HTML

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár
A kultúra felhasználói. Gyűjtés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás.

Budapest, Budavári Palota "F" épület
Tel: 224 3700

Nyitva tartás: kedd-szombat 9-20 óra


Hirdetés

Kommentek

Igen rajongok

TUMBLR

Címkék

12ora 12tortenet (13) 15. század (9) 16. század (35) 17. század (28) 1956 (43) 1956-os intézet (5) 1százalék (5) 20. század (14) ady endre (7) arany jános (9) babits mihály (11) balassi bálint (5) bálint sándor (5) bánkeszi katalin (9) beiratkozás (5) biblia (7) boka lászló (6) borsa gedeon (12) budai krónika (18) civitates orbis terrarum (23) codices (6) corvina (23) corvina14 (14) corvinakiállítás (5) corvina alapítvány (7) cseh tamás (6) csics gyula (14) csillagászat (5) digitális képarchívum (42) digitalizálás (25) dka (5) ekönyv (7) elbe istván (10) elektronikus periodika archívum (8) előadás (20) ensz (13) epa (6) európai unió (28) európa színpadán oszk (29) ex libris (5) e book (5) e könyv (5) facebook (5) farkas gábor farkas (60) földesi ferenc (10) folyóirat (8) gárdonyi géza (5) hess andrás (10) holokauszt (7) húsvét (10) huszevesamek (20) i. világháború (5) instagram (31) jankovics marcell (12) jókai mór (8) józsef attila (7) katona anikó (5) képek (9) kézirat (32) kézirattár (18) kiállítás (28) kódex (7) kölcsey ferenc (6) konferencia (9) könyv (43) könyvbemutató (7) könyvtár (133) könyvtár 2k kísérleti műhely (7) kossuth lajos (10) krleza (6) library (29) lipthay endre (5) liszt ferenc (5) magyar elektronikus könyvtár (86) magyar nemzeti múzeum (6) mann jolán (9) manuscript (16) március 15 (5) megnyitó (7) mek (22) mikusi balázs (8) mozart (5) múzeumok éjszakája (17) nagy imre (19) napló (11) naprakész ünnepek (151) nationallibrary (8) népköltés (5) nyomdászat (5) nyugat (9) olvasni/való (5) örkény istván (6) országos széchényi könyvtár (96) ősnyomtatvány (7) oszk (163) petőfi (5) petőfi sándor (15) pilinszky jános (5) plakát (5) plakát és kisnyomtatványtár (7) podcast (7) rácz ágnes (8) radnóti miklós (5) régi könyv (5) régi nyomatványok tára (5) régi nyomtatványok tára (11) restaurálás (7) rézmetszet (11) románia (6) sajó andrea (13) sirató ildikó (9) soltész zoltánné (5) sudár annamária (5) szabad európa rádió (30) széchényi ferenc (6) szer (5) színház (5) színháztörténeti tár (9) szőts zoltán oszkár (25) térkép (19) térképtár (5) theatrum orbis terrarum (20) történeti interjúk tára (19) törzsgyűjtemény (10) tóth péter (5) tudományos ülésszak (14) twitter (5) usa (5) városkép (20) weöres sándor (7) youtube (7) zeneműtár (6) zirc (7) zsupán edina (10) Címkefelhő

Keresés a katalógusban



Credit: White Swirl sablon, ikon: 25 Cool Adobe Illustartion

#oszkmuzej

Az idei évben is nagy sikerrel vettünk részt a Múzeumok Éjszakája programban. Köszönjük mindazoknak, akik megtiszteltek bennünket.

Csaknem 4.200 fő látogatta meg könyvtárunkat és válogatott színes programjainkból. Több mint száz kollégánk működött közre az előkészületekben, a lebonyolításban és a rendezvényt követő utómunkákban.

Nagy érdeklődés mellett mutattuk be az idei év nagy szenzációját, az eddig ismeretlen, nemrégiben megtalált Ady-kéziratot, számos kiállítást kínáltunk, majdnem ötszázan vettek részt vezetett sétán vagy tárlatvezetésen, különgyűjteményeink munkatársai pedig hajnal kettőig folyamatosan mutatták be ismert és kevéssé ismert kultúrtörténeti kincseinket.

Az aktuális programokról és a közösségi oldalak történéseiről részletesen tájékoztattunk a bejáratnál elhelyezett óriásmonitoron, amely folyamatosan mutatta a soron következő programokat és az épület térképét.

A könyvtári séták és raktári túrák összes jelentkezési időpontja betelt, minden alkalommal maximális létszámmal indultak el. A Térképtárban nem volt megállás, ügyes kezű kicsik és nagyok gyártották folyamatosan a földgömböket. A legkisebbek pedig múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettek részt négytől hatig.

A vállalkozó szelleműek részt vehettek miniaukciónkon, ahol az élmény mellett, könyvekkel is gazdagodhattak. Sándor György önálló estjére, Mikó István kabaréműsorára és Vásáry Tamás koncertjére is megtelt a dísztermünk. 

Július 11-ig – a nyári zárás előtti utolsó nyitvatartási napunkig – számos kiállításunk még elérhető nyitva tartási időben, sőt a A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című tárlatunk július 13. és augusztus 24. között, hétfőtől vasárnapig a nyári zárás idején is látogatható.

dr. Tüske László
főigazgató

Címkék: könyvtár múzeumok éjszakája tüske lászló oszkmuzej

komment

125 éve született Baktay Ervin India-kutató, művészettörténész, orientalista

Pap Ágnes írásának második része. („… szív és lényegbehatoló átéléssel”. 1. rész)

A Pesti Hírlapban 1928. július 1-én jelent meg Baktay első cikke, ekkor még a Keleti levelek sorozatcím nélkül, A halhatatlanság tava címmel, amelyhez egy fényképet is küldött, ezen C. F. Andrews társaságában látható.

150625_pesti_hirlap.jpgBaktay Ervin és C. F. Andrews. In. Pesti Hírlap, 1928. július 1. 37. o. – Törzsgyűjtemény

Később a Keleti Leveleken belül külön sorozatot írt Kőrösi Csoma Sándor nyomában címmel. Csoma útvonalát a maláriás láztól súlyos betegen járta végig, de az út különösen mély benyomást tett rá, hazatérve Csomáról könyveket és hangjátékot írt, előadásokat tartott.

150625_nyugat_tibet.jpgNyugat-Tibeti utam Kőrösi Csoma Sándor nyomdokában. Baktay Ervin előadása január 6-án. In. Rádióélet. 1931. jan. 2. (1. sz.) p. 14-15.

Baktay tehát valószínűleg anyagi okokból adta át a Pesti Hírlapnak a további levelek közlésének jogát, de lehet, hogy az is közrejátszott döntésében, hogy Németh Antal is otthagyta a lapot. Németh Antal jó barátja volt Baktaynak, a symposionok egyik résztvevője, akkoriban szintén a Magyarságnál dolgozott és közben szerkesztette a Színészeti Lexikont is, amibe az Ind színjátszás szócikket Baktay írta, és Indiából küldte el neki. (Baktay 1930: 347–350.) A szócikket Bharata Nátjasásztrája alapján írta, de hozzátette a jelenkori indus színjátszásra vonatkozó tapasztalatait is, ahogy ezt a Kézirattárunkban őrzött Németh Antal-hagyatékban lévő egyik levelében (Baktay 1926.) említette Baktay. A szócikkhez fényképeket is akart küldeni további honorárium fejében. Levele végén ugyanakkor sajnálkozott, hogy az indus drámairodalomról nem ő írhatja a szócikket, mert az itthoni szakemberek szerinte professzori módon foglalkoznak a témával, „szív és lényegbehatoló átélés nélkül”. Németh Antal később, mint a Napkelet szerkesztője, is elhelyezte Baktay cikkét, igaz, a levelek tanúsága szerint nem a szerző teljes megelégedésére. Baktay a Hunor és Magor regéje – ősi napmítosz című cikkéhez Jaschik Álmos által készített illusztráció szakszerűtlenségét tette szóvá. Jaschik egyébként Németh Antal tanára volt a Mintarajziskolában, és ő készítette többek között a Baktay által feldolgozott Mahábhárata kötéstábláját is.
Indiából hazatérve, 1935-ben Baktay többször is együtt dolgozott Németh Antallal. Májusban Németh a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán a drámai osztályt vezette, ekkor Baktay egy Bain-darab, A hibák bányáját dolgozta át a rádióra. Júniusban mutatták be a Belvárosi Színházban a Sakuntalát Németh rendezésében. Baktay Németh horoszkópját is rendszeresen elemezte, 1935 augusztusában kitűnő konstellációt állapított meg, ami minden bizonnyal a Nemzeti Színház igazgatói posztjának elnyerésére és a sikeres működésre vonatkozhatott.

150625_baktaynemeth.jpgBaktay Németh Antal számára készült meghívója az egyik jelmezes sympozionra – Kézirattár. Jelzet: 63/665/112

Ugyanakkor Baktay gratuláló levelében sajnálattal vette tudomásul, hogy az új garnitúrában semmilyen szerepet nem szánt neki, „pedig láthattad – írja -, hogy tudok színpadművészetet produkálni a legmostohább körülmények és a legprimitívebb lehetőségek mellett is.” (Baktay 1935a) És nem juttatott lehetőséget Básthy Istvánnak sem, a forgószínpad legkiválóbb magyar ismerőjének (aki nem utolsósorban a Wild West Zree Meetingek oszlopos tagja is volt). Ezek után Baktay a Nemzeti Színház első bemutatójával, az Athéni Timonnal kapcsolatban sem rejti véka alá kritikáját, a levélre utóbb Németh (?) piros tollal rá is írta: „B. E.-nek nemcsak szcenikusi, hanem rendezői ambíciói is voltak” (Baktay 1935b) A kritika ellenére is voltak közös terveik, például a Faustra vonatkozóan, amit Baktay már ifjúkorában is megrendezett otthon (Baktay 2013: 106.), és amit olvasmányélményei között az „örök útitársak” kategóriába sorolt Omar Khajjám Rubaijátja és a Bhagavad Gítá mellett. A Kis újság 1936. január 30. száma már közölte is a hírt, hogy a Faust rendezője a kitűnő indológus, Baktay Ervin lesz, aki a Sakuntalában már művészi tanácsadóként bemutatkozott. Baktay a hír korai megszellőztetése miatt őszintén sajnálkozott, mert nem értette, hogy juthatott a hír az újság tudomására.

csomaemlektabla.pngBaktay Ervin kőfaragói In.: Baktay, Ervin: A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain nyugati Tibetbe [Bp.]: Lampel Törzsgyűjtemény

Baktay 1929 nyarán érkezett haza súlyos betegen Indiából, de rögtön hozzákezdett az általa összegyűjtött hatalmas anyag feldolgozásához. Kitűnő ismeretterjesztő művekben osztotta meg élményeit, tapasztalatait a művelt közönséggel. A Magyar Földrajzi Társaság sorozatában több kötete – A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban; A Pandzsáb. Az öt folyó országa; Hindusztán; Királyfiak földjén. Rádzsputána és Gudzsarát; A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain nyugati Tibetbe. I-II. – is napvilágot látott, és a társaság felvette tagjai sorába. A debreceni Tisza István Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot 1933-ban, bölcsészeti szigorlatát követően, földrajz, kozmográfia és filozófia tárgyakból. Rádióban tartott előadásaira előzetesen a Rádióélet című hetilap fényképekkel illusztrált cikkekben hívta fel a figyelmet, és nem sokkal a hazaérkezése után hosszú interjút is készítettek vele a lapban.

Baktay Ervin írásai a Rádióélet című lapban.

Az előadások sikerességét a hallgatóság visszaigazolta. Kőrösi Csomáról tartott előadása után így nyilatkozott a lapnak: „Felolvasásaim iránt, úgy látom, országszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik. Mindenfelől érkeznek levelek, amelyek a hallgatók üdvözletét és elismerő szavait tartalmazzák. A határon túlról is jöttek levelek. Ezek között az egyik érdekes volt: Csoma Sándor írta Brassóból, a Kőrösi Csoma család leszármazottja. Keresetlen, egyszerű szavakkal, székelyesen írta meg, mennyire meghatotta, hogy nagy őse nyomait követte egy mai magyar, és megismertette Csoma tibeti életét székely honfitársaival.” (Baktay 1931: 495.) A Csoma-centenáriumra jelent meg Háromszéktől a Himalájáig. Kőrösi Csoma Sándor életútja című monográfiája. Ezt követően sorra napvilágot láttak olyan, máig nagy érdeklődésre számot tartó kötetei, mint például A diadalmas jóga, Rádzsa jóga, a megismerés és önuralom tana, A csillagfejtés könyve. Az asztrológia elmélete és gyakorlata, az India bölcsessége, a hindu világszemlélet ismertetése. Ez utóbbi könyvéről, ami az 1936-ban megjelent Szanátana Dharma. Az örök törvény, a hindu világszemlélet ismertetése című kötetének átdolgozott változata volt, írta Wojtilla Gyula, hogy „A könyv ma már nem több mint kuriózum, amelyet más, jobb könyvek elolvasása után és/vagy Baktay Ervin iránti tiszteletből, vagy kíváncsiságból érdemes kézbe venni és elolvasni.” (Wojtilla 2014: 237.) Baktay szerkesztőként is maradandót alkotott, A földgömb című folyóiratnak évekig volt a szerkesztője. Az 1937-ben indult Kelet és Nyugat folyóirat is nagy reményekre jogosított, de sajnos mindössze két számot ért meg. 1942-ben jelent meg az India szabadságot akar című írása, ami hasonló sorsra jutott, mint az 1920-ban kiadott Káma-szútra, 1945 után ezt a könyvet is indexre tették. 1946-tól munkásságának súlypontja a művészettörténeti kutatásaira helyeződött. Ettől az évtől kezdve 1959-ig három hét kivételével amikor felmentették – a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban dolgozott, miközben az ELTE-n is tartott előadásokat India művészetéről. 1951-ben rendezte meg az India művészete című tárlatot, ami 1953-ig volt látható a múzeumban, majd a nagy sikerre való tekintettel vándorkiállítás keretében mutatták be az anyagot vidéken is. A Hopp Múzeumban ezt követően Hátsóindia és Indonézia címmel rendezett újabb tárlatot 1953 és 1956 között. 1956-ban az indiai kormány meghívására látogatott el újból Indiába, ahol a Buddha születésének 2500. évfordulóját nagyszabású ünnepségsorozattal köszöntötték. Az ünnepségek után Baktay hosszú tanulmányútra indult, India műemlékeit látogatta végig és múzeumokban gyűjtött anyagot készülő monográfiájához, valamint művészettörténeti előadásokat tartott többek között Benáreszben és Kalkuttában. 1957 decemberében érkezett haza, és a következő évben jelent meg fő műve, az India művészete, ami azóta is alapműnek számít. Külföldön sajnos csak német nyelven jelent meg, de ennek kiadását Baktay már nem érhette meg, 1963. május 7-én hunyt el.

Irodalomjegyzék:

Pap Ágnes – Tájékoztató Osztály

A tegnapi rész itt olvasható.

Címkék: india kézirattár pap ágnes baktay ervin c.f. andrews rádióélet tájékoztató osztály

komment

 125 éve született Baktay Ervin India-kutató, művészettörténész, orientalista

Baktay Ervin Gottesmann Ervin Adolf Sándor Alfréd János néven született 1890. június 24-én Harasztin (Dunaharaszti) délután fél négykor, három nővér és egy fivér után legkisebb gyermekként. A Baktay nevet a család Erdőbaktai előnevéből vette fel (hivatalosan 1925-ben), de publikációi már e név alatt jelentek meg. Születési dátumából, ahogy ezt később asztrológiával foglalkozva megállapította, a sors eleve kijelölte számára az utat.

150624_cikkiras_baktay.jpgBaktay Ervin cikkírás közben. A kép Indiában készült 1926-ban. Bethlenfalvy Géza: Amrita Sher-Gil. A Painter of two Continents. In. The Hungarian Querterly, Vol. LII. No. 201. Spring. 2011. 87–98. – Törzsgyűjtemény

India iránti szenvedélye már gyerekkorában kezdett bontakozni, első indiai élménye a 8-9 éves kora táján kapott kötet, Vámbéry Ármin indus meséket tartalmazó elbeszéléskötete volt, amit édesapja adott a kezébe, s amiből a legnagyobb hatással a helytelenül „raksászok”-nak nevezett hindu démonok voltak rá. Ahogyan visszaemlékezéseiben írta, „gyermekkorom kiemelkedő, mindeneken eluralkodó alakja az édesapám volt. Végtelen sokat köszönhetek neki.” (Baktay 2013:14.) Édesapja nagyon sokat foglalkozott vele, felébresztette és fejlesztette a benne szunnyadó hajlamokat, segítette, hogy olvasmányainak alakjait jelmezek formájában magára öltse, hogy még jobban átélhesse azokat. A színház, a maga teljességében, a díszletek megrajzolásával, a jelmezek kitalálásával, és elkészítésével, a színdarabok átdolgozásával életét végigkísérő élményévé vált. Festőtanoncként jelmezes sympozionokat rendezett, majd a kismarosi indián táborok, a Wild West Zree Meetingek főszervezője, lelke lett.

150624_indiaitundermesek.jpgIndiai tündérmesék. Érdekes olvasókönyv az érettebb ifjúság számára. [Az angolul Oid Deccan days c. kiadott mesegyűjteményből ford. Jónás János], közli [és bev.] Vámbéry Ármin, Pest, Heckenast, 1870. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Következő fontos, életre szóló olvasmánya, amellyel megismerkedve eldőlni látszott a hivatása, Kálidásza Sakuntalája volt, „Fiók Károly szorgalmas, de költői szempontból elég gyönge fordításában”. Kőhalmi Béla Az új könyvek könyve című kötetében vallott erről, majd így folytatta: „A mű maradandó hatást tett reám, s a hindu világkép eszméire ösztönösen felelt a magam kibontakozó életsejtése. Ez a hatás később tudatossá vált bennem és nagy szerepe volt abban is, hogy kifejezetten a keleti szellem tanulmányozása, elsősorban a hindu gondolatvilág felé forduljak egész érdeklődésemmel.” (Kőhalmi 1937:57.) A Sakuntalát 1906-ban olvasta. Két évvel később fogott komoly festészeti tanulmányokba, először Ferenczy Károlynál tanult a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1910-ben, a Művészházban tartott kiállítása után (ahol még Erdőbaktai G. Ervin néven állította ki festményeit), Münchenben csatlakozott Hollósy Simon festőiskolájához. Hollósy körében újabb impulzusok érték, amelyek a Kelet, az India iránti elköteleződése irányába hatottak. Hollósy testvére, Hollósy József fordította le Bhiksu Szubhádra Buddhista káté bevezetésül Gótama Buddha tanához című művét, ami Máramarosszigeten több kiadást is megért, 1893-ban és 1900-ban is kiadta Mayer és Berger. Hollósy Simon iskolájában több későbbi keletkutató is tanult Baktayn kívül, innen indult Felvinczi Takács Zoltán és Zajti Ferenc. Hollósy hatással volt Baktayra abban is, hogy korábbi, a teozófia iránti hajlamait, amit még faluhelyen, egy „valóságos, eleven teozófussal” való találkozása bontakoztatott ki benne, nemcsak, hogy ne méltányolja, de teljesen letörje. „Az elméleti teozófia mesterkélt, üvegházi légkörét elfújta felőlem a Hollósy mellett töltött négy esztendő, de az egyszer felébredt vágyódás nem hallgatott el többé. Még piktornak tudtam magam és a keleti tanokkal való foglalkozás csak műkedvelő időtöltés szerepét játszotta üres óráimban. Ekkor újabb, közvetlenebb kapcsolat jött létre köztem, és India közt, rokoni és baráti kapcsolat, olyan emberrel, aki India szülötte és India bölcsességének felkészült ismerője volt” – írta Indiai éveim című kötetében. (Baktay 1938 I:14–15.) Ez a rokon Baktay legidősebb nővérének, Gottesmann Marie-Antoinette-nek a férje volt. Mici egy előkelő indiai hercegnő társalkodónőjeként jutott el Indiába. 1911-ben Simlában ismerte meg Bamba hercegnő jövendőbelijét, Umrao Singh Sher-Gilt, akivel azonban egymásba szerettek, és hamarosan össze is házasodtak. 1912 decemberében érkeztek Magyarországra, majd 1913. január 30-án megszületett első kislányuk, Amrita Sher-Gil, aki később híres festőművész lett, és kezdeti festészeti próbálkozásait a nagybátyja, Baktay Ervin is segítette. Umrao Singh Sher-Gil a szanszkrit és perzsa nyelvek tudósa volt, öt nyelven beszélt, összehasonlító vallástörténettel, asztronómiával és fotográfiával foglalkozott.

Umrao Singh Sher-Gil képei 

Szederkényi Anna említette Gottesmann Micivel készült cikkében, hogy nemrég fejezte be nagy filozófiai munkáját, amelyen húsz évig dolgozott és angolra fordította Háfiz verseinek egy részét. (Szederkényi 1913:169–170.) Tudományos tevékenységét Magyarországon töltött évei alatt is folytatta. Mint a Kelet képviselője, nemcsak a keleti témák iránt mutatott nagy érdeklődést, hanem kereste a kapcsolatot a magyar orientalistákkal is. Baktay India iránt való elköteleződésére döntő hatással volt Umrao Singh. 1915-ben megajándékozta Otto Böthlingk Sanskrit Chrestomathie című kötetével. Baktay az első világháborúban szolgálva kezdte el magyarra fordítani F. W. Bain indiai meséit az ő javaslatára. Bár a kötetek címlapján az szerepelt, mintha Bain eredeti szanszkrit kéziratból fordította volna a meséket, azok valójában az ő saját művei voltak. (Bethlenfalvy 2014: 67–72.) Baktay A hajnal leánya című Bain-kötet harmadik kiadásához írt ajánlását ezekkel a szavakkal zárta: „Végül ezen a helyen akarok köszönetet mondani Sirdar Umraosingh Shergilnek, amiért megismertetett engem a Kelet szellemének e gyöngyszemeivel és hivatott útmutatásával nagy mértékben segítségemre volt, hogy az indiai gondolat lényegébe behatolhassak, ami nélkül lehetetlen a hindu világnézetből sarjadt alkotásokat tolmácsolni.” (Bain 1921: 16.) 1920-ban Omar Khajjám rubáijátjaiból is fordított Baktay, amit a Nyugatban tett közzé. (Baktay 1920: 642–644.) Szabó Lőrinc korábban ott megjelent fordítását olvasva úgy gondolta, hogy érdemes a sajátjait is közzé tenni, amit ezekkel a szavakkal indokolt: „Abban a helyzetben lévén, hogy egy perzsa-nyelvismerő interpretálásával Khajjám eredeti verseihez közelebb férkőzhettem, úgy találtam, hogy – amint Szabó is mondja –, a Fitzgerald-féle fordítás úgyszólván új és önálló költemény, nem az eredetinek átültetése.” Umrao Singh segítségével Baktay nemcsak az eredeti tartalmat tudta hívebben visszaadni, hanem az eredeti perzsa versforma visszaadását is szem előtt tartotta.

150624_vatszajana.jpgVátszjájana: Káma-szútra. Régi hindu ars amatoria. Ford. és bev.: Baktay Ervin. Sajtó alá rend.: Sugár Jenő, Budapest: Korvin Ny., (Papyrus bibliophil kaidványok sorozata), 1920. Illusztráció – Törzsgyűjtemény 

Szintén 1920-ban jelent meg bibliofil kiadásban, a hagyományos indiai könyvek formáját követve, fatáblák között, merített papíron a Káma-szútra fordítása, ami számozott és névre szóló kiadvány volt, kereskedelmi forgalomba nem került. A fordításkor nem állt Baktay rendelkezésére teljes szanszkrit szöveg, így angol, francia és német fordításokból dolgozott. (Wojtilla 2014: 223–230.) 1920-ban látott napvilágot a Mahábhárata történetét elbeszélő kötete, amelynek előszavában így méltatta sógorát: „De feldolgozásom tulajdonképpeni alapja a Mahábhárata teljes angol prózaszövege, valamint számos részletének szanszkrit eredetije voltak, mely utóbbinál hézagos és lassan gyarapodó nyelvismereteimet hindu rokonom, Sirdar Umraosingh Shergil támogatta, aki az ind vallás, bölcselet és irodalom alapos tudásával egyébként is sokat segített munkámban.” (Mahábhárata 1920: 13)

Umrao Singh levelezésben állt Rabindranath Tagore-ral, akiről Baktay 1921-ben jelentetett meg egy kötetet. A mű második kiadása egy évvel később látott napvilágot. (Baktay 1921, 1922) A könyvről Umrao Singh beszámolt a költőnek, aki rajta keresztül küldte üdvözletét Baktaynak.

150624_tagorelevele.jpgRabindranath Tagore levele Baktay Ervinnek – Kézirattár

1926-ban Baktay Gandhi írásait és beszédeit fordította magyarra. (Gandhi 1926.) Első indiai útja előtt Tagore-ral és Charles F. Andrews-zal, Gandhi kiváló munkatársával sógora révén került kapcsolatba és Gandhival is váltott levelet, aki a Young India című folyóiratában meg is jelentette Baktay levelét. Tagore-tól, Andrews-tól és Gandhitól kapott leveleit Kézirattárunk őrzi. 

C. F. Andrews levele Baktaynak – Kézirattár

A levelek közül kettőt, Gandhiét és Tagore-ét Baktay a Magyar Bibliophil Szemlében is közzé tette. Indiai tartózkodás során nemcsak őket kereste fel, hanem sógora révén megismerkedett Muhammad Iqballal, aki Petőfiről írt verset (ennek kézirata is megtalálható Kézirattárunkban) és Jogendra Singh-el, az East and West magazin szerkesztőjével, aki többek között Umrao Singh Sher-Gil Petőfi-fordításait jelentette meg lapjában. Minden bizonnyal e magazin mintájára indította el Baktay 1937-ben a Kelet és nyugat című folyóiratát, ami sajnos rövid időn belül megszűnt. 1926-ban végre sikerült Baktaynak eljutnia Indiába, június 19-én érkezett meg Bombay-be. Ottani megélhetését festészetével illetve írással kívánta biztosítani. Még előzőleg megkérte sógorát, hogy próbáljon szerezni neki magasrangú megrendelőket, így került többek között Naréndranáth mahárádzsa udvarába portréfestőként. Sajnos ott készült alkotásait nem ismerjük, és hollétükről sem tudunk biztosat. Hazaküldött cikkei azonban rendszeresen megjelentek először a Milotay István szerkesztette Magyarságban, később pedig a Pesti Hírlapban. A váltásnak valószínűleg anyagi okai lehettek, Baktay nem volt elégedett a Magyarságtól kapott honoráriumával. A Magyarság 1926. augusztus 1-én közölte a „Keleti levelek” első darabját, és 1926 végéig 17 majdnem egész oldalas cikke jelent meg a lapban. 1927 első felében már csak három cikkét hozták, és még később egyet, illetve a lap vasárnapi mellékletben még két írása jelent meg. Hosszabb szünet után 1928. július 1-től a Pesti Hírlap folytatta a levelek közlését. (Sajnálatos, hogy az egyébként kitűnő írásokat tartalmazó Indológus indián című kötet bibliográfiája pont az indiai éveket tekintve hiányos.) A két napilapban megjelent írások felhasználásával készültek hazaérkezését követően a monumentális India és Indiai éveim című kötetei. A Magyarságban 1926. augusztus 15-én jelent meg a Magyar fiú Indiában című írása, amelyben V. L.-ről, mint „alföldi magyar gyerekről” írt Baktay, aki otthon szövőgyárat vezetett, s kalandos úton jutott Indiába. Ajánlólevele J. J. Modi professzorhoz szólt, akihez Baktay kísérte el, mert a fiú, akit egyébként Vrana Lajosnak hívtak, egy szót sem tudott angolul, Moditól mégis sikerült munkát kapnia. Baktayval egy életre szóló barátságot kötött, aki még a portréját is megrajzolta. A portrét Balázs Dénes is közzétette cikkében (Balázs 1987: 66–67). 1928-ban a Magyarságban megjelentek Vrana Lajos két évvel korábbi úti beszámolói is, 5 írását tették közzé Szentesi V. Lajos néven. Negyedik cikkében számolt be arról, hogy India felé a hajón találkozott Baktayval, akire egy honfitársuk hívta fel a figyelmét. „B. E. szanszkrit-tudós, író és festő, akivel megismerkedtem, a keleti népek életének és vallásának tanulmányozására utazott Indiába.” (Szentesi 1928: 14.)

Irodalomjegyzék:

Pap Ágnes – Tájékoztató Osztály

Holnap folytatjuk.

Címkék: india gandhi tagore rabindranáth tagore pap ágnes törzsgyűjtemény baktay ervin umrao singh sher-gil szederkényi anna káma-szutra

komment

Az ókori görög orvos, Hippokratész humorosnak, vagyis nedvdúsnak nevezte el a jókedélyű embertípust. Később bebizonyosodott, hogy a nevetés valóban belső nedvek, örömhormonok termelődését segíti elő a szervezeten belül: a boldogságérzetet keltő endorfinokét és a stresszellenes hormonokét.

Jegyeket már vásárolhattok a beiratkozó pultban! 
2015. június 20. Múzeumok Éjszakája 

A Plakát- és Kisnyomtatványtár humorkiállítása a könyvtárosok invitálásán túl így akár a kezelőorvosok, gyógyszerészek ajánlását is magáénak mondhatná. Annál is inkább, mert egy falitárló erejéig a gyógyszerek és gyógyászati módszerek latin elnevezései is feltűnnek a tárlaton. Persze nem a valódi értelmükben: az 1930-ban megjelent Pharmacopoea Humorica című album szerzője, Lovasy Ödön gyógyszerész átértelmezett karikatúráival egészen más jelentést kölcsönöz például a két orvoslásra használt anyagnak: a Nihilum album (cinkoxid) és Draco mitigatus (szublimát) – nála az egyenes értelmében magyarra fordított és továbbgondolt "fehér semmi" doktor és neje a "megszelidített sárkány".

grafika.jpgLovasy Ödön: Pharmacopoea Humorica (1930) karikatúra albumának egyik oldala - doktor "fehér semmi" és neje a "megszelidített sárkány".

A kiállítás egy másik falitárlójának "lakói" első pillantásra szintén megütközést kelthetnek a szemlélőben: mit keresnek egy nevetést ígérő tárlaton a fekete keretes gyászjelentések? A közszemlére kitett "gyászhírekben" elmélyülve világossá válik, hogy ez esetben vidám, álgyászjelentésekről van szó, amelyek a farsang, a katonai szolgálat, a diákévek, a teli pénztárca kimúlásán "keseregnek". De akad olyan is, amely egy mázsás disznó levágását, és az azt követő – alkoholos italokban bővelkedő – tort hirdeti meg.

mazsas_diszno.jpgVidám gyászjelentés egy mázsás disznó kimúlásáról.

A "könnyed" témaválasztás mellett "komolyabb" rendező elve volt a kiállításnak, hogy lehetőség szerint minél többféle dokumentumtípust vonultasson fel: képi és szöveges, apró és nagy méretű nyomtatványokat az 1880–1930-as évek időintervallumából. A szöveges dokumentumok képviseletében többek között kuplészöveg, viccfüzet, ponyvanyomtatvány kínálkozik olvasásra. Utóbbit a maga idejében a köznép szórakoztatására szánták, nevét az árusítás módjáról kapta: hiszen vásári ponyvákon kínálták a könnyű befogadást nyújtó, olcsón megvehető korabeli kommersz irodalmat.

elfoglalt_ember.jpgElfoglalt ember levelezőlapja – balatoni képeslap, amelyen aláhúzással választható ki a személyre szabott üzenet.

A vizuális műfaj képviselője a képes levelezőlap. Ennek a példánynak mégis aláhúzandó szövegek foglalják el a nagyobb részét. A ma is ismert képeslaptípus őse ez a (korlátok között), de személyre szabott poénokkal alakítható balatoni nyaralásból hazaíró változat. Klasszikus rokona a huncut cukiságával megmosolyogtató, gyerekekkel manipuláló képeslapsorozat, amelynek több hasonló darabja is látható a kiállításon.

kepeslap.jpgA „humoros gyermekábrázolások” képeslapsorozat egyik darabja.

A mai pénztárblokk elődje, a tenyérnyi nagyságú, hosszúkás, egyik oldalán képes, a másikon üres, összadásra alkalmas papírszelet, a számolócédula. A kereskedők, pincérek ezzel egy füst alatt a vásárlók kezébe nyomták a megvett termékek kiszámolt árát és cégük vagy árujuk reklámját is. Egy-egy nagyobb gyártó vagy forgalmazó (pl az Árkád Bazár játékáruház) sorozatokat is készíttetett a korabeli reklámgrafikusokkal, így a gyerekek körében népszerű volt ezeknek a gyűjtése. Nem volt ritka a vevők verses-rímes megszólítása, a karikatúraszerű ábrázolás.

cikorias.jpgSzent István cikóriakávé számolócédula képes oldala.

A kiállítás leglátványosabb darabjai kétségtelenül a plakátok.
A szöveges plakátok képviseletében egy szüreti mulatságba invitáló, álnépies Kner-nyomtatványt mutatunk meg, amely nem tisztán szöveges kategória: illusztrációként Geiger Richárd grafikus vidám kompozícióját is hordozza. Ám a dokumentumtípusra jellemzően a plakát részletes szöveges tájékoztatást nyújt nemcsak a rendezvény helyéről és idejéről, de a különféle technikai tudnivalókról és az alkalom várható eseményeiről is: a képnek itt csak kiegészítő szerepet szántak.

moghivo.jpgMöghívó. Szöveges plakát Geiger Richárd grafikájával (1926).

A grafikai plakátok – nevükhöz hűen – képi világukkal igyekeznek meggyőzni a szemlélőt állításuk igazáról: arról, hogy a termék ellenálhatatlan, a film kihagyhatatlan, vagy, hogy csak erre a pártra érdemes szavazni. A tárlaton több plakátaltípust is felfedezhetünk: a kulturális plakátokat válogatásunkban a színházi és filmplakátok képviselik. A dán Zoro és Huru filmek burleszk jeleneteikkel az 1920-as évek moziközönségét szórakoztatták, ahogy néhány évvel később Stan és Pan tette ugyanezt. A színházi plakátokat a Salamon Béla főszereplésével bemutatott Terézkörúti Színpad előadásai képviselik. Salamon Béla egy ideig a színház igazgatója is volt, de nagy ismertséget jellegzetes karakterével nyújtott, emlékezetes alakításaival szerzett. Szerepmondatai közül fennmaradt az idő rostáján néhány időközben szállóigévé vált klasszikus. („Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, „Lepsénynél még megvolt", „Vigyázz Malvin, jön a kanyar”, „szintén zenész”.)

Egy politikai plakát is megmutatkozik a tárlaton: a Gazdaságpolitikai Párt 1922-es választási plakátja szemléletesen rajzolja meg az akkori hétköznapok karikírozott – a kívülállók számára komikus –, de megélve roppant bosszantó mozzanatait. A párt megoldásként természetesen önmagát kínálja a választóknak.

hogyan_elunk.pngFöldes Imre: Hogyan élünk? Grafikai plakát [1922]

 A legnagyobb számban a kereskedelmi plakátok képviseltetik magukat a kiállításon. A humor az 1920-as évek végétől terjedt el erősebben a reklámszakmában. Az akkor kézenfekvő összefüggéseket ma már nem is olyan könnyű megfejteni. Például a Herkules-plakát esetében a poén megértéséhez érdemes figyelni a gyógyvizes üvegen olvasható feliratot is, és persze azt sem árt tudni, hogy a keserűvíz hashajtó hatású.

herkules.pngMadaras László: Herkules! Állj! Felírlak gyorshajtásért! Grafikai plakát [1926]

Hogy támánkhoz minden tekintetben hűek maradjunk: még az egyes tárlókhoz készített útmutató is szórakoztatóan, rigmusokkal tájékoztatja a látogatókat, és stílusosan született egy – a kiállításunkra invitáló – vidám vers is, a társkurátor, Dobó Kocsis Zoltán tollából:

Ez itt most a humor-tárlat,
Jer ide és tátsd a szádat,
Válogattuk és kiraktuk,
Hogy derüljön apjuk-anyjuk,
A tár előtt csomó fecni,
Tessék bennük jól elveszni,
Hegyén-hátán dokumentum,
Mit csak bír e kultúrcentrum,
Tárlókban a tári vagyon,
Ugye, tetszik nagyon-nagyon,
Amint látod, jó sok plakát
Díszíti a könyvtár falát,
Fekszik még itt néhány ponyva,
Böngészheted majd naponta,
Meg a tarka képeslapok,
Postán ilyet már nem kaptok,
Ex librisek, nyomtatványok
Köszönnek le innen rátok,
Ráadásul gyászjelentés,
Nem szomorú, hanem elmés,
Itt lesznek hát néhány hétig,
Reméljük, majd sokan nézik,
Elégedett, ha vagy vele,
Vendégkönyvbe írjál bele!
Hehe.

Címkék: múzeumok éjszakája plakát- és kisnyomtatványtár

komment

Mr. Smith Új-Zélandról érkezett látogatóba Magyarországra, ahol könyvtárunk ajándékboltját is felkereste. Valószínűleg vásárolt is valamilyen izgalmas másolatot, könyvet vagy térképet.

A pénztárcáját a boltunkban felejtette.

Munkatársunk megtalálta a tárcát, és az abban felfedezett mobilszámra üzenetet hagyott.

Mr. Smith így írta le a történetet:

Szabadságom alatt egyhetes budapesti látogatásra érkeztem. Csütörtökön a Könyvtárban és annak üzletében jártam, ahol elveszítettem a pénztárcámat, benne hitelkártyákkal és más fontos iratokkal. Csak késő délután fedeztem fel, hogy nincs meg a tárcám, de addigra az önök egyik munkatársa – aki megtalálta a pénztárcát, és benne az új-zélandi mobilszámomat – már hívott, és egy üzenetet is hagyott a hangpostámon. Visszahívtam a munkatársukat – akinek nem értettem a nevét, de hívása a +3630214xxxx számról érkezett  – , aki megnyugtatott, hogy a tárcámat megtalálták, biztonságban van, és másnap reggel átvehető. Udvarias és segítőkész munkatársak fogadták a hívásomat, amikor másnap újra felhívtam a Könyvtárat. A figyelmetlenségemet megfelelően kompenzálta a megtalálók pozitív hozzáállása.

A könyvtár egy jó hely, jó emberekkel, természetes, hogy a talált tárgyakat is megőrizzük és visszajuttatjuk a tulajdonosnak. Nem is szoktunk az ilyen esetekkel külön foglalkozni, de Mr. Smith levele nem várt fordulatot hozott. Ő volt az, aki a könyveket a raktárak és a kiadópult között szállító teleliftrendszerünk hírét harminc évvel ezelőtt Új-Zélandra vitte!

Volt már korábban kapcsolatom a Magyar Nemzeti Könyvtárral. 1985-ben az Új-zélandi Nemzeti Könyvtár igazgatóhelyettese voltam, amikor az Új-zélandi Nemzeti Könyvtár új épületét befejezték Wellingtonban (A könyvtár 1987-ben nyílt meg). Ma nyugdíjas vagyok. Az idő tájt ötletgyűjtés céljából sok külföldi könyvtárat látogattam meg, és ezek egyike volt az akkoriban újnak számító budapesti könyvtárépület is. Az elsődleges célom az akkor telepített teleliftrendszer vizsgálata volt. A Budapesten szerzett tapasztalatok alapján ezt a rendszert ajánlottam Wellingtonban. Telepítették is, és a mai napig üzemel.

A mai napig is működő új-zélandi teleliftrendszer:

 Ez pedig a mi teleliftrendszerünk, mellyel a Múzeumok Éjszakáján kiemelten foglalkozunk.

Mr. Smith könyvtárunk főigazgatójának írt sorait egy újabb köszönettel zárta. Úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a levélnek ezt a részét is, hiszen mindig nagyon örülünk minden pozitív visszajelzésnek.

See you later Mr. Smith :)

Kérem, tolmácsolja elismerésemet munkatársainak, akik gyorsan és udvariasan oldották meg a helyzetet, amely akár nagy gondot is okozhatott volna. Úgy vélem, büszkék lehetnek munkatársaik szakszerű hozzáállására. E szakszerűség a könyvtár valamennyi szolgáltatása terén megmutatkozik, így biztos vagyok benne, hogy szép jövő vár a magyar nemzeti könyvtárra korunk gyorsan változó információs világában.

Tóth Péter
WKO

Címkék: köszönet könyvtár tóth péter telelift mr. smith

komment

Körséta a nemzeti könyvtár raktáraiban.

Hogyan: Az információs pultban igényelhetsz sorszámot. A túrák félóránként indulnak a Széchényi-szekrénytől, tehát háromszáz érdeklődőt tudunk majd végigvezetni raktárainkabn.

Jegyeket már vásárolhattok a beiratkozó pultban! 
2015. június 20. Múzeumok Éjszakája 

Mutatjuk az első, és az utolsó sorszámot.

raktari_tura.png

Az első túra 18 órakor, az utolsó hajnali egy órakor indul. 

Az északi, illetve déli toronyraktár az épület talán legrejtettebb részei, ahol nemcsak a könyvtár legnehezebb könyvét nézhetik meg a látogatók, de a példás rendben sorakozó rengeteg értékes kötetet, a szállításukra szolgáló teleliftet is. 

Vezetők: Elbe István, Héder Imre, Hegedüs Krisztina és Szilas Alex

Kísérők: Gerlecz Tibor, Kelemen Péter és Majláth Gyöngyi

Jegyosztók: Halmai Szilvia, Szilágyi Péter és Tóth Ádám

Raktárséta

Címkék: elbe istván raktári túra hegedüs krisztina héder imre szilas alex

komment

A kommunista titkosszolgálatok működésének budapesti helyszíneiről szól Tabajdi Gábornak, az  OSZK 1956-os Intézet kutatójának új könyve, amely az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg június elején.

A Budapest a titkosszolgálatok hálójában című tudományos-ismeretterjesztő munka, egy különös történelmi útikönyvként mutatja be a pártállami időszak, illetve a korszak politikai rendőrségének történetét, a Cég és munkatársai mindennapi életét.

Az elmúlt évek kutatásai révén egyre több minden tudható arról, hogy hol laktak, tanultak vagy épp szórakoztak a rend éber őrei. A megfigyelési akciók és ügynöki találkozók helyszínein túl mára azonosíthatóvá váltak az egykor szigorúan titkos állambiztonsági objektumok is. A könyv 216 térképen is jelölt helyszínről tartalmaz történeteket, ám összesen több mint ötszáz címet tartalmaz.

A könyvhöz, illetve a szerző korábbi munkájához kapcsolódó honlap és blog révén, az állambiztonság egykori napi jelentéseinek segítségével a titkosszolgálatok működésének további helyszínei is azonosíthatók. Legyen szó akár a Széchényi Könyvtárhoz kötődő ügyekről vagy akár az intézményhez neve alapján is kötődő „Fölöspéldány” csoport ellenőrzéséről

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1985.08.26. (166)
3. D. Dóra, az Országos Széchenyi (sic!) Könyvtár dolgozója, a Népművészeti Baráti Kör titkára több társával egy ún. Széchenyi (sic!) Casinó létrehozását tervezi, amely művelődési házhoz hasonlóan, de egyesületként működne a névadó szellemében. Elképzelésük szerint olyan művészeket tömörítene, akiknek nincs „reklámjuk”.

Az általuk kiszemelt villaszerű épületben egy 50 fős előadótermet, irodalmi kávéházat, a forgalmazási engedélyt nem kapó rendezők számára vetítőtermet, alkotószobát és átmeneti szálláslehetőséget kívánnak kialakítani egyes, erre rászoruló művészek számára.

A szervezés alatt álló egyesületnek eddig 15 tagja van, a kört egyelőre szándékosan nem szélesítik, csak ha már birtokában lesznek a hivatalos engedélynek. A szervezők közül ismerté vált még D. Pál, a Szentendrei Petőfi Sportkör vezetője.
A Casinó létrehozásával „Csókás” is egyetért. És véleménye szerint az egyesület akkor lenne igazán értékes, ha „elit” jellege maradna és a közművelődés nemzeti központjává válna. A siker érdekében szükségesnek tartja, hogy az ügynek nyerjenek meg néhány jelentősebb gazdasági, közéleti, illetve egyházi személyt.

Az információ megbízható, ellenőrzött.
Intézkedés: tájékoztató jelentést készítenek.
(III/III)

A különböző rezsimekhez kötődő politikai rendőrségek nemcsak a korszak sorsfordító eseményeit alakították, hanem az itt élők mindennapjaira is hatást gyakoroltak. Bár megfigyelők és megfigyeltek ugyanazokat a városi tereket használták, sőt, sokszor kézzelfogható közelségben éltek egymáshoz, történeteik összefonódására csak az elmúlt évtizedekben derült fény. A szolgálatok munkatársai, illetve kollaboránsaik szövegeit elemezve mind többet tudhatunk a szervek által konstruált világról, a hatalom mentális térképéről, arról, hol és hogyan keresték az ellenséget.

A könyvben szó esik a korszak jellegzetes művelődési programjairól az író-olvasó találkozókról is. Ugyanis a nyilvánosság ellenőrzéséhez az írók és az olvasók közvetlen találkozásainak megfigyelése is hozzátartozott. A hálózati személyeket rendszeresen mozgósították az ilyen alkalmakra. Sorra születtek a jelentések a könyvtárak, művelődési házak, vállalati kultúrotthonok programjairól, kötetlen beszélgetéseiről, az előadók szabadjára engedett monológjairól. A megfigyelések idővel a politikai megrendelők az „Aczél-művek”, vagyis az Aczél György irányítása alatt álló kultúrpolitika kéréseihez igazodtak. A titkosszolgák ez esetben az MSZMP KB osztályainak, illetve a művelődésügyi szerveknek a beszállítóivá váltak.

További történetek, elemzések, fotók és érdekességek a szerzői Facebook-oldalon olvashatók.

Tabajdi Gábor

Címkék: könyv oszk tabajdi gábor 1956-os intézet

komment

Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

2015-06-10 0038 DZSTovábbi képek a kiállításról

Itt következne a IV. EXKURZUS

Walter Benjamin auratéziséről és ennek valóságos kapcsolatáról a facsimile problematikájával, majd az

V. EXKURZUS

Goethe optikatanáról és ennek egyáltalán nem valóságos kapcsolatáról a facsimilékkel, ám különösen az utóbbi olyan messzire vezetne, hogy alig találnánk vissza, nem beszélve a teljesen indokolt méltatlankodásról a hosszú levezetés eredménytelensége láttán. 

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

[NEM-EXKURZUS:]

Ezért fejezzük be inkább a Széchényi Könyvtár dicséretével! Esterházy jött, mármint akkor, Szegeden, felolvasott és dedikált, de én nem voltam ott. Addigra ugyanis az Iskola facsimiléjének facsimiléja elsüllyedt valahol, albérleti szobám vagy egy szegedi kocsma infernójában. Amikor tegnap megkértem a kollégákat, keresnék elő a törzsállományban, hogy teátrálisan felmutathassam Önöknek, nem sok reményt fűztem a sikerhez; a két mester rajongói akkortájt fél karjukat és örök üdvösségüket adták volna a lapért. De íme, megvan! Így Ottlik tisztelőinek örömére és a Széchényi Könyvtár dicséretére a kiállítást a legszebb szavakkal nyithatjuk meg:

Minden megvan.

Földesi Ferenc 

screen-capture-105.png

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

1. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/1. – Codex Agropolitanus
2. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/2. Bruni Széphalmon, Pesten és Nyizsnij Novgorodban
3. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/3. – Mesterek

Címkék: esterházy péter könyvtár goethe corvina walter benjamin földesi ferenc corvina alapítvány zsupán edina corvinakiállítás 35 corvina excursus

komment

Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

A királyi könyvtár – 35 corvinaTovábbi képek a kiállításról

III. EXKURZUS:

A Mozgó Világ, a régi Mozgó a ’80-as évek első felében, minden lapszámhoz csatolt egy mellékletet. Kortárs képzőművészek, fotográfusok vagy éppen írók egy-egy művét. A legizgalmasabb darab, ami azonnal kultikus rangot kapott az irodalmi életben, egy nagyméretű szürke lap volt. Esterházy Péter, Balassa Péter későbbi elemző írását idézve „egy szerzetes alázatával lemásolta Ottlik Iskoláját. Az egészet, egy lapra, egymásra írva a sorokat. Évekkel később a Lajos utcai Galériában láttam az eredetijét, de esküszöm, a Mozgó Világ közlése jobb volt. Szép fényes papír, négybe hajtva, mint egy friss levél a nőtől, nem szól semmiről, csak a nagy tagolatlan érzés. A Mester később valamikor Szegedre érkezett, felolvasni és írni; gondoltam elviszem, dedikálná már az ismeretlen olvasónak, de nem akárhogyan, hanem Ottlik kulcsmondatainak egyikével: „Ereklye? Piff!”

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

[NEM-EXKURZUS:]

És akkor itt is volnánk tárgyunknál. Három nagy literátor játszik velünk. Az egyik azt mondja, itt egy corvina, és sehol sincs. A másik azt mondja, itt egy másolat, az én kezemmel, de ezért, vagy éppen ezért? legalább annyit ér, mint az eredeti. A harmadik azt mondja, itt van az Iskola, és csak egy szétszálazhatatlan szöveghalom fekszik előttünk, ami már nem is szöveg, hanem valami más. Három egészen sajátos facsimile. De még inkább hasonmás, sőt hasonmása - valaminek, az eredeti objectnek, ami itt már object voltában nem is játszik; nem létezik, nem lényeges; mert a lényege valahol másutt van. Valami idea földi mása akar megfogalmazódni, ami minden esetlegessége ellenére, ha töredékesen is, mégis hordozza az ideát, hogy ezzel a nyersen platonizáló megfogalmazással éljünk, ami sokkal közelebb van tárgyunkhoz, ehhez a kiállításhoz, mint gondolnánk, hiszen a filozófusfejedelem, Marsilio Ficino, Platón kései tanítványa sorra küldte meg barátainak Budára az elkészült műveit, és itt az udvarban nem egy, nem két literátor pontosan tudta, mi az, hogy idea. A kortárs Naldo Naldi egy hallatlanul pontos képpel fogalmazza meg ezt a könyvtárterem leírásában. A terem közepén egy tripúsz állt, egy kerek, háromlábú állvány, erre helyezték az éppen olvasott könyvet. De aki belépett a terembe, vagy olvasta Naldit, pontosan tudta, hogy az antikvitásban a tripúsz Pythia széke, a jóslás helye, amin keresztül feltárul a múlt és a jövő, az istenek világával érintkező pont. Ezért volt már maga az eredeti Corvina Könyvtár is facsimile, a tökéletes szépség és bölcsesség földi mása.

Holnap arról, amiről nem...

Földesi Ferenc 

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

1. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/1. – Codex Agropolitanus
2. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/2. Bruni Széphalmon, Pesten és Nyizsnij Novgorodban


A királyi könyvtár – 35 corvinaTovábbi képek a kiállításról

Címkék: mozgó világ corvina földesi ferenc corvina alapítvány zsupán edina 35 corvina excursus marsilio ficino

komment

25 éve hunyt el Buday György fametsző, grafikus (1907–1990. VI. 12.)

1990. június 12-én hunyt el Buday György grafikusművész. Halálának 25. évfordulója alkalom lehet arra, hogy személyére, illetve életművére tekintsünk. Nemcsak azért illeti meg őt a megkülönböztetett figyelem, mert fametszetei révén a 20. századi magyar és egyetemes képzőművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója, hanem azért is, mert művészete a könyvek világával szoros összefüggésben bontakozott ki. Könyvművészként, vagyis könyvek tipográfusaként illusztrátoraként és szerzőjeként művei igen sok emberhez jutottak el, sokak körében váltak ismertté és kedveltté. Hitvallása szerint: „... a fametszetű illusztráció (…) – mind könyvben, mind berámázásra szánt levonatban –, a művész kezének eredeti alkotása, és mint ilyen a társadalom széles rétegeihez juthat el egy és ugyanazon időben, tolmácsolhatja alkotója eszmei és formai mondanivalóját.” Hagyatékának egy részét az Országos Széchényi Könyvtárban őrizzük.

Buday György (Müller Miklós felvétele, 1934) – Tiszatáj Online 


Buday György 1907. április 7-én született Kolozsvárott. Életébe markánsan beavatkoztak a 20 századi magyar történelem eseményei. Hazáját háromszor kényszerült elveszíteni: 1924-ben Trianon miatt családjával együtt el kellett hagynia Kolozsvárt, 1941-ben, a fasizmust elítélő londoni rádióbeszéde miatt a Bárdossy-kormány, 1949-ben pedig kémkedés és hazaárulás vádja miatt Rákosiék fosztották meg magyar állampolgárságától. Az 1956-os forradalom szovjet leverésének hírére lelkileg összeomlott, haláláig gyógykezelésre szorult emiatt. Talán némi elégtétel mindezekért angliai megbecsültségének ténye, Britannia 1940-41 című metszete például a Times címoldalára kerülve a szigetország fasizmus elleni harcának szimbólumává vált, és ő készíthette II. Erzsébet 1952-es trónra lépésekor a koronázási értesítés metszeteit.

britannia_buday_gyorgy01.png

Buday György: Britannia (1940-41) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sokoldalúságát jelzi, hogy Szegeden jogi egyetemi hallgatóként tanyakutatással, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnökeként tudományos és művészeti előadások szervezésével, könyvsorozat indításával foglalkozott. Később, már Angliában a BBC Petőfi Rádió magyar adásának szerkesztője, bemondója, a Londoni Magyar Intézet szervezője és rövid ideig vezetője volt. Képzőművészként, a korábbi pasztellkréta- ceruza- és tollrajzok után 1930 körül talált rá a számára legalkalmasabb művészi technikára, a fametszésre, amelyhez haláláig hű maradt.

1931-ben jelent meg a Boldogasszony búcsúja című fametszetkönyve, amely elnyerte a Magyar Bibliofil Társaság által adományozott „Az év legszebb könyve” címet. Már itt megfigyelhető kifejezésmódjának egyik jellegzetessége, hogy egyszerre alkalmazza a magyar népi motívumkincs elemeit az avantgarde irányzatok, különösen a kubizmus és expresszionizmus által felfedezett új eredményekkel. A tájak vagy az emberalakok olykor mértani formákból, hegyesszögekbe összefutó élek mentén bontakoznak ki, a sötét háttérből kirajzolódó, átszellemült arcok az ünnep misztikus, érzelmes megközelítését sugallják.

boldogasszony_bucsuja_buday_gyorgy02.pngBuday György: Boldogasszony búcsúja (1933) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„A következő években több száz fametszetet alkottam, főleg népi szövegeket, népballadákat, betyárnótákat, népmeséket, vagy néppel érző írók – mint Arany János, Tamási Áron, Radnóti Miklós és mások írásait illusztráltam...” –- írta művészi irányultságáról. A harmincas években az ex libris-művészet egyik megújítójává vált, 1933-ban pedig díszletterveket készített Az ember tragédiája első szegedi szabadtéri előadásához (később Madách Imre művének svéd kiadását is illusztrálta).

Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében (virtuális kiállítás) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tehetségének elismerését jelzik az elnyert díjak és ösztöndíjak, 1937-ben például a párizsi világkiállítás művészeti nagydíjában (François Mauriac: Jézus élete, és a Székely népballadák kötetekhez készített metszeteiért), 1938-ban pedig a Zichy Mihály grafikai díjban részesült. 1936-ban római magyar akadémiai, 1937-ben angliai állami ösztöndíjat nyert (ezt követően élete végéig a szigetországban élt). 1938-ban az angol királyi fametsző társaság kültagjává, majd 1953-tól rendes tagjává választották.

Emlékezetesek egy New York-i bibliofil kiadó Shakespeare-sorozatának Athéni Timon kötetéhez 1940-ben készített illusztrációi, melyeken a főhős sorsának tragikus alakulását mély lélekábrázoló készséggel megörökített arcának változásain követhetjük nyomon.

shakespeare_buday_gyorgy03.pngBuday György: Shakespeare: Athéni Timon (1941) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

1954-ben könyve jelent meg Londonban a karácsonyi üdvözlőkártyák történetéről, részben az anyakirálynő gyűjteményét felhasználva.

1952-től 1978-ig fametszetportrékat készített klasszikus írókról a Penguin Classics sorozat köteteihez (amelyek számára az áhított „népkönyvet” testesítették meg), majd 1970 és 1972 között 25 magyar költő és író portréábrázolására vállalkozott, a róluk megrajzolt képet a háttérben műveikből vett részletekkel téve teljesebbé.

Képei sokszor mintha villámfénynél készültek volna: drámai feszültséget rejt a sötétség és a felvillanó arcok, emberalakok, épített vagy természeti tájak kontrasztja. Az ábrázolt történetet sötétből kiragyogó részletek mondják el balladai sűrítéssel. Az emberi testek kontúrjait alig-alig megvilágító, mégis éles fény szinte aurát von köréjük, feltárja az arcokon az érzelmek, lelki állapotok kifejezését.

Úgy tűnik, Buday György megpróbáltatásai mintha valami nagyobb jó érdekében történtek volna, az őt ért traumák tanulságait sikerült művészetének szolgálatába állítania. Életművében egységet teremtett a hagyományok követése és az új kifejezésmódok alkalmazása között, művészete így válhatott egyszerre magyar, illetve európai és egyetemes jelentőségűvé.

Tasnády Attila (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Címkék: kolozsvár fasizmus grafikus metszet buday györgy tasnády attila

komment