HTML

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár
A kultúra felhasználói. Gyűjtés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás.

Budapest, Budavári Palota "F" épület
Tel: 224 3700

Nyitva tartás: kedd-szombat 9-20 óra


Hirdetés

Kommentek

Igen rajongok

Címkék

12ora 12tortenet (13) 15. század (9) 16. század (35) 17. század (28) 1956 (43) 1százalék (5) 20. század (10) ady endre (7) arany jános (7) babits mihály (10) balassi bálint (5) bálint sándor (5) bánkeszi katalin (9) beiratkozás (5) biblia (6) boka lászló (5) borsa gedeon (10) budai krónika (17) civitates orbis terrarum (23) codices (6) corvina (19) corvina14 (14) cseh tamás (6) csics gyula (14) csillagászat (5) digitális képarchívum (41) digitalizálás (25) dka (5) ekönyv (7) elbe istván (8) elektronikus periodika archívum (7) előadás (20) ensz (13) epa (6) európai unió (28) európa színpadán oszk (29) e book (5) e könyv (5) facebook (5) farkas gábor farkas (56) földesi ferenc (6) folyóirat (8) gárdonyi géza (5) hess andrás (9) holokauszt (6) húsvét (8) huszevesamek (20) i. világháború (5) instagram (31) jankovics marcell (11) jókai mór (8) józsef attila (7) képek (9) kézirat (30) kézirattár (17) kiállítás (27) kódex (7) kölcsey ferenc (6) konferencia (9) könyv (42) könyvbemutató (7) könyvtár (128) könyvtár 2k kísérleti műhely (7) kossuth lajos (8) krleza (6) library (29) liszt ferenc (5) magyar elektronikus könyvtár (79) magyar nemzeti múzeum (6) manuscript (16) megnyitó (7) mek (22) mikusi balázs (8) mozart (5) múzeumok éjszakája (15) nagy imre (19) napló (11) naprakész ünnepek (147) nationallibrary (8) népköltés (5) nyomdászat (5) nyugat (6) olvasni/való (5) örkény istván (6) országos széchényi könyvtár (94) ősnyomtatvány (7) oszk (153) petőfi (5) petőfi sándor (14) plakát és kisnyomtatványtár (7) podcast (7) rácz ágnes (6) régi nyomtatványok tára (10) restaurálás (7) rézmetszet (11) románia (6) sajó andrea (13) sirató ildikó (7) soltész zoltánné (5) szabad európa rádió (30) széchényi ferenc (6) szer (5) színháztörténeti tár (6) szőts zoltán oszkár (25) térkép (19) térképtár (5) theatrum orbis terrarum (20) történeti interjúk tára (19) törzsgyűjtemény (8) tudományos ülésszak (14) twitter (5) usa (5) városkép (20) weöres sándor (7) youtube (7) zeneműtár (6) zirc (7) zsupán edina (7) Címkefelhő

Keresés a katalógusban



Credit: White Swirl sablon, ikon: 25 Cool Adobe Illustartion

Húsz évvel ezelőtt hunyt el Herceg János vajdasági magyar író, költő, szerkesztő, műfordító. Zomborban született 1909. május 11-én. Az általános iskola után gimnáziumot végzett szülővárosában. Kezdetben tisztviselőként dolgozott, majd szerkesztő lett. Egy ideig a zombori könyvtár igazgatója, később a Kalangya című folyóirat főszerkesztője. Dolgozott az Újvidéki Rádiónál, és volt főszerkesztője a Híd folyóiratnak is. A 20-as évek második felében ismerte meg nevét a vajdasági magyar irodalom.

screen-capture-341.png

Németh Árpád operatőr-rendező Herceg Jánosnál. In. Németh Árpád: A kamera mögül. történetek az Újvidéki Televízió fejlődéséből, [S.l.] : [Szerző], 2006. Magyar Elektronikus Könyvtár

Termékeny író, aki sok irodalmi műfajjal megpróbálkozott, mégis novellái tették közismertté. Írásaiban minden társadalmi réteg alakja helyet kapott: a félparaszti, a félvárosi emberek, a kisvárosi iparosság. Hatalmas emberismerettel rendelkezett, és realista írói rálátással figyelte hőseit, akiknek jellemét kiváló nyelvi stílussal formálta meg. Pl. Három halász meg egy molnár című elbeszélésében így szólaltatta meg egyik szereplőjét:

„Mér nem szótá mingyár, hogy ilyen csípős vagy. Akkó belefőzettelek vóna a levesembe.”

Stílusában felfedezhetjük a lírai hangot, az anekdota kínálta lehetőséget, míg a drámai összeütközéseket kerüli, mert a szereplők lelkivilága jobban érdekelte. Majd a regényírás felé fordult. Az ötvenes években, tíz év alatt három regényt írt: Szikkadó földeken, Anna búcsúja, Ég és föld. A szociográfikus krónikája társadalomrajz. Gerold László ezt írja a Változó világ című művéről:
„… főleg szakmai szempontból a hazai szociográfiai irodalom egyik legjelentősebb darabja.”
Jelentős műve a Tó mellett város című regénye, amelyről a neves irodalomtudós, Benedek Marcell a következőt írja: „A vajdasági író regénye az álombamerült bácskai kisváros tájhangulatát tükrözi egy bizarr szerelmi történet keretében. Álom és valóság a könyvben egybeolvad és szinte misztikus aláfestést ad a történetnek. a fiatalos vérbőségű líra, a friss és eleven gazdagságú elbeszélésmód még az, ami feltétlenül magasabbrendű irodalmi alkotássá avatja a könyvet.”
Bori Imre véleménye a költői gazdagságú regényről: „Krúdys hangulatú regény a Tó mellett város, s abba a sorba tartozik, amelynek élén Papp Dániel műve, a Rátótiak áll...”

screen-capture-339.pngHerceg János: Tó mellett város. Regény, Budapest, Dante, 1937. – Törzsgyűjtemény 

„Mert néhány perc múlva híre ment a nagy szenzációnak, amely úgy terjed, mint a mezei tűz. Parányi szikrát vet a vonat kéménye, attól először a száraz katángkóró gyullad meg, mintha csúfsága unná az életet, akkor bánatában a kökörcsin hajol a lángok fölé, majd az elszáradt búzavirág, mint megvénült mennyasszony, akinek már úgyis mindegy, s végül megadják magukat sorra a virágok, füvek...”

Tó mellett város (részlet) – Törzsgyűjtemény 

0349_0002_jelzettel.jpgHerceg János: Gogoland. Regény, Ujvidék, Forum, 1992. – Törzsgyűjtemény

További jelentős regényei: Iketánia (1987), Gogoland (1992). Ezekben a művekben filozófiai mélységek tárulnak fel, utánozhatatlan nyelvi lelemény és a teremtő képzelet ereje jellemzi őket, amelyben a valóság keveredik a mitológiával. A némileg pikareszk Gogoland főhőse Gerard, a bohóc, aki öszvérével járja a világot. Herceg hősei, jellegzetes alakjai gyakran kísérteties hasonlóságot mutatnak Hangya András (1912–1988) vajdasági festőművész becketti figuráival. Művészi prózájának költőisége és gondolatgazdagsága teszi egyedivé.

0349_0004.jpgHangya András: Cím nélkül. Színes vázlat. In. Hangya András, bev. és a képeket vál. Tolnai Ottó, Bordás Győző, Újvidék, Forum, 1984. – Törzsgyűjtemény

Meg kell említenünk tanulmányírói munkásságát is. Ezek az írások vajdasági témájúak, részben a hazai magyar kultúra alakjai foglalkoztatták. De írt esszéket, apró vitacikkeket, naplószerű leveleket. Szintén jelentős expresszionista versgyűjteménye is, amely Kiáltás a ködből címmel jelent meg. Jelentős fordítói és szerkesztői tevékenysége is.

Emlékére Doroszlón irodalmi díjat alapítottak 1998-ban. Siflis Zoltán kiváló dokumentumfilmet készített az íróról, amelyet Zomborban mutattak be. Toldi Éva irodalomtörténész írt egy nagyszerű monográfiát Herceg Jánosról,  amely 1993-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó gondozásában.

Irodalmi díjai:

Szenteleky Kornél Irodalmi díj, 1972.
Híd Irodalmi Díj, 1977., 1979., 1989.
Életmű Díj, 1982.
Szirmai Károly Irodalmi Díj, 1986.
DéryTibor-díj, 1994.

Regényei:

Elbeszélések, esszék és tanulmányok:

Szegedi-Szabó Béla

Címkék: híd folyóirat szegedi-szabó béla herceg jános kalangya

Szólj hozzá!

Három különleges kiálításunk már csak pár napig látható.  

2014-ben, az első világháború kitörésének 100. évfordulójára egy új kötettel, egy színes, képes albummal is emlékeztünk, amelyben 600 képet közöltünk a háború idejéből. A kiállításon a könyv anyagából válogattunk.

Meddig: 2015. január 31.
Hol: Ars Librorum kiállítótér

Képpé formált háború

A Léten túli lét képzete – Csíkvári Péter-kiállítás

Csíkvári Péter a fotográfia és a festészet/grafika határmezsgyéjén elhelyezkedő fotó alapú digitális képei az európai festészet és szobrászat klasszikus korszakainak formavilágát, komponálásmódját, tradícióit ötvözik a fotográfia és a számítógépes grafika lehetőségeivel.

Meddig: 2015. január 30.
Hol:  Corvina kiállítóterem

A Léten túli lét képzete – Csíkvári Péter-kiállítás

Képsorsok – fotókiállítás

A magyarországi közgyűjtemények fényképgyűjteményei között az egyik legkorábbinak tekinthető tematikus magyar fotóarchívum az OSZK I. Világháborús Gyűjteményének része. A november 19-én nyílt kiállítás egy kifejezetten magyar, főként budapesti vonatkozású képcsoportba enged betekintést.

Meddig: 2015. január 30.
Hol: Ereklyetér

Képsorsok – fotókiállítás

Belépődíj: 400 Ft. Beiratkozott olvasóinknak a kiállítás látogatása ingyenes.

Címkék: kiállítás ars librorum csíkvári péter

Szólj hozzá!

A holocaust nemzetközi emléknapja

70 évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel az auschwitz-birkenaui náci haláltábor, és ugyanezen a napon halt meg a balfi munkatáborban Szerb Antal (szül.: Budapest, 1901. május 1.) író, irodalomtörténész, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján jelentkező ún. esszéíró nemzedék (Németh László és Halász Gábor mellett), a Nyugat folyóirat felől nézve a „második nemzedék”, legjelentékenyebb alakja. Értekező prózájában, esszéiben szinte programszerűen az irodalomra nyitott olvasó nézőpontját képviselte. Rendkívüli hatásának titka – túl azon, hogy bámulatos tárgyi tudással rendelkezik és elbűvölően tud csevegni – talán éppen abban rejlik, hogy iróniával közelít az ún. „nagy ügyek” minden fajtájához (s tette ezt egy olyan korban, amikor szinte mindent illett halálosan komolyan venni). Mindenekelőtt az alkotó egyénisége izgatta, számára egyedül ez volt személyes ügy.

Szerb Antal. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A szülői házból hozott irodalom- és művészetszeretetet, tudománytiszteletet és igényességet megerősítették a budapesti piarista gimnázium tanárai (Sík Sándor, Schütz Antal). 1924-ben magyar–német–angol szakos tanári és doktori diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Hosszabb-rövidebb tanulmányutakat tett Párizsba, Olaszországba és Londonba. 1925-től budapesti középiskolákban tanított. A húszas évek során több több magyar- és világirodalmi tárgyú dolgozatát is megjelentette:

1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben pedig Baumgarten-díjat kapott. Irodalomtörténészként a szellemtörténeti orientációjú Minerva folyóiratban indult pályája. Szellemi műhelyének tekintette a Kerényi Károly körül kialakult, klasszika-filológusokból álló baráti társaságot is. 1937-ben a szegedi egyetem magántanárává habilitálták.

Szerb Antal olaszországi útján In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1932-ben elnyerte az Erdélyi Helikon két évvel korábban közzétett, a magyar irodalomtörténet megírására felszólító pályázatának első díját. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. Műve a magyar irodalom múltjának rendkívül olvasmányos, élvezetes szubjektív víziója, melynek népszerűségét mutatja, hogy a mai napig tizenhét kiadást és több utánnyomást ért meg. Makkai Sándor így ír a Magyar irodalomtörténet előszavában a pályamű értékeiről: „Az Erdélyi Helikon, mint írói közösség és az Erdélyi Szépmíves Céh mint kiadó, ünnepi érzéssel bocsájtja útjára Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetét. Úgy érezzük, hogy ez a mű mindannál fogva, amit létrehozásában az erdélyi pályadíj, az erdélyi célkitűzés, az erdélyi íróközösség és kiadó tett, a mi szolgálatunk a magyar szellemi életnek; amit írója alkotott, az önértékén túl maradandó bizonyosságtétel a magyar szellem örökkévaló egysége mellett.” A sikeresen teljesített pályázati feltételek között említi továbbá a következőt: „Tegye jóvá a mű azokat az igazságtalanságokat, melyeket az irodalom és a haladás ellenségei egyes írók, művek, irodalmi mozgalmak ellen elkövettek.”

0333_0002.jpgMagyar irodalomtörténet, Cluj-Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1934. – Törzsgyűjtemény 

Az 1930-as években írt esszéinek tárgya az angolszász irodalom és regényelmélet. A Hétköznapok és csodák című könyve (1936) a kortárs nyugati próza kísérleteit foglalja össze: a korabeli angol, amerikai, német, francia stb. regény egészét mutatja be. Munkája előkészítése, megalapozása volt a nagy összefoglalás, A világirodalom története (1941) a példaképének tekintett Babits Mihály Az európai irodalom története című könyvére válaszoló nagy összegezés. E műve mind a mai napig a legkedveltebb kalauz ebben a műfajban. Tizennégy kiadást és több utánnyomást ért meg napjainkig. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek országhatárokon és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik és irányítják egymást. Gondolatmenete stílusok és történelmi korszakok egységeire épül.

0333_0003.jpgA Pendragon-legenda, Budapest, Franklin, [1934]. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Az 1930-as évek szépírói termésének nagy részében, hosszabb lélegzetű szépprózai műveiben (A Pendragon legenda, 1934; Utas és holdvilág, 1937) eltűnnek a pályakezdő évek (1921–1923) novelláira jellemző látványos történelmi ihletések, s helyükre mindinkább a „csodák”, a misztikus borzongások lépnek.

A Pendragon legenda (1934) a detektívregény, és a detektívregény karikatúrája, a kísértethistória, és a rózsakeresztesekről szóló esszéregény ötvözete. Az életidegen, kizárólag a tudományában magát otthon érző filosz gondolkodásmódjának egyszerre szeretetteljes és ironikus rajza. Az elfojtott legbelsőbb rejtelmekhez vezető utazásélmény a motívuma az Utas és holdvilág című regényének. Az Utas és holdvilág (1937) mélylélektani regény, az útirajz, a Cocteau-féle nemzedéki kultuszkönyv és a századforduló művészregényének egymásba játszása, ugyanakkor részben a mélylélektani regény persziflázsa is. Hőse a konszolidált, polgári felnőtt létből dezertál vissza gyermekkorának dekadens emlékeihez. Az Utas és holdvilág a felnőtté válástól rettegő kamasz lélek érzelmes és szellemes dokumentuma.

„De beszéljünk Ulpius Tamásról. Egy nap leesett az első hó. Alig vártam, hogy vége legyen az iskolának, és bekapjam az extraebédet, rögtön rohantam fel a Várba. A hó különösen nagy passzió volt nekem, és az, hogy hóban a városrészek egészen mások, olyannyira, hogy el is lehet tévedni az ismerős utcák közt. Sokáig csavarogtam, azután kimentem a Bástyasétányra, és bámultam a budai hegyek felé. Egyszerre megint megnyílt mellettem a föld. Az örvény ezúttal annál plauzibilisabb volt, mert csakugyan magaslaton álltam. Minthogy akkor már többször találkoztam az örvénnyel, nem voltam annyira megrémülve, sőt bizonyos flegmával vártam, hogy majd már újra összenő a föld, és az örvény eltűnik. Így vártam egy ideig, nem tudnám megmondani, meddig, mert ilyenkor éppúgy elhagyja az embert az időérzéke, mint álmában vagy szeretkezés közben. De annyi bizonyos, hogy ez az örvény sokkal tovább tartott, mint az előzők. Már besötétedett, és még mindig örvény volt. Ez a mai örvény nagyon makacs, gondoltam. És akkor rémülten vettem észre, hogy az örvény növekszik, hogy már csak mintegy tíz centiméter választ el a szélétől, és az örvény lassan-lassan közeledik a lábam felé. Még néhány perc, és végem, lezuhanok. Görcsösen belekapaszkodtam a korlátba.”

Szerb Antal: Utas és holdvilág (részlet), Populart füzetek. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

0333_0001.jpgBudapesti kalauz Marslakók számára; Kolozsváry Sándor rajzaival, Budapest, Löbl D. Ny., 1935. Címlap. – Törzsgyűjtemény

Műfajt termet a Budapesti kalauz Marslakók számára (1935) című rendhagyó útikönyvével, melyben a főváros személyes hangú kulturális vízióját nyújtja versidézetekkel, irodalomtörténeti utalásokkal, az egészet a rá jellemző szellemes-ironikus megjegyzéssekkel fűszerezve.

„Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az ujságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásrahajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem.”

Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára (részlet). [Ill.] Kolozsváry Sándor. Bp. 1935, Löbl ny. (Hasonmás kiad.), Budapest, Officina Nova, 1991. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az 1930-as évek végén kapcsolatba került a Vajda János Társasággal, irodalmi előadásokat tartott a Magyar Rádióban. A Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet, az Új Idők még közölte írásait. 1941 utáni kisebb esszéi (Goethe, Hölderlin, Gogol) mellett kortárs magyar írók, költők (Rónay György, Fodor József, Kassák Lajos, Örkény István stb.) műveiről írt kritikákat. Ekkortól kezdve azonban alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, 1942-ben Magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt.

1943-ban, majd 1944 júniusában behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan a balfi munkatáborba vitték. Ott halt meg, embertelen körülmények között. Barátai, a nem sokkal később szintén a holocaust áldozataivá váló Halász Gábor és Sárközi György Weöres Sándorhoz Balfról 1945. január 31-én írt levelükben ezekkel a szavakkal tanúskodnak Szerb Antal haláláról: „Sáncmunkára vagyok beosztva Balfon (Sopron mellett), otthontól és minden utánpótlástól elzárva. Velem volt Szerb Tóni is, de sajnos csak volt; tegnapelőtt temettük el.” (A könyvtárunk Kézirattárában őrzött levél teljes terjedelmében itt olvasható.

„Azt hiszem, délibábos elgondolás volt ez, de hát mi reménykedtünk. A nyüzsgés alkalmas volt arra, hogy üldözöttek, szökevények megbújhassanak benne. Mi úgy kerültünk a Margit körúti lakásba, hogy Lengyel Balázs, akkor karpaszományos szakaszvezető, egy sokszorosan és saját kezűleg átjavított szabadságos levéllel tartózkodott akkor már Pesten. Egyrészről evvel óvatosan kellett élni, lehetőleg nem a saját lakcímén, másrészt, és ez volt a fontosabb, mi akkor már megállapodtunk Szerb Antallal, hogy amikor ő elhagyja munkaszolgálatos kötelékét, hozzánk fog költözni. Ehhez kellett a lakás. Már készen voltak a hamis papírjai. A kérdés az volt, hogy mikor hagyja ott azt a bizonyos köteléket; ettől bizony sok függött. […] Azon a novemberi délelőttön, a munkaszolgálatos karszalag nélkül (amit letettek), látva, hogy milyen örömmel fogadjuk őket, meg a mi fiatalos bizakodásunktól egy kicsit fölpezsdülve, mondhatni, szinte vidámak voltak. Amikor elbúcsúztunk tőlük, frissen futottak le a lépcsőn. Egy magasabb sovány (Halász Gábor), egy kisebb sovány (Szerb Antal) dübörgött le ott a bakancsában; pulóverükben, rövid kabátjukban olyanok voltak, mint a kocsikísérők, mint egy teherautó ebédszünetes személyzete. Akkor láttam őket utoljára.”

Nemes Nagy Ágnes: Két történet (részlet). In. Uő.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II., Budapest, Magvető, 1992, – Digitális Irodalmi Akadémia 

M.J.

Címkék: halász gábor nyugat örkény istván szerb antal pendragon babits mihály minerva balf weöres sándor magyar elektronikus könyvtár kassák lajos sárközi györgy digitális irodalmi akadémia nemes nagy Ágnes erdélyi helikon kolozsváry sándor

Szólj hozzá!

A magyar kultúra napján Cseh Tamás dalszerzőre, előadóművészre is emlékezünk, aki ezen a napon lenne 72 esztendős.

2006 júniusában az Országos Széchényi Könyvtár Múzeumok Éjszakája programján Cseh Tamás nagy sikerű koncertet adott „Történelem dalokban” címmel, amely az énekes utolsó önálló, teljes koncertje volt.

A filmrészletben a hetvenes évek elején született „Petőfi halála” című dalt adja elő.

 

Cseh Tamás – Bereményi Géza

Petőfi halála

Fehér zubbonyban,
sötét nadrágban az úton futok,
hátam mögött,
vive la république – két ló dobog.
A hátam mögött
vashegyek futó célra hajlanak,
dzsidája végét
kengyelbe akasztja a két lovas.
Most... szembefordulni...
Vive la... szembefordulni...

Fehér zubbonyban – utolsó ruhám -
kengyelbe akasztott dzsidák előtt
– vive la république –
szembe velem – vive... – lovak dobognak
és senki sem...

Nem, ne, csak így ne!
Hogy nem látja senki, nem így akarom!
Szembefordulni...
Nem látnak, nem tudják... csak dobogás...
Hisz nem is látják,
senki sem látja, hogy szembefordulok!
Így szúrnak belém
 – vive la république – így szúrnak belém.
Senki... lovak dobognak...
Nem, ne így legyen – vive la...

A felvételt és az összeállítást a Történeti Interjúk Tára munkatársai készítették

Címkék: cseh tamás

1 komment

1823. január 22-én csekei birtokán Kölcsey Ferenc befejezte a Hymnus a’ Magyar nép’ zivataros századaiból című költeményét. Ennek emlékére 26 évvel ezelőtt, 1989-ben született meg a döntés arról, hogy január 22-ét A magyar kultúra napjának nyilvánítsák.

Idén ünnepeljük Kölcsey Ferenc (1790-1838) születésének 225. évfordulóját.

Válogatás korábbi éveink blogbejegyzéseiből:

Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. – autográf kézirat – Quart. Hung. 2832

Kölcsey verse hosszú utat járt be addig, amíg hivatalosan is nemzeti „imánkká” vált.

A Hymnustól a Himnuszig – egy legitimáció története 

- A kézirat olyan, mintha valami megégette volna. Mi történhetett?
- Nem klasszikus égésről van szó. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. Magának az írásképnek szerencsére semmi baja nem lett. Nem Kölcsey tintája okozhatta a bajt, hanem valamikor ezt a két kéziratlapot véletlenül savas tintával önthették le. Feltehetően ezt a két lapot, mint „ereklyét” kiemelhették belőle, talán megmutatni barátoknak, illusztris vendégeknek, és ekkor véletlenül ömölhetett rá tinta. Fizikailag a jelenség pontosan ugyanúgy néz ki, mintha a papír megégett volna. A kéziratcsomag többi része nem sérült. 

Nemzeti Himnuszunk kalandos útja

A Himnusz eredetiben - A Magyar Kultúra Napja 2011

A legfőbb közösségi értéket így fogalmazza meg Emléklapra című epigrammája: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” 

Anton Einsle: Kölcsey Ferenc portréja. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A haza minden előtt” – Kölcsey Ferenc születésnapja – 1790 

Címkék: könyvtár oszk kölcsey ferenc

Szólj hozzá!

62 éves korában hosszan tartó, súlyos betegség után 2015. január 14-én elhunyt Andrassew Iván.

A Magyar Elektronikus Könyvtár hőskorában, a 90-es évek közepén Andrassew Iván itthon és Erdélyben is rengeteget segített az elektronikus könyvtár népszerűsítésében. Sok írót mozgósított, hogy publikáljanak az interneten.

screen-capture-306.png

„Van ez az írói szerep, ami a gyerekkoromtól kezdve megváltozott. Gyerekkoromban az író megbecsült, tisztelt valaki volt és elsősorban a sorok között kellett tudni olvasni, mert hihetetlen nagy bölcsességeket mondott a világról. Eredetileg én úgy képzelem az írót, hogy leül a tűz mellé és mesél. Én számot vetettem azzal, hogy ezt el kéne felejteni. Nem tisztelik az írókat, a kutyát nem érdekli, hogy mi a véleményük, óriási szereptévesztésben vannak. Ez meg abban csapódik le, hogy egymást gyűlölik. Én ebből szerettem volna kiszállni, szerettem volna író lenni, de kis író. Vannak a nagy írók és van egy lábjegyzet, hogy vannak még mások is. Szerintem az bőven elég, ha három jó novellát megírok, az elég teljesítmény. Kettőt már megírtam szerintem.”

Várad 2013. 9. – EPA-változat

Sajnos a betegsége miatt nem tudott már eljönni a MEK tavalyi 20 éves találkozójára.

„A királyság ahhoz a paraszthoz hasonlít, aki egyszer meg merészelte tagadni, hogy a rendőrnek pacsit adjon. Olyan jó nagy pacsit. A rendőr nem volt szolgálatban, és a kocsmában csak viccből nyújtotta a tenyerét a földműves elé, de az fölemelte a szemeit, mélyen a rendőr arcába nézett és azt mondta: nem.”

Andrassew Iván: Peremkirályság 1995  Magyar Elektronikus Könyvtár

Andrassew Iván: 

A ló, amit adtál 

A ló, amit adtál, nem működik.

Andrassew Iván: Peremkirályság 1995, Tettamanti Béla képeivel - Magyar Elektronikus Könyvtár

Megőrizzük emlékét, írásait:

Moldován István 

Címkék: magyar elektronikus könyvtár andrassew iván

1 komment

2015. január 10-én elhunyt Hankiss Elemér, aki 1953 és 1962 között könyvtárunkban dolgozott, előbb a Gyarapítási Osztályon majd a Színháztörténeti Tárban.

Hankiss Elemér Debrecenben született 1928. május 4-én. Édesapja, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár. Ő maga egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte. 1950-ben szerzett diplomát, majd 1953-ig a Ferunion exportelőadója volt. 1953 és 1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, utóbb Keresztúry Dezső mellett a Színháztörténeti Osztályon. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt hét hónapot töltött vizsgálati fogságban; bizonyítékok hiányában felmentették.

A kronológiánkban erről az időszakról ezt találtuk:

1956. december 15. Hosszú szünet után újra összeült az OSZK igazgatótanácsa. Varjas Béla főigazgató bejelentette, hogy a legutóbbi időkben felmerült ügyeket az osztályvezetői értekezleteken intézték el, de ettől a naptól kezdve ismét rendszeresen meg fogják tartani az igazgatótanácsi értekezleteket. beszámolt a lezajlott harci eseményekről, a Nemzeti Bizottság megválasztásáról, a Bizottság határozatairól. Javaslatára elfogadták, hogy az igazgatótanácsot négy nemzeti bizottsági taggal (Veredy Gyula, Belia György, Hankiss Elemér, Borsa Gedeon) egészítsék ki. OSZK történet

A Színháztörténeti Tár munkatársaként földolgozott zsebkönyvek, majd ezek katalógusának publikálása a magyar színháztörténeti forráskutatás és -közlés egyik alapműve. A diszciplína hazai és külföldi kutatói által csak "Hankiss-Berczeliné"-ként emlegetett kötet (és kiegészítései) színháztörténetünk különleges forráscsoportját tárják föl, segítve a történettudományokat és a művelődés- és művészettudományok sok területét.

Hankiss Elemér, Berczeli A. Károlyné: A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája: XVIII-XIX. század, [közrem. Jordáky Lajos], Budapest, OSZK, 1961.
 

Pótlásai jelentek meg Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1961/1962-es kötetében (p. 384-386.), valamint az 1974/1975-ös kötetben (p. 633-639.).

Hankiss Elemér kutatási területe az 1960-as, 1970-es években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként az értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia és a filozófiai antropológia. Egyik úttörője volt a hazai strukturalizmusnak, irodalom- és művészettörténeti kutatásaiban alkalmazott kései strukturalista elemzésein generációk nőttek fel.

Sokan felfigyeltek már arra, hogy manapság emberek milliói és százmilliói élnek úgy, mint annak idején csak a nagyon gazdag kevesek éltek, élhettek. A reneszánszban például csak a kiváltságosak, a nemesurak, magas rangú papok jártak hintón vagy lóháton. A polgárok többségének és a parasztoknak legfeljebb szekérre tellett, de többnyire gyalog jártak. Ma az emberek többsége olyan hintóban ül, amelyet a reneszánsz leggazdagabb és leghatalmasabb urai is megirigyelnének. Úgy hívják ezt a hintót, hogy automobil. De a hajdani emlékét azért az még őrzi, hogy a karosszériát karosszériának hívják, a hintót meg annak idején "carosse"-nak nevezték. Ma van Volkswagen. A reneszánszban nem volt Volkspferd vagy Volkscarosse.

Korunk, 3. folyam, 9. évf. 9. sz. (1998. április) - Elektroniks Periodika és Archivum 

Legutóbb megjelent kötetei: 

Hankiss Elemér pályájának utolsó szakaszában, 80 éves kora körül is örömmel és szívesen emlékezett a Színháztörténeti Tárban töltött éveire, s erre a jeles munkára is, s minden beszélgetésünk, találkozásunk alkalmából üdvözletét küldte a kollégáknak. Kiemelkedő tudása és áttekintőképessége, nagy szelleme fog igazán hiányozni utókorából, hisz hasonlóak a fiatalabb generációkban már nem teremnek.

Munkásságáért 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima-díjjal tüntették ki. Rövid, súlyos betegség után, 86 éves korában 2015. január 10-én hunyt el.

Címkék: könyvtár oszk hankiss elemér gyarapítási osztály színháztörténeti tár

Szólj hozzá!

Biró József (Nagyvárad, 1907. július 8. – Budapest, 1945. január 7.) művészettörténész, könyvtáros halálának 70. évfordulóján Elbe István emlékezik. Az első rész itt olvasható.

Biró József tehetséges festőpalántaként került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, majd a művészettörténet mellett köteleződött el. Még egyetemista korában kis kitérőt tett a kézírás tanulmányozásának területén. Első önálló kötete is ebben a témában jelent meg 1930-ban „A modern grafológia” címmel. A könyv egyértelmű sikerét mutatja, hogy gyors egymásutánban négy kiadást ért meg.

0894_0005.jpgBiró József: A modern grafológia, [Budapest], Pantheon, [1930]. – Törzsgyűjtemény 

Az egyetem elvégzése után minden biztosítéka meg lett volna arra, hogy Budapesten is karriert fusson be, mentorai Gerevich Tibor és Lyka Károly mindenben támogatták, a legjobb fővárosi körökben mozgott (erről unokatestvére, Hegedüs Géza irodalomtörténész vallott visszaemlékezésében), de ő inkább a hazatérést, a kisebbségi sorsot választotta. Amikor néhány évre rá a magyar határ a kincses város déli magaslataira érkezett, így üdvözölte: „A magyar nap újra rásütött a magyar Kolozsvárra.”

kep6_kolozsvari_kepeskonyv_0894_0002.jpgBiró József: Kolozsvári képeskönyv, Budapest, Officina, [1940]. – Törzsgyűjtemény 

A háború utáni zűrzavart követően a magyar közélet Lyka Károlynak az Új Idők hasábjain megjelent nekrológjából értesülhetett arról, hogy az erdélyi barokk művészeti emlékek feltárásának nagymestere nincs többé.

„Csak másfél évtizeden át élhetett tudományának Biró József, de e viszonylag rövid idő alatt mégis egy sor olyan munkával gazdagította a mi művészetünk kincstárát, amelyeket nem fog nélkülözhetni senki, aki Erdély régi művészete iránt érdeklődik. Ezekben a könyveiben az új adatok, ismeretlen tények, elfelejtett mesterek egész seregét ösmertette, de egyben művész-szemmel értékelte a ránk maradt építészeti, festett és faragott emlékeket, főképp azokból az érdekes időkből, amidőn a 18-ik században a különleges erdélyi barokk-stílus lassú változatokban átsimul a szintén erdélyies zamatú klasszicizmusba, s a parókás, hajporos divat átalakul a táblabíró-világ divatjává. […]

A kutatás fáradságos munkájára, az értékelés művészi készségére tehetségén kívül kettős nevelkedése készítette föl: Biró festő volt és művészettörténész egy személyben. Az előbbi pályára már öt-hatéves korában mutatkozott hajlandósága. Atyja – gimnáziumi igazgató – egy vakációban el is vitte Nagybányára, ott Thorma Jánosnál tanult. Az érettségi után pedig egy másik nagybányai mester, Réti István keze alá került, ezúttal a Képzőművészeti Főiskolán. Amit ott tanult, arról néhány arckép, tájkép, csendélet ad bizonyságot. De már a Főiskolán nagy kedvet kapott a műtörténeti munkához.”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16. , 149. o. – Törzsgyűjtemény

kep7_europa_festeszete.jpgBiró József: Európa festészete, Budapest, Officina, [1941]. – Törzsgyűjtemény 

„Ilyen tanulmányokat később az Egyetemen végzett, ahol megszerezte a doktori oklevelet is. Ez a kettős nevelkedés nagy előnyére vált későbbi munkálkodásának, kivált a régi művészeti alkotások megítélése dolgában. Bőséges tárgyismeret, biztos ítélet s nem utolsó sorban írói készség eredménye egy sor könyv, amelyeket a kolozsvári Szent Mihály templomról, a gernyeszegi és zsibói kastélyokról, Erdély művészetéről írt.”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16., 149. o. – Törzsgyűjtemény

Válogatás Biró József műveiből

„Utolsó munkája egy szélesen megalapozott mű, Az erdélyi gubernium története. Ez volt hivatva betetőzni erdélyi kutatómunkáját. A kézirat már elkészült, de a nyilasok elrabolták tőle és máig sem került elő.
S ezzel elérkeztünk a fiatal tudós tragikus végéhez. Biró Józsefnek két évvel ezelőtt nyoma veszett. Mi, akik kiváló és önzetlen munkálkodását ismertük és nagyra tartottuk, egyre reménykedtünk, hogy talán egy napon mégis csak előkerül. Most azonban vége lett reményünknek. Hiteles helyről kaptunk erről hírt, amelyet itt idézünk:
»1945. január 6-ikán délelőtt az Oktogonon édesapjával együtt elfogták, az Andrássy út 47. sz. alatti nyilas házba vitték… másnap éjszaka a Duna-partra az Akadémia elé, hol sortűz vetett véget életüknek. Megmenekült szemtanúk elmesélték haláluk hősi és megrázó történetét: apa és fiú egymást igyekeztek védeni és mindegyik csak a másik életéért könyörgött.«”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16., 149. o. – Törzsgyűjtemény

Elhagyatott parti sáv a Lánchíd tövében, ropog a kavics a láb alatt. Parkoló turistabuszok mögött az Akadémia épülete, átellenben Ybl palotája, feljebb Pecz Samu református temploma. Csupa neoreneszánsz és neogót, sehol egy kapcsolódási pont. Távolabb a Szent Anna templom tornyai, végre valami barokk! Közbül a széles folyó. Ez a kis liget itt a Duna-parton, talán ez őrizhetné Biró József nevét és emlékét Budapesten.

Elbe István

Felhasznált irodalom:
Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter. Kolozsvár, Kriterion, 2008.
Sas Péter: Egy erdélyi művészettörténész munkássága leveleinek tükrében (Biró József levelei Lyka Károlyhoz). In: Ars Hungarica, 1995/1. 95–105.
Löwy Dániel: Az erdélyi kastélyok szerelmese.

 

Címkék: holokauszt elbe istván biró józsef lyka károly

Szólj hozzá!

 Biró József (Nagyvárad, 1907. július 8. – Budapest, 1945. január 7.) művészettörténész, könyvtáros halálának 70. évfordulójára

Vízkereszt hajnalán havazott, a beállt csendben a Farkasréti temető irányából egyesek hallani vélték az orosz katonák karácsonyi énekét, az erőddé nyilvánított főváros körül a gyűrű bezárult. Az ostromlott budai vár házai és lakói pusztultak, Pesten a nyilasterror tombolt. Délelőtt az Oktogonon egy Nagyváradról elszármazott rikkancs elkiáltotta magát: „Ez a kettő zsidó, ismerem őket”. Ujjával egy szikár, magas fiatalemberre és egy idősebb úrra mutatott, a nyilas járőr azonnal lecsapott rájuk. Biró József művészettörténészt és édesapját, Biró Márk nagyváradi iskolaigazgatót a közeli nyilas házba hurcolták, majd másnap éjszaka a Duna-partra, az Akadémia elé. „Az apa és a fiú egymást igyekeztek védeni és mindegyik csak a másik életéért könyörgött” – nem volt kegyelem, a sortűz végzett velük, mint sok száz sorstársukkal azokban a napokban.

arckep_biro_jozsef.jpgBiró József arcképe. Forrás: Holokauszt Emlékközpont (Emlékkönyv)

Biró József érdemeire tekintettel mentesült a zsidótörvények és így a sárga csillag viselése alól is. Barátai, pályatársai, szakmai mesterei, mecénásai eszközölték ki ezt a számára. Mégis – Radnótit parafrazeálva – olyan kor volt az, amelyben bizonygatni kellett a nyilvánvalót. Olyan kor volt az, amelyben a katonai szolgálatra kétszeresen alkalmatlannak minősített, gyermekkora óta mindkét fülére teljesen süket fiatalembernek kérvényeznie kellett a munkaszolgálat alóli felmentését.

Biró József nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszternek címzett, 1943. április 2-án kelt folyamodványából megismerhetjük egész életútját. Ha néhol úgy érezzük, a kérvényező talán felnagyítja saját érdemeit, gondoljunk arra, hogy egzisztenciája, és végső soron puszta léte forgott veszélyben.

„1907 évi július hó 8-án születtem Nagyváradon s mind a mai napig állandó nagyváradi lakos vagyok; a trianoni döntéstől a visszacsatolásig román polgár voltam s mind családunk, mind magam azok közé tartoztunk, akik a magyar nemzeti eszme iránt soha el nem tántorodó hűséggel viseltettünk, s ennek minden lehető alkalommal és minden kockázat vállalásával tanújelét adtuk. Édesatyám, Biró Márk, nagyváradi gimnáziumi igazgató, immár 42-ik éve szolgálja a magyar művelődés ügyét; a megszállás alatt mindvégig és lelkes tagja volt a Magyar Pártnak, magyarsága miatt a román közoktatásügyi hatóságok állandóan üldözték, vizsgálatokkal zaklatták és iskolái éléről több ízben el akarták mozdítani. […]
Érettségi vizsgálatom után a budapesti M. Kir. Tudományegyetemre iratkoztam be s itt tettem bölcsészdoktori szigorlatot kitűnő eredménnyel 1932-ben. […] Doktori értekezésemet Fiedler István, akkori nagyvárad-szatmári rom. kat. székeskáptalan adta ki.”

Biró József kivételezettségi igazolványt kérelmező levele nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek (részlet). In. Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter, Kolozsvár, Kriterion, 2008. (Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, Biró-hagyaték) – Törzsgyűjtemény

0895_0002.jpgBiró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei, Budapest, Centrum Ny., 1932. – Törzsgyűjtemény

„Ugyanez évben megválasztottak a Bihar vármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Múzeumának könyv- és levéltárnokává s e tisztséget mind a mai napig viselem. Ez időtől kezdve igen kiterjedt tudományos és kultúrpolitikai tevékenységet folytattam és bekapcsolódtam a revízióért folytatott magyar szervezett mozgalmakba is.[…]
Ezt a sokirányú, rengeteg utazással, a határ számtalan átlépésével s így súlyos kockázatokkal járó tevékenységemet összes fölöttes hatóságaim teljes megelégedésére és lehető sikerrel teljesítettem.”

Biró József kivételezettségi igazolványt kérelmező levele nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek (részlet). In. Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter, Kolozsvár, Kriterion, 2008. – Törzsgyűjtemény

0894_0004.jpgBiró József: Az erdélyi magyar műemlékpolitika feladatai, Cluj-Kolozsvár, Glória Ny., 1940. – Törzsgyűjtemény 

„Tudományos és kultúrpolitikai tevékenységem természetesen nagymértéken felkeltette a románok figyelmét és ellenszenvét. A Curentul c. bukaresti lap már 1935. jún. júl.-i számaiban cikksorozatban támadta a nagyváradi múzeumban kifejtett irredenta tevékenységemet (A nagyváradi múzeum, mint a magyar irredentizmus tűzfészke). Ugyanis fontos szerepet vittem a múzeum magyar jellegének megőrzéséért folytatott szívós küzdelemben és fenntartottam a Budapesttel való kapcsolatokat. „Magyar művészet és erdélyi művészet” címen Kolozsvárt, 1935-ben megjelent munkám, amelyben a román egyetemi tanárok magyarellenes tévtanait támadtam meg nyíltan és határozottan, általános kavarodást keltett.”

Biró József kivételezettségi igazolványt kérelmező levele nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek (részlet). In. Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter, Kolozsvár, Kriterion, 2008. – Törzsgyűjtemény

kep3_kulonbozo_muvek_kul_muvek.jpgBiró József művei – Törzsgyűjtemény

„Megemlíteni vagyok még bátor, hogy a visszatérés után is a régi szellemben folytattam tevékenységemet; azóta is számos könyvem és tanulmányom jelent meg Erdély műemlékeiről […] Az Erdélyi Múzeum Egyesület pedig megbízott »Az erdélyi Gubernium átköltözése Nagyszebenből Kolozsvárra és annak művészeti hatása« c. nagyszabású történelmi munka megírásával, amelynek alapján az Országos Levéltárban és másutt dolgozom.”

Biró József kivételezettségi igazolványt kérelmező levele nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek (részlet). In. Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter, Kolozsvár, Kriterion, 2008. – Törzsgyűjtemény

E történeti témájú munkáján dolgozva tartózkodott Biró József 1944 őszétől Budapesten a nagyváradi gettóból nem sokkal azelőtt kimenekített édesapjával együtt. A kézirat elveszett, vagy a nyilasok pusztították el, vagy szerencsés esetben lappang valahol. Kiemelkedő művészettörténeti munkássága mellett ne feledkezzünk el arról sem, hogy Biró József hivatalos állását tekintve könyvtáros volt. Mesterének, Kelemen Lajosnak példáját és útmutatásait követve, ő is hangyaszorgalommal tárta fel Erdély főúri könyvtárait. Sas Péter művelődéstörténész szavait idézve: „Lehetősége és módja volt megismerkedni Erdély jelentős közgyűjteményeivel, családi könyvtáraival és levéltáraival. Szakmai és emberi hitelességének elismerése és bizonyítéka, hogy a családi gyűjteményét gondosan féltő és őrző főúr, losonczi gróf Bánffy Miklós megbízta bonchidai kastélyában elhelyezett 30.000 kötetes családi könyvtárának a rendezésével. Ilyen nem mindennapi szakmai gyakorlat után lett 1937-től 1939-ig a »székely fővárosban« a marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtárigazgatója. Ottani munkáját széki gróf Teleki Domokos irányításával végezte. Könyves szakemberként felkérték a nagyercsei gróf Toldalaghi család koronkai kastélyában lévő könyvtár rendezésére is.” Ma már csak Biró József precíz leírása nyomán alkothatunk képet a bonchidai kastély pompájáról és gazdag gyűjteményéről. A második világégés végén a kastély teljes berendezése elpusztult.

0895_0001.jpgBiró József: Erdélyi kastélyok – Törzsgyűjtemény

Rövid életútja során kifejtett tevékenységéért Biró József is méltán megérdemli a „szembejövő ember” címet. (Eredetileg Benedek Eleket nevezték „szembejövő ember”-nek. Akkor, amikor az impériumváltást követően Erdélyből százezrek menekültek, a nagy mesemondó, biztos egzisztenciáját, hírnevét Budapesten hagyva elindult haza Kisbaconba, szembemenve a menekülőkkel. Példáját nagyon kevesen követték.)

Elbe István

A 2. rész itt olvasható >>>

Címkék: holokauszt elbe istván biró józsef

4 komment

Egyik legnépszerűbb magyar karácsonyi énekünk, a „Mennyből az angyal lejött hozzátok...” kezdetű dal, melynek szövegét több mint kétszáz esztendeje jegyezte le Szentmihályi Mihály boconádi plébános. Magát a melódiát mintegy ötven évvel későbbről, az un. Gimesi énekeskönyvből ismerjük, azonban szinte bizonyos, hogy már a 18. század folyamán is a mostanihoz hasonló formában énekelték. A nép ajkán élő változatok egyikét Vikár Béla rögzítette fonográfhengerre, s a dallam fordulatai még ma is felfedezehetők a Bodrogköz hangszeres népzenészei által megszólaltatott „karácsonyi kánták” némelyikében. Az ének beemelése a hivatalos egyházi gyűjteményekbe már viszonylag korán megtörtént. A többnyire orgonakísérettel ellátott, megharmonizált dallamot számos katolikus énektárban megtalálhatjuk, így Kersch Ferenc Sursum corda! Föl a szivekkel! 1902-ben megjelent kétkötetes kántorkönyvében is. A népénekeket és a legszükségesebb „chorálokat” tartalmazó gyűjtemény előszavában Kersch a következő szavakkal fogalmazta meg a népénekek liturgikus használatának lényegét:

„A szorosan vett liturgikus ténykedéseken kívül, tehát csendes sz. misénél,litániánál, hálaadó istentiszteletnél, bizonyos körmeneteknél stb., egyszóval mindenilynemű ájtatosságoknál a népénekek használatát nemcsak megengedi, de sőt óhajtja azegyház [...] a míg ez nem gyönyörködtetésre, hanem a hívők lelki épülésére, a szíváhítatának fokozására s Istenhez való felemelésére szolgál. [...] Midőn ezért anépének gyűjtését foganatba vettem, nem számbeli túlsúlyra törekedtem, hanem arra, hogy a számtalan, részint csak könyvtárakban feltalálható régi énekeskönyvekből, részint az újabb termékekből csak azokat használjam föl, a melyeknek vagy egyházi szellemtől áthatott jellege, vagy általános és megérdemelt elterjedéseadja meg belső értékét.”

Sursum corda! / Föl a szivekkel! / Kath. kántorkönyv. / [...] / Orgonakíséret-, elő- sutójátékokkal ellátta / Kersch Ferencz / [..] / Szerző tulajdona (PestiKönyvnyomda), 1902. VII.

kersch.jpgA „Mennyből az angyal...” Kersch Ferenc-féle megharmonizálása a Sursum corda-ból – Zeneműtár, Z 38.255

A rendkívül népszerű melódiát a hangrögzítés első évtizedeiben számos lemezfelvételen is megörökítették. A Nagy Háború második évéből fennmaradt „Karácsony otthon” című jelenet végén a távollévő szeretteik biztonságáért imádkozó, s mielőbbi hazatérésükért könyörgő itthon maradott asszonyok, a beszűrődő harangszó mellett harmónium-kísérettel éneklik el a melódiát.

A Karácsonyi otthon hangfelvétele meghallgatható a beillesztés bal alsó sarkára kattintva:

Ezt a szép dallamot dolgozta fel a kiváló zongoraművész és jeles zeneszerző, az 1920-as – 30-as évek hazai zenei életében központi szerepet betöltő Dohnányi Ernő, Pastorale című zongoradarabjában. A kompozíció keletkezésének körülményeiről a művész második felesége, Galafrés Elsa így emlékezik:

1920 decemberében Demény Dezső, a Szent István bazilika karnagya „azzal kereste meg Ernőt, hogy meghívja egy karácsonyi koncertre, melyet a Zeneakadémián rendeznek. Egyúttal új műveket is remélt tőle: egy zongorára komponált átiratot a ’Mennyből az angyal’ című karácsonyi énekre, s megkérte az újonnan meghirdetett ’Nemzeti hiszekegy’ megzenésítésére is.” A művész elfogadta a felkérést, s habár a mű nem készült el teljes egészében a bemutató napjáig, az említett zeneakadémia koncerten, 1920. december 27-én óriási sikert aratott – a pianista a tőle megszokott nagyvonalúsággal, a pódiumon improvizálta a befejező taktusokat.

Elsa Galafrés: Lives...loves...losses. Vancouver : Versatile, 1973. 266-268. OC 45.679,

Az 1920. december 27-i hangverseny műsora. Dohnányi Ernő hagyatéka – Zeneműtár

Az ekkor még Változatok egy magyar karácsonyi énekre címet viselő darab két évvel később, immár mint Pastorale jelent meg nyomtatásban, s egyike lett a művész által kiváltképp kedvelt, gyakran játszott kompozícióknak. Elkészültét követően az 1943/1944-es hangversenyévaddal bezárólag – a hivatalos koncertműsorok tanúsága szerint – Dohnányi 72 alkalommal játszotta koncertpódiumon, számtalanszor adta ráadásként, s több alkalommal megszólaltatta a Magyar Rádióban.

radioelet.jpgA kompozíció kezdete a szerző kézírásával a Rádióélet című hetilap olvasóinak dedikálva,1929 Karácsonyán. – Hírlaptár, H 18.464

pastorale.jpgPastorale. (Ungarisches Weihnachtslied). Budapest 1922, Rózsavölgyi & Tsa. – A borítón a szerző Manninger Vilmos orvos-professzornak szóló dedikációja 1931 Karácsonyán – Zeneműtár, Z 47. 188

Életének emigrációban töltött negyedszázada alatt sem hiányzott hangverseny-repertoárjából a Pastorale: nyilvánosan utoljára 1955. május elsején az Ohio-beli Athensben (USA) játszotta el. Az életének hetvenvenyolcadik esztendéjében járó Dohnányi „briliáns könnyedségű” zongorarajátékával valósággal megbűvölte közönségét, s művészi kisugárzása – tengerentúli kritikusa szavaival élve – ez alkalommal is magával ragadta hallgatóságát, megidézve számukra egy rég letűnt kor nosztagikus, boldog hangulatát.

portre14n.jpg

Dohnányi Ernő (1877-1960) Az 1950-es évek második fele, Egyesült Államok -- Zeneműtár,  Dohnányi-hagyaték

Dohnányi Ernő 1955. május 1. Athens (Ohio) – koncertfelvétel
A hangfelvétel meghallgatható a beillesztés bal alsó sarkára kattintva:

Kelemen Éva

Címkék: karácsony dohnányi ernő kelemen éva pastorale

Szólj hozzá!