Online elérhető németalföldi térképek

2017. december 09. 19:26 - nemzetikonyvtar

Újra bővült a „Kincsek gróf Széchényi Ferenc könyvtáralapító gyűjteményéből” című, immár hatrészes internetes szolgáltatásunk. A Németalföld aranykora. Flamand és holland térképek, atlaszok című új részben 37 térkép és a hozzájuk kapcsolódó leírás tekinthető meg.

Az alapítói gyűjtemény egy, a világ egészét átfogó világatlasznak, szakmai kifejezést használva, kozmográfiai atlasznak tekinthető, amely nemcsak geográfiai és topográfiai térképeket, de a világ kisebb vagy nagyobb területeinek, vagy épp szokatlan témáknak a térképi ábrázolásait is tartalmazza.

A gyűjtésnek részben ez a kozmográfiai szemlélete okozhatta, hogy e sok kötetes „világatlasznak” csak egy töredéke magyar vonatkozású kartográfiai dokumentum, s így nem is igen illik bele a könyvtár nemzeti jellegét hangsúlyozó értékelések keretébe. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az alapítás óta eltelt két évszázad során oly kevés figyelem fordult az alapító térképgyűjteményének feltárására, miként a nem-hungarika térképanyag értékelésére és közreadására sem.

Kiválasztottunk az online elérhető gyűjteményből 5 izgalmas térképet. A képek klikkre nagyobbak lesznek.

1. Persia (1705), Adrien Reland, Peter Schenk

Adrien Reland (1676–1719) a keleti nyelvek és kultúrák holland szakértőjeként a 18. század első két évtizedében több fontos térképet is készített. Az itt látható Perzsia-térképe mellett Palesztina (1714), Japán (1715), Dél-India, Ceylon (1718), valamint egy kétlapos Jáva-térképe (1718) is ismert. A keleti nyelvekben jártas, nagy tudású szerző, aki 1701-től az Utrechti Egyetemen a keleti nyelvek professzoraként működött, a Közel- és Közép-Kelet történelme és kultúrája mellett a régió földrajzi viszonyai iránt is nagy érdeklődést mutatott.

tr_07489.jpg

Miként a mű latin címfelirata is közli, művét Reland arab és perzsa földrajzi művekre támaszkodva készítette. Jóllehet, mai szemmel a térkép felső részén látható Kaszpi-tenger igen csak elrajzoltnak mutatkozik, a korábbi évtizedek bizonytalan kör alakú ábrázolásaihoz képest előrelépésnek tekinthető.

Reland művét Amszterdam neves tudósának és politikusának, a város egyik polgármesterének, Nicolaes Witsennek (1641–1717) ajánlotta, aki maga is több ázsiai részterületről készített térképet. A térkép nyomólemezét a Szászországból származott Peter Schenk (1660–1711) műhelyében készítették. Schenk az 1680-es évektől kapcsolódott be az amszterdami térképkészítésbe és térképkiadásba. Ő és fia, ifj. Peter Schenk (1697–1775) jelentős alakjai voltak Amszterdam térképkiadásának. A Széchényi-gyűjtemény számos művüket őrzi.

2. Planisphaerium terrestre (1727 k.–1738), Adam Friedrich Zürner, Peter II Schenk

A világtérképek a kereskedelmi térképek európai piacán a legkeresettebb és a legjobban eladható térképek közé tartoztak. Csak a 17. században több száz ilyen mű készült, többségük Amszterdamban. A térképtípus a legnagyszerűbb alkalmat adta a térképkészítőknek, hogy az invencióik szerinti legegyénibb világképváltozatot megalkossák. A kartográfusi találékonyságot a térképek vetületének és a kiegészítő, csillagászati-földrajzi ábrák megválasztásával és művészi kivitelezésével valósíthatták meg. A kiegészítő képanyag pedig a világ, a kozmosz természetére vonatkozó képi-grafikai kijelentések kimeríthetetlen bőségét hozták.

tr_07885.jpg

Az itt látható művet már a 18. században a Szászországból Amszterdamba elszármazott Peter Schenk fia, ifj. Peter Schenk (1693–1775) megbízásából a szintén szászországi kartográfus, Adam Friedrich Zürner (1679–1742) készítette. Zürner a Schenk-kiadóval élete során gyümölcsöző kapcsolatot ápolt, a kiadónak számos további térképet is készített.

A mű sztereografikus vetületű főtérképe körüli sok apróbb glóbusz- és kozmoszábrázolás az 1690-es években jött divatba, viszont a csillagtérképek beemelése a kiegészítő anyagok körébe ritka és szép megoldásnak számított. Zürner, a térkép szerkesztője láthatóan inkább kívánt minél több hasznos földrajzi-csillagászati ismeretet adni műve használójának, szöveges ismertetőkkel is teletűzdelve művét, mintsem a korábbi évtizedek művészi és allegorikus ábrázolásait követve ragadni meg a potenciális vevők-tulajdonosok figyelmét.

3. Kelet-Európa hadszíntértérképe a nagy északi háború idején (1711), Abraham Allard

A nagy északi háború (1700–1721) Svédország és az ellene szövetkezett hatalmak, Dánia, Lengyelország, Oroszország sokéves, jelentős területekre kiterjedő harcaival telt. A háború nagy fordulatát az 1709. évi poltavai svéd-orosz csata hozta, amelyben a svéd hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A csatából a svéd király a serege maradékával moldvai területre vonult, ahol török fogságba került. Károlynak, a kiváló, nagy tekintélyű hadvezérnek sikerült azonban rábírnia a szultánt, III. Ahmedet (1673–1736) és a török hadvezetést, hogy a kelet-európai térségben megerősödött Oroszország ellen hadba lépjen. A török-orosz háború 1710 novemberében indult, de a Moldva területén, orosz vereséget hozó Stănileşti-csata után (1711. július 18.) a felek békét kötöttek. A béke azonban ingatag volt, 1713 újabb orosz ellenes török hadüzenetet hozott, jelentősebb harcok a térkép ábrázolta régióban azonban csak a Baltikum területén történtek. Itt, az 1709 és 1715 közötti időszakban Oroszország jelentős területeket szerzett.

tr_08068.jpg

Abraham Allard (1676 k.–1725) itt látható térképe 1711 nyarán jelent meg. A régióról már apja, Carel Allard (1648–1706) is adott ki térképet, de a Carel-i mű a keleti, orosz és krími részeket nagy méretű díszes elemekkel fedte, ami az északi háború idején már hátrányt jelentett. Abraham térképe orvosolta e hiányokat, a Lengyelországon túli, orosz területekkel egészítve ki térképe tartalmát. A mű látható sietséggel készült, elmaradtak a korban még igen gyakori díszítő elemek és egyszerű szalagcímét is a nyomólemez szegélyére metszették.

4. Anglia úttérképe (1688), Nicolaes Visscher és John Overton

A térkép Anglia és Wales piacokat tartó városainak távolságtérképe, egyúttal az országok közigazgatását is bemutató mű. Angliában az úttérképek készítésének a hagyományát John Ogilby (1600–1676) híresBritannia atlaszával (1675) teremtette meg, amely az ország útjainak szalagtérképeit tartalmazza. Az itt látható térkép közvetlen forrása viszont egy 1677-ben megjelent tizenkét lapos John Adams-i változat. Adams volt az, akinek a fejében megfogant egy olyan tartalmú térkép elkészítésének az ötlete, amelyen a városok egymás közötti legrövidebb légvonalbeli távolságát, vagy miként ő fogalmazott egykor: „miként a varjú repül” ábrázolja.

tr_02558.jpg

Az itt bemutatott térkép a neves amszterdami Nicolaes II Visscher (1649–1702) és a londoni John Overton (1640–1713) közös kiadásában jelent meg, először 1685 táján. A műnek legalább öt változata ismert. Elsősorban a díszes címkeret egyes elemeit, uralkodói címereket, mottókat, a kor gyorsan változó politikai eseményei miatt kellett módosítani. Ez a példány egy köztes változat, amely még II. Jakab uralkodói jelvényeit tartalmazza, de már törölték a címkeret alatti, az első állapoton még látható Jakabnak szóló ajánlást. 1689-től már III. Vilmos és Mária királynőnek szóló ajánlás, címer és mottó látható a térképen. Így ezt a kiadásváltozatot 1688-ra datálhatjuk.

5. Hispania (1613), Hessel Gerritsz.

Hessel Gerritsz. (1581–1632) a kor egyik legnagyobb hatású kartográfusa, W. J. Blaeu (1571–1638) műhelyében kezdte pályáját, majd 1608 táján önálló, saját műhelyt nyitott. 1617-től már a Kelet-Indiai Társaság kartográfusaként is tevékenykedik. Mind a Társaságnak, mind saját kiadványokat megjelentetve számos kiváló kéziratos, illetve nyomtatott térképet készített. (A műhelyében a Társaságnak 1621-ben készült pompás kéziratos Indiai-óceán hajózási térképét könyvtárunk térképtörténeti blogjánmegtekinthetik). Az itt látható díszkeretes Hispania-térképet is saját négylapos, 1612-ben közreadott falitérképére támaszkodva készítette. A félszigetre vonatkozó földrajzi ismeretek forrásaként viszont Gerritsz. a címfeliratban Don Andrea d’Almada Coimbra-i professzorra hivatkozik.

tr_07460.jpg

A későbbiekben a mű nyomólemeze a Hondius-rokonság számos tagját szolgálta. Előbb P. van den Keere-hez került, majd ifj. Jodocus Hondius (1593–1629), őt követően testvére, Henricus Hondius (1597–1651), végül sógoruk, J. Janssonius (1588–1664) birtokában volt. Janssonius, kb. az 1640-es évek közepétől már díszkeret nélküli állapotában, atlaszlapként használta. Az itt látható példány a legkorábbi, első állapot két ismert példányának egyike.

További jó böngészést kívánunk!

komment

Könyvtári CSENDben – CSALÁDI körben – közénk érkező CSODA

2017. december 07. 08:00 - nemzetikonyvtar

December 9-én, szombaton 10 és 13 óra között, „Könyvtári csend adventben” címmel, kézműves dísz- és papírtárgykészítéssel, régi karácsonyok képeslapjaival, valamint – Arany János-kiállításunk kapcsán – játékos foglalkozással várjuk a családokat. A programról Andrási Erika múzeumpedagógusnál lehet érdeklődni az andrasi.erika@oszk.hu címen.

Andrási Erika múzeumpedagógust kérdeztük a programról

Az adventi foglalkozás ötlete mikor merült fel benned?
Már januárban elterveztem, hogy december 9-ére szervezek egy ünnepre készülő délelőttöt a családok számára, élve a könyvtár adta csenddel. Akkor még nem tudtam, hogy az Arany János-kiállítást meghosszabbítják. A tárlat bensőséges légköre és a Családi kör című vers jelenléte jól rímel, s egyben jó keretet ad erre az alkalomra. Felismerve tehát, s jól használva a lehetőségeket – hogy könyvtárként hogyan tudunk egy család adventjében megjelenni –, összeállhatott a foglalkozás.

A különböző szakterületekről érkező munkatársak közül ki-ki a saját lehetőségei szerint vesz részt a programon. A tárlatban töltött beszélgetés és játék mellett alkotói csendben, ősszel gyűjtött termésekből egyszerű kivitelű karácsonyfadíszeket készítünk, üdvözlő borítékot hajtogatunk, írunk és díszítünk, valamint régi képeslapokból egy ünnepi válogatást is bemutatunk. Felfigyelve a sok ügyes kezű és kreatív munkatárs jelenlétére az intézményben, örülnék, ha a jövőben még többen csatlakoznának ehhez az örömünnephez, amikor a magunk és természetesen a látogatók kedvére megoszthatjuk egymással az idei élményeinket.

fesztymasa_nemzetikonyvtar.jpgFeszty Masa: Angyalos betlehem 1940.

Mit jelent számodra advent, illetve ez hogyan fog megjelenni a családi napon?
Szeretnék rámutatni arra, mi a jelentősége a minőségi közös időtöltésnek, a csendnek, a családnak és a csodának az életünkben. Lényeges, hogy az advent helyet kapjon az életünkben, s hogy életünk dolgait is helyre tegyük a készület idején.

A kiállítás meleg hangulatú terében, játékos módon keresünk rokoni kapcsolatokat a kiállított kéziratok és fényképek által, majd családi körben a Családi kör című versen keresztül tapasztalhatjuk meg a családtagok szerepét, egymás iránti gesztusait régen és ma. Milyen érdekes, hogy minden családtag kapcsolatba kerül a tűzzel. A lány, aki épp vasalót hevít, a gyermekek borsóhéjat szikráztatnak a tűzben, „anyjok” vacsorát melegít, „apjok” pipáját meríti a parázsba. A nyugalmas estében a háznép szállást ad a béna harcfinak, a bujdosónak, ki szabadságukért küzdött. Bízom benne, hogy zsoltáros hitű költőnk nem bánja, ha a Szent Család szálláskérését és a közénk születő Megváltót összekapcsoljuk az említett költeménnyel.

A Vágy című vers utolsó két sora pedig jól emlékeztet minket,

„Földi ember kevéssel beéri,
vágyait, ha kevesebbre méri.”

– hogy az advent ne a vágyakozás ideje legyen, hanem a várakozásé. Az advent nem vásár, hanem várás. Az advent nem zenebona, hanem csend. Az advent nem négy hét lakoma, hanem böjt a lakoma előtt. Ugyanis ha már az ünnepet megelőzve eltelítem érzékeim, gyomrom, nyelvem, mit kívánhatok még a Szent Estén? Észlelhető-e a villódzó fénysorok vakításában a csillag sugara, mely a betlehemi jászolhoz hív minket, hol a Világ Világossága megszületett a legsötétebb éjjelen?

Úgy vélem, minden közös időtöltés akkor tud igazán javunkra válni, ha nyitott szívvel érkezünk, és engedjük, hogy valami megváltozzon bennünk, kérdések és válaszok találkozása legyen, most itt az Országos Széchényi Könyvtárban, az adventi csendben.

Szeretettel kívánok áldott karácsonyt hozó békés várakozást!

Köszönjük a beszélgetést!

komment

Játékos zenék, zenei játékok

2017. december 06. 11:07 - nemzetikonyvtar

Játékos előadást tart Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatunk decemberi estjén, mely tematikája a zenei játék köré szerveződik. A december 7-i rendezvényen fellép Szemere Zita Junior-Prima-díjas operaénekes. Ókovács Szilveszterrel Molnár Zsuzsanna beszélget.

A magyar nyelvben játékként tekintünk a zenészek előadásmódjára: úgy fogalmazunk, hogy a zenész, a zenekar játszik…

Valóban így van, sőt nemcsak a magyarban, hanem – amit biztosan mondhatok – a német és angol nyelvben is a játék kifejezést használjuk a zene kapcsán. Az olaszok kifejezésmódja is érdekes, ők úgy fogalmaznak, hogy a zenész testet ad a zenének, megszólaltatja azt. Hogy melyik nép hogyan fejezi ki magát, talán a néplélekkel van összefüggésben. A játék kifejezéshez visszatérve figyelemfelkeltő, hogy a sport kapcsán is ezzel a szóval élünk. A sport és a tánc – ami számunkra a balett miatt izgalmas – számos területen mutat rokonságot. A ritmikus sportgimnasztika és a balett olyannyira közel áll egymáshoz, hogy sok fiatal tér át a balettre az RSG-ről. A zenei játék kapcsán fontos megjegyezni, hogy ezt a hivatást – annak játékossága mellett – komolyan kell venni, hiszen a zeneművek gazdag szabályrendszerrel rendelkeznek. Kiemelendő, hogy aki képes a tudás magasabb fokán önfeledten zenélni, az olyasfajta örömben él, amely a játszó gyermek sajátja. Így mondhatom, számomra örvendetes, hogy a magyar nyelvben a játék szó fejezi ki a zenészek tevékenységét.

okovacs_szilveszter2_foto_emmer_laszlo.jpgÓkovács Szilveszter. Fotó: Emmer László

Örülök, hogy a játékosság mellett a komolyságot is megemlítette, hiszen ahogy Ön is utalt rá, a zenei játék felelősségteljes, nagy fegyelmet igénylő munka. Miként egészíti ki egymást az önfeledt játékosság és a fegyelmezett rend?

Hadd említsem példaként Mozart egyik hegedűduóját, melynek különlegessége, hogy kottája két irányból lejátszható: fejjel felfelé és lefelé tartva a lapot egyaránt komplex művet kapunk. Hasonló zsenialitásra vall a zeneszerző Kockajáték című darabja, melyet egy játékszabály szerint kell előadni. A zenemű – melyhez két dobókocka is tartozik – 176 ütemből áll. Ezek lejátszási sorrendjét a kockák által dobott kombináció határozza meg. Akármit dob a játékos, a végeredmény mindig tökéletes lesz. Hogy ez miként jöhet létre? Ehhez szellemóriásnak kell lenni! Azt hiszem, ez a két mozarti példa jól mutatja, hogy aki hatalmas tehetséggel és komoly tudással rendelkezik, képes azzal nemes módon, magas minőségen játszani.

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat estjén hogyan, milyen eszközökkel mutat majd rá a zene játékosságára?

Úgy tervezem, hogy személyes történeteken keresztül mutatok be nagy játékosokat: olyan zenészeket, zeneszerzőket, akik példaként állhatnak előttünk. Hadd emeljem ki egy híres zongorakísérő, Gerald Moore személyét. Ő már nincs közöttünk, az 1980-es évek végén hunyt el. A világ sztár-zongorakísérője volt, a legnagyobb énekesek mind vele dolgoztak. A siker ellenére megmaradt szarkasztikus stílusa, mely könyvét is áthatja: ily módon láttatja az általa ismert művészeket. Az ő történeteiből biztos mesélek majd. Moore példáján keresztül is arról győződhetünk meg, hogy ahhoz, hogy valaki képes legyen a játékra, először alapos tudásra kell szert tennie – és természetesen a tehetséget, rátermettséget sem hagyhatjuk szó nélkül. A művészek a színpadon minden este eljátszák a szerepüket, bármilyen legyen is a kedvük, bármilyen élethelyzetben is legyenek éppen. Az opera világában a „kacagj, bajazzo!” elve érvényesül: akármi történik a magánéletben, minden este ki kell állni a színpadra és elő kell adni a szerepet. Ez is egyfajta játék, még ha nem is mindig vidám: ismerek énekesnőt, aki családi haláleset után volt kénytelen Traviatát, valamint Toscát játszani. Nagyon tisztelem azért, mert fegyelmezett művészként képes volt a fájdalmát belefordítani mindkét tragikus hősnő alakításába. De hadd fordítsam vidámra a dolgot: rengeteg derű is lakozhat a szomorú kosztümök alatt, arról nem is beszélve, hogy mennyi mókás dolog történhet előadás közben...

okovacs_szilveszter3_foto_emmer_laszlo.jpgÓkovács Szilveszter. Fotó: Emmer László

Milyen zenei betétekkel egészíti majd ki a KönyvTÁRlaton elhangzó előadását?

Kérésként fogalmazódott meg az Országos Széchényi Könyvtár részéről, hogy zenei előadás tegye színesebbé az estet. Szemere Zita Junior Prima-díjas operaénekessel készülünk egy olyan zenei játékra, melybe a KönyvTÁRlaton résztvevő közönséget szeretnénk bevonni. A Ki nyer ma? című legendás vetélkedő nyomán hoztuk létre Ki mer ma? elnevezésű játékunkat, mely során részleteket adunk elő különböző vokális művekből, a közönségnek pedig ki kell találnia, hogy mit hall. De hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a zeneművek felismerése után komolyabb kérdések következnek, míg egyetlen játékos marad. Ő ajándékcsomagban részesül. Remélem, kedvükre lesz ez az általunk nagyon kedvelt zenei játék!

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának soron következő időpontja: 2017. december 7. 17 óra Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emeleti Díszterem A rendezvény INGYENES.

komment

A humoros Arany János

2017. november 24. 10:55 - nemzetikonyvtar

Shakespeare Szentivánéji álom című művét magyarul vélhetően Arany János fordításában olvastuk legtöbben, hiszen ő ültette át elsőként magyarra a művet, mely 1864-ben jelent meg. Nem ő azonban az egyetlen, aki lefordította a drámát, ismerjük Emőd György és Eörsi István fordítását is, majd 1995-ben készült el a Nádasdy Ádám által fordított változat.

KönyvTÁRlat című programsorozatunk Játékos évadának novemberi eseményére hívtuk meg Nádasdy Ádámot, hogy általa kaphassunk képet Arany műfordítói munkájáról – középpontba helyezve a Szentivánéji álmot –, ezzel is kapcsolódva az Arany-emlékév programjaihoz. A Fordítás és ferdítés című estünkön Arany játékos, humoros oldalával is megismerkedhettünk. A programon az előadást követően fellépett a Teatro Társulat, akik Mind-mind Arany, ami… című verses estjüket adták elő. A KönyvTÁRlat szisztémájának megfelelően valódi kincsek is elő kerültek a könyvtár gyűjteményéből. Arany János életművéhez kapcsolódó kéziratokat és azok első megjelenéseit mutatta be Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, az OSZK Kézirattárának munkatársa.

Fordítás és ferdítés – KönyvTÁRlat

Arany Jánost elsősorban komoly, szomorkás emberként ismerjük, Nádasdy elmondása szerint azonban biztos, hogy volt humora, sőt öniróniája is. Ez a humor és szellemesség jelenik meg a Szentivánéji álom fordításában. Arany nagyon kreatívan nyúlt ehhez a drámához. Míg jellemzően pontosan és hűségesen fordított, ennek a műnek az esetében jobban elrugaszkodott az eredeti darabtól annak érdekében, hogy a Shakespeare által megcélzott hatásokat ő is elérje. A magyar nyelv és kultúra azonban csak az angoltól eltérő nyelvi elemekkel tette ezt lehetővé számára. Mindennek sajátosságaira mutatott rá Nádasdy az OSZK-ban tartott előadásában.

Nádasdy Ádám

Nádasdy előadásának középpontjába a Szentivánéji álom mesteremberei kerültek, akik nyelvi botlásaik miatt számos humoros, szórakoztató helyzetet idéznek elő. Ahhoz, hogy ezek a jelenetek magyarul is jól működjenek, Arany hazai közegbe helyezte a szereplőket. Ez megjelenik a fordítás verselésében, a mesterek nyelvhasználatában és elnevezésükben is. A történet Athénban játszódik, egy ponton azonban londoni mesteremberek lépnek színre. Arany megközelítése szerint mindez úgy helyezhető át hazai közegbe, ha az athéni helyszínen magyar mesteremberek jelennek meg. Nádasdy előadása során azt vázolta, hogy milyen meggondolások alapján vitte végig fordítása során ezt a játékot Arany.

Kiemelendő a mesteremberek elnevezése. Az eredeti műben a Quince névre hallgató mester – szerepe szerint – egy amatőr színtársulat drámaírója. A quince kifejezés közismertebb jelentése: birsalma. Arany is ezt ismerte, ezért adta a szereplőnek a Vackor nevet, utalva arra is, hogy ahogy a vackor egy kevésbé minőségi körtefajta, úgy Vackor sem a kiemelkedő drámaírók közül került ki. A qiunce kifejezés azonban egy másik jelentéssel is bír, az ék szavunk megfelelője. Mivel Quince és társai ácsmesterek voltak, ezért Shakespeare vélhetően az utóbbi jelentésre gondolhatott a szereplő elnevezése során.

A mesteremberek nyelvezete, szóhasználata is humor forrása a műben. Arany ebben a vonatkozásban is szabadjára engedte a fantáziáját. Shakespeare a feltörekvő kispolgárság tagjaiként mutatta be szereplőit, így szóhasználatukat is ehhez igazította. Amikor a mesteremberek a saját darabjukat adják elő amatőr színtársulatuk tagjaiként, egy-egy francia eredetű kifejezést eltévesztenek. Így esik, hogy Bottom, magyarul Zuboly, az odorous kifejezés helyett – ami azt jelenti: illatos –odious-t olvas, ami az utálatos megfelelője. Ez a nyelvbotlás nagy nevetést okoz, hiszen az ellenkezője hangzik el annak, mint ami a szándék. Arany ezt a botlást is magyar közegbe helyezi: Zuboly a virágok báj-illata helyett virágok háj-illatát mond. Nádasdy kiemelte, hogy a háj a magyar paraszti kultúrában ínycsiklandó hozzávalója volt az ételeknek. Elég csak a hájas tésztára és a töpörtyűre gondolni. Ez is mutatja, hogy Arany paraszti kontextusba helyezte ezeket az embereket. Shakespeare-nél azonban urbánus közegben találkozunk a mesterekkel. Arany úgy gondolkodott, hogy ha magyarra fordít, akkor a szereplői is legyenek magyarok.

Rózsafalvi Zsuzsanna

Nádasdy Ádám előadását követően az OSZK gyűjteményéből ismerhettünk meg különlegességeket. Az est házigazdája, Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, az OSZK Kézirattárának munkatársa Arany János fordítói munkájához kapcsolódóan mutatott be kéziratokat, de megtekinthettük a részben Arany által fordított és általa szerkesztett Shakespeare összkiadást is.

Teatro Társulat

Az estet a Teatro Társulat Mind-mind Arany, ami… című verses estje zárta, mely Arany János életét mutatta be a költő művei és levelezései mentén. Ily módon hallhattuk Arany azon műveit, melyek meghatározták pályáját, valamint Arany és Petőfi levélváltásából is megismerhettünk részleteket.

Még nagyíthatsz képeket a galéria jobb alsó sarkára kattintva!

komment

Éltek-e az Arany-hősök? Valós személy Toldi Miklós?

2017. november 22. 16:44 - nemzetikonyvtar

Fölvettünk három próbaadást a Magyar Nemzeti Levéltárban, az Arany János Családi napunkhoz kapcsolódva. Megpróbáltuk a tartalomra helyezni a hangsúlyt,ugyanis technikai eszközeink elavult volta miatt nem tudtunk olyan jó minőségű a filmeket készíteni, amilyeneket szerettünk volna. Kicsit halk, kicsit sárga és zöld, de a miénk. 

Munkatársaink – Avar Anton történész, Magyar Nemzeti Levéltár és Kötél Emőke irodalomtörténész, Országos Széchényi Könyvtár – eredeti dokumentumok alapján annak jártak utána, hogy valós személy volt-e Toldi Miklós és György, hogyan zajlott az élet valójában Nagy Lajos király idején, mennyit küzdött az Arany család nemességük elismeréséért, valamint felfedjük az apróságokat is: lovagi viselet, harcászat, miért rossz a farkasok sajtója, s vajon melyik út vezetett Budára.

Most megnézhető mind a három kisfilm.

Az első részben utánajártunk, milyen tárgyi emlékek maradtak a Toldi család és leszármazottaik után, beszélgettünk arról, miért volt baj, hogy Nagy Lajos várfalakra mászott, s legfőképpen, hogy a nők csalafintaságai milyen politikai következményekkel jártak. 

A filmben bemutatott iratok:
Toldi Miklós gömöri ispán oklevele az özvegy Gömöri Jánosné, illetve Gömöri Miklós és János közti egyezségről 1368.08.14. MNL OL DL 5688

Zsigmond király birtokadományozó oklevele Toldi Miklós és fiai, György és János részére a Szatmár megyei Daróc birtokról 1388.02.20. MNL OL DL 71421

Toldi György bihari ispán oklevele a váradi Szent Anna-apácakolostor Jánosházai László hatalmaskodása miatt tett panasza ügyében 1380.06.26. MNL OL DL 6713

Nagy Lajos király új kettőspecsétjével megerősíti saját 1360. évi oklevelét 1364.12.28. MNL OL DL 2689

A második részben három kérdésre kerestük a válaszokat. 

1. Kik voltak a Lackfiak?
2. Királynék és királynők?
3. Az ősiség törvénye?

A filmben bemutatott irat: Lackfi Imre nádor (13721375) oklevele 1372.10.17. (MNL OL DL 71776)

A harmadik részben az Arany család nemességének kálváriájáról beszéltek a történészek.

A filmben bemutatott iratok:
Mária Terézia királynő grófi diplomája toldi és nagyszalontai Toldi Ádám és Zsigmond részére 1755.08.26. MNL OL R 64 - 1. - No. 764.

I. Rákóczi György fejedelem erdélyi nemességet és címert adományozó oklevele nagyfalusi Arany János és Ferenc részére 1634.05.10. MNL OL R 64 - 1. - No. 325.

A Magyartanárok Egyesületével és a Magyar Olvasástársasággal Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére, az ARANY JÁNOS EMLÉKÉV 2017 keretében szavalóversenyt hirdetettünk. Minden kötelezően választható vershez/versről blogot írtunk, de a Toldi-történetekhez most videoblogot indítottunk a Magyar Nemzeti Levéltár segítségével.

Szaktanácsadó: Kurecskó Mihály
Magyar Nemzeti Levéltár
Film: Tóth Péter OSZK
Köszönet: Szabó Csaba
Magyar Nemzeti Levéltár

Katt a feliratkozáshoz!
 

komment

„Letészem a lantot.” Mosonyi Mihály első Arany-megzenésítése

2017. november 20. 11:50 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Mikusi Balázs előadása november 23-án 14 órakor kezdődik, a címe: „Letészem a lantot.” Mosonyi Mihály első Arany-megzenésítése (1863).

Az előadás összefoglalója:

A hosszú ideig kiváló „kozmopolita” zeneszerzőként ismert Michael Brand 1859-es névváltoztatása után – immár mint Mosonyi Mihály – rövid idő alatt a magyar nemzeti iskola meghatározó alakja lett. Muzsikus kortársai épülésére az 1860 októberében megindult Zenészeti Lapokban számtalan írást publikált, valamint kisebb kompozíciókat is. Utóbbiak közül kiemelkedik az 1863-ban a lap 9-es számú mellékleteként kiadott Arany-megzenésítés, amely azonban korántsem csupán a „naturalista” zeneszerzők nevelését célzó mintadarabként, hanem fájdalmas önvallomásként is olvasható. Mintha Mosonyi éppen Arany János szavaival fogalmazta volna meg első ízben önmaga számára, hogy a nemzeti stílus megnemesítéséért vívott küzdelmében egyre inkább magára marad.

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Dr. Mikusi Balázs Zenetörténész, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője. Doktori címét egy Fulbright-ösztöndíj támogatásával az Egyesült Államokban szerezte (Cornell University, 2010) a berlini Staatsbibliothekban (DAAD-ösztöndíjaként) folytatott kutatás nyomán. 2016-tól fogva a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke s egyúttal az International Association of Music Libraries (IAML) alelnöke. 2017-ben a Répertoire International des Sources Musicales elnevezésű nemzetközi bibliográfiai vállalkozást felügyelő Commission Mixte tagja lett.
Mikusi Balázs

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Vissza az emberig, 10 éve hunyt el Szabó Magda

2017. november 19. 12:48 - nemzetikonyvtar

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben és 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Kiváló és sokoldalú író volt, aki a versektől a színpadi műveken át a novellákig és regényekig kipróbálta magát, s maradandót tudott alkotni. Míves, kifinomult nyelvművészete, s a lélek megismerésében és megértésében kalauzoló empatikus, pontos, őszinte emberképe és jellemábrázolása nemcsak az olvasókat bűvölte el, hanem a nagy szerzőtársakat is. Ahogy a családregényíró Szabó Magda előtt tisztelgő Esterházy Péter írja a Régimódi történet és az Ókút apropóján, Szabó Magda úgy tud írni, hogy az már több mint irodalom,

„[…] bevezetés a megismerésbe. Valaki mintha először nézne apjára, anyjára, városára, egy lóra. De legelőször is a szavakra. Bevezetés ez a nyelvbe is, beletanulás a nyelvbe, ahogy fogalmak lassan elnyerik jelentésüket, ahogy valaki a méltó büntetését, a nyelv mint világ, a világ mint nyelv, mint egyetlen megismerésre érdemes.”

Esterházy Péter: Az Ókútról. Élet és Irodalom, 1997. 22. sz. és U.ő.: A szabadság nehéz mámora. Bp., Magvető, 2003. PIM  

06_02-min-1024x637.jpgSzabó Magda, (balról) Lator László és (középen) Esterházy Péter Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Digitális Irodalmi Akadémia

Szabó Magda a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát, majd évekig tanított is. Doktori értekezése különös felütése az írói életműnek, előrejelezve a szépség és a nőiség, a női identitás nyelvben való kifejezésének témáját, amely kulcsfontosságú lesz Szabó Magda későbbi életművében. Értekezése bevezetőjében megállapítja, hogy bár első megközelítésben különösnek tűnhet az antik irodalom méltóságteljes auktorainak a római szépségápolás témaköre felől való megközelítése, „a latin irodalom ismerete azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindíg cothurnus-ban, s nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek.” Az Ovidius, Tertullianus és Cyprianus néhány művét elemző értekezés bepillantást enged az ügyes női szépségtitkok és praktikák széles tárházába (olykor boszorkánykonyhájába), s nem utolsósorban a kozmetika- és divattörténetéhez is sokat ad hozzá.

0517_001.jpgSzabó Magda: A római szépségápolás. Debrecen: Beke Zoltán Könyv- és Lapkiadóvállalata, 1940.  Törzsgyűjtemény: M 117.288

„[Ovidius] Egyik munkája, a Medicamina Faciei Feminae, a női arc szépítőszereivel foglalkozik. Művét a tárgy megnevezésével kezdi, akár a komoly, nagy eposzok írói: a lányokat akarja megtanítani a szép külső elérésére. […] Az 50. sortól kezdve kozmetikai receptet kapunk, káprázatos költői nyelven, nagy hozzáértéssel, kecses, finom, ovidiusi stílusban, arra vonatkozólag: mit kell tennünk, hogy arcunk hófehér legyen. […] A receptből kitűnik, hogy a lybiai árpát és lendeket tíz tojással együtt meg kellett szárítani és őrölni, s belekeverve megőrölt szarvakat, melyek a szarvas homlokáról elsőnek hullottak le, át kellett szitálni, majd beletenni tizenkét burkától megfosztott nárciszhagymát. Gummi, semen Tuscum és méz hozzáadásával olyan keverék nyerhető, mely az arcot tükörnél ragyogóbbá teszi. Őrölt farkasbab, ólomfesték, vörös nátron habja, illiriai irisz és alcyoneum, – mely a madár fészkéből nyert szépítőszer – eltüntet arcunkról minden tisztátalanságot. Hogy ezek jól összeálljanak, s kellőképpen kenhetők legyenek, Afrikából származó mézet pergessünk beléjük. A tömjént se áldozzuk mind fel a haragos isteneknek: tömjén, nitrum, gummi s egy kis kocka a zsíros myrrhából újabb szépítőszert eredményez.”
(Szabó Magda: A római szépségápolás. pp. 5-6.)

Szabó Magda egyike volt azoknak, akik 1949-ben, a fordulat évében megváltozott helyzetben – bár a kuratórium fölterjesztette nevüket a minisztérium felé – végül mégsem kaphatták meg a rangos irodalmi alkotóknak járó Baumgarten-díjat. Szabó Magda neve már két évvel korábban megjelent első verseskötete, a Bárány című kötet szerelmes és háborúellenes versei kapcsán fölmerült mint lehetséges díjazott, hiszen a kritika úgy tartotta, hogy Nemes-Nagy Ágnes mellett újabb jelentős női lírikus született.

0518_001.jpgSzabó Magda: Bárány. Versek. Bp., Egyetemi Nyomda, 1947. Egy Szabó Magda által dedikált példány Törzsgyűjtemény M 159.342

1949 a fordulat éve volt olyan értelemben is, hogy a kultúra ügyében már nem feltétlenül a művészi minőség, hanem az ideológia és politikum volt az irányadó. Így eshetett, hogy Révai József kultuszminiszter utasítására Szabó Magda díját az átadó ünnepség előtt néhány órával visszavették, s helyette Kuczka Péter kommunista költő kapta a kitüntetést. Amikor még nem lehetett számítani erre a kedvezőtlen és megalázó fordulatra, Szabó Magda köszönő kártyát írt Basch Lórántnak (nem Schöpflin Aladárnak, ahogy azt több helyütt tévesen említik), hogy a díjat megköszönje, s elkérje a díjat odaítélő kuratórium tagjainak postacímét, mivel hálája jeléül küldeni szeretett volna nekik 1949-ben újonnan megjelenő, Vissza az emberig című kötetéből.

20171117_123404.jpgSzabó Magda Basch Lóránthoz. Basch Lóránt hagyatéka. 1 f. OSZK Fond 145/229.

A centenárium végén érdemes fölidézni Gilbert Edit irodalomtörténész sorait arról, hogy miért is fontos nekünk ez a szerző:

„[Szabó Magda] gyakran megszólítja olvasóját könyveiben, fülszövegeiben, s fűz személyes jegyzeteket fiktív történeteihez. Másrészt nagyon személyes az ő világa belülről is: jól felismerhető írásai egy részében az önéletrajzi tér, amiben építkezik. […] Tapasztalataim szerint hatalmas Szabó Magda olvasótábora, s az irodalomtörténész szakma is kezdi elismerni, befogadni a kánonba. Összekötő kapocs korszakok, szakmák, nemzedékek közt. A mitológus, klasszikafilológus, a 19. századi irodalom kutatója úgyszintén talál benne fogódzót. A női írásmód vizsgálói számára szintén tanulságos az életmű. Létrehozója nem szerette, ha „írónő”zték, ám a női oldal, szerepek, viszonyok, a nőként élés, női világlátás mind rányomja bélyegét műveire. Ismeri minden nemzedék, ő a folytonosság záloga, médiuma több értelemben is korok, korosztályok között.”

V. Gilbert Edit: Szabó Magda regényeinek támogató ereje az egzisztenciális léthelyzetek megoldásában. Orvosi Könyvtárak, 2017. 14. évf. 3. sz. p. 64.

Szerkesztette: Béres Judit

 

komment

Magyar verselés Arany János szerint és ma

2017. november 17. 08:43 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Deák László előadása november 23-án 15 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Magyar verselés Arany János szerint és ma.

Az előadás összefoglalója:

Arany János azon kevés költők egyike, aki foglalkozott a vers elméletével is, azon belül verstannal. A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában körüljárta azt a kérdést, hogy mitől magyar, és milyen legyen a magyar verselés. Kérdései és rá adott válaszai többségükben ma is érvényesek, vagy továbbgondolásra adnak lehetőséget. Bár számos megállapításával vitatkozom, Arany elméleti és a gyakorlatban is alkalmazott elvei nélkül ma nem ugyanaz lenne a magyar vers és verselés. A fent említett tanulmányból kiindulva az újabb szakirodalmi eredményekből és saját kutatásaimból kiindulva 2017-ben is fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen verselési módok a legillőbbek a magyar nyelv karakteréhez, a nyelv és a költészeti hagyományunk ritmus- és formavilágához.

Az előadásban felvázolom a nyelvtipológiának és a nyelvi egységeknek a tagolásban, a lejtésben és a ritmikában meghatározó elemeit. Kiemelem az értelemmel szorosan összefüggő és attól részben független tagolás kérdését, a vers mint sor alapproblematikáját, a négy fő nyomaték tagoló elvét, a bimetriát, a trimetriát, köztük az áthidaló dallamemelkedő (László Zsigmond) kiegészítő lehetőségét. Értelmezem Arany megállapításait egyebek mellett a magyar népi vers és zene ritmikájáról, az értelmi tagolás vonatkozásairól, az emelkedő lejtésű hangsúlyos verselésről, a betűrímről, a keresztrímről és az idegen lejtés, ritmusok hatásáról.

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Nincs egy-egy nehezebb feladat a magyar irodalom történet tanítójára nézve, mint a régi nyelvemlékek és költői maradványok iránt a tanulóban érdeket gerjeszteni, azt folyvást fenntartani, hogy a példányok olvasása előtte fárasztóvá, lélekölövé ne fajuljon; hanem figyelmét, a helyen, hogy lankasztaná, ébressze, a helyen hogy elszórná, a tárgyra feszítse, a helyen hogy kimeritené, önműködésre szoktassa. Gymnasiumi növendékről, 15-16 éves ifjuról szólok, ki előtt csak most nyilt meg a stil virágos mezeje, honnan koszoruit, ha nem is választékosan, de bizonyára minél tarkábban fonja, ki egy pár novella, egy-két cifra költemény olvasása után az irálynak „fényét meg kezdte kivánni” – s boldog alanyiságában épen nem habozna saját szóvirágait Pázmán avatag nyelvének, saját versgyakorlatait Zrínyi bukdácsolásainak elébe tenni. Nem emelkedvén még oda, hogy a nyelv erejét, a compositio hatalmát, a költészet egyszerű fönségét érezni tudná: rokon- vagy ellenszenvét csupán a külsőhöz köti; ha ez csinos, vonzó, képdús, ifjú lelke dagályának megfelelő, szeretni, – fordítva únni, kicsinyleni fogja. Azon boldog kor ez, mely, midőn utánoz, magát teremtőnek hiszi, mely ön gyarló kisérleteit remekművekkel teszi párhuzamba; első merész felszökellése, kétségkivül, amaz erőnek, mely – tehetséggel párosulva, majdan teremteni fog, – de épen ezért nem a múltra, hanem a jövőre függeszti pillanatát, melynek csíráit keblében hordozza. Hogyan is ragadnák a mult ügyetlen törekvései bámulatra azt, ki ösztönszerűleg érzi, hogy hivatása, ha kitűnni akar, a jelent is lába alá szegni; ki legnagyobb mesterében, öntudatlanul, oly ellenét sejti, melyet egykor legyőznie, tulszárnyalnia kell. Az ilyen mosolyogva nézi le mindazt, mi, szerinte, saját fejlődése szinvonalának alatta áll, – s nem nagy véleménnyel van az avult régiség iránt, habár az jeles mű, habár ő maga legkitűnőbb tehetség legyen is; sőt épen ez utóbbi, az önerejét érző szellem az, mely legkevésbbé hajol meg a mult tekintélye előtt, – a korlátolt ész egykedvű butasága, mely a mester szavára esküszik, itt is, mint mindenütt, fölszínen maradván.

Arany János: A magyar nemzeti versidomról. In. Uő: Arany János munkái. 6. kötet. Prózai dolgozatok, sajtó alá rendezte és bev. ellátta Riedl Frigyes, Budapest, Franklin, (Magyar Remekírók ; 46.), 1907, 236283. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Dr. Deák László (Deák-Sárosi László) 2017. január 1-je óta dolgozik az Országos Széchényi Könyvtárban. Előtte hét évig volt a Magyar Nemzeti Filmarchívumban a magyar játékfilmek referense, 2015-től tudományos munkatárs. 2016-ban védte meg doktori értekezését képi retorikából, a filmtörténeti modernizmust elemezve. Versírással kisgyermekkora óta foglalkozik. Nyolc önálló könyve jelent meg, hanglemezből pedig szintén nyolc szerző, előadói vagy szerkesztői minőségben. 1997 óta a József Attila Irodalmi Egyesület, 1998 óta a Magyar Írószövegség tagja, a 1999-től székelyföldi/sóvidéki Hazanéző című irodalmi folyóirat munkatársa. Verstannal 2002 óta foglalkozik. Több publikációja született a témában, és a magyar MA-szakdolgozatét is verstanból írta.
További publikációi itt olvashatók
deaklaszlo_doktoriavaton_2017januar12_h.jpg

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Lovageposz vagy verses regény? – A Toldi szerelme, újraolvasva

2017. november 16. 12:43 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Szörényi László előadásával kezdődik a Tudományos Ülésszak november 23-án 9 óra 10 perckor, a címe: Lovageposz vagy verses regény? – A Toldi szerelme, újraolvasva

Az előadás összefoglalója:

Aranyt kötötte Petőfinek tett ígérete, amelyet barátjának halála után szentnek és mindenképpen betartandónak ítélt. Hanem a nyersanyag, amellyel gazdálkodhatott, azaz az Ilosvaiból a Toldi és a Toldi estéje számára fel nem használt mozzanatok túl töredékesek és ellentmondóak voltak, emellett a már elkészült két rész determinálta a megírandó „közepet”. Az előadás azt mutatja be, hogy Arany milyen virtuóz módon oldotta meg ezt a szinte lehetetlen rejtvényt.

Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Szörényi László, professor emeritus, József Attila-, és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, 1997 és 2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója.

Fotó: Vigado.hu

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Meghalt Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió szerkesztője

2017. november 16. 09:29 - nemzetikonyvtar

November 13-án Münchenben elhunyt Ekecs Géza (1927–2017) , a Szabad Európa Rádió emblematikus szerkesztője, műsorvezetője, a Teenager Party Cseke Lászlója – tudtuk meg Ekecs Zsuzsától, Ekecs Géza lányától.

ekecs_geza.jpg

Ekecs Géza Müchenben – Történeti Interjúk Tára

A Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsora, az 1959 májusában induló Teenager party volt, melyet Cseke László szerkesztett. A műsorban hallhatták először a magyar fiatalok a rock és a beat világsztárjait, Chuck Berryt, Elvist, Cliff Richardot, a Beatlest, vagy a Rolling Stonest. 

Elekes István, a népszerű Autórádió műsor szerkesztője, egykori „szabadeurópás” kollégája és barátja idén tavasszal még a 90. születésnapján köszöntötte a kiváló rádióst. Vele együtt emlékezünk.

Elekes István: A Cseke

Kitalált név, melyhez csak egy jellegzetes hang tartozik. A hidegháború idején szinte minden magyar ismerte „a Csekét”, miközben 30 éven át (1959–1989) senki sem látta. Milliók hallgatták műsorát, a rock-pop-beat korszak fiataljai rajongtak érte.

ekecs_geza_nemzetikonyvtar.jpg Cseke László

A volt rádiós kollégák néhány éve egy müncheni kávézóban jöttek össze beszélgetni, nosztalgiázni, amikor Géza felhívta figyelmünket, hogy a pincér srác magyar, így a rendelést magyarul tehettük meg. Majd a srác Gézához fordult: „… és Laci bácsi?..” – kérdezte. Nem értettem, miért hívja a srác Gézát „Laci bácsinak”? A válasz nem késett: Magyarországon Gézát a hangja után mindenki így hívja, hiszen ő a „Cseke László”.

Géza, azaz Ekecs Géza László, Budapest, 1927. március 24., élete és munkássága összeforrt a Rádióval. Mondhatni: életműve azonos a Szabad Európa Rádió történetével. A kezdetektől a megszűnésig.

1951-ben az elsők között érkezett Münchenbe, az alakuló Rádióhoz. Mint fiatal (24 éves) újságíró a monitoring osztályon dolgozott. Ez az osztály figyelte a hazai (magyar) adások híreit, amit leírtak, majd a fontosabb infókat azonnal továbbították az amerikaiakhoz, ill. a nyelvi osztályokhoz. Jól és gyorsan kellett gépírni.

1956 őszén Géza megnősült, és bajor feleségével Velencébe ment nászútra. Október 23-án este jött a telefon: Pesten kitört a forradalom. Az ifjú férj és arája azonnal vonatra szállt, és másnap reggel már a müncheni stúdióban gépelte a Budapestről jövő híreket. Izgalmas tíz nap várt reá. Első kézből kapni és hallani az otthoni események szinte minden pillanatát. Aztán eljött november negyedike, vasárnap hajnal, a forradalom leverésének pillanata. Elmondása szerint még ma is libabőrös lesz, ha azokra a percekre gondol.

1959-ben az egyik szerkesztői értekezleten András Károly mesélte, hogy nem bír a két tizenéves lányával, akik állandóan kislemezeket vesznek, és egész éjjel a luxemburgi rádiót hallgatják (a paplan alatt). Minden tiltás ellenére rendületlenül hallgatták az amerikai rock-zenét. Valami hasonló műsor talán sikeres lehetne Magyarországon is.

Az Ekecs Gézával készült teljes életútinterjút az OSZK Történeti Interjúk Tára őrzi.

A javaslat megvalósítását Gézára, a „kis Ekecs”-re bízták. Géza azonnal belefogott a műsorkészítésbe. Egyetlen bökkenő volt: Géza dadogott. Igaz, nem mindig. Iszonyatos önfegyelemmel alakította ki sajátos „beszédtechnikáját”, a jellegzetes Cseke hanglejtést. Volt szerencsém látni, amikor nagy koncentrálással, arcizma megfeszítésével mondta el hibátlanul a két szám közti szöveget. Általában amerikai, angol slágereket játszott, viszont a Teenager Party szignálja egy akkori német „slágerfilm” zenéje volt: Teenager Melodie. Ezzel is jelezni akarta, hogy az adás Münchenben készül, ahol a német fiatalok is előszeretettel „majmolják az amcsikat”.

„...Az erő a zene, egy új generáció lelkesedése, így született meg a Tinédzserparti András Károly (a SZER akkori helyettes vezetője) áldásával. Bede István (a magyar adás vezetője) is mondta – Öcsém, öcsém az amerikaiaknak nagyon tetszik, különösen a cím. –„Teenager party”, amerikai cím, de nem kellett lefordítani.” 

Hátrahagyott családját  különösen a mamáját – féltve álnevet választott. Elmondása szerint Remarque adta az ötletet, akit valójában Kramer-nek hívtak, majd visszafelé (és franciás írással) olvasva lett világhírű író. Így lett az Ekecs-ből, Cseke. Majd hozzá a második nevét (László) kezdte használni.

Az 1959. májusban indult műsorára azonnali visszajelzés (feedback) nem volt. Kb. egy év múlva jött a hír, hogy Magyarországon nagy siker Ekecs műsora. A Rádió müncheni központjában is mindenki Gézáról kezdett beszélni. Közben a Vasfüggöny túloldalán a pártállam „pénzt, paripát nem kímélve”, hihetetlen hazug, lejárató hadjáratba kezdett. A budapesti pártapparátus nem tudta megemészteni, hogy egy politikamentes zenei műsorért rajong a szocialista Magyarország fiatalsága. Egymás után jelentek meg a rágalmazó cikkek.

A Népszabadság politikai újságírói: Pintér István és (a későbbi „kékfényes”) Szabó László irányításával propagandafilm is készült, amiben a „nép ellenségének” állították be nemcsak Gézát és műsorát, de a hallgatókat is. Szabó László Münchenben is megjelent, és mivel nem engedték be „a Rádió épületébe, telefonon jelentkezett be Géza lakásán. Ez a történet nagyon megviselte Gézát, olyannyira, hogy 1989 után sem keresték a kapcsolatot egymással. Géza mindenre és mindenkire nyitott volt, például felkereste a magyarországi zavaróállomásokat, ill. azok egykori személyzetét. Olyan baráti kapcsolatba került az öt évvel később (1964) indult „konkurenciával”, Komjáthy Györggyel, hogy a 90-es években közös műsorokat is vezettek. Miközben hagyománnyá vált, hogy Géza karácsonyra dísznaptárt küldött egykori budapesti vetélytársának.

A Teenager Party sikere alapozta meg Géza különleges szerepét „a Rádió további életében. Rendkívül fogékony volt az újra, a modernre, a technikára, a rádiózásra. Rövid időn belül a lemezlovasból a magyar osztály kulcsfigurája lett. A rádiózáshoz senki sem értett annyira, mint „az Ekecs”. A műsorok kialakítása, „hallgathatósága” érdekében mindig és mindenki kikérte a véleményét, ha másért nem, legalább egy szignál erejéig.

Nevéhez fűződik a legnépszerűbb magazinműsor, a (könnyed hangvételű, szórakoztató) Forgószínpad. Érdekesség: a Forgószínpad szignálja (Happy days are here again = újra itt vannak a boldog napok) ugyancsak Géza ötlete volt. Ez jól kifejezte a Rádió elhivatottságát: a hallgatókat pozitív életérzéssel eltölteni, derűs, könnyed, de tartalmas műsorokkal feledtetni az otthoni hétköznapok nehézségeit. A rádiózás a hírversenyről szólt  ennek alapja a gyors tájékoztatás  azaz mindenről elsőként értesíteni a hazai hallgatóságot. Géza szervezte meg a „helyszíni közvetítéseket”, melyek többsége a müncheni stúdióban készült, amerikai és német tévék segítségével, amiket azonnal „élőben” magyarul ismertettek a hallgatók felé.

A bérlista szerint a magyar osztály teljes létszáma a kisegítő személyzettel együtt maximum 100 fő volt, a budapesti rádiónál pedig több mint kétezren dolgoztak. Ennek ellenére szinte mindenben megelőztük a budapesti rádiót. A verseny fölényt a megbízhatóságon kívül az is erősítette, hogy politikailag, ideológiailag nem voltunk megkötve. Például: a müncheni olimpián (1972) az izraeli sportolókat ért hajnali terrortámadásról szinte azonnal és folyamatosan tájékoztattuk hallgatóinkat. Ezzel szemben a budapesti rádió jelentette, hogy „véres esemény történt az olimpiai faluban”, majd csak valamikor a délután folyamán számoltak be az ott történtekről, pedig a tudósítóik a helyszínen voltak. Budapest ugyanis nem tudta eldönteni: palesztin szabadságharcosok vagy arab terroristák a támadók.

Cseke LászlóA mikrofonnál Cseke László

Ugyancsak politikai okokból napokig megpróbálták elhallgatni a csernobili katasztrófát (1986), ezzel késleltették a lakosság felkészítését a sugárveszélyre. A hiányt mi, a Szabad Európa Rádió pótolta.

Géza jóvoltából hallgatóink mindenhol ott voltak, fültanúi lehettek a világban történt eseményeknek, legyen az Holdra szállás, a Prágai Tavasz és annak leverése, vagy a lengyel szükségállapot. Géza, mint amerikai állampolgár, 1989 júliusában kísérte el George H. W. Bush amerikai elnököt Budapestre. Ez volt az első akkreditációja a Vasfüggöny mögé és egyben az első alkalom édesanyja sírjának meglátogatására. Megjegyzendő, Géza édesanyja számtalanszor kérte, hogy engedjék ki fiához, a pártállam azonban (bosszúból) megtagadta ennek teljesítését.

A budapesti SZER iroda stúdiójának berendezésével is Gézát bízták meg. Szerencsés ember, hiszen a frontvonalból élhette át a hidegháborút, ami az 1989 után születtek (ma huszonévesek) számára csak elbeszélésekből ismert történelem. Gazdag életút.

Az európai rádiózásban egész más szerepet töltött be a könnyűzene, mint a tengerentúlon. Európában nem voltak kimondottan zenei adók, minden állami volt, csak a 80-as években terjedtek el a magán-, a kereskedelmi-, ill. reklámadók.

Az első, tán egyetlen zenei adó a középhullámon (208) sugárzott Radio Luxemburg volt, mely angol nyelven szórakoztatta a legújabb slágerek iránt érdeklődőket. A másik, az amerikai katonáknak szóló rádióállomás az ultrarövidhullámon (FM - URH) sugárzó AFN (American Forces Network), illetve annak nyugat-berlini adója a RIAS (Rundfunk im amerikanischen Sektor)

Az első magyar nyelvű rockzenei műsort a Szabad Európa Rádió sugározta, rövidhullámon.

A Teenager Party megjelenését (1959) követően, egy középhullámon jelentkező jugoszláviai adó (Radio Novi Sad) „Futótűz” című zenei műsora hódított. A hetente egyszer, péntek este, jelentkező egyórás műsort az újvidéki Szkopál Béla szerkesztette, aki valójában a luxemburgi rádió harsány lemezbemutatóját próbálta „magyarosítani”. Szkopál remek érzékkel, rengeteg hangeffektussal és mókás szövegekkel tarkította műsorát, de zenei anyaga nem vetekedhetett a müncheni stúdióval, ahova közvetlenül Amerikából érkeztek gyakorlatilag naponta a legújabb lemezek. A 60-as évekre valóságos iparág alakult ki a gomba módra szaporodó előadók, együttesek és általában három perces dalaik népszerűsítésére. A gonosz (és buta) ideológiai gyűlölettel teli budapesti hatalomnak öt évébe tellett (1964), amíg a primitív, hazug propaganda helyett a lemezlovas Komjáthy Györgyben megtalálta Cseke ellenszerét. Komjáthy előnye volt, hogy műsorát rákapcsolták az addig kizárólag a rendőrség által használt frekvenciára, az URH-ra. Ezen a hullámhosszon sokkal tisztában lehetett hallani, és magnóra felvenni a lejátszott számokat.

A Gézához Münchenbe özönlő lemezekkel azonban nem lehetett versenyezni. Ráadásul Géza időben felismerte, hogy a „csak belső használatra” (Not for Sale) feliratú lemezekhez csatolt kísérőlevelek bemutatták az előadókat is. Ezek a közlések igen népszerűvé tették a SZER műsorát. Innen tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi születésű Herb Alpert mamája magyar származású, aki fiának nyolcadik születésnapjára vett egy trombitát. Géza tette népszerűvé a Hullámok hátán lovagló madár" (Surfin' Bird) című számot, mely Magyarországon kívül sehol sem ért el ekkora sikert, hiszen az USA-ban a slágerlista 4. helyénél magasabbra nem jutott.

A hanglemezipar oly változatos lett, hogy fiatal, zeneszerető és zeneértő műsorvezetőket kellett alkalmazni. Így lett a jazz-műsorok sztárja Záboji B. Péter (Erdei Péter). Aztán saját műsorral jelentkezett Balogh István (Bárdi István), Hódi Jenő (Dobos Ákos), majd Téri Attila (Zsolnai Hédi fia). Közben az „újvidéki srác” (Szkopál Béla) is a SZER munkatársa lett Ábel Pál néven. Géza remek érzékel engedte és segítette, hogy munkatársai egyszemélyes (16-os) stúdiójában készítsék műsoraikat. Sőt, még egy amerikait is bevett a „csapatba”, az AFN-től elcsábított Rick Demarest-t, ezzel igen színessé téve a magyar osztály zenei műsorát.

ekecs_geza_skultety_csabaval_borbandi_gyulaval_nemzetikonyvtar.jpg

Cseke László Skultéty Csabával és Borbándi Gyulával

A Teenager Party sikerén felbuzdulva a SZER többi osztálya is a délutáni órákat a fiatal, zenerajongó hallgatóknak szentelte. A cseh(szlovák) osztály népszerű műsorvezetője volt Karel Kryl, aki eredetileg pol-beat énekes volt, és a Prágai Tavasz (1968) leverése után érkezett Münchenbe. Ugyancsak nagy név volt a román osztályon a tragikus sorsú Cornel Chiriac, valamint Andrei Voiculescu.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem Gildát, a bolgár osztályról, akinek zenei és kulturális rock-pop-beat műsoraiért rajongtak hazájában. Géza is szeretettel beszélt Dzsildá"-ról, kinek szerkesztőségi ajtaján ez állt: Gilda (Koeves) Karoly (Джилда Карол). A bolgáron, németen és angolon kívül tökéletesen beszélt magyarul. Édesapjának (Károly) dohánygyára volt Bulgáriában, ahonnan 1948-ban az államosítás elől menekültek Budapestre, aztán 1950-ben Gilda Bécsbe szökött az amerikai övezetbe, és onnan tovább Münchenbe.

Géza „keltetőnek” nevezte a köréje gyűlt fiatalokat, akiknek megengedte, hogy a 16-os stúdióban önállóan készítsék műsoraikat. Azon kevesek közé tartozom, akiknek ez megadatott. Tőle tanultam meg a jelzők nélküli újságírást, a rádiófónikus műsorszerkesztést, valamint, hogy a hallgatóra kell hagyni az események megítélését, elvégre mi csak közvetítők vagyunk, közérthető módon továbbítjuk a történéseket.

„hogy Mari néni is megértse”

Ebben volt és van Géza igazi nagysága.

Remélem, sikerült bemutatnom Csekét és azt a kort, korszakot, ami a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek fiataljainak világa volt a vasfüggöny mindkét oldalán. Egy életmű köszöntésének szántam e sorokat. Géza, vedd úgy, hogy előtted tiszteleg a XX. század második felének magyar ifjúsága. 

Elekes István
Autórádió (Bálint Mihály)

komment