„S minden tudásban kerestem egyre új tudást”

2017. július 26. 08:07 - nemzetikonyvtar

50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Füst Milán († Bp., 1967. július 26.) költő, író, drámaíró, esztéta, a magyar irodalom rendhagyó jelensége.

Műveit a valóságától elidegenült individuum életérzése ihlette. Mélyen szkeptikus intellektus volt, egyszersmind teljességre törekvő, végletes egyéniség. A gondolkodásból teremtett művészi helyzetet, szemben a tapasztalati valósággal. Kihívóan képzelete valóságát vállalta el írói közegének. A létezés abszurditásának a hiábavalóság biztos tudatában is nekifeszülő erkölcsi akarat pátoszát jelenítette meg művészetével. Noha az irodalom minden ágában jelentőset alkotott, a szélesebb közvéleménytől késve, részben már halála után kapta meg az elismerést.


Kis Pintér Imre szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 633. o. – Törzsgyűjtemény 

screen-capture-544.pngMajor Henrik karikatúrája Füst Milánról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es, szintén a Tevan Alapítványnál megjelent, facsimile kiadásának részlete) 

S minden tudásban kerestem egyre új tudást
S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást
S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet...

Úgy látom, öregember én már nem leszek.
S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán,
De gúnytól félek s elbúvok magamba,
Négy izzó fal mered reám csupán, –
Az Úristennek vörhenyes haragja, –
Majd bólogatva, lassan elmegyek.
S mint ki régen hordja már szivében a halált, –
Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga
S ki birót ment el keresni, de nem talált.

Füst Milán: Önarckép – Elektronikus Periodika Archívum

 Füst Milán: A holdhoz (autográf verskézirat) – Kézirattár: Fond III./2060 

„Objektív lírára” törekedett, talányos szimbolikájú, mitikussá növesztett versvilágot alkotott. Változtatnod nem lehet (1914) című verseskönyve archaikusan stilizált, szecessziósan bizarr szellemvilágával, hosszú soraival látványos szakítást jelzett minden hagyományos poétikával.

Füst nem kíméletes az olvasóval szemben. Már verssorainak alakja sem kedves a közönségnek, mely többnyire nem kedveli a vágott sorokat, azaz a verset, de ha már verset olvas, a rövid verssort előnyben részesíti, tán mert ez kevésbé veszi igénybe. Általában nem talál Füst verseiben versmértéket és rímet, mely, egyebek között, kedveskedés is az olvasónak, vígasztaló jutalom, amiért rászánta magát, hogy izgalmas történetek helyett verset olvasson el. Ezenfelül egy egész világ ez, ahová kénytelen belépni, akár a nagy regények világába, jól körülnézni s élni egy ideig e világ életét, mely pedig elég mozgalmas. Füst költészetében van valami sajátos epikai tartalom. Bár ritkán beszél el valamit, mégis majd minden verse tele van látszólag szeszélyes, valójában és ha az egész kötetet elolvastuk, rendkívül következetes történésekkel. Különös népség, halászok, kovácsok, pékek, mészárosok, kalmárok, vargák, részegesek, ringyók, középkori várurak, szőlőművesek, pásztorok, kutyafejű, fehérleples lelkek, magános lovasok űzik játékaikat, elmélkednek, garázdálkodnak, veszekszenek és dolgoznak.

Vas István: Füst Milán olvasásakor. Füst Milán válogatott versei – Nyugat-kiadás. In. Nyugat, 1934. 23–24. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

Drámahősei szintúgy lelkük „fantomjaival” küzdenek, objektív szégyenük semmisíti meg őket, az autentikus élet lehetetlensége; az, hogy érzelmi és erkölcsi igényeik összeférhetetlenek. Boldogtalanok (1914) című drámáját naturalista technikával írta.

Füst Milán: Boldogtalanok, Dráma négy felvonásban, a Nemzeti Múzeum Könyvtárának dedikált példány; autográf (címlap); [Budapest] Világirodalom Könyvkiadó Vállalat kiadás, 1925. – Kézirattár 

A »Boldogtalanok« több mint egy évtizede íródott s a színpadi formanyelv ellenére semmi kvalitatív különbség nincs közte és a vele egyidőben született versek között. Egyazon szenvedély örvénylik a sorok mögött, mondanivalójában tiszta líra s formájában talán még a versek formájánál is határozottabb és ökonomikusabb. Vannak, akik ezt a munkát visszaesésnek, színtelen naturalizmusnak minősítik Füst övr-jében. Valójában semmi köze a naturalizmushoz. Kísérteties erők démonikus küzdelme ez, áttörhetetlen keretek között. Nem színpadi figurák rutinos mozgatása, hanem 7-8 tragikus karakter térbe született együttese. Színpadi mű ez a szó teljes értelmében, nem irodalmi ürügyek alatt a hallgatóság elé dialogizált elbeszélés, a szavak csak részletelemek, itt az alakok cselekszik életüket. Igaz, hogy az egész darabban sehol egy vigasztaló mécsvilág, mindenki átokkal megvert – de levonhat-e ez valamit a mű lírai értékéből? Bizonyára semmit.

Kassák Lajos: Füst Milán. In. Nyugat, 1927. 16. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

 Füst Milán: Feleségem története, (címlap); Budapest, Hungária Könyvkiadó, [é. n.] – Törzsgyűjtemény 

Szépprózája, szemben más műfajaival, oldottabb, improvizatív, realisztikus. Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékűen sokrétű, sokértelmű mítoszainak. Szokványos féltékenységi történetből teremt fausti művet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne életműve legsajátabb esztétikai minőségét: a fenségest a nevetségessel elegyítő groteszk öniróniát.

Füst Milán alkotói oldala a Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásunkban 

Füst Milán a Digitális Irodalmi Akadémiában 

Füst Milán Advent című kisregényének hangoskönyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

M. J.

komment
Címkék: füst milán

Fellner Jakab 295!

2017. július 25. 09:52 - nemzetikonyvtar

295 évvel ezelőtt született Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 – Tata, 1780) építész, a klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere

23 éves korában telepedett le Tatán, és élete nagy részét itt töltötte. 1750-től kezdve főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, bár növekvő híre más megbízatást is szerzett számára. A tatai Esterházy kastély később jelentős szerepet játszott a történelemben is: I. Ferenc császár és király (1792–1835) és felesége, Ludovika királyné ide menekültek a napóleoni harcok elől. Hosszú hetekig itt laktak, és az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi (v. schönbrunni) békét 1809-ben. 1897-ben Ferenc József (1848–1916) és II. Vilmos (1888–1918) német császár látogatott ide egy tatai hadgyakorlat alkalmával. Fellner Jakab első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom, melynek építését utódja, Grossmann József fejezte be 1780 után. 1756-ban a cseklészi Esterházy-kastélyt építette át.

Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996. – Törzsgyűjtemény; Magyar életrajzi lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Képeslapok Fellner Jakab tervezte épületekről a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményéből
  • Tata-Tóváros. Gróf Esterházy kastély. Jelzet: T 354  
  • Üdvözlet Tatáról. Tatai részletek. A fölső sor 3. képén a kálvária és a Szent Kereszt plébániatemplom. Jelzet: T 204
  • Üdvözlet Cseklészről; Gróf Eszterházy kastély. Jelzet: CS 113 

1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Mórott. 1764-ben szerződést kötött Esterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére. Első műve itt a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt (1766). 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte. 1765-től átvette a Gerl József bécsi építész által tervezett és egyetemnek szánt egri lyceum építését, melynek befejezése másra maradt. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot. Mindezeken kívül sok építkezést tulajdonít neki a kutatás. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének kialakításában. 1773-ban magyar nemességet kapott.

Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996. – Törzsgyűjtemény; Magyar életrajzi lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Képeslapok Fellner Jakab tervezte épületekről a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményéből

  • Mór. Gróf Lamberg kastély. Jelzet: M 2.178
  • Eger. Az érseki palota. Jelzet: E 270
  • Eger. Líceum. E 117
  • Veszprém. Várrészlet a püspöki palotával. Jelzet: V 881
  • Pápa. Római katolikus plébániatemplom. Jelzet: P 211

Fellner Jakab nem azonos a szokásosan Fellner és Helmer (németül: Büro vagy Atelier Fellner & Helmer) néven említett 1873-tól működő bécsi építésziroda idősebb, abban vezető szerepet játszó tagjával, Ferdinand Fellnerrel (1847–1916). Ferdinand Fellner társa Hermann Helmer (1868–1919) építész volt. A színházépületek tervezésére szakosodott építésziroda számos épülete áll ma is Magyarországon (Vígszínház, Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, illetve a történelmi Magyarország területén.

Szerk.: M. J.

komment
Címkék: fellner jakab

Szent Krisztina

2017. július 24. 08:47 - nemzetikonyvtar

Szent Krisztina legendájának két magyar változata a Krisztina-legenda nevű kódex 1–46. lapjain és az Érdy-kódex 428–429. lapjain maradt fenn. A 23 levél terjedelmű Krisztina-legenda a 3. században vértanúságot szenvedett szent legendáját tartalmazó magyar nyelvű kódex. Eredetileg valószínűleg az 1522-ben másolt, domonkos Horvát-kódexhez volt kötve, datálását és rendi hovatartozását erre a feltételezésre szokták alapozni. 1836-ban Jankovich Miklós gyűjteményéből vásárolta meg könyvtárunk.

A Krisztina-legenda első sorai. OSZK MNy 15 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krisztina annyi, mint ‚szent olajjal megkent’ (chrismate uncta): illatos balzsam töltötte be magatartását, az áhítat olaja a gondolkodását, áldás a szólását. Krisztina az itáliai Tyrosból származott, igen előkelő szülőktől. Atyja egy toronyban tartotta, és tizenkét szolgálót, valamint arany és ezüst isteneket adott mellé. Bár gyönyörű volt és sok kérője akadt, szülei egyikőjüknek sem akarták odaadni, hogy az istenek szolgálatában maradjon. Ő azonban a Szentlélektől megvilágosodva, borzadt a bálványáldozattól, és azt a tömjént, amit az isteneknek kellett volna áldoznia, az ablakba rejtette. Amikor atyja fölkereste, a szolgálók beárulták: „Leányod, a mi úrnőnk nem hajlandó áldozni a mi isteneinknek, sőt kereszténynek vallja magát.” Atyja nyájas szavakkal igyekezett rávenni az istenek szolgálatára. Mire a leány: „Ne nevezz engem leányodnak; azé vagyok, akit egyedül illet a dicséret áldozata. Én nem a halandó isteneknek mutatok be áldozatot, hanem a menny Istenének.” Mire az atya: „Leányom, ne csak egyetlen istennek mutass be áldozatot, nehogy a többi megharagudjék rád!” Krisztina erre így válaszolt: „Helyesen szólottál, pedig nem is ismered az igazságot. Az áldozatot ugyanis az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek mutatom be.” Mire az atyja: „Ha három istent imádsz, miért nem teszed ezt a többivel is?” Mire a leány: „E három egy Istenség.”

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, [Budapest], Helikon, 1990. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Krisztina-legenda első sorai az Érdy-kódexben. OSZK MNy 9 – ELTE. Sermones Compilati 

Mikoron az ő atyja másodszor esmég hozjá jőtt vóna, hogy az bálván isteneknek imádására kíszlelné, hát egy is nincsen ott az istenekben. Eleiben kelének az szolgáló leányok, és megmondák, mit tett vóna őnekik Krisztina leánya. Ottan nagyon megharagvék, és levonyatá őneki ruháját, és tizenkét vitézökkel erősen vereté az bálván isteneknek bosszúságokért. És mikoron elfogyatkoztanak vóna az hóhérek, mondá Szent Krisztina asszonnak ő atyjának: „Ó, minden tisztösség nélkil való ember és szégyentelen, gyílöséges (gyűlölséges) mind Istennek, mind embernek elette! Íme látod, hogy akkik (akik) engem gyötörnek, elfogyatkoztanak. Kér (kérj) erőt őnekik az te istenidtül, ha lehet.” Azt hallván [az apja] megvasaztatá, és az setét temlecben vetteté. Mikoron azt meghallotta vóna az ő asszon sziléje, ottan megszaggatá ruháját, és az temlechez fotamék, és leányának lábai előtt leesék és mondá: „Ó Krisztina, én édes szemem világa, irgalmazj énvelem.” Felelé őneki és mondá [Kisztina]: „Miért mondasz engem te leányodnak? Nem tudod-é, hogy az én istenemnek szent neve vagyon énnálam?” Mikoron az ő sziléje őnála semmit nem használna, az ő férjéhez méne hamarsággal, és megjelenté őelette, hogy nem engedött vóna. Ottan azért eleibe hozatá és mondá [az apja]: „Avagy áldozzál az hatalmas isteneknek, avagy kilemb-kilemb kénokkal végeztetöl ki ez édes világból, és én leányom soha nem lész.” Felelé őneki: „Ó mely nagy malasztot érdemlettem ez mai napon tetűled, mert immáran nem hívattatom én erdegnek leányának, de az erek mindenható Istenének. Mert valaki erdegtűl születik, erdeg az. Te azért az pokolbeli sátán erdegnek atyja vagy.”

Karthauzi Névtelen: Szíz Szent Krisztina asszonnak életéről. Érdy-kódex – ELTE Bölcsészettudományi Önálló Informatikai Program – Az Érdy-kódex oldala 

krisztinatemplom_nemzetikonyvtar.jpgBudapest; Krisztina tér a templommal. Képeslap. Jelzet: Bp 82 – Plakát és Kisnyomtatványtár 

Krisztina ókeresztény vértanú. […] Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Képét ott látjuk Bártfa (1460, 1485), Malompatak (Mlynica, 1515) szárnyasoltárain. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszteletére szentelt néhány templom elsősorban nyilván a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1765, Bódvaszilas leányegyháza), Ernőháza (Ernesstovo, 1888). Hasonló eredetű Felsősegesd franciskánus templomának Krisztina-oltára is (1779), Festetics Lajos alapítása.
Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el.
Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.

Bálint Sándor: Július 24. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

komment
Címkék: szent krisztina

„A peremekre szorult európa-ritmus”

2017. július 22. 06:25 - nemzetikonyvtar

50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kassák Lajos, aki íróként, költőként, képzőművészként, lapszerkesztőként, tipográfusként és irodalomszervezőként egyaránt egyedülálló jelentőségű személyiség a magyar irodalomban.  
Munkássága szorosan összefonódott a magyar avantgárd mozgalom történetével. A magyar avantgárd valamennyi jelentősebb folyóiratát ő indította és szerkesztette, és a mozgalom szinte összes jelentős alkotójára hatott: műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat is. Nevéhez fűződik az aktivizmus programjának meghirdetése, amely az avantgárd magyar változata volt.

Tihanyi Lajos: Kassák Lajos, 1918 (festmény) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Munkanélküli gyári munkásként 1909-ben gyalog bebarangolta Európát. Egészen Párizsig eljutott, s az ott tapasztalt pezsgő kulturális élet, a modern művészeti világ forrongása magával ragadta. Már korábban is írogatott, hol Petőfi, hol a nyugatosok modorában, de hazatérve már tudatosan írónak készült. Tudását autodidaktaként gyarapította, s szellemi fölemelkedését kemény jellemének és hatalmas munkabírásának is köszönhette. Vándoréveire is visszaemlékezve közölte 1929-ben, majd 1935-ben a Nyugatban azt az írását, amelynek végleges címe Csavargók, alkotók lett.

„Jó néhány évvel ezelőtt olvastam a lapokban, hogy Stuttgartban megtartották a csavargók világkongresszusát. A híradások szerint éppen olyan rendszer alapján dolgozott ez a furcsa gyülekezet, mint a diplomaták vagy tudósok kongresszusai. Egy évek óta fennálló egyesület elnökkel, tisztikarral és propagandaújsággal készítette elő a tanácskozást, melynek előadói voltak, s programjával az egész világ csavargóinak helyzetmegjavítását célozta. Hová jutott a világ?!
A csavargók törvényesíteni akarják törvényenkívüliségüket. Azok az individuumok, akik a saját életük leélését csakis a társadalom keretein kívül tudják elképzelni, segítséget kérnek, sőt követelnek a társadalomtól különvalóságuk kellő kihangsúlyozásához, dologtalanságuk táplálásához, életnívójuk általános megjavításához. Mi ez? A csavargók öntudatosodása? Ezek az önkéntes száműzetésben élők felismerték szörnyű »osztályhelyzetüket«, s mint társadalmi lények követelik társadalmi jogaikat? Ha így lenne, ez is eléggé furcsának tűnhetne a dolgozó, a társadalom szociális törvényeit magukra kötelezőnek tartó vagy éppen ezeknek a törvényeknek kiszélesítését és precízebbé tételét követelő emberek előtt. De nem is így van.”

Csavargók, alkotók – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1915-ben A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. Innentől számítjuk a magyar avantgárd mozgalmainak kezdetét. A lapot a 16. szám után „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt” betiltották. Kassák alig másfél hónap múlva újabb avantgárd folyóiratot indított MA címmel, melynek működését a Tanácsköztársaság idején mint „a burzsoá dekadencia termékét” szintén betiltották. A lap története Kassák bécsi emigrációja idején tovább folytatódik, amikor a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált, teret nyitva a képzőművészetnek is. A húszas években Kassák számos képverset és kollázst, és saját elnevezésével élve, ún. képarhitektúrákat alkotott.

Kassák Lajos: Képarchitektúra V. 1922–1923 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A MA által meghirdetett aktivizmus nem jelentett művészeti programot: sem esztétikai, sem módszertani, sem tematikai tekintetben nem tartalmazott semmiféle megkötöttséget. Elsősorban a művész elkötelezettségét jelentette a társadalmi igazságosság, a tömegek felemelése, egy majdani jobb élet reménye mellett. Ily módon Kassáknak és követőinek társadalmi-politikai alapállása mindig baloldali, a háború idején pedig élesen pacifista volt. Kassák maga ugyanakkor semmilyen párthoz vagy politikai csoportosuláshoz köthető eszmének nem volt kritikátlan híve. Mivel az aktivizmus címkéje és társadalmi ideológiája állandó maradt, esztétikai tartalma viszont folyvást változott, a MA az avantgárd folyóiratok között szinte egyedülállóan tíz évfolyamon át fenn tudott maradni.
Kassák az Egy ember élete című monumentális önéletrajzát 1924-ben kezdte közölni a Nyugat. A ló meghal, a madarak kirepülnek című legismertebb poémája, lírai eposza (1922) pedig újfajta versnyelvet valósított meg, mely a véletlenszerűséget (dadaizmus) a merész asszociációkkal (szürrealizmus) vegyíti.

„Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk”

Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek. Részlet. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kassák 1926-ban hazatérve az emigrációból Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen megindította a Dokumentum című folyóiratot, amely azonban a közönség érdeklődése hiányában hamar megszűnt. Még az emigrációban jelent meg Az új művészet él című aktivista-konstruktivista írása, melyet egy évvel később a kolozsvári Korunk külön kötetben is kiadott. 1928-tól 1938-ig pedig Munka címmel szerkesztett lapot, amely a munkásművelődés ügyét tűzte zászlajára.

Kassák Lajos dedikált portréja (Pécsi József felvétele) Budapest, 1928 – Színháztörténeti Tár: KC XVI 33

Kassák kései, klasszicizálódott lírája is nagy erejű. Munkássága utolsó évtizedeiben ismét konstruktív képépítési elveket alkalmazott festészetében. Életműve reneszánszát élte az 1960-as években, az avantgárd iránti érdeklődés általános felélénkülésének idején. Egymást követték külföldi kiállításai. Halála után örökségét elsősorban emigráns körök, főként a párizsi Magyar Műhely vitte tovább.

„De ekkor jött – K a s s á k L a j o s
(a peremekre szorult európa-ritmus)
és
átszáguldta a késést!
Az ő lábnyomaiból ihattuk
az európa mámort!
S az avant-garde-dal rohanó idők
hősei így lehettünk:
Kemény, Vasarely, Schöffer
és annyian még
az élvonalba robbanó utódok! ...
Én így látom:
ez volt Kassák Lajos!
Magyarok! Hej!
Jelen-vonalon túl és innen
– ne feledjétek soha el!”

Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos. Részlet. In. Tamkó Sirató Károly összegyűjtött versei, [Budapest], Alfa, 1993– Törzsgyűjtemény 

M. J.

komment
Címkék: kassák lajos

Feminizmus és irodalom – Egy kivételes nő

2017. július 18. 09:49 - nemzetikonyvtar

2017. július 18-án emlékezünk Jane Austen (1775–1817) angol írónő halálának 200. évfordulójára.

austen01.pngPortréváltozatok Jane Austenről. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek: XV–XXIV. o. – Törzsgyűjtemény

A bal fölső sarokban Jane Austen egyetlen hiteles, életében készült és ránkmaradt, ceruzával előrajzolt, vízfestékkel a fejnél részben már kifestett portrévázlata, amelyet nővére, Cassandra Elizabeth Austen készített 1810 körül. Középen az előbbi alapján „továbbgondolt” 1869 körüli arckép Mr. Andrews of Maidenheadtől. Legalul unokaöccse, James-Edward Austen-Leigh 1870-es Memoir of Jane Austen című visszaemlékezésében megjelent, Lizars-féle idealizált, stilizált portré, amely 2017-ben a bicentenárium tiszteletére készített új angol tízfontosra is fölkerült.

Egy kivételes nő

Jane Austen a 18-19. századforduló vidéki Angliájában, egy középosztálybeli, szerény sorban élő nyolcgyermekes lelkészcsalád második leányaként, művelt, érzelem- és irodalomgazdag környezetben nőtt fel. Oxfordban iskolázott apja csak néhány évig járatta iskolába, majd – egyéb magántanítványai mellett – maga vette kézbe tanítását. Jane nemcsak a kor leánynevelési elveinek és illemtankönyveinek megfelelő „hölgyeknek való” (ladylike) ismereteket sajátította el (úgy, mint kézimunkázás, zene, rajz és festészet, társasági etikett, francia nyelv), hanem történelmet és olasz nyelvet is tanult, s a gazdag családi könyvtárnak köszönhetően igen olvasott volt. Jól ismerte az angol irodalom számos klasszikus és kortárs szerzőjének műveit, kritikával szemlélte a népszerű szentimentális regényirodalom kliséit, s ellenükben alakította ki regénykoncepcióját és (ön)reflektív, józan ésszel megáldott (anti)hősnőit, akik a való élet illúzióvesztései árán fejlődnek és érik el a boldogságot.

austen02.jpgNővére, Cassandra festménye Jane-ről, 1804-ből. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek  – Törzsgyűjtemény

Feminizmus és irodalom

Összegyűjtött levelezéséből és a családtagok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Jane az írást nemcsak afféle úri passzióként fogta fel, a maga és családja gyönyörűségére gyakorolva azt, hanem önkifejezési formaként és megélhetési forrásként, szakmaként, hiszen meg is kívánta jelentetni műveit. A 19. századi angol írónők műveinek feminista szempontú elemzését adó Séllei Nóra Lánnyá válik, s írni kezd című tanulmánykötetében hívja fel a figyelmet arra a történelmi fordulatra, amit az jelentett, hogy az Austen-korabeli középosztálybeli nő írni kezdett. 1792-ben jelent meg Mary Wollstonecraft korai feminista filozófiai műve (A Vindication of the Rights of Woman), amely a férfiakéval azonos alapjogokat követelt a nőknek (pl. egyenlő tanuláshoz való jogot, szellemi képességeik terén és erkölcsi kérdésekben azonos mércét). Ezen jogok közé tartozik az alkotáshoz és szabad önkifejezéshez való jog (és később a választójog) is: akár az itáliai reneszánszban, ez a szellemi légkör megtermékenyítően hatott a női művészetre – a 18. század végére az öntudatra ébredő nők százai adták ki írásaikat Angliában, akár névtelenül is, mint Austen.

Az Értelem és érzelem első kiadása címoldalán a „By a Lady” („egy hölgy által írt”) bejegyzés szerepel – Wikipedia

Bár részt vett társasági eseményeken, a helyi közösség és népes családja életében (testvérként, nagynéniként, keresztanyaként), szoros barátságai és udvarlói is voltak, ideje legnagyobb részét azonban az írásnak szenteli. Már 11-12 éves korából maradtak fent kisebb írásai, tizenhét éves koráig számos zsengéje születik, s hamarosan megalkotja néhány később megjelent regénye (pl. A klastrom titka; Értelem és érzelem; Büszkeség és balítélet) első változatát is, amelyeket többször átírt. Az első kiadót apja kereste fel az Első benyomások kéziratával, de az olvasatlanul elutasította a mű kiadását. 1811-ben Jane saját költségén adatja ki az Értelem és érzelem című regényét, a következő évben ugyanennek a kiadónak adja el a Büszkeség és balítélet kiadási jogait, s innentől már évente jelennek meg regényei (pl. A mansfieldi kastély; az Emma és kijön az Értelem és érzelem második kiadása).

Csak 41 éves, amikor meghal mellékvese elégtelenségben. Végrendeletében nővérére, Cassandrára hagyta mindenét. A Meggyőző érvek és A klastrom titka már posztumusz jelent meg. A családtagoknak köszönhetően kerültek összegyűjtésre levelei, s tőlük születtek az első Jane Austen életét és munkásságát méltató életrajzi jegyzetek, memoárok is, amelyekből egy különösen gazdag személyiség és életmű rajzolódik ki előttünk.

austen04.pngA Meggyőző érvek első változatának kézirata. Készült egy évvel Austen halála előtt, 1816. július 18-án. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek – Törzsgyűjtemény

A bejegyzésben szereplő életrajzi adatok forrásai:

Jane Austen magyarul olvasható korai művei Törzsgyűjteményünkben

Ajánlott internetes oldalak Jane Austenről

Jane Austen hivatalos honlapja
Jane Austen halálának 200. évfordulójára készült oldal
Jane Austen elektronikusan olvasható művei
A British Library összeállítása Jane Austen kéziratairó

Béres Judit (szerk.)

komment

Szent Elek

2017. július 17. 08:52 - nemzetikonyvtar

Edesszai Szent Elek (Alexius) 5. századi aszkéta, koldus és hitvalló volt, akinek legendája több szempontból különleges irodalmunk és a magyar nyelv írott emlékeinek történetében. A középkor szellemiségét kiválóan tükröző, feltehetőleg szír és görög forrásokra visszavezethető történet a 10. században terjedt el Európa-szerte. Magyarországi kultusza Szent Adalbert nevéhez köthető, aki római tartózkodása alatt ismerte meg Szent Elek történetét. Népszerűségét elsősorban a középkori eszmények, az aszkézis és a világi örömökről való lemondás dicsőítésének köszönheti, ám későbbi feldolgozásai arra engednek következtetni, hogy Szent Elek életének tanulságai nem évülnek el a középkor elmúltával.

Példája valószínűleg hatással volt Szent Imre herceg szüzességi fogadalomtételére is. Elek a magyar középkorban kedvelt keresztnév volt, III. Béla királyunknak a bizánci udvarban Alexios volt a neve. Idehaza egyik udvari papjának is e nevet adta, mely több változatban családneveink között is megtalálható: Elek, Elekes, Elekös, Alexy. Magyar helyneveink is őrzik Szent Elek emlékét: Elek (Békés megye), Szentelek (Ausztria), Biharszentelek (Románia), Elecske (Szlovákia).

 Edesszai Szent Elek (Alexius) attribútumával, a lépcsővel. In. Hartmann Schedel: Weltchronik [Nürnberg, Anton Koberger, 1493] Einmalige limitierte Weltalfl., [Ludwigsburg], Ed. Libri Illustri, [Leipzig], Ed. Leipzig, cop. 1990. – Régi Nyomtatványok Tára 

„A lélektani ábrázolás teszi nevezetessé az Elek-legendát. Népszerűsége már a középkorban is feltűnően nagy volt, ez a magyarázata annak, hogy bekerült a Gesta Romanorumba is, bár ez világi jellegű gyűjtemény. Szent Elek, római ifjú, a történet szerint esküvője éjszakáján titokban messzi vidékre utazik, vagyonát az utolsó fillérig szétosztja a szegények között és koldulásból tartja fenn magát. Évek múltán apja házába kerül vissza, de senki sem ismeri fel benne a régóta keresett fiút és vőlegényt. Itt él aztán hosszú ideig szülei és menyasszonya környezetében, a szolgáktól megcsúfoltan, alázatos szegénységben. E különös és feszült lélektani helyzetnek csak Elek halála vet véget, amely után minden kiderül. A legendát a belső motiválás és a lírai részletek (a halála után megtalált fiú elsiratása) teszik elsősorban művészivé, s itt-ott felvillan benne a késő-antik városi élet képe is. Egyébként csupán az aszkézis sztereotip dicséretét zengi s a példa követésére buzdít.”

A magyar irodalom története. I. kötet (1600-ig), szerk.: Klaniczay Tibor, Budapest, Akadémiai, 1964. 153–154. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az Elek-legendának a Legenda aurea szövegéből készült fordítását hat nyelvemlékkódexünk tartalmazza: az Érdy-, a Kazinczy-, a Lobkowicz-, a Nádor-, a Peer- és a Tihanyi.

Ekkor a pápa a császárokkal a testet illő tisztelettel koporsóba helyezte. A város közepére vitték, és bejelentették a népnek, hogy megtalálták az Isten emberét, akit az egész város keresett. Mindenki a szenthez sietett. Ha egy beteg megérintette a szentséges testet, rögtön meggyógyult: a vakok visszakapták látásukat, a nyavalyatörősök megszabadultak, s minden beteg, bármi baja volt, meggyógyult, amint a testhez ért. A császárok pedig, látván ezt a csodát, a pápával együtt, maguk vették vállukra a koporsót, hogy a szent test őket is megszentelje. Ekkor a császárok aranyat és ezüstöt szórattak szét az utcákon, hogy a kapzsi tömeg figyelmét lekössék, és akadály nélkül vihessék a testet a templomba. De a nép levetkőzve kapzsiságát egyetemben igyekezett megérinteni a szent testet, és így csak nagy keservesen jutottak el Szent Bonifác vértanú templomához, ahol hét napon át, dicsőítették Istent. Arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy tisztességgel helyezték el a szent testet. A sírboltból pedig oly édes illat áradt, hogy mindenki azt hihette, drága fűszerekkel van telve. Elek július tizenhetedikén hunyt el, az Úr 398. esztendeje táján.

Jacobus de Voragine: Legenda aurea, [Budapest], Helikon, 1990. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Elek legendájának első sorai a Tihanyi kódexben. OSZK MNy 75 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A hat nyelvemlékkódexben szereplő legendák szövegei között szorosabb összefüggés csak a Kazinczy- (1526 és 1541 között) és a Tihanyi kódex (1530 és 1532 között) verziója között mutatható ki, de a lélektani ábrázolás s a nyelvi formába öntés szempontjából egyaránt a Kazinczy-kódexé valamennyi közül a legsikerültebb változat.

A Tihanyi kódex érdekes módon tömörítve, azaz példaként adja elő s dolgozza át Szent Elek életét – az isteni szeretet kereséséről szóló prédikáció záró részébe beleszőve. Elbeszélésmódja a Kazinczy-kódex szövegéhez képest lényegesen szárazabb.

A Nádor-kódex rövidebbre fogott előadása szerint Elek Euphemianus római patrícius fia volt. Jámbor szülei sokáig gyermektelenül éltek. Amikor embörségöt ért volna, választának neki császár udvarából egy szizet, és neki adák feleségül. Annak utána, mikoron a nyugodalomnak ideje eljött volna, bemene az szent ifjú az ő mátkájával ágyasházába, holott kezdé űtet tanítani isteni félelemre és szizességnek tartására. Mely tanúságnak utána aranygyűrűjét és vitézi övének csatját, kivel övedözik vala, neki adá tartani, mondván: vedd hozzád ezöket, és tartsd nálad, amíg Úristennek kellemetös.

Bálint Sándor: Július 17. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Elek legendájának első sorai a Nádor-kódexben ELTE Egyetemi Könyvtár, Cod. Hung. 1) – ELTE Egyetemi Könyvtár, Jelzet Cod. Hung. 1. 

Látván ezt az pápa es az császárok, az szent testet tiszteletes nyoszolyába helyezteték, es Eufemianusnak udvarából Rómának piacára kiemelteték és felkajátottak, hogy az Istennek embere megtaláltatott volna, kit egész rómaság keres vala. Tehát az nép az szent testnek látására feltódula. Valamely kór ezt szent testet illeti vala, ottan egészséget veszen vala; az vakok látást, az sánták járást es az ördöngösök megszabadulást vesznek vala. Az pápa kedég az császárokkal ez nagy csodát látván, önnönmaguk kezdék vállukon az nyoszolyában ez szent testet vinnie, hogy ők is az szent testtől megszenteltetnének. Tehát az pápa az császárokkal parancsolának, hogy az utcákra kincset hintenének, hogy az község arra esvén, az szent testet könnyebben vihetnék.

Karthauzi Névtelen: Kezdetik az boldog Szent Eleknek élete, kit nektek például vetek, szízek (részlet). In. Késő középkori prózai emlékek. Legendák. Elek-legenda (Érdy-kódex, részlet) In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. [Egyetemi segédkönyv], főszerk.: Tarnai Andor. 1. Középkor, 1000–1530, szerk.: Madas Edit, a régi magyar szövegek átírásában közrem.: Szabó T. Ádám, Budapest, Tankönyvkiadó, 1991, 361–367. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Szent Elek legendájának első sorai az Érdy-kódexben. OSZK Mny 9 – ELTE. Sermones Compilati

Szent Elek legendájának egy oldala a Peer-kódexben. (15v) OSZK MNy 12 (16. század első negyede) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

További online tartalmak Szent Elek legendájáról:

komment

„Nemzeti szent ereklyénk ez nekünk” – Honlap a Rákóczi-indulóról

2017. július 13. 07:45 - nemzetikonyvtar

Új tematikus honlapot indítottunk útjára, mely a Rákóczi-induló történetéről nyújt áttekintést a Rákóczi-nótától az 1848–49-es szabadságharc leverését követően az induló tíz éves betiltásán keresztül az 1860-as években sorra megjelenő feldolgozásokig. Összeállításunk ízelítőt ad az angol nyelven is elérhető honlapunk tartalmából.

hub1_z_67439_0001.jpgA nemzet három dala. Szózat – Hymnusz – Rákoczy Induló. Zongorára átírta Tarnay Géza. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, é.n. – Zeneműtár (Z 67.439)

A Rákóczi-induló a Hymnus (Kölcsey Ferenc, Erkel Ferenc; 1823, 1844) és a Szózat (Vörösmarty Mihály, Egressy Béni; 1836, 1843) megszületése előtti évtizedekben a magyar nemzet legfontosabb zenei szimbólumának számító, ám népszerűségét és tekintélyét máig töretlenül megőrző zeneművünk. Nem meglepő tehát, hogy az induló az 1867-es kiegyezést követően egyenrangú harmadikként került be a Rózsavölgyi Kiadó A nemzet három dala című nyomtatványába, s hogy a 20. század népzenegyűjtői is számos ünnepi alkalom rituális zárószámaként rögzítették a Rákóczi-indulót, amely a II. világháború idején a Budapest I. rádióadó szünetjelének forrásaként is szolgált, és hosszú évtizedeken keresztül a Kossuth rádió napi műsorfolyamának megszokott nyitószáma volt. 

„A »Rákóczy-Induló« épen az a magyarnak, a mi Homér »Iliád«-ja a görögnek, a »Talmud« a zsidó nemzetnek, a »Biblia« a kereszténységnek, s a »Korán« a törököknek. Nemzeti szent ereklyénk ez nekünk, melyhez meseszerű történeti emlékek csatolnak.”

Mosonyi Mihály recenziója a Rákóczi-induló Reményi Ede-féle feldolgozásáról. In. Zenészeti Lapok, 1860. október 24. – Törzsgyűjtemény 

A ma Rákóczi-indulóként ismert dallam az ún. Rákóczi-nótából származik. Utóbbi története legalább a 17. század közepéig nyúlik vissza: a Vietórisz-kéziratban, a Kájoni kódexben és Náray György Lyra Coelestis című gyűjteményében (1695) egyaránt felbukkannak a később „Hej, Rákóczi, Bercsényi” szöveggel ismertté vált „nóta” változatai.

Hej Rákóczi, Bercsényi… „National form” Zemplényi manuscript (about 1780). In. Bence Szabolcsi: A concise history of Hungarian music, [Budapest], Corvina, [1974]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A dallam használatban maradt egészen a 19. század kezdetéig, amikor egy közreadott sajátos variánsa a ma ismert Rákóczi-induló modelljévé vált. A Rákóczi-nóta fenti változata nyomán írt induló szerzője nem azonosítható teljes bizonyossággal, de a legvalószínűbb feltevés szerint Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred Esterházy-szolgálatban álló karmestere alakíthatta ki a dallam ma ismert formáját a neves prímás, Bihari János előadásától ihletve. Ez a tudás azonban hamarosan feledésbe merült, s a ’40-es évek kiadványaiban már csupán mint Rákóczy-induló tűnik fel a mű a komponista nevének említése nélkül.

Mátray (Róthkrepf) Gábor: Pannónia vagy: Válogatott Magyar Nóták Gyűjteménye, Bécs, Mechetti, [1826]. – Zeneműtár (Mus. pr. 12.691)

A reformkor idején született mű több nagyszerű zeneszerző – Erkel Ferenc (1840), Liszt Ferenc (1847, 1851, 1853, 1871) és Hector Berlioz (1846) – feldolgozása által tartósan népszerűvé vált. Erkel Ferenc, aki az 1830-as években Magyarország egyik legkiválóbb zongoraművészeként vált ismertté, különösen sokat tett a Rákóczi-dallamok népszerűsítéséért. A Rákóczi-induló, feldolgozásában 1840 januárjában Emlékül Liszt Ferenczre címmel nyomtatásban is megjelent. Erkel feldolgozása az induló –január 4-én a pesti Nemzeti Színházban Liszt Ferenc előadásában felhangzó – kirobbanó sikerű előadásának állít emléket.

Erkel Ferenc: Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczy indulója, Pest, Wagner, [1840]. Címlap, 1. o. – Zeneműtár (ZR 2.322)

Az induló Liszt Ferenc 1839. decemberi pesti hangversenyén megszólalt változatát a zeneszerző a bécsi cenzúra közbelépése miatt nem tudta megjelentetni. Erkel Emlékül Liszt Ferenczre című feldolgozása a betiltott Liszt-eredeti „pótlására” vállalkozott. A mai érdeklődő számára azonban már az annak idején kiadatlanul maradt forma is hozzáférhető, ugyanis az minden valószínűség szerint az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött Rakozy Marsch feliratú szerzői kéziratban fennmaradt változattal azonos.

hub1_ms_mus_22_0002.jpgLiszt Ferenc: Rakozy Marsch. Szerzői kézirat, 1840. – Zeneműtár (Ms. mus. 22)

1847-ben végül megjelent Liszt Rákóczi-indulója, majd négy évvel később, 1851-ben egy újabb változata is a lipcsei Kistner kiadónál: ez a Marche de Rakoczy igazi „népszerű kiadás”, amely a zongorázó nagyközönség igényeit és technikai lehetőségeit igyekezett szem előtt tartani. Az alig két évvel később, 1853-ban a berlini Schlesinger kiadónál adott ki újabb feldolgozás a Magyar rapszódiák sorozat 15. darabjaként vált népszerűvé.

Liszt Ferenc: Marche de Rakoczy. Edition populaire pour Piano, Leipzig, Kistner, [1851]. – Zeneműtár (Mus. pr 2.433)
Liszt Ferenc: Marche de Rakoczy Liszt Ferenc: Rhapsodies hongroises pour le piano. No. 15. Rakoczy Marsch, Berlin, Schlesinger, [1853]. – Zeneműtár (Z 46.460)

Az eddigi, kivétel nélkül zongorára szánt feldolgozások nyomán Liszt a ’60-as évek közepén zenekarra is átdolgozta az indulót. E minden szempontból teljesen új változat bemutatóját maga a zeneszerző vezényelte Pesten 1865. augusztus 17-én. A nagy siker ellenére a zeneszerző csak évekkel később, 1871-ben jelentette meg a zenekari változatot a lipcsei Schuberth kiadónál, akkor azonban mindjárt számos változatban. A kétzongorás átirat itt bemutatott példányát maga a zeneszerző látta el Festetics Leó gróf feleségének, Kubinyi Krisztinának szóló ajánlással. A Liszt készítette zenekari feldolgozás kimondva-kimondatlanul is Berlioz híres Rákóczi-indulójával kívánt versenyre kelni. Liszt a maga változatának viszonylag hosszan halogatott publikálásával éppen az általa oly sokra tartott francia mesterrel való nyílt rivalizálást igyekezett tapintatosan elkerülni.

Liszt Ferenc: Rákóczy Marsch – a nagyzenekari változat kétzongorás átirata Liszt kézjegyével. Lipcse, Schuberth, [1871]. – Zeneműtár (Ms. Mus. 3.005)

Hector Berlioz 1846 elején két zenekari hangversenyt is adott Pesten, ahol művein kívül a helyi közönségnek tett gesztusként a Rákóczi-indulót is előadta saját feldolgozásában, amely a mű máig legismertebb változata lett.

„e váratlan bevezetésre a közönség néma maradt, de mikor egy hosszú crescendóban fúgaszerűen megszólaltak a téma töredékei, a nagydob tompa, távoli ágyúdörgéshez hasonló ütéseitől megszakítva, a teremben leírhatatlan moraj kezdett forrongani, s abban a pillanatban, mikor a felszabadult zenekar, mint valami vad kézitusában, nekieresztette oly soká visszatartott fortissimóját, hallatlan ordítozás, lábdobogás rázta meg a termet. (…) Újra kellett kezdenünk, de a közönség másodízben is csak nagy nehezen és csak néhány másodperccel tovább uralkodott magán, mint első alkalommal. (…) Bölcsen tettem, hogy a Rákóczi-indulót a hangverseny végére állítottam, mert bármi következett volna utána, elveszett volna.”

Hector Berlioz önéletírása: 1803–1865. Utazásai Itáliában, Német-, Magyar-, Oroszországban és Angliában, [vál.], ford. és bev. Wildner Ödön, Budapest, Főv. Kiadó, [1925]. – Törzsgyűjtemény 

Berlioz Rákóczi-indulójának eredeti kézirata végül is Pesten maradt: a zeneszerző minden bizonnyal további előadások reményében adta azt a Nemzeti Színház zenekarát vezető Erkel Ferencnek. A kéziratos partitúra így végül is Erkel hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe 1904-ben.

ms_mus_0029_0003.jpgHector Berlioz: Rakoczy Marche Hongroise. Szerzői kézirat, 1846. – Zeneműtár (Ms. mus. 29)

Az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni tiltást követően, a politikai légkör enyhülésével az 1860-as években sorra jelentek meg a Rákóczi-induló további feldolgozásai is. Reményi Ede, a világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült hegedűs 1860 januárjában amnesztiával visszatért Magyarországra, és első pesti hangversenyén saját feldolgozásában a Rákóczi-indulót is műsorra tűzte, amely néhány hónappal később nyomtatásban is megjelent. Sipos Antal, aki két éven át Liszt tanítványa volt Weimarban, 1865-ben jelentette meg a maga változatát. Erkel feldolgozását pedig, amelyet 1840-ben még Emlékül Liszt Ferenczre címmel terjesztettek, immár önálló kompozícióként nyomta újra többször is a Rózsavölgyi kiadó.

Mikusi Balázs szövege alapján

komment

„Szíz Máriának választott vitéze” – Szent László király

2017. június 27. 14:40 - nemzetikonyvtar

A lovagkirály Szent László (1077–1095) trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság. Az emlékév ünnepi eseményei hangsúlyozzák Szent László életművének a közép-európai nemzeteket a keresztény egység jegyében összekapcsoló szerepét. A Lengyelországban született, Erdély védőszentjeként tisztelt, a zágrábi püspökséget megalapító és Nyitrán elhunyt László király az első olyan Árpád-házi uralkodó volt, aki összekapcsolta a térség népeit, ezért ezek összetartásának, együttműködésének szimbólumaként is tekinthetünk rá.
Szent László ugyanakkor egyike a legnépszerűbb magyar szentjeinknek, a gyengék védelmezője, akinek számos legenda is őrzi emlékét.

Bálint Sándor is idézi a hagyományt, mely szerint László halála után már egy évszázaddal azt tartották hazánkban, hogy a kegyes királyt három álló évig megtépett ruhában gyászolta nemzete. Ez idő alatt nem táncoltak, nem muzsikáltak az országban.

László az unokaöccsével, Kálmánnal való viszálykodás közben hunyt el Nyitrán 1095-ben. Először az általa 1091-ben felszentelt somogyvári Szent Egyed bencés monostorban temették el, majd testét 1116-ban – a monostor elkészülte után – átvitték Váradra, az általa alapított székesegyházba. A források szerint váradi sírjánál csodás gyógyulások történtek, így hamar zarándokhellyé vált a király nyughelye. Az emlékezet szerint a III. Celesztin pápa által a csodák kivizsgálására küldött két bíboros is szemtanúja volt a gyógyulásoknak, majd 1192. június 27-én déltájban egy égi jel tűnt fel a váradi székesegyház fölött. Fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Ez a magyarázata annak, hogy – a szokástól eltérően, amely szerint a szentek ünnepe haláluk napja – Szent László napját június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.

Szent LászlóSzent László király az épülő váradi székesegyház előtt – In. Képes Krónika, 1358 után; Cod. Lat. 404., 99. o. (Kézirattár)

„Áve, égi király híve,
királyoknak gyöngye, éke,
László, mennynek sorsosa!
Ég királyát hűn követted,
országunkat védelmezted,
légy hazánknak bajnoka.

Menedéke magyaroknak,
Örök-társa angyaloknak,
Égi kegynek eszköze:
Üdvözlégy, ó, kiváltságos,
híres-neves, igazságos
jó ítélet hírnöke.”

Himnusz Szent László királyról, részlet (Regis regum civis ave, fordította: Csanád Béla), 1192 körül – In.: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor. Budapest, Tankönyvkiadó, 1992. 267–268. o. Törzsgyűjtemény

Árpád-házi Szent László 1040 körül született Lengyelországban. Nagyapját, a pogány Vazult (Vászolyt) István király (1000–1038) vakíttatta meg. Apja, a későbbi I. Béla király (1060–1063) családjával együtt elmenekült az országból István haragja elől, s később mégis László lett az, aki folytatta István király életművét. A trónviszályoktól és külső támadásoktól is zaklatott országban nyugalmat és rendet teremtett szigorú törvényeivel. 1191-ben pedig elfoglalta Horvátországot. Szent László uralkodása idején avatták az első magyarországi szenteket (1083): Gellért püspököt, Szent István királyt, Szent Imre herceget, valamint András és Benedek remetéket.

„Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály,
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.

Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.”

Szent László-ének, 1470 körül, – In. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor. Budapest, Tankönyvkiadó, 1992. 540–541. o. Törzsgyűjtemény

Szent László ereklyetartó hermája, 15. század első negyede, győri székesegyház, fotó: Szelényi Károly – In. Lázár István: Képes magyar történelem. Corvina, Budapest, 1993, 39. oldal, 28. kép. Magyar Elektronikus Könyvtár

„Szent László koponyacsontját temetkezési helyén, a nagyváradi székesegyházban fej-ereklyetartóban, azaz hermában őrizték. Ezt először 1273-ban említik. Egy 1406-os tűzvész azonban elpusztította ezt a korai hermát, amint Zsigmond király egyik oklevele elbeszéli, ám az ereklyék nem sérültek meg. A ma is meglévő ereklyetartó ezután készülhetett. Legkésőbb 1443-ban már megvolt, ekkor ugyanis összeomlott a székesegyháznak az a tornya, ahol a hermát őrizték, ám az ereklyetartó nem sérült meg. 1565-ben protestánsok rabolták ki a szent király sírját. Az ereklyetartót Náprágyi Demeter püspök szerezte vissza, aki ezután magával vitte Gyulafehérvárra, Pozsonyba, majd 1607-ben (!) Győrbe. Ő restauráltatta Prágában. Ekkor cserélték ki gótikus koronáját a maira. A herma vállrészét sodronyzománc borítja, fejrésze aranyozott, domborított ezüstlemezből készült. Belsejében díszített ezüsttokban helyezték el a koponyaereklyét. A herma mestereit egyesek Kolozsvári Mártonban és Györgyben vélték felismerni, és benne III. Béla portréját látták. E feltételezéseknek azonban semmilyen alapja nincs.”

[Szent László hermája ] – In: Lovagkirályok: Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) CD-ROM,. Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1997. Magyar Elektronikus Könyvtár

1775-ben Zichy Ferenc győri püspök a nyakszirtcsontból egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik azóta.

Szent László alakját számos legenda őrzi. Ezek egyike a kun vitézzel való harcának ábrázolása. A jelenet azt örökíti meg, amikor még Salamon király (1063–1074) uralkodása idején az úzok (fekete kunok) betörtek az országba (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott László herceg. Az egyik menekülő kun vezért, aki magával vitt egy magyar lányt, üldözőbe vette, legyőzte, és a lányt kiszabadította, bár korábban már súlyos sebet kapott a csatában. Lászlónak ezt a hőstettét számos magyar templom falán megfestették a következő századokban.

hub1inc 1143_x4r_csapodi 653_51352_l.jpgSzent László harca a kunnal – Thuróczi János: Chronica Hungarorum 1488, Inc. 1143 (Kézirattár)

Thuróczi János 1487-ig foglalta össze Magyarország történetét. A művet 1488-ban Brünnben, majd Augsburgban nyomtatták ki. Az augsburgi kiadást a kiadó Mátyásnak ajánlotta, s a pergamenre nyomtatott díszpéldány ajánlása aranyfesték felhasználásával készült. Ma ez az első ismert aranyfestékkel készült nyomtatvány. Ugyanezt a festéket használták a Szent László legenda egyik jelenetét ábrázoló kép és a címertábla illuminálásához.

„Arany János, bihari fi is megénekelte a Dubnici Krónika előadása nyomán azt a jámbor hagyományt, hogy 1345 farsangján, amikor a székelyek és magyarok Laczfy András vezérletével a tatárok ellen harcoltak, László király feje eltűnt a helyéről, a székesegyház oltáráról. Elment, hogy együtt küzdjön híveivel. Győztek is. Harmadnapra találta meg a székesegyház sekrestyése: feje egészen átizzadt a derekas helytállás közben. Egy fogoly tatár még elmondotta, hogy amikor a székelység rájuk ment, hatalmas termetű vitéz járt előtte: magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce. Rettenetes csapásaival és vagdalkozásával tizedelte őket. A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündökölt csodálatos fényességben, aranykorona a fején.
Ipolyi ebből az előadásból azt gyanítja, hogy középkori magyar hadi szokás lehetett Szent László fejereklyéjének a sereg élén való hordozása. Ilyenkor aztán nem is lehetett a váradi székesegyházban. Így vitték különben a franciák is háború idején királyuk előtt Szent Márton ereklyéjét, hogy közbenjárásával győzedelmeskedjenek.”

Bálint Sándor: Június 27., részlet – In. Uő: Ünnepi kalendárium Magyar Elektronikus Könyvtár

„Nem a székely, nem is Laczfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.

Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.

Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos! – ”
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szűz, a Boldogságos.

Arany János: Szent László, részlet – In. Arany János összes költeményei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

–s–

komment

Egy lappangó Ady-kézirat a Múzeumok Éjszakáján

2017. június 21. 11:38 - nemzetikonyvtar

Egy lappangó Ady-kézirat – a Nyugat első nemzedéke és az olvasás, avagy: ki mit tart a nachtkaszlin? címmel csak június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján állítjuk ki a legújabban előkerült Ady-kéziratot.

Ady kézzel írt levelének tartalmát ugyan korábban is ismerte az irodalomtudomány, azt azonban mostanáig nem tudtuk, hogy hol lehet az értékes kézirat. A levélhez tartozott Adynak a Kőhalmi Béla könyvtáros és bibliográfus kérdéseire adott, kedvenc és nagy hatású olvasmányait felsoroló válasza, ez jelent meg végül a Könyvek könyve hasábjain 1918-ban. Az írás az Ady-levelezés kritikai kiadásában is szerepel, és 1958-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben is megjelent róla egy forrásközlés, az akkor még élő Kőhalmi Béla jóváhagyásával. 

Nagyon korán kezdtem olvasni, nagyon sokat olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között s néhány év óta megint e nem gazdaságos módszerre tértem. Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szépszámúak. Például Jókai regényeit, olyikat talán negyvenedikszer, olvasom, emlékezéssel, néha-néha és néhol-néhol az első olvasás nagy szenzációjával.

Ady Endre elfelejtett vallomása kedves olvasmányairól és ismeretlen levele Kőhalmi Bélához. Irodalomtörténeti Közlemények, 1958. 4. sz. – Elektronikus és Periodika Archívum

De maga ez a kézirat Kőhalmi Béla visszaemlékezése szerint a nyomdában elveszett. A levél eddig úgymond lappangott.

Kőhalmi Béla 1970-ben hunyt el, a hagyatéka a nemzeti könyvtárba került. Kőhalmi Béla könyveinek feldolgozása során a Könyvek könyve című kötetben Szabó Piroska kollégánk találta meg a kéziratot!

Ady-levele Kőhalmi Béla kötetébe ragasztva maradt fenn.

A levelet tartalmazó eredeti, Ady által megcímzett boríték szintén fennmaradt, ennek hátulján a költő aláírása is szerepel tizennégy bélyeg kiséretében.

ady_boritek02_nemzetikonyvtar.jpg

Így címzett Ady Endre borítékot 1918-ban:

ady_boritek01_nemzetikonyvtar.jpg

A kéziratot június 24-én 18 órától mutatjuk be számos más izgalmas kézirat kíséretében. A kiállítás legértékesebb darabja tehát egy Ady-levél, melyet a költő 1918 januárjában küldött a könyvtáros Kőhalmi Béla irodalmi ankétjára.

A Könyvek könyve című, 1918-ban megjelent műben 87 író, tudós és közéleti személyiség vall legkedvesebb és rájuk a legnagyobb hatást tevő olvasmányaikról. A bőrönd, a szellemi poggyász metaforája helyett e lapokon inkább az éjjeliszekrény (és a rajta tartott könyvek) hétköznapibb és személyesebb képe merül fel – az újra és újra elővett, mindig kezünk ügyében tartott, éjszakába nyúlóan olvasott könyvek az olvasás személyességét, intimitását hangsúlyozzák. A mű bevezetőjét idézve: „A kérdés igazi magja azonban befúrta magát az agyburok alá és a legtöbben mégis megvallották, kik azok az írók, akiket maguk mellett éreznek, akiknek a szellemével elteltnek érzik magukat, vagy akikkel intim viszonyba szeretnének kerülni, még ha a könyvük nincs is ott állandóan a nachkaszlin.”

Könyvek könyve: 87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól. Szerk: Kőhalmi Béla, Budapest, 1918. – Törzsgyűjtemény

A Könyvtártudományi Szakkönyvtárban, a 7. emeleten látható kiállításon megtekinthető lesz korabeli kiadásban az 1918-ban megkérdezettek körében 10 legnépszerűbb mű is, Arany János Toldijától Tolsztoj Háború és békéjéig.

Az Ady-levél a Kézirattár állományába kerül a Múzeumok Éjszakáján. 21 óra után 30 perccel fogja a Kézirattár vezetője átvenni az eddig lappangó kéziratot, mely eredeti lelőhelyén, a kötetben marad.

Várunk!

screen-capture-704.png

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

 

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

komment
Címkék: ady endre

Pethő Zsolt eredeti kottakéziratai a Múzeumok Éjszakáján

2017. június 20. 11:54 - nemzetikonyvtar

Alig néhány hete került a nemzeti könyvtár Zeneműtárába az egy éve elhunyt Pethő Zsolt zeneszerző hagyatéka. A Vízipók-csodapók, a Pom pom meséi, a Mirr-Murr a kandúr vagy a Frakk, a macskák réme (és számos további rajzfilmsorozat) zeneszerzőjének özvegye által az OSZK-nak ajándékozott gyűjtemény nyomtatott kották mellett nem kevesebb mint 66 kötetnyi (összesen több száz zeneművet magában foglaló) kottakéziratot tartalmaz, s a kompozíciók jelentős részét hangfelvétel formájában magnószalagokon is. 

A hatalmas életműről részletes áttekintést ad az Artisjus honlapja, a legérdekesebb eredeti dokumentumokat pedig kiállítás formájában mutatjuk be a Múzeumok Éjszakáján.

PETHŐ ZSOLT zeneszerző
Budapesten születtem 1937. július 6-án. Zenei tanulmányaim terepei a Bp-i Zenei Gimnázium, az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola (karvezetés és oboa), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (zeneszerzés és ének/!/) voltak. 1962-től 1996-ig a Pannónia Filmstúdió zenei referense voltam. Zeneszerzői pályámat 1958-tól számítom. Különféle műfajokban, különféle eredményességgel működtem. A vágyott rajzfilm-zeneszerzői pályám 1961-ben kezdődött. A kezdeti kisebb munkák után 1964-ben kezdhettem bele a Gusztáv-sorozat zenéjének írásába. (A téma és több mint 70 epizód!) Ezeknek utána a sorozatok sora :-) következett: Mirr-Murr, a kandúr, Kiváncsi Fáncsi, Vízipók-Csodapók, A nagy ho-ho-ho horgász, Pom-Pom, Frakk, a macskák réme, Misi Mókus, stb.stb. Megírtam - többek közt - az Erdő kapitánya, a Vili, a veréb, az Egérút c. egész estés rajzfilmek zenéjét. Egyedi rajzfilmek tömkelegét láttam el zenével, melyekhez olyan rendezők kértek meg, mint Dargay Attila, Foky Ottó, Nepp József, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Gémes József, Ternovszky Béla, stb.stb. Több (báb)színházi zenét írtam: Kaland a Tigris bolygón, Pán Péter, A bíborszínű virág, stb. Írtam kórusműveket, dalokat, (táncdalokat.), zongoradarabokat, stb.

Forrás: ARTISJUS

Sétálj június 24-én az emlékezet aranyalapját őrző nemzeti könyvtárban! Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit, köztük a Toldi-trilógia, a Tetemrehívás és más Arany-művek kéziratát. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató kiállításunkat, hallgasd meg a Hot Jazz Band kapcsolódó koncertjét! Licitálj kincsekre aukciónkon és sétálj elemlámpával raktárainkban! Vár a Shakespeare hősei utáni Szentivánéji hajsza, egy mindez idáig lappangó Ady-kézirat és a magyar rajzfilm aranykorának zenéje, a Pom Pomtól a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgászig!

Múzeumok Éjszakája

Nézd meg Arany János-kiállításunk kincseit. Ismerkedj meg Arany szobrászával, Stróbl Alajossal, s megtekintve a magyar hangosfilm aranykorát bemutató...

komment