HTML

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár
A kultúra felhasználói. Gyűjtés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás.

Budapest, Budavári Palota "F" épület
Tel: 224 3700

Nyitva tartás: kedd-szombat 9-20 óra


Hirdetés

Kommentek

Igen rajongok

Címkék

12ora 12tortenet (13) 15. század (9) 16. század (35) 17. század (28) 1956 (43) 1százalék (5) 20. század (10) ady endre (7) arany jános (7) babits mihály (9) balassi bálint (5) bálint sándor (5) bánkeszi katalin (9) beiratkozás (5) biblia (6) boka lászló (5) borsa gedeon (10) budai krónika (16) civitates orbis terrarum (23) codices (6) corvina (19) corvina14 (14) cseh tamás (5) csics gyula (14) csillagászat (5) digitális képarchívum (40) digitalizálás (25) dka (5) ekönyv (7) elbe istván (6) elektronikus periodika archívum (7) előadás (20) ensz (13) epa (6) európai unió (28) európa színpadán oszk (29) e book (5) e könyv (5) facebook (5) farkas gábor farkas (53) földesi ferenc (5) folyóirat (8) gárdonyi géza (5) hess andrás (9) húsvét (8) huszevesamek (20) i. világháború (5) instagram (31) jankovics marcell (11) jókai mór (8) józsef attila (7) képek (9) kézirat (29) kézirattár (17) kiállítás (26) kódex (7) kölcsey ferenc (5) konferencia (9) könyv (42) könyvbemutató (6) könyvtár (124) könyvtár 2k kísérleti műhely (7) kossuth lajos (8) krleza (6) library (29) liszt ferenc (5) magyar elektronikus könyvtár (76) magyar nemzeti múzeum (6) manuscript (16) megnyitó (7) mek (22) mikusi balázs (7) mozart (5) múzeumok éjszakája (15) nagy imre (19) napló (11) naprakész ünnepek (147) nationallibrary (8) népköltés (5) nyomdászat (5) nyugat (5) olvasni/való (5) örkény istván (5) országos széchényi könyvtár (94) ősnyomtatvány (7) oszk (145) petőfi (5) petőfi sándor (14) plakát és kisnyomtatványtár (7) podcast (7) rácz ágnes (6) régi nyomtatványok tára (10) restaurálás (7) rézmetszet (11) románia (6) sajó andrea (13) sirató ildikó (6) soltész zoltánné (5) szabad európa rádió (30) széchényi ferenc (6) szer (5) színháztörténeti tár (5) szőts zoltán oszkár (24) térkép (19) térképtár (5) theatrum orbis terrarum (20) történeti interjúk tára (18) törzsgyűjtemény (8) tudományos ülésszak (8) twitter (5) usa (5) városkép (20) weöres sándor (6) youtube (7) zeneműtár (6) zirc (7) zsupán edina (6) Címkefelhő

Keresés a katalógusban



Credit: White Swirl sablon, ikon: 25 Cool Adobe Illustartion

1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton (Martin Luther, 1483–1546) német Ágoston-rendi szerzetes, a szász választófejedelemség teológiai doktora a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin, 1509–1564), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. 

Bár az egyház megújulását célzó katolikus reformtörekvések (új vallási igények és a középkori egyházi struktúrák átalakítása) már Luther fellépését megelőzően is megjelentek, átfogó reformprogram csak a reformáció hatására jött létre ezekből, amelyet a tridenti zsinat (1545–1563) fogalmazott meg. A zsinat rendelkezéseivel megszilárdította az egyházfegyelmet, s a papság legfontosabb feladatául a lelkipásztori szolgálatot határozta meg. Mindenekelőtt pedig pontosította a katolikus egyház tanítását mindazokban a kérdésekben, amelyeket a reformátorok támadtak.

luther.pngLuther arcképe Cranach Lukács fametszete. Fraknói Vilmos: Werbőczi István életrajza, Budapest, Magyar Tört. Társ., 1899. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Luther tanításának lényege, hogy egyedül Isten kegyelméből (sola gratia) és egyedül a hit által (sola fide) jutunk el az üdvösségre. Tanításának forrásául kizárólag a Szentírást ismerte el, tagadva az egyházi hagyomány Bibliával megegyező értékét (sola Scriptura). Csak két szentséget (keresztség, úrvacsora) tartott meg a hétből, elvetette az egyházi rendet, a misét és a szentek tiszteletét. Téziseiben mindenekelőtt bírálta a bűnök pénzzel való megváltását, azaz az egyházi búcsúk pénzért való árusításának gyakorlatát (búcsúcédulák), támadva annak teológiai hátterét is:

Az írás itt folytatódik

Címkék: luther márton reformáció

Szólj hozzá!

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

6. Erdészeti Lapok

E lap ... havonként minden hó első napjaiban legalább két nyomott ívnyi terjedtségben fog megjelenni, s annak tiszta jövedelme az erdőszeti irodalom előmozdíttatására fordíttatni. (Előfizetési fölhívás 1862.)

Az Erdészeti Lapok az Országos Erdészeti Egyesület tulajdonában lévő havi lap, melyet 1862-ben Divald Adolf és Wagner Károly alapított Selmecbányán. A folyóirat kiadásának célja a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megteremtése, a szakmai képzettség fejlesztése és az erdészeti szakszemélyzet összefogása volt. Az Erdészeti Lapok meghatározó szerepet játszott a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában és elterjesztésében. A lap 1864-ben a Magyar Erdészegylet közlönye lett. 1866-67-ben Erdészeti és Gazdasági Lapok, majd 1868-tól ismét Erdészeti Lapok címen jelent meg, akkor már az Országos Erdészeti Egyesület közlönyeként. 1873-ban az Egyesület megvásárolta a lap tulajdonjogát Wagner Károlytól - a volt tulajdonosok és a szerkesztő, Bedő Albert egyesületi titkár a lap főmunkatársai lettek. E dátumtól az Erdészeti Lapok Budapesten jelenik meg, tulajdonosa és kiadója pedig az Országos Erdészeti Egyesület. A lap a története során történelmi okokból három kényszerű kiadási szünetet élt meg: 1919-ben, 1944-48. valamint 1950-52 között. Az 1952-től ismét megjelenő lap AZ ERDŐ címet viselte 1990-ig. 1991-től újra a régi címén, megújult tartalmi és formai keretek között jelenik meg az Erdészeti Lapok. Ez a lap nem csupán az Országos Erdészeti Egyesület közlönye, hanem a mindenkori magyar erdészet és erdőgazdálkodás szellemi értékeinek tárháza, iránymutató lámpása, a korabeli erdészeti gyakorlati és tudományos élet tapasztalatainak közreadója és az erdészettörténeti kutatások legfontosabb forrása is egyben.
Forrás: Erdészeti Lapok  

A kiadvány 143 évfolyamának visszamenőleges digitalizálása 2009-ben történt meg az Országos Erdészeti Egyesület és a MEK Egyesület együttműködése keretében. Az azóta megjelent újabb számok az Erdészeti Lapok honlapján kívül szintén felkerülnek az EPA-ba is.

erdeszeti_lapok.png

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #tizevesazepa lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők: 

Címkék: könyvtár magyar elektronikus könyvtár digitalizálás országos széchényi könyvtár

Szólj hozzá!

2014. szeptember 25-én mutatták be Eörsi László legújabb kutatásának eredményét. Munkatársunknak,  az 56-os Intézet kutatójának a könyvét nem forgalmazzák a könyvesboltokban, csak a könyvtárakban helyezik el.

Lux Antal fedölap.jpg

A borítót Lux Antal tervezte.

Megkértük Eörsi Lászlót, hogy válassza ki a a kötet legizgalmasabb részét.

Ezt a részletet egyrészt azért választottam, mert még ennyiből is többszörösen kitűnik, hogy 1956 egyik nagyon fontos eleme: a civil erőknek a forradalom iránti feltétlen elkötelezettsége és ebből adódó rendkívüli elszántsága, bátorsága. Másrészt úgy érzem, hogy talán sikerül érdeklődést keltenem az iránt: vajon miképp történt az egyik legnagyobb összecsapás a forradalom és szabadságharc történetében?

Harc a Juta‑dombnál

November 4‑én, kora reggel megindult a szovjetek Forgószél fedőnevű hadművelete; az ágyúlövések hallatán Oltványi László ismét értekezletet hívott össze. A parancsnok ismertette az új helyzetet: Kádár János vezetésével megalakult a Munkás–Paraszt Kormány, amely segítségül hívta a szovjeteket, akik hitszegően agressziót kezdeményeznek, tehát véget ért a tűzszünet. Oltványi ismét azt hangsúlyozta, hogy az intervenciós csapatok elsősorban Budapest megtámadását tűzik ki célul, meg kell akadályozni, hogy bejussanak a fővárosba. Arról is tájékoztatta hallgatóságát, hogy központi utasítást nem kapott, sőt az éjszaka folyamán hiába próbálta megteremteni az összeköttetést a nemzetőr‑parancsnoksággal.

 

Mint ismert, előző éjszaka a tárgyaló magyar delegációt – amelyet Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetett – a KGB példátlan módon letartóztatta, akárcsak Mecséri Jánost, aki a parlamenti őrség, korábban az esztergomi gépesített hadosztály parancsnoka volt. Bár Nagy Imre miniszterelnök a jól ismert hajnali rádióbeszédében harciasnak tűnt, ám a Nemzetőrség főparancsnokát, Király Bélát nem utasította ellenállásra. A Honvédelmi Minisztérium tábornokai pedig – a szovjet fogságba került elöljárójuk távollétében – kifejezetten megtiltották az intervenciós csapatokkal történő szembeszegülést. Tőlük függetlenül a foglyul ejtett Mecséri is – egy parlamenti telefonhívással – megtiltotta a fegyverhasználatot, de parancsa nem jutott el a Juta‑dombon lévő alegységekhez, ott tehát az utolsó ellenállási parancs volt érvényben.

 

A XX. kerületi nemzetőrségi vezetők még az éjszaka folyamán megbeszélték a helyi katonai parancsnokokkal, hogy szembeszállnak az agresszorokkal. Kitartanak legalább addig, amíg a nyugati segítség meg nem érkezik. Oltványi már ekkor kilátásba helyezte a soroksári felüljáró felrobbantását és a Nagykőrösi út aláaknázását.

 

Először fel kellett mérniük a körzetek stratégiai helyzetét. Megfigyelőket küldtek a Dózsa György útra, a Nagykőrösi útra, a Határ útra, valamint Soroksárra – a soroksári rendőrőrssel megszakadt az összeköttetés –, hogy a begyűjtött információk alapján döntsenek. Egy másik verzió szerint viszont november 4‑én, hajnalban épp a soroksári őrsről jelentették telefonon, hogy hat szovjet harckocsi tart Pest felé, és Oltványi ezért hívta össze a vezetést.

 

A soroksári rendőrőrsön még hajnalban 40‑50 nemzetőr élén megjelent Oláh Ödön, és erélyesen felszólított mindenkit, hogy jöjjenek vele harcolni a Juta‑dombra. A húzódozókat lelövéssel fenyegette, a rendőrök nem mertek vele szembeszegülni. [...]

 

Oltványi azt is megtervezte, hogy erői pontosan hol fogadják az intervenciós csapatokat. A Juta‑domb szélén, a Pesterzsébeti Papírgyártól a Jéggyárig húzódó területen kb. félútig, Gyergyói Ferenc vezetésével a pesterzsébeti 47‑es számú rendőrőrs nemzetőrei foglaltak tüzelőállást. Onnan a Jéggyárig a kerületi rendőrkapitányság mintegy 60 fegyverese. A főút másik oldalán, az ATRA gyártól a Festékgyárig és a Vegyészeti Ktsz‑ig húzódó részen a pesterzsébeti pártbizottság és a tanácsháza épületében lévő nemzetőrök a Vegyészeti Ktsz‑től a Festékgyárig az akkori pesterzsébeti Kossuth Gimnázium szabadságharcosait állították fel.

[...]

 

Mintegy 100‑150 fő várta a 300‑400 méterre vonuló szovjet csapatokat a Juta‑dombon, amelyet ma már hiába keresnénk. Az országban az összes ellenálló csoport közül itt volt a legerősebb katonai támogatás létszámban és fegyverzetben egyaránt.

 

Legelőször 8 óra körül Soroksár felől haladt a főúton egy nagyobb szovjet harckocsizó alakulat, megtámadásukat az esztergomi tüzértisztek túlságosan kockázatosnak ítélték meg. A felkelők kérdőre is vonták a tüzérek parancsnokait, mire Kliebert százados a nagy túlerőre hivatkozott. Azt azonban megígérték, hogy a kisebb egységeket feltétlenül megtámadják. A civilek bejelentették, hogy ha a katonák nem hajlandóak lőni, akkor átveszik a helyüket. 

A könyv hamarosan elérhető lesz a könyvtárakban, de hozzá lehet jutni a soroksári Táncsics Mihály Művelődési Központban is.

Címkék: 1956 eörsi lászló

Szólj hozzá!

10727743_520572878079503_1434751600_n.jpg_640x640

nemzetikonyvtar készítette ezt a képet.

Címkék: instagram oszk pecs most

Szólj hozzá!

Október 7-én életének 91. évében elhunyt Bokor Péter, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, író, dramaturg, érdemes művész.

Október 20-án 13 órakor vehetünk tőle végső búcsút a Farkasréti temető Makovecz-termében.

Századunk című történelmi sorozatát 1965 és 1989 majd 1999 és 2006 között nagy sikerrel vetítette a Magyar Televízió. A Történeti Interjúk Tára több mint 400 olyan interjút őriz melyet Bokor Péter készített – köztük sok órás életútinterjúkat, megismételhetetlen egyedi beszélgetéseket, a XX. század fontos, történeti mozgóképes dokumentumait.

1997-ben B. Révész László Bokor Péterrel készített interjút. 

Címkék: bokor péter

Szólj hozzá!

A záró „török induló”-ról ismert A-dúr szonáta (K. 331) autográfjának most azonosított töredékét a külföldi szakmai bemutató előtt elsőként a hazai nagyközönség ismerhette meg 2014. szeptember 26-án. A művet a kézirat felfedezője, dr. Mikusi Balázs, valamint a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója, dr. Ulrich Leisinger és Kocsis Zoltán zongoraművész mutatta be, aki egy korabeli fortepiano kópiáján elő is adta a teljes szonátát. 

Országos Széchényi Könyvtár: Mozart-kézirat bemutató - indafoto.hu

Kocsis Zoltán engedélyével három részletet mutatunk a szonáta előadásából.

A szonáta záró ütemei:

Az A-dúr szonáta kezdetének eredeti kézirata máig sem került elő, a hosszú lappangás után megtalált kottatöredékből Kocsis Zoltán játszott a Kutatók éjszakáján 2014. szeptember 26-án.

 

Címkék: mozart alla turca kocsis zoltán mikusi balázs

Szólj hozzá!

A záró „török induló”-ról ismert A-dúr szonáta (K. 331) autográfjának most azonosított töredékét a külföldi szakmai bemutató előtt elsőként a hazai nagyközönség ismerhette meg 2014. szeptember 26-án. A művet a kézirat felfedezője, dr. Mikusi Balázs, valamint a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója, dr. Ulrich Leisinger és Kocsis Zoltán zongoraművész mutatta be, aki egy korabeli fortepiano kópiáján elő is adta a teljes szonátát.

Országos Széchényi Könyvtár: Dr. Mikusi Balázs és dr. Ulrich Leisinger - indafoto.hu

Kocsis Zoltán engedélyével  három részletet mutatunk a szonáta előadásából.

Az alábbi részleten a most megtalált kottából játszik Kocsis Zoltán.

Az A-dúr szonáta kezdetének eredeti kézirata máig sem került elő, Kocsis Zoltán a Mozart korabeli első kiadásból játszotta 2014. szeptember 26-án.

 

Címkék: kotta mozart kézirat mikusi balázs

Szólj hozzá!

A záró „török induló”-ról ismert A-dúr szonáta (K. 331) autográfjának most azonosított töredékét a külföldi szakmai bemutató előtt elsőként a hazai nagyközönség ismerhette meg 2014. szeptember 26-án. A művet a kézirat felfedezője, dr. Mikusi Balázs, valamint a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója, dr. Ulrich Leisinger és Kocsis Zoltán zongoraművész mutatta be, aki egy korabeli fortepiano kópiáján elő is adta a teljes szonátát.

Országos Széchényi Könyvtár: Kocsis Zoltán - indafoto.hu

Kocsis Zoltán engedélyével  három részletet mutatunk a szonáta előadásából.

Az A-dúr szonáta kezdetének eredeti kézirata máig sem került elő, Kocsis Zoltán a Mozart-korabeli első kiadásból játssza:

Holnapi bejegyzésünkben megmutatjuk azt a felvételt, amelyen a most megtalált kottából játszik Kocsis Zoltán.

Címkék: kotta mozart kézirat kocsis zoltán manuscript

Szólj hozzá!

Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet? 

  • Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
  • Megvizsgáltuk a köteteket
  • Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
  • Feljelentést tettek az őrző intézmények
  • Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
  • Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek

Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.

Utolsó befejező rész. 

Érdemes egy pozitív példával megvilágítani a védési eljárás lényegét. Két évvel ezelőtt meglepő módon egy új politikus vagyonnyilatkozatában bukkantak elő régi nyomtatványok. A műfajból eredő szűkszavú leírásokból igyekeztünk megfejteni, hogy mi lehetett ez a három nyomtatvány. Az első könyv Pázmány Péter nevezetes Kalauza, annak is az első, pozsonyi kiadása 1613-ból volt. A második feltehetően az erdélyi országgyűlési törvénycikkek 1613-as kolozsvári kiadása lehetett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem aláírásával.

kalendar.jpgKalendarium es ez jelen valo 1583 OSZK Digitális Könyvtár

A harmadik könyv esetében mindössze öt szóra támaszkodhattunk: „Kalendarium, es ez ielen valo”, ami alapján szinte biztosra vehettük, hogy ez az az igen ritka magyar nyelvű kalendárium, mely Bécsben jelent meg 1582-ben. Az egy példányból ismert könyvről tudtuk eddig is a szakirodalomból, hogy valamikor a Batthyányak őrizték a körmendi könyvtárukban és innen tűnhetett el a könyv 1945 után. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 79. § kimondja, hogy

„a védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a hatóság kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának időpontjáról, időtartamáról és feltételeiről a közgyűjtemény a tulajdonossal megállapodást köt.”

A Forster Központ segítségével felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, s sikerült megállapodni az unikum nyomtatvány digitalizálásában és szolgáltatásában. A könyv szabadon letölthető az OSZK Digitális Könyvtárából. Így a tulajdonos és a könyvtáros egyaránt jól járt, mi hozzájutottunk a világon csak egy példányban ismert könyv digitális másolatához, a tulajdonos pedig egy speciális védődobozt kapott az OSZK restaurátor műhelyétől, s megtudta, hogy milyen jó üzletet csinált, mikor nyilvánvalóan befektetési céllal megvásárolta a könyvet. Szomorúan szembesülünk azzal, hogy a 19–20. századi bibliofília kora lejárt Magyarországon, Széchényihez, Jankovich-hoz vagy Apponyihoz hasonló művelt, képzett és szenvedélyes könyvgyűjtőt nem nagyon találunk (féltucatnyit ismerünk) idehaza, így a korhoz igazodva minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy a hungarika-gyűjtésünket – mégha másolati formában is – alapítónk szándéka szerint folytassuk. Ebben segít bennünket a patrióta könyvgyűjtői magatartás, a műtárgyvédelem és a digitális technika.

Farkas Gábor Farkas

Régi könyvek, új tolvajok. 1. rész
Félmillióról indult volna a licit. Régi könyvek, új tolvajok. 2. rész
Egy népszerű 17. századi útleírás a Dunáról. Régi könyvek, új tolvajok. 3. rész
Ki van átverve? A vásárló vagy az eladó? Régi könyvek, új tolvajok. 4. rész

Címkék: régi könyv farkas gábor farkas régi nyomatványok tára

1 komment

Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet? 

  • Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
  • Megvizsgáltuk a köteteket
  • Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
  • Feljelentést tettek az őrző intézmények
  • Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
  • Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek

Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.

IV. rész

Mikor ezeket a sorokat írom, mind a három régi könyv az eperjesi, a székelykeresztúri és a marosvásárhelyi is a rendőrkapitányság páncélszekrényében pihen, bűnjelként, ugyanis mind a három tulajdonos: az eperjesi tudományos könyvtár, az unitárius egyház és a Teleki Téka egyaránt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, majd a rendőrség lefoglalta a könyveket. Remélhetően hamarosan visszakerülnek régi őrzőhelyükre. Ebben segít az UNIDROIT Egyezmény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról.

A történetünk itt le is zárulhatna, de érdemes lenne néhány további szempontot is megvizsgálni. A példányszám, a védési eljárás és a proveniencia mind-mind komoly tényező lehet a tulajdonos, az antikvárius és a könyvtáros számára egyaránt. A nyomtatott hungarikumok legteljesebb nyilvántartásával az Országos Széchényi Könyvtár rendelkezik, a már többször említett Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya félévszázados, többgenerációs munkája, mely lehetővé teszi számunkra, hogy egy-egy régi magyar nyomtatvány (értve itt Szabó Károly meghatározását az RMK I–III. nyelvi-, helyi- és személyi hungarikumokra) összes fennmaradt példányáról azonnal információt szerezzünk. Az antikváriumi katalógusokban gyakran találkozunk olyan meghatározásokkal, hogy „igen ritka”, „pár példány ismert”, „csak egy példánya van közgyűjteményekben” s a sort folytathatnánk, ám ezek a hangzatos megfogalmazások – melynek nem titkolt szerepe az árfelhajtásban van – nem mindig igazak.

Itt van rögtön egy régi dilemma: az RMNY nyilvántartásának az adatai miképpen érvényesülhetnek a piacon? Kutatói (ez lehet külföldi vagy hazai egyaránt) megkereséseknél ez nem lehet probléma, örömmel segítünk a kollégáknak abban a kérdésben, hogy az adott régi magyar könyv hány példányban ismert a világon, s hol vehető kézbe (megadva a pontos raktári jelzetet). Egy-egy filológiai kérdés megválaszolásában, recepció- vagy nyomdászattörténetben egyaránt fontos adatok mindig is rendelkezésére álltak a kutatók számára. De mi van akkor, ha komoly árképző szerepe van annak, hogy az RMNY-nyilvántartás szerint egy régi magyar könyvből csak három ismert példány van, abból kettő külföldön, s ez az információ csak innen, a Széchényi Könyvtár nyilvántartásából ismert? Ebben az esetben a régi könyv tulajdonosa és az antikvárius üzleti sikeréhez hozzájárul egy közpénzből finanszírozott könyvtörténeti kutatócsoport szellemi terméke. Természetesen nem minden antikváriusban van meg az az igény, hogy a katalógusában pontos és megbízható adatokat tüntessen fel – a szakma régen kettészakadt képzettség és igényesség alapján igazi antikváriusokra és használt könyvkereskedőkre –, ezért találkozhatunk olyan hangzatos kijelentésekkel, melyek mögött nem állnak tények a fennmaradt példányokat illetően.

A katalógusokat lapozgató, a webet böngésző könyvtáros ilyenkor elgondolkozik azon, hogy nem a vásárló megtévesztése történik-e akkor, mikor az antikvárium olyan állításokkal kívánja felsrófolni a régi könyv értékét, melyek nem állják meg a helyüket? A Magyar Antikváriusok Egyesülete etikai kódexe pontosan fogalmaz:

„A tagok felelnek az eladásra kínált tételek pontos meghatározásáért és leírásáért. Minden hibára, jelentős restaurálásra, az eredetiséget részben vagy egészben bizonytalanná tevő tényezőre, hiányra fel kell hívni azok figyelmét, akik számára az ajánlat szól. Amennyiben ezt elmulasztja, vagy hiányosan, félrevezetően adja meg az eladni kívánt tétel adatait, s ha a felek másképp nem egyeznek meg, az eladónak a vételár 100%-át meg kell térítenie, beleértve az esetleges szállítási (ide értve a visszaszállítást is) és csomagolási költséget is.”

Az egyesület tagnévsorát végignézve megnyugtató a helyzet e tekintetben, hiszen valóban az igényes katalógusokat kiadó antikváriusok tagjai a szervezetnek. Nem lenne rossz, ha az egyesületen kívüli antikváriusok is fontosnak éreznék a valós és pontos adatok közlését. S nem utópisztikus vágy, ha csak az egyesület fenti etikai kódexe alapján folyna Magyarországon régi könyvek eladása-vásárlása, ami nemcsak szakmai, hanem morális szempontból is megnyugtató lenne. Mit mond erre az egyesület kódexe? Idézem:

„A tagoknak teljes felelősséget kell vállalni, valamint minden erőfeszítést meg kell tenni az általuk eladásra kínált tételek eredetisége és eredetiségének megállapítása érdekében. Amennyiben értékesítés után megállapításra kerül, hogy az eladott tétel nem eredeti, vagy eredetisége kétséges, a tag köteles a vételárat teljes egészében visszafizetni, vagy a vevővel kötött megegyezés szerint eljárni. A nem eredeti, vagy kérdéses, illetve meghatározatlan eredetiségű tételek nem kerülhetnek újra forgalomba egészen addig, amíg teljes bizonyossággal az eredetiséget ki nem lehet mondani.”

Ez alapján az üzleti érdek elé kerül a morális kötelesség.

Az etikai kódex külön kitér a könyvlopásokra, az egyesület honlapján is olvashatunk a Teleki Tékát érintő lopásról – s nagyon helyesen –, a szervezet is közli az onnan ellopott könyvek jegyzékét. Az etikai kódex itt is egyértelműen fogalmaz:

„A tagok felelősek azért, hogy csak minden tekintetben jogtiszta tételek kerüljenek eladásra. Lopott anyagot vásárolni, tartani vagy kísérletet tenni azok eladására szigorúan tilos, és a tagnak az egyesületből való azonnali kizárását vonja maga után. Az áru jogtiszta mivoltának megállapítása ügyében tett lépések követhetősége érdekében megfelelő gondossággal kell eljárni a felkínált áru megvásárlásakor, ide értve az eladó személyének biztos megállapítását és a vásárlások pontos regisztrálását is. Amennyiben gyanú merülne fel az eladásra kínált áru jogtiszta mivoltának tekintetében, a tag feladata és felelőssége a korábbi tulajdonos értesítése. A tag köteles együttműködni a hatóságokkal a lopási ügy (visszaszerzés, visszajuttatás) felgöngyölítésében, és a felelősségre vonásban.”

Lehetséges, hogy a régi könyvek piacán is érdemes lenne a használt autóknál bejáratott eredetvizsgálatot bevezetni. Ezt a vizsgálatot 1998-ban indították el, hogy a bűnözéssel kapcsolatba hozható gépjárműveket ne állíthassák forgalomba. A szakértők szerint az eredetvizsgálat bevezetésével a lopott autók száma jelentősen visszaesett, s a bűncselekményből származó kocsik értékesítése gyakorlatilag ellehetetlenült. Ez alapján akár magánszemély, akár antikvárium fordulhatna bizalommal az Országos Széchényi Könyvtárhoz, hogy a tulajdonában lévő/aukcióra szánt kötet provenienciája rendben van-e. Nyilván ennek gyakorlati alkalmazása több érintett hivatallal – Minisztérium, Forster Központ – való egyeztetés után történhetne meg.

Az egész történetnek van egy nem jelentéktelen szála, ami a védési eljárással függ össze. Munkatársaink eszköztára minimális, ha egy bűncselekményről szereznek tudomást, nevezetesen ha egy régi nyomtatvány eltulajdonításával szembesülnek. Ráadásul a történetünkben szereplő mind a három régi könyv határainkon túli muzeális gyűjteményből származik, két ország három bibliotékájából. Ilyen esetekben védési eljárást kell kezdeményeznünk, hogy a gyanúba kevert kötetek ne tűnjenek el a szemünk elől, s lehetővé váljon a szakértői vizsgálatuk, amelynek végén eldől, hogy a könyveket valóban ellopták-e, s valóban tudjuk, hogy melyik gyűjteményből származnak. A régi nyomtatványok tulajdonosai – néha maguk az antikváriusok is – idegenkedve szemlélik a védési procedúrát, holott számos előny származik abból, hogy a már említett Kulturális Javak Bizottsága véleménye szerint az illető kötet méltó a védésre. A védési eljárás szempontjai világosak, ennek jogi, kutatási háttere segítséget nyújt a vitatott esetek eldöntésében. Gyarmathi református hitvita-irata és az unitárius temetésre való énekeskönyv esetében az

a.) pont: „Magyarország mindenkori területén készült a tárgy” 
és az 
f.) pont: „magyar nyelvű szöveget hordoz a tárgy”, 
Birken útleírására pedig a 
d.) pont: „Magyarország mindenkori területén lévő helyszínt (települést, annak részletét, azonosítható épületet, tájegységet) ábrázol a tárgy” 
és a 
g.) pont: „a Magyar Államra, Magyarország mindenkori területére, vagy magyarországi eseményre utaló szöveget hordoz a tárgy (pl. 18. századi angol útleírás Magyarországról)” vonatkozik.

Említettem, hogy néha furcsálljuk az ellenállást a védési eljárásokkal kapcsolatban, hiszen ezek alapvetően a tulajdonosok érdekeit is szolgálják. Mire gondolok? A műtárgyak védelmét nagyban segítik (a mechanikus és elektronikus védelem, s az emberi gondosság mellett) az ismertségük. Magyarul, ha írnak róluk szakmai tanulmányokban vagy ismeretterjesztő cikkekben, szerepelnek kiállításokon, katalógusokban, s a jól azonosítható egyedi jellegzetességeik (kötésük, tulajdonosi bejegyzéseik, régi raktári jelzeteik, pecsétjeik, ex libriseik, egykori tulajdonosainak olvasói szokásai, pl. piros tintával jegyzeteltek, különleges nota benéket használtak, a kötet elején illetve a végén szakfolyóiratokban publikált feljegyzések, receptek, versek, családfák vannak stb.) pillanatok alatt lehetővé teszik az egyértelmű azonosításukat. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a védettség egy plusz lakat, hiszen egy ismert műtárgyat már nem éri meg ellopni, túlságosan nagy a kockázat, hogy a műtárgy-piacon eladhatatlan lesz (gondoljunk itt a legismertebb példára, a Seuso-sagára).

Holnap, az írás utolsó részében három izgalmas könyvvel folytatjuk a régikönyves történetet.

Címkék: farkas gábor farkas

Szólj hozzá!