nem régen léptünk erre a szép, de küzdelmes pályára. A legnemesebb önfeláldozással küzdöttünk kitűzött célunk eléréséért. Megtettük, a mit emberi erő megtenni képes és pirulás nélkül állhatunk meg Isten és a világ ítélőszéke előtt.
De a sors könyvében máskép volt megírva! – És így lelépünk a pályáról, a melyre a közjó iránti érzület egykor oly szép reményvirágokat hintett volt, és a melyen ugyan elvérezhetünk még, de a haza ügyének nem tehetünk többe szolgálatot!
Lelépünk, mert úgy kívánja a haza, melynek a jövőben is szüksége van hű fiakra; – lelépünk, mert még szent kötelezettségeink vannak azon haza iránt, a melynek a jövőre vonatkozólag egyetlen vigasztalását a mi törhetlen ragaszkodásunkban találja.
Maradjatok azért továbbra is a haza oszlopai és támaszai! A rátok bízott feladatot az utolsó pillanatig férfiasan és következetesen végrehajtottátok. Meghajoltatok, mert meg kellett hajolnotok! – Az események vas vesszeje alatt hajoltatok meg, – ez a körülmény és a megmentett becsület mindnyájatokat megnyugvással tölthet el!
Fogadjátok azért férfias és elszánt küzdelmeitekért a hazának legforróbb köszönetét. Fogadjátok egyszersmind az én legszívesebb, legbensőbb búcsúmat is. Isten veletek!!”

Klapka György: Emlékeimből, Budapest, Franklin, 1886. 233–234. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A szabadságharc leverése után előbb Törökországban, majd Olaszországban és Svájcban élt emigrációban. Ezekben az években is aktívan politizált, az 1859-i osztrák–olasz–francia háború idején a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjaként részt vett az Olaszországi Magyar Légió megszervezésében és 1864-ben támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Az 1866-i osztrák-német háború idején Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben. A kiegyezés után hazatért, és az illavai kerület országgyűlési képviselője lett Tisza Kálmán balközép pártjában.

Klapka György síremléke a Kerepesi temetőben: 29-1–4. Szobrász: Róna József. Fényképezte: Varga József. – Digitális Képarchívum

 

Klapka György művei és a rá vonatkozó irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Az összeállításunkban idézett Klapka-emlékirat újabb kiadása, amely kiegészíti az 1886-i kiadás hiányait, Törzsgyűjteményünkben olvasható:

Klapka György: Emlékeimből [a szöveget gondozta, kiegészítette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 

Klapka György halálának 125 éves évfordulójára emlékezve a Plakát és Kisnyomtatványtárunkban található, honvédtábornokunk nevéhez köthető nyomtatványainkat – a szabadságharc dokumentumait és a dualizmus korának aprónyomtatványait – ugyancsak digitalizáltuk, s ezeket összeállításunk második részében mutatjuk meg.

Mann Jolán (szerk.)

komment

Írógépelt színdarab Vándor Lajostól

2017. május 13. 08:26 - nemzetikonyvtar

Nemrég került fel az elektronikus gyűjteményünkbe Vándor Lajos Fagypont alatt  című könyve a szerző örököseinek engedélyével.

P: Friss húst akarok enni mindennap, nem konzervet. Tudod mit adnék egy cukrászsüteményért, egy krémesért?
Pép: Ez már igen. Ez szent és komoly dolog. A krémest én is nagyon szeretem. Itt már nem lehet viccelni.
P: Ugye, hogy nem lehet?
Pép: Nem Patricia, nem. Érzékeny húrt penditettél meg bennem. Az egyetlen ami után honvágyat érzek itt fent északon, egy kis olasz cukrászda NEW York-ban. Nézd Patricia, én megértelek. Abból amire most vállakozom, be fogod látni, hogy mennyire megértelek. Csak egy kérdésem van. Mikor akarsz menni a kozmetikushoz. Délelőtt, vagy délután?

Vándor Lajos: Fagypont alatt – Magyar Elektronikus Könyvtár

walder_lajos.pngVándor (dr. Walder) Lajos. Fotó. In. Egy költő élt közöttetek. Budapest, Maecenas, 1989 –Magyar Elektronikus Könyvtár

Maczelka Árpád kollégánk a Mikes Kelemen Program keretében került kapcsolatba a szerző jogörököseivel. Több verseskötete, és két színdarabja már megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban, melyek nyomtatásban is megjelentek. A Fagypont alatt című dráma viszont csak szerzői gépiratban maradt fent, ennek másolatát Anni Vernes jogörökös személyesen adta át 2017 márciusában magyarországi látogatása alkalmával.

Vándor Lajos az 1930-as évek mozgalmas irodalmi életének egyik legeredetibb karakterű szereplője volt. Kortársai és barátai közé tartozott többek között Thurzó Gábor, Boldizsár Iván, Jékely Zoltán, Hollós Korvin Lajos, Tábori Pál, Örkény István, valamint Hegedűs Géza, aki posztumusz megjelent köteteihez előszóval is hozzájárult. Élete során csupán két verseskötete jelent meg, Fej vagy Írás (1933) és Csoportkép (1938) címmel.

„Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz / az ábécé huszonöt betűje”

A szerző gyermekeinek kérésére és engedélyével az OSZK-nak átadott példányt Vajda Henrik szkennelte.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető mindaz, ami életművéből nyomtatásban is megjelent.

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus publikációkkal. A MEK-projekttel kapcsolatban az info@mek.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. 

komment