HTML

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár
A kultúra felhasználói. Gyűjtés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás.

Budapest, Budavári Palota "F" épület
Tel: 224 3700

Nyitva tartás: kedd-szombat 9-20 óra


Hirdetés

Kommentek

Igen rajongok

Címkék

12ora 12tortenet (13) 15. század (9) 16. század (35) 17. század (28) 1956 (43) 1százalék (5) 20. század (12) ady endre (7) arany jános (8) babits mihály (11) balassi bálint (5) bálint sándor (5) bánkeszi katalin (9) beiratkozás (5) biblia (6) boka lászló (6) borsa gedeon (11) budai krónika (17) civitates orbis terrarum (23) codices (6) corvina (19) corvina14 (14) cseh tamás (6) csics gyula (14) csillagászat (5) digitális képarchívum (42) digitalizálás (25) dka (5) ekönyv (7) elbe istván (8) elektronikus periodika archívum (7) előadás (20) ensz (13) epa (6) európai unió (28) európa színpadán oszk (29) e book (5) e könyv (5) facebook (5) farkas gábor farkas (58) földesi ferenc (6) folyóirat (8) gárdonyi géza (5) hess andrás (9) holokauszt (6) húsvét (8) huszevesamek (20) i. világháború (5) instagram (31) jankovics marcell (12) jókai mór (8) józsef attila (7) katona anikó (5) képek (9) kézirat (32) kézirattár (17) kiállítás (28) kódex (7) kölcsey ferenc (6) konferencia (9) könyv (42) könyvbemutató (7) könyvtár (129) könyvtár 2k kísérleti műhely (7) kossuth lajos (9) krleza (6) library (29) lipthay endre (5) liszt ferenc (5) magyar elektronikus könyvtár (82) magyar nemzeti múzeum (6) mann jolán (5) manuscript (16) március 15 (5) megnyitó (7) mek (22) mikusi balázs (8) mozart (5) múzeumok éjszakája (15) nagy imre (19) napló (11) naprakész ünnepek (147) nationallibrary (8) népköltés (5) nyomdászat (5) nyugat (8) olvasni/való (5) örkény istván (6) országos széchényi könyvtár (94) ősnyomtatvány (7) oszk (155) petőfi (5) petőfi sándor (15) plakát (5) plakát és kisnyomtatványtár (7) podcast (7) rácz ágnes (6) régi nyomtatványok tára (10) restaurálás (7) rézmetszet (11) románia (6) sajó andrea (13) sirató ildikó (7) soltész zoltánné (5) sudár annamária (5) szabad európa rádió (30) széchényi ferenc (6) szer (5) színháztörténeti tár (7) szőts zoltán oszkár (25) térkép (19) térképtár (5) theatrum orbis terrarum (20) történeti interjúk tára (19) törzsgyűjtemény (8) tudományos ülésszak (14) twitter (5) usa (5) városkép (20) weöres sándor (7) youtube (7) zeneműtár (6) zirc (7) zsupán edina (7) Címkefelhő

Keresés a katalógusban



Credit: White Swirl sablon, ikon: 25 Cool Adobe Illustartion

Ma, virágvasárnapon 130 esztendeje, hogy 1885. március 29-én, szintén virágvasárnapon megszületett Szabadkán Kosztolányi Dezső (†1936). A gyermek, aki utóbb a Nyugat ún. első nemzedékének egyik legjelentősebb művésze lett, a keresztségben apai nagyapja javaslatára a Desiderius, áhított jelentésű nevet kapta.

Kosztolányi Dezső, fotó: Halmi Béla. A képen jobb oldalt Kosztolányi saját kezű névaláírása zöld tintával (Budapest, 1927. március 13 előtt) – Színháztörténeti Tár

Egyik legmeghatározóbb gyerekkori emberi kapcsolata nagyapjához, Kosztolányi Ágostonhoz, Bem egykori századosához fűzte a költőt. Négy és féléves korában a nagyapa tanította meg írni és olvasni, később tőle tanulta az angol nyelvet is. (Kosztolányi Ágoston a szabadságharc leverését követően nyolc esztendőt töltött száműzetésben.) 1933–34-es naplójegyzeteiben a költő nagyapja halála pillanatához köti azt az élményt – a halállal, az elmúlással való találkozást – amely utóbb művészetének is meghatározó ihletőjévé vált.

„Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta a nagyapámat láttam holtan, kilencéves koromban, azt az embert, akit talán legjobban szerettem akkor.
Költő, művész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és holt közt van, a halál hallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell. És verseket kezdtem írni. Ha nem lenne halál, művészet sem lenne.”

Kosztolányi Dezső: [1933–34-es napló], részlet. In: Uő.: Levelek – Naplók, Osiris, Budapest, 1996 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

Az ifjú Kosztolányi Dezső 1910 körül, Budapest, ismeretlen fotós felvétele – Színháztörténeti Tár

A halálfélelem, a megsemmisülés gondolata már kamaszkorában gyötörte. Erről tanúskodik a tizenöt éves fiú egyik naplójegyzete is:

„Tudjuk-e, hogy vagyunk? Ez bántott engem egész éjjel. Biztosak vagyunk-e arról? Hátha az élet csak egy álom, s nem létező semmi? S hogy mink vagyunk-e? S az emberiség nem végtelen-e? Azért nem tudjuk felfogni magunkat, mert végtelenek vagyunk, egyik a másikból ered s ismét visszatér, s az egész faj egy. Egyik megszületik, meghal, majd újra megszületik. S így igazságszolgáltatás is lehetne, megbüntetni az előbbeni életet önnönmagával. Ilyen és hasonló gondolatok ácsorogtak fejemben egész nap. Irtózatos kétség! Mikor jutok biztos kikötőbe???”

Kosztolányi Dezső: [1900–19001-es napló], részlet, november 17. In: Uő.: Levelek – Naplók, Osiris, Budapest, 1996 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

Kosztolányi első igazán kiemelkedő kötete az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című ciklus. A képen a nyitóvers autográf részlete látható, Kézirattár – A kötet, amely első megjelenését követően még 1923-ig folyamatosan bővült, hozta meg a költő számára a népszerűséget. 

Kosztolányi költészete legjelentősebb teljesítményének utolsó kötetét, a Számadás címűt tartja az irodalomtörténet-írás. A kötet megszületésének hátterében minden bizonnyal ott húzódik Kosztolányi 1933-ban jelentkező rákbetegsége, a rajta elvégzett kilenc műtét iszonyata és a rövidesen bekövetkező haláltól való félelem is. A halál közelségében kiteljesedő líra a testi és a lelki szenvedéssel, a végső kérdésekkel, az élet miértjével, az egyén megsemmisülésével és megismételhetetlenségével foglalkozik.

A vad kovács, a szenvedés,
sötét pöröllyel döngöl engem,
szikrázva visszanézek, és
kormos dalát ővéle zengem,
Beh jó nekem, hogy nem kell élni,
csak az üllőre ráalélni,
engedni szépen, mit se tenni,
csak fájni így és várni, lenni.
Verj, vad kovács, világfutóvá,
érzéstelenné és meredtté,
tökéletessé és tudóvá,
kemény, fájdalmas műremekké.

Kosztolányi Dezső: A vad kovács – Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A Számadás-kötet és a modern magyar líra egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Halotti beszéd című költemény, amely címével majd a zárlatban megismétlődő megszólításban („Édes barátaim”), s részben a vershelyzettel (a gyászolók közösségéhez való odafordulás), visszautal az első összefüggő magyar szövegemlékre is.

„Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.”

Kosztolányi Dezső: Halotti Beszéd, részlet – Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A Nyugat 1936 decemberében megjelent Kosztolányi-emlékszámának címlapja – Elektronikus Periodika Archívum

„…nyugodtan pihenhetsz Kosztolányi, aki Egyén Őfelsége bátor, igaz katonája voltál, többre becsülvén az embert az emberiségnél.”

Karinthy Frigyes: A zöld tinta kiapadt, 9. rész, részlet – Elektronikus Periodika Archívum

A Kosztolányi Dezső életrajza és műveinek bibliográfiája, valamint a róla szóló monográfiák, illetve tanulmányok listája elérhető Nyugat-honlapunkon.

Címkék: halál nyugat kosztolányi dezső karinthy frigyes magyar elektronikus könyvtár 20. század színháztörténeti tár

Szólj hozzá!

A legkorábbi fennmaradt magyar nyelvű összefüggő szövegemlékünk, a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés más tekintetben is igen jelentős foglalata, a Pray-kódex vendégségben járt Prágában, a Nemzeti Galériában, a Nyisd ki a Paradicsom kapuit című nagyszabású kiállításon, amely a bencések civilizációs szerepét járta körül az „első évezred Európájában”, másként „a szerzetesek Európájában”, 800-tól 1300-ig. 

A kiállításról további képek itt találhatók. 

A kiállítás installációja egy középkori monostor csaknem élethű reprodukciója volt, hogy a régi kódexek és a kiállított tárgyak „otthon” érezzék magukat, illetve a Paradicsom képzetét is felidézte a látvány – hiszen egy középkori monostor a maga idejében ezt szimbolizálta. A kiállításban megjelenített „társaság” sem maradt el a visszautasíthatatlan helyszíntől: ott járt Szent Benedek Regulájának a 9. században lejegyzett változata a Szent Gellén Monostorból, Svájcból és a Codex Vyssegradensis is, a leghíresebb román kori, bohémiai kódex is – bár ez utóbbi csak egyetlen napig volt látható eredetiben, ugyanis lapjai igen érzékenyek a fényre. A kiállítás többi 182 napján tökéletes másolata helyettesítette a kódexet, és senki sem tudta, hogy melyik volt az egyetlen nap, amikor az eredeti volt kiállítva. A Kézirattárunkban őrzött, s csak igen ritkán kiállított Pray-kódex is ott járt Prágában, s most hazaérkezett féléves útjáról, előkelő rokonsága köreiből.

Országos Széchényi Könyvtár: Missale Boldvense (Pray kódex) - indafoto.hu

Pray-kódex 1195 körül; MNY 1 f27v–f28r, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

„A több különálló részből még a 13. század folyamán egybekötött kézirat tartalma középkori művelődéstörténetünknek valóban szinte valamennyi ágát érinti. Legterjedelmesebb része liturgikus tartalmú, a legkorábbi magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium (azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv). Ehhez kapcsolódnak olyan misén kívüli szertartások szövegei, mint az esketés, a templom alapkövének letétele és a temetés. A magyar nyelvű Halotti beszéd, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén olvasható, egy bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében.”

Madas Edit ismertetője a Pray-kódexről nyelvemlékhonlapunkon 

Nagy Imola

Címkék: Prága madas edit 13.század pray-kódex nagy imola

Szólj hozzá!

A reformkor legképzettebb magyar vízépítő mérnöke, Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. márc. 25. – Buda, 1846. ápr. 8.) tanulmányait a pesti tudományegyetem mérnöki intézetében végezte. Első mérnöki munkái a Körösök és az Al-Duna egy szakaszának felmérései voltak. 1833-tól Széchenyi István irányítása alatt készítette el az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét és kezdte meg a később Széchenyiről elnevezett al-dunai postaút építését. A kormánytámogatás megvonása miatt a munkákat nem tudták befejezni; a tervek csak jóval a kiegyezés után, 1889 és 1896 között valósultak meg. Vásárhelyi 1833-34 telén a szabályozással kapcsolatos nyugat-európai tanulmányútra ment Széchenyivel. 1841-től mint központi hajózási felügyelő az ország különböző helyein végzett vízügyi munkák felügyelője és irányítójaként tevékenykedett. Vásárhelyi fő műve a Tisza-szabályozás terve volt, amely több éves munka után 1846 márciusára készült el. A folyó szabályozását és az ármentesítést egységes feladatként kezelve határozta meg a szükséges átvágásokat, az árvízvédelmi töltések pontos kialakítását. A költséges és nagy munkaigényű terv heves vitákat váltott ki – ezek egyike során Vásárhelyi szívrohamot kapott és meghalt. Végül bebizonyosodott, hogy a munkálatokat teljes mértékben az ő elképzelései szerint kell elvégezni. Vásárhelyinek számos munkája maradt fenn nyomtatásban és kéziratban. Ezek közül a legjelentősebb a folyóvíz sebesség-eloszlásának törvényszerűségeit vizsgáló tanulmány illetve a Berettyó szabályozásával foglalkozó akadémiai székfoglaló értekezés. 

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Barabás Miklós: Vásárhelyi Pál, 1846, litográfia. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000. (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.

Jókai Mór: Az arany ember (A Vaskapu), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Címkék: barabás miklós magyar szabadalmi hivatal vásárhelyi pál

Szólj hozzá!

Urunk megtestesülésének hírüladása – Gyümölcsoltó Boldogasszony

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén tudunk róla. A címben idézett Petőfi-sor a példa rá. A legfőbb istenanya és a nőivarú, az istenfiú-gyümölcsöt termő világfa egymásnak megfelelő Föld és Tejút jelkép, láttunk már rá példát. A Bibliában a kép hasonlat-szinten maradt fenn, a messiási próféciákban, és az angyali üdvözlet szavaiban: „áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus”. A középkor látomásos festőinek fatábláin a faistenanya képzete ismét kivirágzik.

Jankovics Marcell: „ S én csüggtem ajkán... szótlanul... mint a gyümölcs a fán.” (részlet) In. Uő.: Jelkép-kalendárium, Debrecen, Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

PN mester: Angyali üdvözlet a liptószentmáriai főoltárról 1450–1460. (Magyar Nemzeti Galéria) In. Pannon reneszánsz. A Hunyadiak és a Jagelló-kor: 1437–1526, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1998. (Encyclopaedia humana Hungarica, 4.)  – Magyar Elektronikus Könyvtár

Bocsáttaték Gábriel angyal Istentől Galileának várasában, kinek neve Názáret, férfiúnak jegyzett szűzhez, kinek vala neve József, Dávidnak házából. És a szűznek neve Mária. (…) Ezenképpen ez mennyei fülemile, szent Gábriel arkangyel, mikoron megéneklé az mézzel folyó édes éneket, azaz az Ave Mariát, akkoron Istennek fia leszálla mennyországból az szűznek méhében, az mi idvességünknek mívelködésiért. (…) Minémű legyen avagy volt Gábriel arkangelnak jeleneti asszonyonk Máriához, kiről lehetnek négy elmélködésök avagy gondolatok. Első elmélködés az angelnak bemenéséről. Másod elmélködés az szűz Máriának foglalatosságáról. Harmad elmélködés az szűznek állásáról. Negyed elmélködés az angelnak látásáról.

Angyali üdvözlet. Horvát-kódex. 1522. In. Nagykarácsony, kiskarácsony, összeáll.: Lukácsy Sándor, [Pécs], Jelenkor, 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

horvatkodex.pngAz angyali üdvözlet történetének kezdősorai a Horvát-kódexben, 1522. – Magyar Elektronikus Könyvtár

SZüz Mariához az Isten küldvén,
Gabriel Angyallal Szent Szüzet köszöntvén,
Idvözli, kedvét jelentvén.
Oh Szüz! meg-ujjúl Világ nevedben;
A’ föld kereksége meg-épül nemedben;
Mert Istent fogadsz méhedben.
A’ Szent Lélektül Kisded kezdödik;
Dávidnak székire mint Király tévödik;
Országa nem végezödik.

Ismeretlen szerző: Angyali üdvözletröl (részlet). In. Katolikus egyházi énekek. Jegyzetek írója: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai Kiadó, 1992. (Régi magyar költők tára XVII. század) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Meggyfa virága. – Digitális Képarchívum 

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Csanádi Albert: Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére, (16. század eleje). Fordította Csonka Ferenc. In. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1500–1530), Budapest, Tankönyvkiadó, 1992, 270–271. o. – ELTE BTK, Gépeskönyv 

Csanádi Albert: Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére. Zeneszerző, ének: Heinczinger Miklós. Előadja a Misztrál együttes.
A felvétel a Pálosaink a fehér barátok című kiállítás megnyitó ünnepségén készült 2014. október 17-én. 

További olvasnivalók Gábor arkangyal (március 24.)  és Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.)  ünnepéről a Jeles napok című tartalomszolgáltatásunkban

M. J.

Címkék: misztrál pálos magyar elektronikus könyvtár lukácsy sándor jankovics marcell digitális képarchívum gyümölcsoltó boldogasszony horvát-kódex pn mester csanádi albert

Szólj hozzá!

A Pekingi Magyar Kulturális Intézet a Plakát- és Kisnyomtatványtárunk gyűjteményéből mutatott be kiállítást a kínai közönségnek. A pénteki zárás után a tárlat hosszú vidéki turnéra indul, így számos többmilliós kínai városban lesz majd látható.

A kiállítás gyűjteményünk plakátjainak másolataiból áll, amelyek Magyarországot mint úti célt mutatják be. A kínai közönség így nemcsak a magyar plakátművészet történetéből kap ízelítőt, hanem hazánk legszebb tájaival és nevezetességeivel is ismerkedhet.

A kiállítás 36 utazási plakátot mutat be az 1920 és 1990 közötti korszakból, amelyek másolatban láthatók a pekingi kiállításon. Az idegenforgalmi tematika jó választásnak bizonyult, nagyon jól illett a Magyar Kulturális Intézet (üveg)falai közé, hiszen hatásosan reprezentálta hazánkat.

Az idegenforgalom a két világháború közötti korszakban vált fontos iparággá az egész világon, így hazánkban is. Az utazás ekkorra már nem kevesek számára elérhető úri mulatság, hanem az egyre terjedő modern életmód szerves részévé vált. Az új életformához hozzátartozott az immár törvényekkel is elérhetővé tett szabadidő (létrejött a szabadságolás rendszere), a pihenés, a sport, a kikapcsolódás, és az utazás is.

A húszas években a pihenni vágyók közül többen utaztak külföldre (például a trianoni békével elcsatolt területekre), mint maradtak itthon, s így jelentős pénz áramlott ki az országból. Ezt a helyzetet orvosolandó, a vezetés nagyszabású idegenforgalmi kampánysorozatba kezdett, amely a külföldi turisták Magyarországra csábítását célozta. A kampány turisztikai irodák nyitása, szórólapok és újsághirdetések mellett plakátok megrendelését is jelentette, és erre a feladatra a legjobb tervezőket hívták meg. A legszebb utazási plakátokat a sikeres festő Molnár C. Pál, a magasra ívelő karrierjét ekkor kezdő Konecsni György, a Mallász Gitta–Dallos Hanna páros, illetve ifj. Richter Aladár alkották.

screen-capture-496.png Mallász Gitta plakátján búzakalászt tartó, huncut mosolyú, népviseletbe öltözött fiúcska csinál kedvet egy magyarországi utazáshoz – Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1931/128

Nyilvánvaló volt, hogy idegenforgalmi szempontból a legnagyobb vonzerőt Budapest jelentheti. Az első kampányok a Bécsbe érkezőket néhány napra, majd pár hétre csábították át a magyar fővárosba. Hamar kialakult Budapest jellegzetes megjelenése a plakátokon, ebben a festői távlatok, panorámák mellett az emblematikus épületek (Parlament, Halászbástya stb.) kaptak fontos szerepet. A harmincas években jött létre a „Budapest, fürdőváros” mint idegenforgalmi koncepció, amely tulajdonképpen máig működik. A gyógyfürdők a 19. század óta rendkívül népszerűek voltak, azonban csak a két világháború között jelentek meg a gyógyturizmust hirdető kampányok. A legemlékezetesebb, klasszikus szépségű plakátokat Konecsni György tervezte.

screen-capture-495.pngBudapesten kívül a Balaton került reflektorfénybe: a plakátokon fehér vitorlások, stégek, és az immár modern fürdőruhát viselő fürdőzők láthatók, a tó sima víztükre jelenik meg Molnár C. Pál híres művén – Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1932/27

A harmincas években jelenik meg a népi kultúra mint turisztikai vonzerő, a plakátokon gyakran népies viseletű alakok jelennek meg, hirdetve hazánkat, mint „egzotikumot”. Egyre fontosabb, különleges célponttá vált az Alföld is, plakátok hirdették például a Hortobágyot. A negyvenes években, a bécsi döntések nyomán visszakerült országrészeket is azonnal utazási plakátokon ajánlották a magyar közönségnek, a Felvidéket és Erdélyt is Konecsni György művei reklámozták.

A két világháború közötti korszak a magyar plakátművészet egyik virágkora volt, amelynek a második világháború vetett véget. A háború után lassan indult újra az élet, és a legfontosabb ügy az újjáépítés lett, amely szintén megjelent idegenforgalmi plakáton, Mallász Gitta egyik híres művén. Az 1949 után kiépülő új rendszer kötelező stílust, a szocialista realizmust és kötelező témákat írt elő a plakátművészek számára (boldog munkás és paraszt, fejlődő ország stb.), ez az idegenforgalmi plakátokat is meghatározta. (Ez a stílusvilág egyértelműen ismerős volt a kínai közönségnek is!) A következő virágkort a hatvanas évek hozták el: Balogh István, Máté András, Szilvásy Nándor színes, modern művei is láthatóak Pekingben. Máté András az újonnan létrejött Malév számára készített egy gyönyörű, pop-artos, neoszecessziós plakátsorozatot.

6–10 éves gyerekek számára rendezett interaktív, kézműves foglalkozás a kiállításon. Plakátok, ahogy ők látják.

A kiállítás létrehozásában szakmai szempontból közreműködött Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár vezetője és a Tár összes többi munkatársa, a fotókat készítő Ackermann Ádám és Karasz Lajos. A kiállítás kínai bemutatását Dr. Buslig Szonja, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet igazgatója és az intézet valamennyi munkatársa, valamint a Balassi Intézet részéről a szervezésben részt vevő munkatársak tették lehetővé.

Katona Anikó Plakát- és Kisnyomtatványtár

Címkék: peking plakát oszk katona anikó plakát- és kisnyomtatványtár molnár c. pál konecsni györgy mallász gitta

Szólj hozzá!

Nemzeti ünnepünkről leginkább csak vezérszavak jutnak eszünkbe:

  • 12 pont
  • Nemzeti dal
  • Múzeum lépcsője
  • PIlvax
  • Petőfi
  • Táncsics

De március 15-én és az azt követő néhány napon több más határozat, egyházi beszéd, vers is megjelent. A Plakát- és Kisnyomtatvány Tárában megtalálható eddig nem annyira ismert dokumentumból válogatunk.  

Az első dokumentum, melyet bemutatunk, a Rottenbiller Leopold, Pest alpolgármestere által vezetett forradalmi bizottmány egy felhívása, amely a „rend fenntartására az alólírt bizottmányt közértelemmel választván, ez ugyancsak mai napon összeülvén” határozott a polgári őrsereg növeléséről, a belépésről, ismertetőjegyekről és arról, hogy: „A bizottmány minden becsületes hazafitól megvárja, hogy ennek és az őrsereg minden egyes tagjai intéseit szivesen követni és teljesíteni fogja.”
Érdekes, hogy ekkor még valószínűleg a bizottmány tagjai sem gondoltak trónfosztásra, hiszen jelszavaik között szerepel, hogy: Éljen a király!

01_hazafiak.pngKny.1848.40/3

Petőfi Sándor naplójában így ír a Nemzeti dal születéséről: „A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” A Nemzeti dal mellett azonban más lelkesítő költemények is születtek a nagy napon. Bizonyos Rózsás Lajos Nemzeti őrseregdal címmel ünnepli, hogy: „A’ zsarnokság megszünt már e’ hazában”.

02_nemzeti_orseregdal.pngKny.1848.80/10

Hogyan terjedhettek a hírek akkoriban Pesten, hiszen nem volt okostelefon és internet?

"A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a viz nem olthatja el.

Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg." 

Lapok Petőfi Sándor naplójából. Pest, március 17. 1848. In. Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Sajtó alá rend., utószó és jegyz.: Martinkó András, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Közben a kinyomtatott Nemzeti dalt és 12 pontot osztogatták, ami villámgyorsan elterjedt, így nem csoda, hogy a délután 3-ra meghirdetett gyűlésen a Nemzeti Múzeumhoz már 10 ezer ember érkezett. A napi híreket időről-időre megjelentették nyomtatásban is. A következő bemutatandó dokumentumunkon a 3 óra előtti és a 7 órai híreket olvashatjuk.

03_ujabb_hirek.pngKny.1848.40/2

A március 15-i euforikus hangulat rövid idő múlva az egész országban elterjedt, és ebből az egyház sem maradt ki. Március 25-én Magyar Ferenc mondott beszédet az örömünnep alkalmából Egerben. Többek között így beszélt: „A honszeretet az ember természeti hajlama, mellyet csak azok nem éreznek, kikben az önszeretet vak indulata minden nemes érzést elfojta.” A füzetformában megjelent beszéd végén egy Hála-éneket is olvashatunk, mely egy ismert egyházi ének (Ez nagy szentség valóban…) dallamára íródott.

Kny.1848.80/36

S végül egy kis csemege a németül jól tudóknak. Egy humoros útlevél Metternich részére, mely azt mutatja, hogy – enyhén szólva – nem örvendett közszeretetnek. A születési adatok között például az szerepel, hogy: jobb lett volna, ha meg sem születik, az aláírók egyikének titulusát pedig – szabadon – úgy fordíthatjuk, hogy besúgási miniszter.

06_nemet.pngKny.1848.20014

A dokumentumok a szokott módon és feltételekkel megtekinthetők a Plakát- és Kisnyomtatványtárban.

Összeállította: Györgyné Borsa Zsófia és Kopcsay Ágnes

Címkék: március 15 1848 petőfi sándor 12 pont metternich

Szólj hozzá! · 2 trackback

Negyven éve, 1975. március 11-én hunyt el Pécsett Várkonyi Nándor (szül.: 1896) író, szerkesztő, kultúrtörténész.

Pályája műfordításokkal indult, többek között Balzac, Huysmans,  E. T. A. Hoffmann, Poe műveit magyarította. Ezek révén, valamint világirodalmi tárgyú írásainak köszönhetően került a Nyugat vonzáskörébe, de később szinte valamennyi korabeli folyóiratban jelentek meg írásai. A hallását huszonévesen elvesztő könyvtáros, kutató a Pécsi Egyetemi Könyvtárban lelte meg szellemi otthonát, ott dolgozott 1956 nyarán történt nyugdíjazásáig. Ebben az emberöltőnyi időszakban születtek monográfiai (A modern magyar irodalom 1880–1920, Az újabb magyar irodalom 1880–1940), végezte irodalomszervezői tevékenységét a Janus Pannonius Irodalmi Társaság (1931–1945), majd annak utódja, a Batsányi János Irodalmi Társaság keretében (1945–1948), és szerkesztette a Sorsunk című folyóiratot (1941–1948). Politikai irányultsága a népi írókkal rokonította. Ott volt 1943-ban a szárszói találkozón, és a háborút követően tevékenyen részt vállalt a Nemzeti Parasztpárt munkájában.

varkonyi02.pngVárkonyi Nándor: A modern magyar irodalom, [Pécs], Danubia, [1929]. Az első kiadás címlapja – Törzsgyűjtemény 

A harmincas években fordult érdeklődése a mítoszok felé. Weöres Sándort Várkonyi Nándor buzdította a Gilgames-eposz lefordítására, és Kodolányi János első regényeinek világát is alapvetően ő inspirálta. Ekkor kezdett el dolgozni az archaikus ember tudásának rekonstrukcióján. Sziriát oszlopai című monumentális munkájának csupán az első része jelenhetett meg, a teljes mű – az Elsüllyedt kultúrák, Elveszett paradicsom, Varázstudomány, valamint Az ötödik ember több ezer oldala – csak a kilencvenes évektől vált hozzáférhetővé. Ő maga így vallott törekvéséről: „az én kultúrbölcseletemről azt mondhatni: én divinizálni akarom az embert. A kozmosz hominizálása, az ember, mint a kozmosz középpontja filozófiailag végrehajtható-, értelmezhető-e? Ez az elmélet megvalósítható-e filozófiailag? Ezt nem tudom. De hogy az embert, az emberben lévő istenit, mint a világnak, a kozmosznak egy részét meg lehet ragadni, azt bátorkodom kijelenteni, és mint fő mondanivalómat hangsúlyozni.”

varkonyi01.pngVárkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák, Budapest, Egyetemi Ny., [1942]. Az első kiadás címoldala – Törzsgyűjtemény 

Várkonyi Nándor életműve egyike a 20. század nagy szellemi teljesítményeinek. Saját becslése alapján közel háromszázezer kötetet vett kézbe élete során, ezek tudásanyaga hasznosul írásaiban. Weöres Sándor A benső végtelen sorait ajánlotta barátja emlékének:

„Égen madárhiány eped,
a nincs-világot sokszorozza.
Kitárul arcod utcahossza
a népes elmén átvezet

átszel minden játszóteret
végül jelekből kibogozva
röpíti láb alatt a puszta
s a végtelenség rámered

vagy ő nyilall határtalanba
mi kéz nélkül zsong mint a lant
s a kéznek elveszett a lantja –

nincs puszta itt, nincs fönt s alant,
hajlék se zár védett világot
de az sincs többé aki fázott.

V. F.

Címkék: irodalom nyugat balzac várkonyi nándor magyar elektronikus könyvtár 20. század e.t.a hofmann

Szólj hozzá!

Magyar nyelven is megjelent Johann Georg Kohl Utazás Ausztria országain keresztül – Magyarországi utazás című munkája. A művet először 1842-ben Drezdában, illetve Lipcsében adtáki ki.  

A most megjelent magyar fordítást készítette, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Vizkelety András akadémikus, az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársa.

Kohl 1868-ban egy nemzetkarakterológiai művet írt Európa népeiről. Ennek a magyarokról szóló részét is tartalmazza a kötet.

Könyvtárunkban, a 2015. március 4-én tartott bemutatón Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kiemelte az útleírás megdöbbentő gazdagságát és az utazó érzékenységét a napi valóság, valamint az egyszerű emberek megnyilvánulásai iránt, egyben méltatta Vizkelety András fordítói bravúrját. Az író, Johann Georg Kohl többször is rácsodálkozik az általa tapasztalt jelenségekre, azokat többnyire nagyon részletesen, sőt néha igen kritikusan írja le. Nem értette például azt sem, hogy a magyar kocsik miért zörögnek annyira, de ha már zörgősek, miért tesznek még a kocsik tengelyeire olyan elemeket, amelyek még hangosabbá teszik a járműveket. 

Boka László, könyvtárunk Tudományos igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy egy mindössze 33 éves fiatalember munkájáról van szó.
Láng József, az Argumentum Kiadó vezetője bízik a könyv sikerében. Azért is döntött a kiadás mellett, mert a 19. századi Magyarország igazi átélt történeteit meséli el a könyv írója.

Kemecsi Lajos

Láng József, az Argumentum Kiadó vezetője, Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Dr. Vizkelety András akadémikus Fotó: Ackermann Ádám
További képek a rendezvényről.

Vizkelety András figyelmét Kohl művére egy tanítványa hívta föl. A munka során a fordító egyik legnehezebb feladata az volt, hogy hogyan tegye a németül kissé terjengősen megírt mondatokat magyarul jól olvashatóvá. Néhány olyan részt, amely különösen megterhelte volna az olvasást, ki is hagyott a sajtó alá rendezett szövegből. Az akadémikus kiemelte, hogy Kohl több hétig tartózkodott Pesten és Budán, végighajózott a Dunán, de eljutott Kecskemétre is, ahol elámult azon, hogy mi értelme volt várost emelni egy olyan helyen, ahol voltaképpen semmi sem található. A német utazó-író magával Kossuth Lajossal is találkozott.

„A brémai születésű Johann Georg Kohl (1808–1878) korának egyik legtermékenyebb útleírója volt.: 46 kötetnyi terjedelemben 21 önálló útleírást és mintegy 100 földrajz- és történelemtudományi, néprajzi és nyelvészeti tanulmányt publikált. Első nagy utazásait a Baltikumban és Oroszországban tette, második útja 1841-ben az Osztrák Császárságba vezetett, amelyről 1842-ben öt kötetben számolt be, ezek közül kettő Magyarországról szól. E két kötet fordítását tartja kezében az olvasó. Kohl beutazta egész Nyugat-Magyarországot, sokáig tartózkodott Pesten, majd végighajózta a Dunát Orsováig, onnan a Dél-Alföldön, majd a Balaton-felvidéken át kocsin tért vissza Stájerországba. 1841 és 1842 a magyar reformkor talán legsikeresebb két éve volt. Az útra jól fel-készült, gazdag olvasmányháttérrel rendelkező Kohl kitűnő megfigyelő volt, minden érdekelte Magyarországon. Érzékletes tájleírásai, az országrészenként, sőt vármegyénként változó társadalmi, gazdasági, műveltségi viszonyok ismertetése az éppen változásban lévő Magyarország látlelete. A látottakat, hallottakat sokszor kíséri elismerő vagy kritikus kommentárral. Különös értéke a köteteknek, hogy visszaadják az úti vagy akár a kocsmai beszélgetéseket, de megtudunk pl. olyan, eddig is-meretlen részleteket is, hogyan éltek a Császárság észak-itáliai hadjáratai során foglyul ejtett olaszok a szegedi Csillag börtönben.”

A kötet megrendelhető az Argumentum kiadó honlapján.

Címkék: útleírás kossuth lajos drezda lipcse 19. század argumentum 1842 boka lászló vizkelety andrás johann georg kohl kemecsi lajos

Szólj hozzá!

Könyvtárunk egy latin-magyar ábécéskönyvecskével gyarapodott legutóbb: a röviden Abecedariumnak nevezett kis könyv a legkisebbek számára készült kétnyelvű, latin–magyar tankönyv. Nem is gondolnánk, hogy ez a könyvtípus milyen ritkaság, s ennek oka a használatban rejlik, azaz mivel annak idején a tankönyveket nemigen őrizték meg, ennek a könyvnek is elrongyolódhattak a példányai, amire a belőlük tanuló gyermekek már túljutottak a latin és magyar nyelv alapjainak elsajátításán. Katekizmus-ábécéskönyvnek is nevezik, mert a betűk, betűkapcsolatok felsorolásán túl hittankönyvként is szolgált. Bár érthetően sok kiadása volt, ezeket legtöbbször mégis csak hírből ismerjük, mert példányuk nem maradt fenn.

abecedarium01.pngAbecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlap – Törzsgyűjtemény

Ez az új szerzeményünk, amely magánszemély ajándékaként került könyvtárunkba, címlapján a kiadás helyét, nyomdászát nem, csak egy 1728-as évszámot közöl. Ebből arra következtethetnénk, hogy a debreceni nyomda lajstromából (példány alapján azonban nem) ismert 1728-as debreceni ábécéskönyvvel van dolgunk, ám a kötet alaposabb vizsgálata ezt a feltételezést megcáfolta. Egyrészt tartalmilag, mert a könyvecske katolikus imádságokat, miserészeket tartalmaz, ami nem képzelhető el egy debreceni ábécéskönyv esetében, másrészt betűi, díszei sem illenek a debreceni nyomdába. Beleillik viszont az 1750-es évek elejének pozsonyi, Landerer-nyomdából származó kiadványaiba. Vagyis még a címlapra nyomtatott évszám sem valódi. A nyomdász szándékosan hagyta el nevét, és datálták vissza a könyvet, de vajon miért? Sejtésünk szerint azért, mert az üzletét 1750-ben megnyitó pozsonyi Landerer János Mihálynak nem volt iskoláskönyvekre szóló privilégiuma, ezzel ugyanis éppen rokona, a budai Landerer özvegye rendelkezett, és módfelett ragaszkodott is hozzá.

abecedarium02.pngAbecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlaprészlet – Törzsgyűjtemény

A címlapot apró nyomdai díszek keretezik. Ha belenézünk a könyvecskébe, az első lapon található díszes „A” kezdőbetű után előbb a nagybetűk majd a kisbetűk következnek, utána betűkapcsolatok, jellegzetes magyar hangokat jelölő betűk, ezt követően pedig az imádságok előbb latinul, majd magyarul, mindkét esetben szótagolva. Köztük az egyik Az oskolában tanuló deáki seregnek hálaadása.
A könyv végén latin–magyar szószedet található.

Hálákat adunk mi tenéked, Kegyelmes Isten! ezért a’ te Kiváltképen-való Kegyelmességedért, hogy a’ tanitóknak es a’ tanúlóknak Seregeket az Oskolában, úgymint, az Ekklésiának, és a’ Külsö Közönséges-társaságnak veteményes Kertében, meg-tartod; és e fölött minket, a’ Kik azokban forgunk, a’ tanúlásra alkalmatosokká tészssz. Kérünk tégedet, hogy ezt a’ te Kegyelmedet tedd minékünk tulajdonunkká: tselekedgyed azt-is mi bennünk, hogy azokat tanúllyuk itt e’ földön, a’ mellyeknek tudása megmarad az egekben, Ament Mi Atyánk; ’s a’ t.

Abecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlap – Törzsgyűjtemény

Vizkelety Andrásné Ecsedy Judit Dr.

A Csepp a tengerben rovatban megjelent eddigi írásaink:

Ritka felhők – Petőfi Sándor tollából
Nemzeti termek Pittsburgh-ben

Címkék: ábécéskönyv csepp a tengerben vízkeleti andrásné abecedarium latino-ungaricum landerer

Szólj hozzá!

40 éve hunyt el Németh László író, esszéista, műfordító, orvos, pedagógus, a XX. századi magyar próza megújítója és európai szintű művelője. Életműve a tanulmánytól, a kritikától és az esszétől a regényen és drámán keresztül az önéletírásig terjed. Enciklopédikus műveltsége leginkább esszéiben nyilvánul meg, melyeknek tárgyköre az irodalmon túli területekre (történelemre, tudományra, ideológiára, pedagógiára) is kiterjed. Igazi harmadikutas, sem a jobb- sem a baloldalhoz, sem a népi, sem pedig az urbánus irányzathoz végleg soha nem csatlakozó, de mindkettővel szót értő, mindkettőre nyitott alkotó ember volt.

Németh László, Illyés Gyula, Babits Mihály, Farkas Zoltánné, Németh Lászlóné, Török Sophie Erdélyi József, Németh Lászlóéknál 1930 szilveszterén. Fotó: Farkas Zoltán – Kézirattár 

Nem szólt többet. A nagy drámai jelenet kimerítette. Még egyszer utoljára megmutatta, mit tud. Győzött a vejein. Mégis ő a nagyobb hatalom, aki engedelmességet szoptatott a lányaiba. Most már elégedetten várhatta a halált. Ő elvégezte a hivatalát. A ház, a szép, régi nemesi ház, amit az urával szereztek az egyik tönkrement megyei úrtól, nem kerül idegen kézre, nem lesz licitáció: a fiáé lesz, a vérié, ahogy ő azt annak idején kitervelte.
A szobán nagy-bús csönd gyújtózott végig. Órák hosszat ültek így, eszükbe sem jutott, hogy társalgást kezdjenek. Egyszer az egyik lány megkérdezte: – Hogy van, nyanya? Az nem felelt, még csak a fejét sem rázta. A fejekben tétova gondolatok kelebaláltak, s a három asszony szürke ködön át leste a mozdulatlan eseményeket.
Este kilenckor az öregasszony rúgott egyet: sóhajtott és meghalt. A lányai elvégezték körülötte, ami a kegyelet feladata, azután hazaszedelőzködtek. Cseresnyésné befogatott, mert ő a szomszéd faluban lakott, a másik kettő gyalog bandukolt. Sándor kikísérte őket a kapuig, közben a temetésről és az építendő kriptáról beszéltek. Az írás szóba sem került. 

Németh László: Horváthné meghal. (Részlet). In. Nyugat, 1925. 23–24. szám. – Elektronikus Periodika Archívum

2013-ban, Németh László 112. születésnapján mutattuk be a harmadikutas írót.

–MJ–

Címkék: próza babits mihály népi németh lászló urbánus

Szólj hozzá!