Köszönjük tesztelők!

2012. november 23. 11:27 - nemzetikonyvtar

Rendkívül hasznos, felhasználóbarát észrevételeket kaptunk mobilra optimalizált honlapunk tesztelőitől, melyekre egyenként válaszoltunk, de itt is szeretnénk megköszönni.
A visszajelzések alapján eddig a következő változtatások történtek mobil honlapunk felületén:

  • a kezdőoldalon az ikonok – észlelve az eszköz típusát – kisebb méretben jelennek meg mobiltelefonokon, így ideális esetben 3 ikon mindig elfér egy sorban;
  • néhány ikon lecserélésre került az egységesebb megjelenés érdekében;
  • szintén a kezdőoldalon az aktuális nyitva tartásra vonatkozó mondat megfogalmazása kevésbé formális;
  • a tartalmi oldalak közötti átjárhatóság javult szövegeken belül elhelyezett linkeknek köszönhetően;
  • a láblécbe bekerült egy link, melyen keresztül elérhető a teljes verziós honlap.

Az elsők között próbálhatjátok ki mobil honlapunkat! Szeretnénk bevonni benneteket az új, nyilvános bemutatás előtt álló szolgáltatásunk tesztelésébe. Legfőbb célunk, hogy a nemzeti könyvtárral kapcsolatos leghasznosabb információkat a legkényelmesebb módon érhessétek el, bárhol is legyetek. Ha rendelkeztek okostelefonnal vagy táblagéppel és úgy érzitek, a többi felhasználó számára is hasznos ötl etekkel, tanácsokkal tudnátok segíteni a végső simítások elvégzését, akkor jelentkezzetek tesztelőnek a garamvolgyi.laszlo[kukac]oszk.hu e-mail címen. Az első 50 jelentkező számára automatikusan hozzáférést biztosítunk tesztfelületünkhöz. Ezt követően tapasztalataitokat, észrevételeiteket, javaslataitokat várjuk twitteren, facebookon, blogbejegyzés formájában vagy akár egyenesen a készítőknek is írhattok.

mobilhonalpuj.png

Az eddigi visszajelzések alapján még további módosítások várhatók. A tesztelési időszak továbbra is tart, várjuk a visszajelzéseket, ötleteket e-mailben és a közösségi oldalakon, akár az elvégzett módosításokkal kapcsolatban is.

További jó tesztelést!

Garamvölgyi László

Patriae Sacrata Anno 1802 – 1802-ben a hazának szentelve
Széchényi Emléknap 2012
– A könyvtár alapításának 210. évfordulója
2012. november 27-én valamennyi programunk és mind a tíz kiállításunk díjmentesen látogatható. Ezen a napon a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet, illetve a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható. Ajándékboltunkban egyes kiállítási katalógusok és kiadványok kedvezményesen vásárolhatók meg.

komment

"Háromba vágtad, édes jó Lajosom?"

2012. november 20. 14:15 - nemzetikonyvtar

Az Örkény István születésének 100. évfordulójára meghirdetett Örkény-év egyik kiemelkedő eseménye az Országos Örkény Prózamondó Verseny, amelyre szeretettel várunk mindenkit 2012. november 26-án.

Budapest

A verseny hét területi döntőjéből huszonkettő fő jutott az országos döntőbe. További képek az indafotó albumban.

A döntőbe jutott versenyzők:

BERGENDI BARNABÁS 11. o. – Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta

BOROS FLÓRA 12. o. – Diósgyőri Gimnázium, Miskolc

DEDECSIK FERENC 11. o. – Széchenyi István Gimnázium, Dunaújváros

DÖMSÖDI BALÁZS 10. o. – Szent Margit Gimnázium, Budapest

ERDEI VIKTÓRIA 12. o. – Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola, Debrecen

GRACZA VIRÁG 12. o. – Vak Bottyán Gimnázium, Paks

HARGITAI ANNA VERONIKA 13. o. – Leőwey Klára Gimnázium, Pécs

HEVESI LÁSZLÓ 12. o. – Ady Endre Gimnázium, Debrecen

HINDI FATIMA 13. o. – Tinódi Sebestyén Gimnázium és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola, Sárvár

IGNÁCZ DÁNIEL 11. o. – Piarista Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Vác

KAMENICZKI LÁSZLÓ 12. o. – Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, Nyíregyháza

KOVÁCS DOMINIK 10. o. – Vak Bottyán Általános Művelődési Központ, Simontornya

MAZÁN ÁDÁM 12. o. – BÉKSZI Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátó-ipai Tagiskolája, – Békéscsaba

MÁKOS TAMÁS 12. o. – Budai Ciszterci Szt. Imre Gimnázium, Budapest

PÁNYIK TAMÁS 10. o. – Szent István Gimnázium, Budapest

RAKONCZAI KITTI 9. o. – Németh László Gimnázium, Ált. Isk. és Óvoda,

Hódmezővásárhely

SOMORJAI RÉKA 12. o. – Bolyai János Gimnázium, Kecskemét

SZALAI-BORDÁS GERGŐ 12. o. – Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc

SZÁSZ JÚLIA 11. o. – Batthyány Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós

SZTANOJEV ISTVÁN 10. o. – Mikes Kelemen Katolikus Gimnázium és Szakképző Iskola, Ált. Isk. és Óvoda, Battonya

TARNÓCZI JAKAB 12. o. – Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola,

Salgótarján

VÁRADI ANDRÁS 12. o. – Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Pannonhalma

Az Örkény-nap záróeseménye a 18 órakor kezdődő színházi előadás, A Szkalla lányok. A Macskajáték című világhírű dráma kétszemélyes változata Berényi Gábor alkotása, a produkcióban Béres Ilonát és Tordai Terit láthatja a közönség. Az előadás ingyenesen megtekinthető.

ÖrkényPont 01

Örkény-pont a VI. emeleten.

Az Örkény István emlékév programjai a facebookon is megtalálhatók.

komment

A Széchényi Könyvtár útja az alapítástól a Budavári Palotáig - 2. rész

2012. november 11. 08:45 - nemzetikonyvtar

Könyvtárunk hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota "F" épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt kétszáztíz év költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért két részben bemutatjuk a könyvtár elhelyezési történetét.

2. rész (1.rész)

A Múzeum körúton felépült palotába könyvtárunk 1846 június-júliusában költözött be. A Könyvtár a palota I. emeletén kapott helyet. A helyiségek bebútorozása évekig elhúzódott, még az 1860-as években is a szükséges bútorzat hiányát említette egy, a múzeumot vizsgáló bizottsági jelentés. 1865-ben tatarozási és berendezési munkálatok indultak, aminek nyomán 1866 júniusában nyitották meg a 80 személyes olvasótermét, és végre, 28 évi elzártság után hozzáférhetőbbé vált az állomány. Az akadályt immár inkább a nem megfelelő feldolgozottság jelentette, de még 1872-ben is a könyvtár nyolc terméből négy berendezés nélkül állt.


Kép: MNM http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=65172

A XIX. század végén átalakítási munkálatok folytak a jobb helykihasználás érdekében: 1896-97 során szűnt meg végérvényesen a régi teremkönyvtári rendszer. A század elején újabb és újabb terek átalakításával-beépítésével próbálták a helyhiányt enyhíteni, ekkor épültek a karzatok. Már 1904-től folyamatosan javasolták a könyvtár vezetői új könyvtár felépítését, illetve megfelelő pótépületek megszerzését a múzeumpalota közelében. 1909-ben kormányzati szintre került egy új épület emelésének terve – de sem ez, sem a későbbiek nem valósultak meg.

Az 1924-től egyes múzeumi gyűjtemények (néprajzi tár, természettudományi tárak, majd 1926-ban az OSZK részét képező Múzeumi Levéltár) más helyre költözésével kaphatott nagyobb teret a könyvtár. 1926-ben pedig megépült az első „vasterem” (Schlick-Vajda-féle emeletes vasállványzat), ami – a raktározási rendszer átalakításával együtt - az alapterület jobb kihasználását eredményezte az állomány elhelyezésében. (Ezt az 1950-es évektől kezdve további „vasraktárak” építése követte.)

Ezzel együtt az 1930-as évek közepére a Magyar Nemzeti Múzeum legégetőbb kérdése ismét az „ordító helyhiány”, és a könyvtárnak „alig van egy-két évi gyarapodásra befogadási helye”. Ezt Asztalos Miklós írja a Könyvtári Szemle 1935/4. számában, és legjobb megoldásként azt javasolja, hogy „az Országos Széchényi-Könyvtár számára mielőbb kellene építeni egy könyvtári céloknak megfelelő épületet”.

Az 1938-1940 között megvásárolt pótépületek (Festetics-palota, Eszterházy-palota, Nemzeti Lovarda) csak néhány évre jelentettek megoldást, mivel az épületeket sorra „visszavették” a könyvtártól más célokra. A háború után aztán újabbakat kapott a könyvtár – részint a funkcióbővülés, részint a helyhiány miatt. 1955-ben újra a könyvtáré lett a Festetics-palota a mai Pollack Mihály téren. 1952-ben a Sas (akkor Guszev) utcában lévő épület egy része, amelyet 1956-ben elcseréltek a Múzeum utca 3.sz. alatt lévő épülettel (ennek ma már csak a homlokzata maradt meg eredeti formájában városképi okokból). A 70-es években a Hold (akkor Rosenberg-házaspár) utcai épület, amelyben még az ezredforduló után is a Mikrofilmtár és a Hírlaprestauráló laboratórium működött néhány évig. 1964-ben a mai napig külső telephelynek használt rákospalotai zsinagóga épülete (Régi-Fóti út), és a számtalan, raktári célokra szolgáló külső, kisebb-nagyobb pincehelyiség.

1960-ban 11 helyen volt elhelyezve a könyvtár anyaga! Az 1952-től napirenden volt az OSZK elhelyezése, újabb és újabb helyek, épületek kerültek elő (a volt főkapitányság épülete, a Lloyd palota, az SZTK székháza, a Vigadó épülete és mások; helyek: a Tabán, majd legkonkrétabb formában a mai Közgazdasági Egyetem és a Petőfi-híd közötti pesti Duna-part – bővebben erről: Borsa Gedeon: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezésének históriája = Könyvtáros 1960. 7.sz. 484-486. oldal). Először 1958 folyamán merült fel, hogy a Könyvtárat a Budavári Palota F épületében helyezzék el. A költözési döntést 1959-ben hozta meg a Gazdasági Bizottság, az épület átalakítása ezután kezdődött meg könyvtári célra. Jelenlegi helyünkre 1985-ben költöztünk.



Kép: A Budavári Palota a dualizmus idején: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=63826

Mint láthatjuk, az állomány elhelyezésének problémája permanensen végigkísérte a könyvár történetét. Az 1960-as években született tervek kb. 50 évre gondolták megoldani az OSZK helyproblémáit. A több mint 20 évig tartó építkezés ennek felét már elvette, a másik fele azóta „lejárt.” 

Rácz Ágnes - Szőts Zoltán Oszkár

A téma iránt érdeklődőknek a szövegben elhelyezetteken túl az alábbi szakirodalmat ajánljuk:
Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története, 1802-1867. Budapest, 1982.
Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 149-168. oldal
Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 197-220. oldal
Kollányi Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. Budapest, 1905.
Rácz Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár története évszámokban. Válogatás az OSZK történetét feltáró kronológiai adatbázisból.
Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 169-196. oldal

komment

A Széchényi Könyvtár útja az alapítástól a Budavári Palotáig - 1. rész

2012. november 10. 08:44 - nemzetikonyvtar

Könyvtárunk hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota "F" épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt kétszáztíz év költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért mai és holnapi posztunkban bemutatjuk a könyvtár elhelyezési történetét.

1. rész

Széchényi Ferenc, miután elhatározta, hogy az általa összegyűjtött hungarikumokból álló könyvtárat a nemzetnek adományozza, elhelyezéséről is gondoskodni kívánt. Az alapítással párhuzamosan kérvényezte az uralkodónál - I. Ferencnél - hogy biztosítson otthont a bibliotéka számára. A király teljesítette kérését, s engedélyezte, hogy a könyvtár valamely pesti kincstári épületben kapjon helyet. A Helytartótanács a volt pálos rend belvárosi rendházának – a Királyi Curia akkori székházának - központi, egyébként is könyvtárnak épült épületét jelölte ki a téka számára. E döntés ellen sem Széchényinek, sem a királynak nem volt kifogása. 1803 tavaszán a nemzeti gyűjteményt ide szállították, s a könyvtárat augusztus 20-án megnyitották a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitóra azonban csak később, december 10-én került sor.

Az állomány bővülésével már ekkor számoltak. A Helytartótanács felszólítására az országos építészeti hivatal már 1804 nyarán terveket készített a Széchényi Országos Könyvtár elhelyezésére: az egyik szerint az egyetem szomszédságában új épületet emeltek volna, a másik szerint a pálos kolostorban újabb helyiségeket kapott volna a könyvtár. A Helytartótanács a második terv elfogadását javasolta a királynak, de kikérték a visszaállítandó központi papnevelő kinevezett rektorának, Bärnkopf Ignácnak a véleményét is – ennek eredményeképpen a király úgy döntött, hogy a könyvtárnak otthont adó épületet visszaadja az egyháznak, így új helyet kellett keresni a gyűjtemény számára. A feladatot immár nem az alapító, hanem József nádor vállalta magára.

Kép: József nádor: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=76998 

A Helytartótanács elnökeként a királyhoz folyamodott, hogy ideiglenesen a pálos kolostorral szomszédos Királyi Egyetem épületébe költöztethesse a könyvtárat. Folyamodványa sikerrel járt, 1807 elején beköltözhetett az állomány, tavaszra pedig újra megnyíltak a kapuk az olvasóközönség előtt. A költözés előnyökkel és hátrányokkal is járt. Előnynek számított, hogy az új helyen nagyobb könyvtárterem, külön olvasószoba, sőt, a személyzet számára szolgálati lakások is rendelkezésre álltak. Hátrány volt viszont, hogy a Széchényi által megrendelt és 1803 nyarán elkészült mennyezetfreskó a pálos kolostor díszes barokk könyvtártermében maradt.

Az állandó és végleges elhelyezésre új elképzelés született. A tudománykedvelő nádor kidolgoztatta a könyvtár nemzeti kultúrintézménnyé bővítésének tervét. A könyvtár igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1806-ra elkészítette a nemzeti múzeum létesítésének koncepcióját. A tervet egy szakbizottság véleményezte, majd ennek alapján Hild János pesti építész elkészítette „A nemzeti gyűjtemény új tárházának” tervrajzát. Miller tervezetét Hild tervrajzával kiegészítve 1807 őszén kinyomtatták, és megküldték a vármegyéknek és városoknak, illetve szétosztották az országgyűlési követeknek és a főrendeknek. Az előkészítő munka eredményeként született meg az 1808. évi VIII. tc., mely a Nemzeti Könyvtárat Nemzeti Múzeummá bővítette. Ekkor létre jött az úgynevezett múzeumi alap, amely a múzeum gyarapítására, működtetésére, valamint a jövőbeli építkezésre szolgált. Grassalkovich Antal herceg felajánlotta Hatvani utcai telkét a felépítendő múzeum számára, József nádor azonban az Egyetem birtokában lévő Fűvészkertet akarta megszerezni e célra, így a két telket elcserélték egymással: az egyetem kapta a Hatvani utcait, a Fűvészkertet pedig Grassalkovich, aki aztán 1808-ban ezt ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

1809-ben előbb egy másik problémát kellett megoldani. A francia seregek Magyarország határánál álltak, ezért a nádor a könyvtár kincseinek elszállíttatása mellett döntött, melyeket Nagyváradon helyeztek biztonságba. A veszély elmúltával a forint 1811-es devalvációjával kellett szembe nézni. Mint az ország egészét, a múzeumi alapot is igen érzékenyen érintette a pénz értékcsökkenése, így a palotaépítés terve bizonytalan időre elhalasztódott.


Kép: Az Egyetem épülete a XIX. században: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=59522

Az egyetemi épület nem volt elég nagy a folyamatosan gyarapodó múzeumi gyűjteménynek, így hamarosan másik ideiglenes épületet kellett keresni. A Bécsi Udvar felülvizsgáltatta Hild János terveit, és az udvari építész a Grassalkovich által ajándékozott Fűvészkertet alkalmatlannak találta múzeumépület céljára. Ezért a fűvészkerti telket 1813 októberében nyilvános árverésen eladták. Az ott befolyt pénzből vették meg Batthyány Antaltól a Múzeum mai telkét az akkor rajta lévő villával együtt. Az épületet azonban fel kellett újítani, ezért a múzeumi tárak csak több lépcsőben költözhettek át. A Nemzeti Könyvtár költözésére 1817-ben került sor. A Batthyány-villa egészen 1838-ig adott otthont neki. A rendelkezésre álló tér azonban itt is egyre szűkebbnek bizonyult. A harmincas évekre a helyzet válságosra fordult. Az Illésházy-téka 1835-ös, majd a Jankovich-téka 1836-os bekerülésével (előbbi 6000, utóbbi 20000 tételt jelentett) lényegében lehetetlenné vált további tételek elhelyezése a könyvtár területén.

József nádor újfent a rendi országgyűléshez fordult. Az 1835/36. évi gyűlés elé terjesztette javaslatát egy új múzeumépület felépítéséről, melyet a rendek elfogadtak. A nádor a neves építészre, Pollack Mihályra bízta a palota tervének elkészítését, s az építkezésre már 1836/37 fordulóján utasítást adott. A múzeumpalota ugyanazon a telken kezdett épülni, mely a Battyhány-villának is helyet adott. Az építkezés ideje alatt régi helyén folyamatosan működött az intézmény.


Kép: MNM http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=65466

1838 márciusában elemi katasztrófa zúdult Pestre. A medréből kilépő Duna elárasztotta a várost. A könyvtár személyzete hősiesen felhordta az állományt a Batthyány-villa emeletére, így az megmenekült a pusztulástól. Az árvíz elmúltával azonban az épület annyira meggyengült, hogy fennállt összeomlásának veszélye. Pollack szakértői véleménye nyomán a teljes múzeumi állományt ki kellett költöztetni. Ideiglenes elhelyezését a Ludoviceum épületében sikerült megoldani. Az állomány szakszerűen elcsomagolva várta az új múzeumi épület elkészülését. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy olvasók számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt.

A könyvtár elhelyezésének történetét holnap folytatjuk.

Rácz Ágnes, Szőts Zoltán Oszkár

komment

Budapest elleni minősíthetetlen támadás

2012. november 04. 13:15 - nemzetikonyvtar

1956. november 4. 13.15.. Szabad Európa Rádió

Itt a Szabad Magyarország Hangja!

Az elmúlt 24 óra alatt a Szovjetunió az árulások egész sorát követte el Magyarországon. Az első volt az ország békés népe ellen indított minősíthetetlen támadás. Hajnal óta szovjet páncélosok lövik a fővárost. Tegnap este az orosz parancsnokságok még békés tárgyalásokra kérték a magyar kormány kiküldötteit. Tegnap este még arról beszéltek, hogy három hét vagy három hónapon belül kivonulnak az ország területéről. Amikor ezeket mondották, már töltötték az ágyúkat, és készültek az árulásra.

A Szabad Európa Rádió adásának részlete az alkalmazás bal szélére kattintva meghallgatható:

 További Szabad Európa Rádió részletek ITT.

A Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának archív hanganyagai 4617 tekercsen maradtak fenn, 1997-től kezdtek beérkezni az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába.

Később, 2001 őszén kerültek a gyűjteménybe a Szabad Európa Rádió 1956-ban sugárzott hangdokumentumai, 311 db 90 perces audiokazettán. A hangdokumentumok szinte teljes egészében tartalmazzák az 1956. október 22. és november 13. között elhangzott SZER-adásokat, valamint a Kossuth Rádió adásait, melyeket a SZER úgynevezett Monitoring osztálya rögzített.
Tovább
komment

Az ifjúság, a nemzeti szabadságküzdelem élén

2012. október 23. 08:52 - nemzetikonyvtar

1956. október 23. Szabad Európa Rádió

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítjük. Az ifjúság, a nemzeti szabadságküzdelem élén - ez a címe mai Reflektorunknak.

A Szabad Európa Rádió adásának részlete az alkalmazás bal szélére kattintva meghallgatható:

 További Szabad Európa Rádió részletek ITT.

A Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának archív hanganyagai 4617 tekercsen maradtak fenn, 1997-től kezdtek beérkezni az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába.

Később, 2001 őszén kerültek a gyűjteménybe a Szabad Európa Rádió 1956-ban sugárzott hangdokumentumai, 311 db 90 perces audiokazettán. A hangdokumentumok szinte teljes egészében tartalmazzák az 1956. október 22. és november 13. között elhangzott SZER-adásokat, valamint a Kossuth Rádió adásait, melyeket a SZER úgynevezett Monitoring osztálya rögzített.
Tovább
komment

Tíz lakás ára - A Budai Krónika Princetonban 3.

2012. október 21. 10:10 - nemzetikonyvtar

Példamutató gesztusként a Princetonban található Scheide Library elküldte a Nemzeti Könyvtárnak a náluk őrzött Budai Krónika digitális másolati példányát. Ezzel az 1990-es aukción alulmaradt könyvtárunk régi vágya teljesült, az egyetlen magánkézben lévő példány digitális másolat formájában áll mostantól a kutatók rendelkezésére. A mai értékén hozzávetőlegesen százmillió forintért leütött ősnyomtatvány kalandos történetéről is beszélt csütörtöki előadásában Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője a Könyvtárlaton. 

Az előadás szövegét három részben közöljük.

3. rész

Sajnos rekonstruálhatatlan, hogy a 16. század után kié lett a princetoni példány. Feltételezhetjük, hogy későbbi tulajdonosai továbbra sem voltak magyarok, s a régi nyomtatványt valószínűleg a régióban, Sziléziában őrizhették, talán egy magángyűjteményben. Borsa szerint a könyv Friedrich Georg Henrici (1844–1915) lipcsei evangélikus egyháztörténész és egyetemi tanáré volt a 19/20. század fordulóján, akinek unokája a berlini fal leomlása után, 1990-ben adta aukcióra a család féltett kincsét. A Hartung & Hartung müncheni árverésén rekordösszegért, 420000 nyugat-német márkáért ütötték le a Budai Krónikát.

A Magyar Nemzeti Bank 1990. május 15-i árfolyama szerint ez 16,380 M akkori forintot ért. Összehasonlítva ez 10 db 42 nm újonnan épített lakás ára volt Ferencvárosban ebben az időben. Ma egy ekkora méretű lakás ára 12,5 M forint körül van, tehát 10 lakás esetében ez 125 M forint.

A példány egy New York-i cég, a legendás Hans P. Kraus által alapított H. P. Kraus Rare Books tulajdonába került miután a londoni Quatrich alulmaradt a licitversenyben. A sikeres vétel – melyet a főként a presztízs motivált – után a Kraus cég igyekezett eladni a példányt a Nemzeti Könyvtárnak illetve az Akadémia Könyvtárának is, ám a tetemes félmillió nyugatnémet márka miatt meghiúsult a vétel. Az új tulajdonos Roland Folter, Kraus veje lett, aki az alapító 1988-as halála után vitte tovább feleségével a régikönyves ügyeket, s maga is komoly magángyűjteménnyel rendelkezik, benne számos értékes ősnyomtatvánnyal. Majd a legifjabb Scheide vásárolta meg a Kraus cégtől a Budai Krónikát könyvtára számára, feltehetően 1991 januárjában. Az online katalógusban 1990 januárja szerepel, de ez tévedés: az árverés 1990 májusában volt.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton

Mint utóbb kiderült – Borsa Gedeon osztotta meg ezt az értékes információt –, hogy Folter eredetileg is Scheide megbízásából verte fel az árat, mivel felfigyelt a Hartung & Hartung katalógusában egy olyan régi nyomtatványra, amelynek egyetlenegy példánya sincs Amerikában. Scheide megbízásának nem volt licithatára. Ez azért is érdekes, mert sem Folter, sem Scheide nem látta a díszes Henrici-példányt a megvásárlás előtt. A magyar könyvtáraknak szóló ajánlatot sem lehetett komolyan venni. Amennyiben a Nemzeti Könyvtár látott volna arra esélyt, hogy megvásárolja a könyvet, akkor a vételi ajánlata jó érv lett volna Folter számára. Ugyanis az amerikai antikvárius ezzel is a potenciális vevőt, Scheidét igyekezett volna meggyőzni, hogy mennyire jó vétel lennen számára a Budai Krónika. (Ettől eltérő történetet mesélt el 2003-ban az aukción résztvevő Borda Lajos, aki szerint a Kraus cég egy japán gyűjtőnek adta tovább a példányt csekély haszonnal.)

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
Az egykor olajüzleten meggazdagodott William T. Scheide (1847–1907) megengedhette magának, hogy a negyvenes éveiben visszavonulva a bibliofiliának szentelje élete utolsó harmadát. Könyvtárának ma is meglévő első darabját 18 évesen, mint a pittsburgi vasúttársaság fiatal telegráfusa vásárolta. A legidősebb Scheide, elsőgenerációs mindenevőként a jövedelmező olajnak köszönhetően hamarosan specializálódott, s érdeklődése Itália szerelmeseként a középkori oklevelek, kéziratok illetve ősnyomtatványok felé fordult. Fia, John H. Scheide (1875–1942), miután az üzleti életre alkalmatlannak bizonyult, szisztematikusan gyarapította tovább a már akkor tekintélyesnek számító gyűjteményt. Az 1896-ban Princetonban végzett Scheide-fiú a 20-as és 30-as évek Amerikájának egyik legjelentősebb régikönyv-gyűjtőjévé vált. William H. Scheide (1914–), a ma is élő zenész és Bach-kutató unoka nemcsak értékes zenei kéziratokkal, hanem különleges Biblia-kiadásokkal is gazdagította a könyvtárat. S végül 1959-ben a bibliotéka a pennsylvaniai Titusville-ben álló családi rezidenciából a már említett Firestone Library épületébe került, az ugyancsak Princetonban végzett (1936) legifjabb Scheide jóvoltából.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
A legtávolabbra került példány W. H. Scheide magántulajdonaként jó társaságba keveredett 1991-ben. Hess András Budai Krónikája békésen meg-fér az európai nyomdászat első mesterei: Johann Gutenberg, Johann Mentelin, Albrecht Pfister, Johann Fust és Peter Schoeffer csodálatos Biblia-kiadásaival.

A példány hivatkozása: WHS S2.11A – The Scheide Library, Princeton, New Jersey. Mivel a filantróp magángyűjteményének része letétként a Chronica, így a tulajdonjogokat nem az egyetem gyakorolja.

Köszönet illeti Paul S. Needham könyvtárost, a princetoni Scheide Library kurátorát, aki első kérésre, ellenszolgáltatást nem várva odaajándékozta a Nemzeti Könyvtárnak a 10. Chronica Hungarorum kiváló minőségű elektronikus másolati példányát. Gesztusa példaértékű, s reméljük, hogy hasonló nemes cselekedetekre számíthatunk a további digitális példányok megszerzésében.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
A Princetoni Budai Krónikáról szóló írásunk utolsó részét olvastad.

Ismételten szeretnék köszönetet mondani Borsa Gedeonnak, aki önzetlenül
megosztotta velem kutatási eredményeit, s eddig ismeretlen adatokra hívta
fel a figyelmemet.

Irodalom:
Új példánya került elő az első hazai ősnyomtatványnak

1. rész: A legkisebb példány Amerikában
2. rész: Hol harcoltak a hunok?

komment

Hol harcoltak a hunok? - A Budai Krónika Princetonban 2.

2012. október 20. 09:07 - nemzetikonyvtar

Példamutató gesztusként a Princetonban található Scheide Library elküldte a Nemzeti Könyvtárnak a náluk őrzött Budai Krónika digitális másolati példányát. Ezzel az 1990-es aukción alulmaradt könyvtárunk régi vágya teljesült, az egyetlen magánkézben lévő példány digitális másolat formájában áll mostantól a kutatók rendelkezésére. A mai értékén hozzávetőlegesen százmillió forintért leütött ősnyomtatvány kalandos történetéről is beszélt tegnapelőtti előadásában Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője a Könyvtárlaton. 

Az előadás szövegét három részben közöljük.

2. rész

Elgondolkodtató a kötet egykori tulajdonosának egyik szövegkiemelése. Aláhúzta először, hogy Tolnát Pannonia városaként tartották számon (urbes Pannoniae computata), majd aláhúzta azt a mondatrészt, miszerint Tolna három nap járásnyira van Bécstől (tres rastas distat a Vienna): „Detrik látván, hogy népének milyen pusztulása esett az ütközetben a csata utáni második napon Tolna városa felé vonult, amelyet akkor Pannónia városai között az olaszok városaként tartottak számon. Tolna város Ausztriában van három napi járásra Viennától.” Ezek a kiemelések nem arra utalnak-e, hogy az egykori olvasó felfedezte a sajtóhibát, miszerint az alsó-ausztriai Tulln városa lenne három rastára Bécstől? A magyar fordításban szereplő három nappal is gond van. A két város, Bécs és Tulln mindössze 30 kilométerre vannak egymástól. Ha a korabeli német mértékegységben gondolkodunk (germanische Rasta), akkor ez nincs tizenöt kilométer sem (3 X 4900 méter), viszont, ha három régi magyar mérföldet veszünk alapul (3 X 8937,4 méter) – kézenfekvő lenne ez egy magyar krónikában –, akkor nagyjából kijön a szöveg szerinti távolság. S így már érthető Horváth János, a fordító (egyébként rossz) „megoldása”, miszerint Tolna nem feküdhet 3 mérföldnyire Bécstől. Thuróczy János már arról írt, hogy Tulln három mérföldnyi távolságra van Bécstől. De nála is megfigyelhető némi zavar ezzel kapcsolatban. Thuróczy azt írta, hogy „a hunok, vagyis a magyarok … Pannónia dunántúli vidékeit rohanták meg, birtokukba vették és igájuk alá hajtották, ideköltöztették házuk népét, majd megindultak Tulln városa felé.” A kritikai jegyzet meglepő módon ehhez a szövegrészhez a következő magyarázatot fűzi: „amíg a királyi székhely Fehérvár, Esztergom és Buda volt, addig a «Dunántúl» Duna-Tisza közét jelentette.” Nem tűnik logikusnak ez a jegyzet, a hunok először megtámadják a Duna-Tisza közét, s utána rögtön Alsó-Ausztria ellen vonulnának? Borsa kutatásaiból tudjuk, hogy mindössze két példányban, a római és a szentpéterváriban nem javította ki Hess Tolnát Tullnra. A princetoni példányban viszont megtörtént a korrekció (civitatem tullinam), ott, ahol a Budai Krónika beszámol Aba Sámuel 1042 eleji győzedelmes hadjáratáról, mikor seregével egészen az ausztriai Tullnig nyomult.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
Régi tulajdonosa fontosnak tartotta kiemelni Attila címeit, s tulajdonságainak leírásakor kiírta a margóra: dispositio. Itt jegyzi meg Óbuda és Etzelburg (a körbevágás miatt csak „obuda Etzlb” olvasható) nevét is: „És bár Atila király a hunoknak és más népeknek megtiltotta, hogy ezt a várost Budavárának nevezzék, hanem Atila városának mondta, és a németek félve a tilalomtól Ecilburgnak, azaz Atila városának is hívják, a magyarok mit sem törődve a tilalommal, mindmáig Óbudának nevezik és hívják.” Egyik utolsó megjegyzése Szvatopluk-mondához kötődik: „Szavainak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Isten – háromszor egymásután.” De érdekelte a Lehel kürtjének története is, itt a következő részt emelte ki: „Odavitték neki a kürtöt, és ő a császárhoz lépve – amint éppen hozzákezdene a kürtöléshez, mondják – olyan erővel sújtotta homlokon, hogy a császár ez egy csapástól szörnyethalt. Lél pedig így szólt: Te előttem mész, és szolgálni fogsz nekem a másvilágon.” Végezetül elmondhatjuk, hogy ez az első tulajdonos alapvetően a hun-magyar monda történetei iránt érdekelődött, s a magyar királyok kora – néhány apró kivételtől eltekintve – már jegyzetetlen maradt, nem tarkítják az oldalakat aláhúzások, figyelmeztető tollrajzok.

Országos Széchényi Könyvtár: 00000012x
A másik kéz bejegyzése szemmel láthatóan későbbi, 16. századinak tűnik, talán azonos a már említett sziléziai Czułival. Első megjegyzése a Chronicában elbeszélt babiloni történetre vonatkozik a margón, amikor a torony méreteit részletezi a szerző. Fontosnak tartotta számmal is kiírni a hunok 40000 fős veszteségét Tulln mellett. A magyarok históriájából kiemelte Tata elnevezésének magyarázatát. A Budai Krónika – tulajdonképpen a 14. századi krónikakompozíció – szerint (a képzeletbeli) Deodatus gróf alapította meg a tatai bencés apátságot. Ő keresztelte volna meg Adalbert prágai püspökkel együtt Szent Istvánt, s első királyunk a keresztapja iránti tiszteletből nem szólította a nevén, hanem csak tatának hívta. Később Deodatus neve kiment a divatból és a helyet (innen jön az aláhúzás:) „Tatának nevezték. Ezért monostorát is így nevezik.” Egy apró javítást is tett a szövegben ott, ahol Vecellin, István oldalán Koppány ellen harcoló bajor vitézről esik szó: „Bajorországból költözött be Vecellin is, tudniillik Weisenburgból.” A Chronica szövegében „ueyzenburch” szerepel, s ezt javította át W-re, s a margóra is kiírta: Weysen(burg). Látszik, hogy a német eredetű családok izgatták az egykori olvasót, mert kiemelte az is, hogy a Keled-család a szászországi Meissenből származott: „Stephan(us) Mysnen(sis)”. Ugyancsak megjegyzésre méltónak tartotta Koppány felnégyelését, s kiemelte a margón Erdély (Erdeel), Keán bolgár fejedelem (Keain) nevét is. Az aláhúzások és a megjegyzések a Szent Jobb történeténél érnek véget: „A szentséges apa pedig aranyos erszényt szokott övében hordani tiszta ezüst dénárokkal tömve, és ha szegényeket látott, odament hozzájuk, és saját kezűleg gondoskodott róluk. És ezért van könyörületes jobbja, testétől különválva Magyarország szeme előtt mind a mai napig.” Borsa által alaposan megtárgyalt szedési különbségek közül néhányat megnéztem a princetoni példányban. Így a prágai példánytól eltérően (hasonlóan a többi nyolc példányhoz) itt is elválik a hosszú évszám a kötet végén: „Anno Domini millesimoquadrin- // gentesi moquinquagesimoseptimo” vagyis az Úr 1457. esztendejében.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
Itt valószínűleg a munka vége miatt lankadó figyelem okozhatta az elcsúszó szedést a félsorban. Sajnos az 53. levélen (f1) fellelhető gens / gentes szedési illetve korrektori különbségek a princetoni példányból hiányoznak, mivel ott a Fraknói-féle facsimilekiadásból (1900) pótolták az eredeti lapot. Ugyanakkor a tipográfus – eltérően a prágai és a párizsi példányoktól – a principibus szó – bus végződését úgy oldotta meg (Hess a két említett példánynál a helyhiány miatt egyszerű-en berajzolta a következőképpen: b3), hogy a sort újraszedte, s immáron három szóban (occupatum, cum, principibus) nazális rövidítést alkalmazva nyerte meg a három szükséges betűhelyet. Végezetül a krakkói, a lipcsei és római példányban Aetius neve mellett nem csak az szerepel, hogy „romanorum Patricius”, hanem itt Hess betoldott egy rex szót is. A princetoni példányban ez a betoldás elmaradt.

A princetoni Budai Krónikáról szóló írásunk második részét olvastad.

1. rész: A legkisebb példány

3. rész: Tíz lakás ára

komment

A legkisebb példány - A Budai Krónika Princetonban 1.

2012. október 19. 12:52 - nemzetikonyvtar

Példamutató gesztusként a Princetonban található Scheide Library elküldte a Nemzeti Könyvtárnak a náluk őrzött Budai Krónika digitális másolati példányát. Ezzel az 1990-es aukción alulmaradt könyvtárunk régi vágya teljesült, az egyetlen magánkézben lévő példány digitális másolat formájában áll mostantól a kutatók rendelkezésére. A mai értékén hozzávetőlegesen százmillió forintért leütött ősnyomtatvány kalandos történetéről is beszélt tegnapi előadásában Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője a Könyvtárlaton. 

Az előadás szövegét három részben közöljük.

1. rész

1473. június 5-én, Pünkösd vigíliáján a Budai Vár egyik legboldogabb embere kétségtelenül egy német származású, Itáliából elcsábított tipográfus: Hess András lehetett. A nagyjából 200–240 példányban kinyomtatott Budai Krónikából mindössze 10 maradt fenn a világon. A budai ősnyomdász nyilvánvalóan nem is gondolhatott arra, hogy ebből egy példány a nagy tengeren túlra, New Jerseybe kerül, az 1746-ban alapított Princeton University könyvtárába. A Campus majdnem egy tucat bibliotékája közül a Firestone Library ad otthont az egyetem legértékesebb és legrégibb nyomtatványainak. Itt található a nevezetes Scheide Library, amelyet sokan Amerika egyik legszebb, magánkézben lévő gyűjteményeként tartanak számon a Scheide-család (nagyapa, fiú, unoka) bibliofíliájának köszönhetően. Az értékes Beethoven, Bach és Abraham Lincoln-kéziratok mellett kiemelkedő a könyvtár régi könyvgyűjteménye, amelyben megtalálhatók például az első négy nyomtatott Biblia példányai, illetve Amerikáról szóló igen korai és ritka 16. századi kiadványok is.

A Budai Krónika ritkasága, az európai nyomdászattörténetben elfoglalt előkelő helye mellett valószínűleg a példány igényes rubrikálása is felkelthette egykori tulajdonosai érdeklődését az évszázadok során. A korabeli díszítés végighúzódik a teljes nyomtatványon, a szókezdő nagybetűk, s a vesszők helyett alkalmazott kettőspontok piros tintával való kiemelése mind-mind a rubrikátor kezét dicséri. A középre szedett címeket keretbe zárta, s szalagokkal ékesítette. A kolofón fölé egy szerzetest rajzolt ugyancsak piros tintával.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
Ez a játékosság figyelhető meg III. István és az ellenkirályok, Vak Béla fiainak uralkodásáról szóló fejezetnél: itt egy elegánsan ábrázolt gólyát láthatunk, amint egy üllőn áll, s csőrével a fejezet címére mutat. Ugyancsak szemet gyönyörködtető az ajánlás és a biblikus kezdeteket tárgyaló oldal díszítettsége. Ez utóbbi szövegkezdő P betűje több színben pompázik, s indafonattal látta el a rubrikátor.

A könyv erős körbevágása következtében – az ismert Budai Krónikák közül a princetoni a legkisebb példány – sajnos nemcsak a fontos margináliák vesztek el, vagy csonkultak értelmezhetetlenné, hanem a díszítésén is csorba esett, például mint a már említett gólya hátsó része hiányzik. Két szép – valószínűleg nota bene funkciójú – madárábrázolás található még benne. Az egyik madár egy (sajnos nagyobbrészt levágott) ragadozó csőréből mutat a szövegre, a másik madár szintén a csőrével utal a fontos szöveghelyre, a bukott Salamon király eltűnésére: „Salamon király pedig futva menekült néhány emberével, és könnyű vágtában átkelt a Dunán, mivel a folyó be volt fagyva. És amikor egy igen nagy berekhez érkezett, azt mondta embereinek, hogy etessék meg a lovakat, pihenjenek egy keveset. Ő maga pedig letévén a pajzsát, úgy tett, mintha rögtön visszatérne, bement az erdő homályába, és ott hagyta a gyanútlanokat, és nem is mutatkozott soha többé.”

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton
De akad jellegzetes figyelemfelhívás is, egy tollrajz mutató keze jelöli ki a fontos szöveget az olvasónak. Érdemes megemlíteni még, hogy a princetoni példány vízjelbeosztása pontosan megegyezik az Országos Széchényi Könyvtár példányáéval. 

Hogyan kerülhetett a Budai Várban található, mai Litea Könyvesbolt területén álló officinából a Chronica Hungarorum egy példánya az Egyesült Államok egyik legelőkelőbb és legrégebbi egyetemének bibliotékájába?

Az első támpontunk a Kárai Lászlónak szóló ajánlás alatt olvasható bejegyzés, nevezetesen: „M(agister) Joannis Czuly Ab ober Glogaw(iae) Siles(iensis)”. A beírás szerint egykori lengyel tulajdonosa (czuły érzékenyt jelent lengyelül) a sziléziai Głogów (német nevén Glogau), az Odera partján fekvő városban élhetett a 16. században. Talán tulajdonosához tartozó két festett címer: egy kisebb, fekete alapon aranyszínű kereszt illetve egy valamivel nagyobb, kék alapon zöld színű hármas halom felett egy szarvasagancs (vagy legalábbis annak tűnő forma) és egy függőleges osztatú vörös-arany-vörös pajzs díszíti még az első oldalt. De egy korábbi, 15. századi tulajdonosa is megjegyzetelte a krónikát szénfekete tintával, tartalmi kiemelésekkel, szövegaláhúzásokkal, néha reflektálva a szövegre. Például a Botond-mondánál megjegyezte a margón, utalva a nagy erejű hősre: fortitudo. Időnként feljegyzett egy-egy érdekességet széljegyzetként, például amikor a Togata folyó került szóba: „Egy másik igen nagy folyó a Togata nevű, a szkíták országában ered, és lakatlan erdőségek, mocsarak és hóborította hegyek között kanyarog, ott, ahol a nap soha nem világít; végül Irkánia földjére lép, és az Északi-tenger felé fordul.” Lehet, hogy a Chronica 15. századi olvasója nem ismerve az Irtis folyó régi magyar nevét, furcsállotta a római vígjátékokat is jelölő togata szóval való egybeesését, s azt egyszerű nyomdahibának gondolva a „togala” szóra javította a margón.

Országos Széchényi Könyvtár: Budai Krónika - Princeton

Említésre méltó Zeiselmauer (a margón Czeislmaur) alsó-ausztriai település kiemelése is: „Miután tehát az előbbi ütközetben kitapasztalták [a hunok] a rómaiak bátorságát és fegyveres felkészültségüket, talpra állítva seregüket Tolna városa felé vonultak, ahol ellenfeleik gyülekeztek. Detrik és Matrinus állítólag Cezmaurnál szállt szembe velük, és a reggeltől kilenc óráig tartó ütközetben a rómaiak vereséget szenvedtek.” Kinagyítva jól látható, hogy olvasója a Krónika szövegében szereplő „Cezmaur” szót pontokkal keretezte be. A rómaiak vereségének színhelye természetesen a Zeiselmauertől alig 10 kilométerre fekvő Tulln an der Donau, ami csak a hasonló hangzás miatt keveredhetett össze az ugyancsak a Duna partján fekvő Tolna városával (civitas Tolna / civitas Tulna). Borsa Gedeon már negyedszázada felhívta a figyelmet, hogy éppen ez a tévedés és a legtöbb példányban jól látható korrekció mutatja be a Budai Krónika szedésének körülményeit. Úgymint a Hess András által használt kézirat valószínűleg rontott formában őrizte meg Tulln nevét. A feltételezhetően magyar másoló az ausztriai települést nem, viszont a magyar Tolnát ismerhette. Az első füzetbe így került be tévesen Tolna háromszor a szövegben, míg a negyediket – nyomtatás közben felismerve a hibát – egy a magyar földrajzban járatos személy – talán Kárai László – kijavította. A Budai Krónika szövegét átvevő Thuróczy János már helyesen, Tulln formában hozta a Duna parti várost a kérdéses helyen 1488-ban. 

A princetoni Budai Krónikáról szóló írásunk első részét olvastad.
2. rész: Hol harcoltak a hunok?
3. rész: Tíz lakás ára

komment

Csokonai nem lehetett a könyvtár őre?

2012. szeptember 24. 12:18 - nemzetikonyvtar

Széchényi könyvtáralapításának híre nagy lelkesedést váltott ki a magyar értelmiségi körökben. Csokonai szeptember 24-én 16 oldalas levélben írja Széchényi Ferencnek:

„Tanúja vagyok, még a hidegebb és indifferentebb Magyaroknak is arról az ő meglepetésekről, amillyennel az Exczellenciád példátlan áldozatját, melylyel becses Nemzetét s a Hazai Eruditiót boldogítani méltóztatott, a minapi újságokból vették. Csak maga egy könyvtárnak összeszedése is, hát még azoknak a közkézen nem forgó kintseknek koronás fejekhez illő egybegyűjtése, már az egész Nemzetnek tiszteletét s minden korabéli tudósoknak háládatosságát megérdemelné: mit tudjunk hát szólani akkor, mikor annak még ingyen való elajándékozását kell hallanunk? El kell boríttatnunk a csodálkozástól, tele kell érzéssel telnünk, némán kell bámulnunk és tisztelnünk a szokatlan nagyságot, mint magát a természetet, tulajdon munkáiban,és aki legtöbbet tud is közülünk kifejezni, ennyit mondhat: Széchényi!!"  Kókay György: Nemzeti Könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban = 01 Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1961/1962., p. 271.

Csokonai már régebben levelezésben állt a gróffal, sőt több ízben anyagi támogatásban is részesült. 1798-ban, amikor Széchényi Ferencet Somogy vármegye főispánjává nevezték ki, Csokonai pedig akkortájt a csurgói gimnázumban kapott tanári állást, „A haza’ templomának örömnapja” c. ódában ünnepli Széchényit. A gróf feleségét, Festetics Juliannát külön költeményben köszöntötte a jeles alkalomból („Osiris és Isis”), sőt neve napján is hódolt neki egy versben. A többszöri anyagi segítség és a grófék részéről tapasztalt jóindulat hálával töltötte el a költőt. Hátrahagyott iratai között fennmaradt, Széchényihez írt, töredékes, befejezetlen levél tanúskodik erről: „A Széchényi- és Festetics-név … Istenem és királyom után, legtiszteltebb én előttem. Tartozom ezzel, sokképen tartozom, mint magyar (hála szüleimnek), mint ember (hála az égnek), mint én önnönmagam (hála Nagyságtoknak.)” 02 Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc, 1754-1820.  


Csokonai Vitéz Mihály: Forrás: EPA

Szeptember 24-i személyes hangú levelében nemcsak a könyvtáralapítás felett érzett örömét fejezi ki, hanem kéréssel fordul a grófhoz: állásért folyamodik a leendő könyvtárban: „Kevés van Kegyelmes Uram, a kit Exczellencziádnak ez a közönséges gyűjteménye nagyobban interesszálna, mint engemet, a honnan, ha többen könyörögnek is Exczellencziádnál azon Bibliotheca mellett való hivatalért, nem sok van, a ki nálam abban több gyönyörűséget találna, a kinek azt vagy szokott occupatiója, vagy pedig mostani állapotja szükségesebbé tették volna.” 03 Kollányi Ferenc: A Széchényi-országos-könyvtár megalapítása = Magyar Könyvszemle, 

Csokonait ez idő tájt súlyos csapás érte: az 1802. július 11-én tomboló debreceni tűzvészben porig égett édesanyja háza is. Ráadásul a költő állás nélkül volt, betegeskedett, megélhetési gondokkal küszködött. Mindezek miatt égetően fontos volt a számára, hogy alkalmazást nyerjen valahol, és erre legjobbnak az újonnan alapított könyvtárat vélte. Levelében hosszan és részletesen indokolta folyamodványát, beszámolt költői terveiről, fogadkozott, hogy a könyvtár gyarapítását gondosan fogja végezni. Még arra is kötelezné magát, hogy – hálája jeléül – ingyen leckéket adjon a nemzeti poézisból az egyetemi ifjúságnak. Hosszasan kifejtette, hogy az állás betöltésére tanulmányaival a képesítést megszerezte. De nem ragaszkodott a könyvtárőri tisztséghez: „Távol legyen, hogy abba az indiskrétióba essem, hogy magamat más, derekabb subjectumok elé toljam és a custosi első rangért zsaroljak; megelégszem én nemcsak, hanem boldognak fogom magamat tartani, ha cancellista fővel szolgálhatok a mellett a dicső gyűjtemény mellett, a mely én rám nézve Potosi, Bengala, földi paradicsom.” 04 Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc, 1754-1820. 

Másnap, szeptember 25-én a grófnét is felkereste soraival, elmondván, hogy kénytelen hivatalba lépni: legjobban óhajtana a gróf pesti bibliothécája mellé szolgálatba állni azért is, mert ott a munkájához szükséges könyveket is megtalálhatná.

Széchényi Ferenc azonban az állhatatos és aprólékos szorgalmat igénylő munkakörre nem a költőt válaszotta. Szíves hangú levélben válaszolt: „Mivel azon hivatalok ¬ – írja – csak addig adatnak idegeneknek, miglen gyermekei nevelői a nevelést végzik, megbocsát neki, hogy ily rövid ideig tartó készségénel jelével nem szolgáhat.” Az elutasítás mellett azonban további pártfogásáról is biztosította a költőt, sőt „szomorú kárainak néminemű kárpótlására” 100 forintot is küldött neki – mentegetvén magát, hogy nem sok az adomány, de a könyvtárra és katalógusainak kinyomtatására fordítandó költség miatt nem tud többel szolgálni. 05 Kollányi Ferenc: A Széchényi-országos-könyvtár megalapítása = Magyar Könyvszemle, 

Még egy hátránya volt Csokonainak, amit a költő maga is említett folyamodványában: protestáns vallása. Széchényi ugyanis mindenképpen katolikus vallású személlyel akarta a három könyvtári állást betölteni.

A másik lehetséges jelölt, a Széchényivel szintén régóta kapcsolatban álló, és a könyvtár gyarapításában segítő Kovachich Márton György lehetett volna, azonban a gróf őt sem választotta. Csokonai és Kovachich helyett az 58 éves Miller Jakab Ferdinándot, a nagyváradi akadémia nyugalmazott tanárát helyezte a könyvtár élére – azzal a soha nem érvényesített megkötéssel, hogy később majd át kell engednie helyét a Széchényi-fiúk valamelyik nevelőjének. 06 Windisch Éva: Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből

01 Kókay György: Nemzeti Könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban = Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1961/1962., p. 271. http://www.epa.oszk.hu/01400/01464/00005/pdf/ - p. 271.
02 Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc, 1754-1820. Budapest, Osiris, 2002. p.182. http://mek.oszk.hu/05400/05481/html/04.htm#d1e3212 – 3. könyv., VIII. fejezet, p. 182.
03 Kollányi Ferenc: A Széchényi-országos-könyvtár megalapítása = Magyar Könyvszemle, 1902, p. 277. http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00117/pdf/ - p. 277.
04 Fraknói, i.m. p. 221. http://mek.oszk.hu/05400/05481/html/04.htm#d1e3212 – 4. könyv, III. fejezet, p. 221.
05 Kollányi i.m. p. 281. http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00117/pdf/ - p. 281.
06 Windisch Éva: Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből = Magyar Könyvszemle 1957. 2.sz., p. 141. http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00228/pdf/ - p. 141.

Rácz Ágnes

Facebook oldalunkon a könyvtár történetét kronologikus sorrendben jelenítjük meg 1802-től. Képekkel és videókkal illusztráljuk egy-egy fontos nap eseményét, folyamatosan bővítünk és töltünk fel információkat.

komment