HTML

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár
A kultúra felhasználói. Gyűjtés, feldolgozás, megőrzés, szolgáltatás.

Budapest, Budavári Palota "F" épület
Tel: 224 3700

Nyitva tartás: kedd-szombat 9-20 óra


Kommentek

Igen rajongok

Címkék

12ora 12tortenet (13) 15. század (9) 16. század (35) 17. század (28) 1956 (43) 1956-os intézet (5) 1990 (10) 1990 valasztas oszk (10) 1százalék (5) 20. század (14) ady endre (7) arany jános (9) babits mihály (11) balassi bálint (5) bálint sándor (5) bánkeszi katalin (9) beiratkozás (5) biblia (7) boka lászló (6) borsa gedeon (12) budai krónika (18) civitates orbis terrarum (23) codices (6) corvina (23) corvina14 (14) corvinakiállítás (5) corvina alapítvány (7) cseh tamás (6) csics gyula (14) csillagászat (5) digitális képarchívum (42) digitalizálás (25) dka (5) ekönyv (7) elbe istván (11) elektronikus periodika archívum (8) előadás (20) ensz (13) epa (6) európai unió (28) európa színpadán oszk (29) ex libris (5) e book (5) e könyv (5) facebook (5) farkas gábor farkas (61) földesi ferenc (10) folyóirat (8) gárdonyi géza (5) hess andrás (10) holokauszt (7) húsvét (10) huszevesamek (20) i. világháború (5) instagram (31) jankovics marcell (12) jókai mór (8) józsef attila (7) katona anikó (5) képek (9) kézirat (32) kézirattár (18) kiállítás (28) kódex (7) kölcsey ferenc (6) konferencia (9) könyv (43) könyvbemutató (7) könyvtár (137) könyvtár 2k kísérleti műhely (7) kossuth lajos (10) krleza (6) library (29) lipthay endre (5) liszt ferenc (5) magyar elektronikus könyvtár (86) magyar nemzeti múzeum (6) mann jolán (10) manuscript (16) március 15 (5) megnyitó (7) mek (22) menü2015 (10) menükártya (5) mikusi balázs (8) mohács (12) mohács-szimpózium (10) mozart (5) múzeumok éjszakája (18) nagy imre (19) napló (11) naprakész ünnepek (152) nationallibrary (8) népköltés (5) nyomdászat (8) nyugat (9) olvasni/való (5) örkény istván (6) országos széchényi könyvtár (102) ősnyomtatvány (7) oszk (173) petőfi (5) petőfi sándor (15) pilinszky jános (5) plakát (6) plakát- és kisnyomtatványtár (25) plakát és kisnyomtatványtár (7) podcast (7) rácz ágnes (8) radnóti miklós (5) régi könyv (5) régi nyomatványok tára (5) régi nyomtatványok tára (11) restaurálás (8) rézmetszet (11) románia (6) sajó andrea (13) sirató ildikó (9) soltész zoltánné (5) sudár annamária (5) szabad európa rádió (30) széchényi ferenc (6) szer (5) színház (5) színháztörténeti tár (9) szőts zoltán oszkár (25) térkép (19) térképtár (5) theatrum orbis terrarum (20) történeti interjúk tára (19) törzsgyűjtemény (13) tóth péter (5) tudományos ülésszak (14) twitter (5) usa (5) választás (6) városkép (20) weöres sándor (7) youtube (7) zeneműtár (6) zirc (7) zsupán edina (10) Címkefelhő

Keresés a katalógusban



Credit: White Swirl sablon, ikon: 25 Cool Adobe Illustartion

2013. november 25-én éppen delet harangoztak. Ott álltam kissé elbizonytalanodva az Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban: Széchényi Könyvtár) VIII. emeletének előadótermében, hogy egy félnapos előadással tisztelegjek Széchényi Ferenc (1754–1820) emléke előtt a bibliotéka alapításának 211. évfordulóján. Jó ideje gondolkodtam már azon, hogy van egy tucat történetem a régi könyvek világából, melyeket titokzatos szálak kötnek össze. Vajon van-e értelme, és legfőképpen kivitelezhető-e, hogy egymás után elmondva ezeket a históriákat, kényelmes fotelekbe szögezzem hallgatóimat?

14_nemzetikonyvtar.jpgEgykorú német nyelvű röplap a mohácsi csatáról (1526) OSZK, Röpl. 68.

Csaknem három évtizeddel korábban, 1985 őszén a nagykanizsai laktanyában egyik katonatársam (aki később történelem-német szakos tanár lett) kezembe nyomta Perjés Géza (1917–2003) hadtörténész művét. Feladatul kaptuk ugyanis, hogy bemutassuk a magyar hadtörténetet – mint két történelem szakos előfelvételis honvéd – a sorállománynak egy csendes októberi délután. Neki jutott a 18–20. század, nekem meg az eleje. Mind a ketten követtünk el hibákat – amint erre F. L., a III. zászlóalj politikai tisztje rá is mutatott –, B. G. barátom véletlenül kihagyta a tanácsköztársaságot és a felszabadulást, én pedig a kelleténél több mondatot szántam olyan tragikus fordulatokra, mint Zrínyi Miklós (1506 körül–1566) hadvezér kirohanása, vagy a mohácsi vereség.

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Majd úgy adódott később, hogy beleszerelmesedtem a török korba a szegedi egyetemen, így különös súllyal bírt az olvasmányaim között 1526. Meghatározó szerepet játszott ebben M. I., aki hatalmas szakállával felejthetetlen jelenség volt a Dugonics téri könyvtár Dexion-salgó polcai között. Eredetileg nem hozzá jelentkeztem, hanem Pirnát Antal (1930–1997) irodalomtörténészhez, de hamarosan kiderült, hogy neki nincs kedve szemináriumot tartani, inkább beszélne egy órát a nagyelőadóban Kristó Gyula (1939–2004) történész előadása előtt. Szenzációs péntekek lettek: nyolctól kilencig Pirnát mesélt a 19–20. századi irodalom régi magyar gyökereiről, utána Kristó következett egy őstörténettel és két Árpád-korral, majd Sz. L. koronázta meg a napot görög és latin irodalommal. Az 1986/87-es évfolyamból csak a legelvetemültebbek utaztak haza csütörtök este Szegedről, kihagyva a három zseniális előadót. Szóval így megkaptam M. I.-t, aki rá jellemző belépővel szerezte meg a figyelmemet: „Nem tudjátok, hogy Erdély micsoda valójában??? Nagyvárad nem E R D É L Y! Kezdjük a földrajzi határokkal!” Aztán jött a következő kérdés. „Mi a humanizmus?” A mellettem ülő kislány megszólalt egérhangon (mi, katonaviselt fiúk inkább hallgattunk, mint a tejbetök, lévén az a kevés is kimosódott az agyunkból egy év alatt, ami addig benne volt): „A feltörekvő polgárság eszmeáradata…” M. I. felüvöltött: „Na, akkor majd én elmondom!” Így is lett, onnantól kezdve maradtam a kora újkorban.

15_terulet.jpgRészlet az első nyomtatott Magyarország-térképből: a mohácsi csata (1528) OSZK, App. M. 136.

Az egyetemi évekből őrzöm az 1926-os szép kötetet (mely a mohácsi csata 400. évfordulójára készült tanulmányokat tartalmazza bibliofil kiadásban). A könyv eredetileg – pecsétje szerint – a kőszegi rk. tanítónőképző intézet, a Szent Domonkos-rendi nővérek tanári szakkönyvtárában hevert 1926-ban, de nem sokáig, mert az iskolát hamarosan Szegedre költöztették. Így került rá a példányom címlapjára 1929 után a ma már halványan olvasható tulajdonbélyegző: „Domonkos-rendi apáczák Szeged”. A történelem ismét közbeszólt, ezúttal 1950-ben. Az ÁVH-sok (őróluk lesz szó a könyvem végén) először rossz helyre csöngettek be a rendtagokat keresve, és így az apácák civil ruhát öltve még el tudtak menekülni aznap éjjel. Ám másnap már a rendházba ment a fegyveres különítmény az apácákért és az ott található értékekért. A következő pecsét ezt az új időt mutatja: „Országos Könyvtári Központ szegedi raktárából – nem adható el!”. Aztán valahogyan a szegedi, vagy a pesti könyvelosztóból a zalaegerszegi könyvtárba került a kötet az 50-es években, melynek tulajdonbélyegzőjére ráütöttek később egy másikat: a „Duplum Venditum Megyei Könyvtár” pecsétjét. Ezután a könyv – hogy úgy mondjam – kikerült a közgyűjteményi rendszerből, és megjárhatott különböző antikváriumokat. Az olvasható dátumbélyegzők az 1961., az 1968. és az 1980. éveket jelölik. Az utolsó dátum 1988. október 22-i. Úgy tűnik, hogy ekkor vehettem meg a példányt a Kárász utcai antikváriumban 500 forintért, ami igen magas összegnek számított akkoriban egy egyetemistának.

16_nemzetikonyvtar.jpgEgykorú német nyelvű röplap a mohácsi csatáról (1526) OSZK, Röpl. 66.

Tíz évvel később B. J. barátommal a Ferenciek terén álló könyvtárpalotában ügyeltünk. Ebédszünet volt, így egyedül ültem az olvasókkal a régi kutatóteremben. A mellettem lévő öreg asztalt kineveztem Szerb Antal (1901–1945) íróénak, és azt lódítottam minden könyvtári vezetésen a betérő látogatóknak, hogy itt írta a mester a magyar- és világirodalom történetét. Ez akár igaz is lehetett volna, mert a művelt filosz gyakori látogatója volt a könyvtárnak a 30-as években. Az 1990-es évek végén sok hűséges olvasónk között volt egy darukezelő is, aki egy építkezésen dolgozott húsz méterrel a föld fölött, és bejárt hozzánk megfejteni a magyarok eredetét szabad idejében. Nem tudom, hogy végül megtalálta-e azt, amit keresett, de egy alkalommal felnézett a Fehér Mátyás Jenő (1913–1978) domonkos-rendi szerzetes, történetíró által alapított Magyar Történelmi Szemléből, és váratlanul nekem szegezte a kérdést: „Azt ugye tudod, hogy II. Lajost meggyilkolták?” Óvatlanul besétáltam a csapdába. „Szegény Lajos belefulladt…” – folytattam volna a lecke fölmondását, mire a szavamba vágott és negyedóra alatt felvázolta nekem a háromélű cseh kardot, az álnok Szapolyai Györgyöt, aki fegyverrel tör utat az erdélyi vajda bátyjának, és a „hiteles” krónikásokat, legfőképpen derék Szerémi György (1490 körül–1546 után) krónikaírót, akinél szórakoztatóbb bolondot nem ismer a magyar történetírás. Türelmesen végighallgattam – a jó könyvtárosnak empátiával is kell rendelkeznie –, s ígéretet tettem, hogy másnap elolvasom a vonatkozó sorokat II. Lajos „meggyilkolásáról”.

17.jpgEgykorú német nyelvű röplap a mohácsi csatáról (1526) OSZK, App. H. 190.

Akkor már három éve hevert olvasatlanul a polcomon Szerémi siralmas krónikája a Magyar Helikon szép kiadásában: Izsépy Edit (1919–1995) történésztől kaptam ajándékba. Edit néni 1945. május 1-jén lépett be az ELTE Egyetemi Könyvtárba (továbbiakban: Egyetemi Könyvtár) és 1995. május 31-én távozott végleg az épületből. Így volt alkalmam néhány évet együtt dolgozni vele, bár az utolsó két hónapot – immár szeretett bibliotékája nélkül – otthon, betegen töltötte. Pár héttel halála előtt, az utolsó látogatásomkor kezembe nyomta ezt a példányt: „Olvassa el Gábor, biztosan talál majd benne valami érdekeset”, nekem meg nem volt szívem visszautasítani. Edit néninek igaza lett, de erre 1998-ig várni kellett.

18.jpgTatai Miklós leírása a királygyilkosságról (1545–1547 körül) OSZK, Fol. Lat. 4020.

Kifejezetten jó kikapcsolódásnak tűnt azon a nyáron a II. Lajos halálára vonatkozó forrásokat végigböngészni. Gondoltam, ha már ennyi szó esett róla, akkor eljött az ideje, hogy kezembe vegyem a Szerémi-kódexet, amit fent őriznek a Budai Várban. Megkaptam a kéziratot a kutatóteremben és rögtön a Tatai-féle fiktív levélhez lapoztam (itt olvasható az állítólagos királygyilkosság), ám nehezen haladtam a latin szöveggel. Egyszer csak belém csapott a villám: Ez hosszabb a kelleténél! Gyorsan felrohantam a VII. emeletre, hogy ellenőrizzem a latin szövegkiadást és a magyar fordítást.

20.jpgBorsos József: II. Lajos halála (1810–1840 körül) OSZK, Lit. 164.

Wenzel Gusztáv (1812–1891) jogtudós rendezte sajtó alá Szerémi krónikáját a 19. század közepén. Döbbenten láttam, hogy mindegyikből (a latin szövegkiadásból és a későbi magyar fordításokból is) hiányzik a Szerémi-kódex vége. Wenzel beírta a latin szöveg végére, hogy „és így tovább”, nyilván folytatni kívánta később, aztán elfelejtette befejezni. Maga Szerémi is gyakran élt ezzel a zárófordulattal egy-egy története végén. Így jelent meg tehát a kódex szövege a Monumenta Hungariae Historica-sorozatában (1857). Majd Erdélyi László (1868–1947) bencés szerzetes, művelődéstörténész, illetve Juhász László (1905–1970) klasszika-filológus ebből a Wenzel-kiadásból fordította le magyarra Szerémi szövegét, amely három kiadásban (1941, 1961 és 1979) is kézbe vehető. Visszatérve az Egyetemi Könyvtárba egész nap az járt a fejemben, hogy ha Wenzel tévedett is, miért nem korrigálták ezt később? Kizárt dolog, hogy erre nem figyelt fel senki sem. Kikértem az összes vonatkozó szakirodalmat – ez az előnye annak, ha az ember könyvtáros – és megleltem a választ: Szádeczky Lajos (1859–1935) történész tanulmányát, aki már 1892-ben felhívta a figyelmet Wenzel és Erdélyi tévedésére. 1998–1999 között gyakori olvasónk volt D. I. Z. történész, aki néha megkérdezte tőlem, hogy éppen mivel foglalkozom. Egy alkalommal elmeséltem neki a történetet II. Lajos haláláról. Érdekesnek találta a históriát, és kérte, ha készül valami szöveg erről, akkor azt mutassam meg, szívesen elolvassa. Aztán egy év múlva meghívott, hogy számoljak be a munkámról a Goethe Intézetben, ahol egy szimpóziumon mutatják be a magyar történelem „agyrémeit”.

21.jpgTérkép a mohácsi csatáról (1823 után) OSZK, TK, 397.

A rendezvény után még pár percig álldogáltunk az intézet előtt Kulcsár Péterrel (1934–2013) és Marót Miklóssal (1928–2006) az Egyetemi Könyvtár két legendás főigazgató-helyettesével. Ők cigiztek, én zavartan toporogtam, mire Kulcsár egy korabeli forrásra utalva hozzám fordult: „Ammazzato dai suoi amici – megölték a barátai, ez tényleg korai szövegnek tűnik, nézd meg alaposabban. Talán ez az első forrása a királygyilkosság legendájának.” Odajött hozzánk B. S. irodalomtörténész is, akinek édesanyjával 15 évig dolgoztam együtt, és nevetve hozzátette: „Látszik, hogy protestáns családból származol, mert más nem írta volna le azt, hogy pápai bula”. Megjegyeztem, hogy ezt ki kell javítanom a leadandó kéziratomban, de a nyomda ördöge kifogott rajtam, és ez a hibás szó olvasható a Magyar Könyvszemlében. Így lett az oklevélből (bulla) feslett nőszemély (bula). A szimpóziumon ugyancsak részt vett Gy. Gy. régi katonatársam is, aki később agrármérnökből politológussá lett. Vele felidéztük az egyik devecseri emlékünket, mikor három hónapra őrszolgálatba vezényeltek bennünket Nagykanizsáról a Bakonyba. Egyik katonatársunk kiszökött a laktanyából (ami bent volt az erdő mélyén, lőszerraktárak között), és két nappal később kapta el a katonai rendőrség Pápán. Megbilincselve hozták vissza Devecserbe. A laktanyaparancsnok kiszabta rá a 30 napos elzárást az önkényes eltávozás miatt. Mikor elvezettük a fogdába, az őrizetes csak annyit szólt oda: „A pápai bula megérte”.

22.jpgHieronymus Wierix: II. Lajos magyar király portréja (1619 előtt) OSZK, App. M. 17.

Mohács története valahol mélyen elraktározódott bennem a katonaság alatt. 1986 májusában végre hazamehettem pár napra. L. J-vel (civilben folyami matróz volt Esztergomtól Bajáig) meg sem vártuk a Budapestre induló hajnali vonatot, hanem nekivágtunk este nyolckor stoppolni, így éjjel kettőkor már Kőbányán dörömböltünk szüleim lakásajtaján. A másnapi kávé mellett édesapám megszemlélte kopasz fejemet – a hegyi kiképzés előtt mindenki lenyomatta nullás géppel a fejét az ütegben – és rátért friss olvasmányélményére, Kosáry Domokos (1913–2007) történész rövid Mohács-kötetére. Akkoriban vehette meg fillérekért a Központi Antikváriumban a vékony kötetet, és igen érdekelte ez a téma. Beszélgettünk egy sort, s azzal zárta, hogy néha a vereség biztos tudatában sem szégyen fegyvert fogni és felvenni a harcot. Ezt akkor nem különösebben értettem, míg elő nem került 2006-ban először egy fotó, majd 2013-ban egy film, amin édesapám szerepel harmadikos gimnazistaként az októberi forradalomban. Akkor már régen halott volt, így nem adódott alkalom arra, hogy átbeszélhessük Mohács és 1956 kapcsolatát.

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Az idő mindig rövidebb, a szöveg mindig hosszabb a kelleténél és csak az egyikkel tudunk valamit kezdeni. Összesen huszonnégy évet töltöttem el az Egyetemi Könyvtár, illetve a Széchényi Könyvtár raktáraiban, és ott találkoztam ezekkel a történetekkel. Az olvasó számára eklektikus válogatásnak tűnhet a kötet első pillanatra, váltakozik benne a tudományos komolyság a könnyed tartalommal, de az élet maga is ilyen, hol ezt hozza, hol meg azt. A blogsorozatunkban bemutatott históriákat biztosan összeköti egy dolog: a kíváncsiság.

Minden jó történet a könyvtárban kezdődik!

Farkas Gábor Farkas
Ferencváros, 2015. augusztus 29.

Címkék: mohács farkas gábor farkas mohács-szimpózium

komment

Papp László (1903–1973) régész hagyatékából néhány napja egy magát megnevezni nem kívánó blogolvasónk könyvtárunknak adományozta az édesapja hagyatékából előkerült, most bemutatásra kerülő fotókat.

fotok.png

 A 2015. augusztus 26-án beérkezett hagyaték egy részéről készített első felvétel.

Ezek a képek Papp László, a neves régész özvegyétől kerülhettek az adományozóhoz. A különleges sorozat Mohács első, 1960. évi archeológiai ásatását mutatja be megdöbbentő részletességgel. A fotókat feltehetően Susits László készítette, aki az 1960-as években számos régészeti feltárást fotózott végig az MTA Régészeti Intézete megbízásából.

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

03_mtv_level.jpgMTV levél

A hagyatékból előkerült levél alapján úgy tűnik, hogy a 22 db 77 mm x 114 mm-es és 44 db 93 mm x 65 mm-es fotó nagyítását a Magyar Televízió kérésére készítették el, mivel 1976. augusztus közepén egy emlékműsor készült a csata évfordulójára, és ott szerepelhettek vágóképként. A dokumentumfilm megtalálható és megnézhető az OSZK filmarchívumában.

01_asatas_panorama.jpgAz ásatás helyszíne korabeli panorámaképen


04_az_elso_arok.jpgAz első kutatóárok

05_masodik_tomegsir.jpgA második tömegsír

08_collage.jpgKollázs a fotókból

Néhány kép jól ismert a Mohács-kutatók előtt, mert ezek szerepelnek Papp László 1960-ban és 1961-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében megjelent tanulmányaiban, illetve feltűnnek az 1976-ban Katona Tamás és a 2006-ban B. Szabó János által szerkesztett Mohács-kötetekben is. A mohacsi-csata.hu honlapon látható a legtöbb kép a tömegsírokról. 

15 további felvétel Papp László hagyatékából

A teljes sorozatot az OSZK Fotótárában helyezzük el és a szakszerű feldolgozás után mindenki számára elérhetővé tesszük.

Néhány cikket, honlapot ajánlunk az olvasóink figyelmébe erről a témáról:

Címkék: mohács papp lászló mohácsi csata mohács-szimpózium

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Blogsorozatunkban bemutattuk az előadókat és röviden ismertettük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. A konferenciát keerkasztal-beszélgetés zárja, melyen aktív közreműködés várható a hallgatóságtól.

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
15.30–18.00 
Kerekasztal-beszélgetés és vita Mohácsról, moderátor: Dr. Bárány Attila (MTA-DE Lendület-kutatócsoport) egyetemi tanár

Bárány Attila 1971-ben született Cegléden. 1996-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-angol szakos középiskolai tanári diplomát. 1992-93-ban Angliában, a University of Hull-on hallgatott középkori angol történelmet. 1995-ben a budapesti Közép-Európai Egyetem medievisztika szakán szerzett MA-oklevelet. 2001-ben védte meg PhD-disszertációját a Debreceni Egyetemen, 2009-ben habilitált.
Felsőoktatási intézményekben több mint két évtizede tanít. 1994 óta tart órákat a KLTE, majd a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelmi Intézetében, 2015-től egyetemi tanár. 1995 és 2004 között a Miskolci Egyetemen, 1998-99-ban a KLTE Angol Irodalmi Tanszékén oktatott.
A DE Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola törzstagja. 2 végzett és 9 aktív doktorandusza van. Vendégoktatóként dolgozott az Universität Rostock, valamint az Otto-Friedrich Universität Bamberg Történelmi Intézeteiben. Egy évig oktatott Tudor-kori angol történelmet a National University of Ireland, Galway Történelem Tanszékén. Az 1990-es évek elején a középkori Anglia politika- és hadtörténetével kezdett el foglalkozni. Érdeklődése Nagy Alfréd korától Becket Tamáson át egészen a lollard eretnekségig terjed.
Később a középkori Magyarország és Anglia politikai kapcsolatainak a kutatása felé fordult. Ma fő kutatási területe a 14-15. századi, 16. század eleji Magyarország diplomáciatörténete, azon belül is leginkább a nyugat-európai (angol, francia, burgundi) kapcsolatokkal foglalkozott, elsősorban a Zsigmond-, Mátyás- és a Jagelló-korban.
Régóta foglalkozik a Százéves Háború korának hadtörténetével, a hadi logisztikától kezdve a zsoldoskompániákig; illetve a keresztes hadjáratokkal. Kutatásainak egy másik iránya a 13. századi, elsősorban a II. András-kori Magyarország külpolitikája, különösen a nyugati, vagy a keresztes államokkal való viszony, továbbá a mongol előretörés elleni védekezés európai háttere. Kutatásai részben érintették a művészet- és mentalitástörténetet, s a Debreceni Egyetem hagyományait követve foglalkozott társadalom- és településtörténettel is.
Több egyetemi tankönyv munkálataiban működött közre. Több mint száz tudományos közleménye született, amelyek a magyar mellett eddig három idegen nyelven, hat országban jelentek meg. 12 hazai és nemzetközi konferenciát szervezett Debrecenben és Budapesten, 8 magyar és idegen nyelvű tanulmánykötet, köztük több emlékkötet szerkesztője volt. Több mint 70 tudományos konferencia-előadást tartott, nagyobb részét idegen nyelven, 10 országban.
1996 óta többször folytatott kutatásokat Nagy-Britanniában (London, Oxford, Cambridge, Edinburgh). 2002-05 között Bolyai-ösztöndíjas volt. Ezen kívül kutatásait több elnyert pályázat is segítette (OTKA, Campus Hungary, TÁMOP, Debrecen Kultúrájáért Alapítvány, TEMPUS Comenius, Open Society Institute). 2010-től vezeti Debrecenben a „Magyarország a középkori Európában” nevű munkacsoportot, amely – a Szegedi, Pécsi Tudományegyetem, illetve a MTA BTK TTI munkatársaival kiegészülve – 2014-ben elnyerte az MTA Lendület-pályázatát.
A Történelmi Tanulmányok. Acta Universitatis Debreceniensis - Acta Historica főszerkesztője. 2001 óta egy könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozik. A Közép-Európai Egyetem MA- és PhD-képzésében volt külső témavezető és opponens. Részt vett a román Felsőoktatási, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap bölcsészettudományi zsűrijében.

barany_foto.jpg

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: mohács bárány attila oszk országos széchényi könyvtár mohács-szimpózium

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.05–13.15 Dr. Pálffy Géza (MTA BTK Történettudományi Intézet, Lendület-kutatócsoport  vezető) az MTA doktora, a szimpózium elnöke

Mohács – fordulópont Magyarország és Közép-Európa történetében

„Nekünk Mohács kell…” Adytól napjainkig, újra meg újra, mégis, mégis és mégis… Vajon mi magyarázza, hogy 20. századi sorsfordulóink és sokat vitatott őstörténetünk mellett mind a mai napig Mohács jelenti az egyik legnagyobb nemzeti tragédiát, amelyet sohasem tudtunk teljességgel feldolgozni? Valóban ekkora sorscsapás, ennyire kiemelkedő fordulópont volt a mohácsi csatamezőn 489 esztendeje lezajlott küzdelem? Mi és ki veszett ott, s mi változott meg Mohács mezején? A korszak ismert kutatója, Pálffy Géza ezekre a meghatározó kérdésekre keresi a választ, igyekezve történelmünk e kulcsfontosságú témakörét és néhány toposzát új megvilágításba helyezni.

Dr. Pálffy Géza (szül. Veszprém, 1971) tanulmányait – a veszprémi Lovassy László Gimnázium speciális matematikai szakát követően – a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és levéltár szakjain végezte. 1994 óta dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetében, jelenleg tudományos tanácsadó és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője. 2010-től a MTA doktora. Kutatási területe a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia 16–17. századi története, elsősorban a törökellenes védelmi rendszer, a királyság katonai elitje és arisztokráciája, a magyar rendek és a bécsi udvar kapcsolatrendszere.
A politika-, had- és társadalomtörténet mellett kiemelten érdeklődik a Szent Korona históriája és a magyar uralkodókoronázások, a sírkőkutatás és térképtörténet, valamint a horvát–magyar és szlovák–magyar kapcsolatok iránt. E témakörökben angol, horvát, magyar, német és szlovák nyelven több mint 20 önálló kötete, illetve angol, cseh, francia, horvát, magyar, német, orosz, osztrák és szlovák folyóiratokban és tanulmánykötetekben közel 300 közleménye jelent meg. Idézettsége meghaladja a 3500 hivatkozást. Tagja számos magyar és közép-európai (cseh, horvát, morva és német) történeti folyóirat szerkesztőbizottságának, továbbá az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány kuratóriumának. 1999 őszétől négy esztendőn át főtitkárhelyettese volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Tudományos kutató- és oktatómunkája elismeréseként 2002-ben elnyerte a Talentum Díjat, 2011-ben pedig a Kárpát-medencei népek tudományos-kulturális együttműködésének fejlesztéséért a Magyar Kultúra Lovagja címet. 2012-ben a Szent Korona és a magyar uralkodókoronázások 1526 és 1916 közötti kutatására elnyerte a Lendület kutatói ösztöndíjat, amelynek segítségével e kiemelkedően fontos téma vizsgálatára önálló kutatócsoportot (MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport) alapíthatott.

palffy_kep.JPG

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: mohács országos széchényi könyvtár mohács-szimpózium pálffy géza

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.45–15.00 Dr. Kasza Péter (Szegedi Egyetem, Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék)

Holttest a patakban

Előadásomban a filológus-történész eszközeivel próbálom megvizsgálni, milyen állítások tehetők II. Lajos halálával, a holttest fellelésének körülményeivel és az azonosítással kapcsolatban, illetve hogy van-e okunk arra gyanakodni, hogy 1526 novemberében nem II. Lajost temették el Székesfehérváron. A király holttestének felkutatásával kapcsolatban a kulcsdokumentum Sárffy Ferenc levele, a kulcsszereplő pedig a holttestet megtaláló és azonosító kamarás, Czetricz Ulrich. Előadásom első felében azt kívánom tisztázni, hogy a Sárffy-levél bizonyosan korabeli dokumentum, vagyis nem későbbi hamisítvány, továbbá hogy pontosan mikor keletkezett, illetve hogy milyen adatok nyerhetők vagy nem nyerhetők belőle a holttest exhumálásának és Fehérvárra szállításának időpontját illetően.
Ezt követően Czetricz szerepét kívánom alaposabban bemutatni. Elsősorban amellett kívánok érvelni, hogy az adott helyzetben nem volt nála alkalmasabb és hitelesebb személy, hogy a halott királyt azonosítsák, illetve analógiás alapon azt sem tartom kizártnak, hogy Czetricz akár a fogai alapján is azonosíthatta az oszlásnak indult uralkodót. Nem tartom ugyanakkor elképzelhetetlennek, hogy Czetricz nem a király holttestét találta meg és azonosította II. Lajosként. Előadásom végén ennek lehetséges indokait venném sorra a korabeli politika összefüggéseibe ágyazva.

Kasza Péter

Kasza Péter (Szeged, 1974. 11. 12.) 1989–1993 között a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban tanult történelem tagozaton. Egyetemi tanulmányait 1993–2000 között a József Attila Tudományegyetemen (később: Szegedi Tudományegyetem, SZTE) folytatta latin-történelem, illetve Kelet-Európa B-minor szakon. 1999–2003 között a makói Szent István Gimnáziumban volt előbb főállású, majd óraadó latintanár, közben három évig tanult ösztöndíjas doktorandusz hallgatóként az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája Neolatin alprogramjának keretében. Doktori szigorlatát 2006-ban tette le „Humanista történetírás” tárgykörben, doktori értekezését pedig 2008 márciusában védte meg. 2003-tól az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén dolgozott tanársegédként, 2009-től a Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék adjunktusa. Kurzusokat tart antik (Caesar, Sallustius, Terentius) és humanista szövegekből (Brodarics, Erasmus, Poggio Bracciolini), előadásokat római történelemről, neolatin filológiáról, több ízben vezetett paleográfiai gyakorlatokat. 2015 júniusában habilitált a Miskolci Egyetemen. Fő kutatási területe a humanista történetírás, a késő Jagelló- és a Szapolyai-kor (1526–1540) diplomáciatörténete. Foglalkozott a kor politikai költészetével is. Több évnyi hazai és külföldi (Bécs, Krakkó, Varsó, Róma, Zágráb) levéltári kutatás eredményeként 2012-ben jelentette meg Brodarics István levelezésének kritikai kiadását a BSMRAE-sorozatban. Brodaricsról írott biográfiája (Egy korszakváltás szemtanúja) 2015 áprilisában jelent meg. Rendszeresen ad elő hazai és külföldi konferenciákon. Tagja a Nemzetközi Neolatin Társaságnak (IANLS), 2014 óta a BSMRAE-sorozat szerkesztőségi tagja. Nős, egy gyermek apja.  

kasza_foto.JPG

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: mohács országos széchényi könyvtár II. lajos mohács-szimpózium kasza péter

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.30–14.45 Rácz Piroska (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum) antropológus:

A székesfehérvári királyi bazilika rangosabb temetkezései

A Szűz Mária tiszteletére szentelt székesfehérvári bazilikát István király alapította, s a középkorban Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete volt. Ide temették 15 királyunkat, számos uralkodói családtagot, továbbá rangos egyházi és világi személyeket is. Különös rangot adott a helynek, hogy az itt eltemetett István királyt és fiát, Imre herceget 1083-ban szentté avatták. A templom és a sírok gazdagsága azonban vonzotta a fosztogatókat is. A sírok tömeges, szervezett kirablása a török megszállás alatt következett be. A közel 150 éves török uralom idején Székesfehérvár elvesztette állami és egyházi kitüntetett szerepét, a bazilika épületében is jelentős kár keletkezett. A török alóli felszabadulás után a romos épület köveit a városi újjáépítésekhez elhordták, felhasználták. A XIX. század közepére a templomnak csak alapjai maradtak meg, s a föld felszínén semmi nem jelezte az egykori épületet. 1848-ban földmunkák során véletlenül bukkantak rá III. Béla és felesége, Antiochiai Anna vörös mészkő lapokból összeállított sírjaira. Az elhunytak királyi mivoltát a velük eltemetett királyi felségjelvények igazolják, személyazonosságukat a mellettük talált egyéb tárgyak és antropológiai vizsgálatok alapján határozták meg. A felfedezés azért is nagy fontossággal bír, mert máig ez az egyetlen olyan feltárás, amelyből minden kétséget kizáróan királyi személyekhez köthető csontmaradványok kerültek elő. III. Béla sírja leleteinek gazdagságával is kiemelkedik a XI–XIV. századi európai királysírok közül. Bár a székesfehérvári bazilika további ásatásai közel ezer egyén csontmaradványait hozták felszínre, az 1848-as feltáráshoz hasonló jelentőségű lelet már nem került elő. István király és Imre herceg eltemetési helyét sikerült ugyan azonosítani, de ezekben már nem voltak emberi maradványok, azokat szentté avatásukkor ugyanis a sírból kiemelték. A többi rangos sírkamra a fosztogatóknak esett áldozatul. Legtöbbjük a feltáráskor már üres volt; vagy feldúlt, hiányos csontmaradványokat tartalmazott melléklet nélkül. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a csontmaradványok között királyaink, királynéink földi maradványai lehetnek. Előadásomban a székesfehérvári királyi bazilika rangosabb temetkezéseinek eddigi vizsgálati eredményeit és a személyazonosításra tett kísérleteket mutatom be.

Rácz Piroska

Rácz Piroska Székesfehérváron született 1980. július 31-én. 2004-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán biológus szakon, antropológia szakirányban. 2005 óta a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban dolgozik, 2009 óta antropológus munkakörben. Fő kutatási területe a történeti embertan. 2009-ben dr. Éry Kinga és dr. Marcsik Antónia munkatársakkal igen nagy lélegzetű munkába kezdett, mely jelenleg is tart: Csákvár késő római kori temetőjének csontleleteit vizsgálják. A lelőhelyen 1905 sírt tárt fel Nádorfi Gabriella régész.
Rácz Piroskának embertani és családi vonatkozású témákban jelennek meg publikációi.
Kutatómunkája mellett 2009 óta a Szent István Király Múzeum évkönyvét is szerkeszti.
Publikációi:
1. A zsámbéki 18. századi kéz- és lábnyomos téglák vizsgálata. Jeles téglák, jeles emlékeink, 5. Az V. és VI. Bélyeges Tégla Napok előadásai. Baj, 2012, MONARCHIA BTE. 73–83.
2. Nők az egészségügyben. Csutka madám és Mici néni életútja a XX. század első feléből. Alba Regia, 41. Székesfehérvár, 2012, Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. 123–140.
3. Szent István ereklyéi. Rubicon, XXIV. évf. (2013.) 6. sz. 20–25.
4. Sárszentágota-Óvoda 11. századi csontvázleleteinek embertani vizsgálata. (Adalék a Sárvíz-völgy Árpád-kori népességének embertani arculatához.) In Révész László – Wolf Mária szerk.: A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. Szeged, 2013. /Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről, 3./ 223–226.
5. Kohári Mária védőnői munkássága a 20. század első felében. Védőnő, XXV. évf. (2015) 2. szám. 4–8.  

racz_foto.jpg

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: antropológia könyvtár szűz mária oszk országos széchényi könyvtár mohács-szimpózium rácz piroska

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.15–14.30 Dr. Magyar Lóránt (Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet) igazságügyi orvosszakértő

A bizonyíthatóság határai II. Lajos király halálával összefüggésben

Az igazságügyi orvosszakértő feladata a meglévő adatok alapján azok értékelése; a lehetőség szerinti objektív véleményalkotás: azaz a bizonyíthatóság vizsgálata. Vajon igazságügyi orvosszakértői szempontból milyen bizonyossággal, és mennyire megalapozott módon lehet megállapításokat tenni II. Lajos király halálát követően a test halál beállta utáni változásáról, illetve a személyazonosságról? Milyen tudományos bizonyítékok alapján lehet cáfolni vagy megerősíteni a korabeli dokumentumok alapján II. Lajos király holttestének személyazonosságát? Mely egyedi személyazonosító jegyek lehetnek alkalmasak az egyedi személyazonosításra a mindennapi orvosszakértői gyakorlatban? Érdemes-e saját korunk tudományos szemüvegén keresztül vizsgálódni, elfogadva a XVI. századi irodalmi források szubjektív igazságát, figyelemmel arra is, hogy a király holttestével kapcsolatosan leírt információk nem a holttest közvetlen vizsgálata (észlelése), hanem hallomás alapján, az adott kor kívánalmaira is figyelemmel kerültek rögzítésre? A „feltételezés” lehet-e kifejező eszköze a véleményalkotásnak?

Dr. Magyar Lóránt

Dr. Magyar Lóránt 1980. április 1-jén született Budapesten. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte meg általános orvosi diplomáját 2004-ben, azóta a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében dolgozik.
Első szakvizsgáját 2010-ben szerezte meg igazságügyi orvostan szakterületen. Azóta, kizárólag kirendelésre, önállóan végez igazságügyi orvosszakértői tevékenységet. 2004 óta foglalkozik személyazonosítással kiemelt szakterületként, publikációi és előadásai is ezen témakör köré épülnek. 2008 óta az igazságügyi orvostan tárgyfelelőse, így az orvostanhallgatók képzésének koordinálása is a feladatai közé tartozik. Jelenleg PhD-tanulmányaimat folytatja a Semmelweis Egyetem doktori iskolájában, szintén a személyazonosítás területén. Kollégái és a sajtó által rá „ragasztott” Dr. Csont néven próbálja öregbíteni intézete hírnevét. 

magyar_foto.jpg

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: sote könyvtár mohács orvosszakértő oszk országos széchényi könyvtár II. lajos mohács-szimpózium magyar lóránt

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.45–14.00 Szebelédi Zsolt (MTA-ELTE- PPKE Ókortudományi Kutatócsoport, MTA-DE Lendület kutatócsoport) klasszika-filológus:

A Sárffy-levél értelmezésének nehézségei filológus szemmel

A történészek és filológusok számára alapszabály, hogy a történeti források értelmezésekor mindig nagyon körültekintően járjanak el. Az óvatosság különösen érvényes a középkori forrásokra, melyek amellett, hogy döntően latinul íródtak, a modern kor gondolkodásmódjától merőben eltérő felfogást, teljesen más műveltségi hátteret feltételeznek. A következtetések levonásához tehát nemcsak az adott nyelv beható ismertére, hanem az adott szerző kulturális közegének, mintáinak figyelembe vételére is szükség van. Dr. Nemes István és dr. Tolvaj Balázs, szombathelyi orvosok, Sárffy Ferenc II. Lajos holttestének megtalálásáról szóló levelének néhány állítására alapozva úgy vélik, hogy az 1526 októberében kiásott, és Székesfehérvárra szállított holttest nem a királyé, hanem egy legfeljebb néhány napja elhunyt fiatalemberé volt. Az előadásomban az orvosok néhány érvét veszem vizsgálat alá, és rámutatok arra, hogy bizonyos esetekben a levél adatait úgy értelmezték, hogy azok mindenképpen a saját feltevésüket támasszák alá, holott nem feltétlenül lehet belőlük egyértelmű következtetéseket levonni. Ezzel összefüggésben szövegkritikai érvekkel igyekszem bizonyítani, hogy a Sárffy-levél önmagában nem alkalmas arra, hogy a fenti elmélet szilárd alapja legyen.

Szebelédi Zsolt

Szebelédi Zsolt Budapesten született 1981. április 19-én. 2008-tól az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoportjában, 2014-től az MTA-DE Lendület kutatócsoportjában dolgozik.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karon 2008-ban szerzett történelem szakos bölcsész és tanári diplomát, 2009-ben latin nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár diplomát.
2009–2012 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskoláját végezte el a Klasszika-filológia Műhelyben. A disszertáció benyújtásának várható időpontja 2016.
Ösztöndíj: Babits Mihály műfordítói ösztöndíj 2012.

szebeledi_foto.jpg

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: könyvtár mohács oszk II. lajos mohács-szimpózium szebelédi zsolt sárffy-levél

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.30–13.45 Dr. Csorba Dávid (Nyíregyházi Főiskola, Irodalomtudományi Tanszék) főiskolai docens:

II. Lajos halála (1526) historiográfiai nézőpontból

Közhelyszerű több más mellett a focihoz való viszonyunk és a „nekünk Mohács kell”-érzés. És ahogy a közbeszédbeli sportkritikához nem szükséges különleges futballtudás, úgy a Mohácsot megjelenítő közmondáshoz („több is veszett Mohácsnál”) és annak alkalmazásához sem, de sokkal inkább elvárt egy erős érzelmi viszonyulás. Lévén, hogy ez alapvetően egy történelemszemléleti paradigma, függetlenül attól, hogy azt egy szaktörténész szólaltatja meg, vagy egy külföldi turistákat itthon kalauzoló idegenvezető vagy az utca embere. És a történelmünk megítéléséhez, a mai sorsunk magyarázatához, és kiútjainak szemléltetéséhez ez egy lehetséges okadó magyarázat. Ilyen módon az egyedi, egyszeri történelmi esemény, a mohácsi ütközet sem első renden katonapolitikai értelemben fontos, hanem abban a kontextusban, ahonnan ezt szemléljük, és ami rárakódott az elmúlt majd fél évezredben.

Kijelenthető, hogy voltak a magyar történelemben olyan csomósodási pontok, amikor éppen a Mohácshoz való viszony vált témává, és volt, amikor az kifejezetten nagy érdeklődést, sőt vitákat gerjesztett. Mindegyik helyzet kitermelt magából egy-egy könnyen megjegyezhető szófordulatot, klisét, mely jellemzője volt az adott korszak értelmezési mezejének. Ezek rövid áttekintésével azt szeretném szemléltetni, hogy milyen tudományos területek és milyen lehetséges megközelítések születtek eddig a témában kiemelten is II. Lajos halálát illetően, s hol helyezhető el egy mai Mohács-vita ebben a polemikus térben. Azt szeretném tehát kimutatni, hogy milyen narratívákat, az elmondásnak, a megfogalmazásnak és a koncepciógyártásnak, sőt összeesküvéselmélet-képzésnek milyen elbeszélési nézőpontjait jelenítette meg eddig II. Lajos király elvesztése.

Dr. Csorba Dávid

csorba_foto.JPG

Dr. Csorba Dávid a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, s a KLTE-n szerzett diplomát magyar–történelem–ógörög szakon. A felsőoktatásban 1997 óta dolgozik, elsőként demonstrátorként, jelenleg főiskolai docensként. Óraadóként tanított a debreceni és a pataki teológián, a debreceni tanítóképzőn, rendszeresen részt vesz a debreceni és a miskolci irodalomtudományi doktori iskola munkájában. Számos hazai és külföldi közintézményben végzett kutatómunkát kéziratos és nyomtatott hungaricumok feltárása terén Marosvásárhelytől Zürichen át Oxfordig.

2005-ben a Deák Ferenc ösztöndíjat, 2013-ban a Bolyai János ösztöndíjat nyerte el. Tagja a debreceni székhelyű Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelynek. Családos, négy gyermek apja. Saját kutatásai a 16-18. századi magyar irodalomra vonatkoznak, kiemelten is a kálvinista prózairodalomra. 3 önálló és 5 szerkesztett könyve, és több mint 100 írása látott eddig napvilágot. Publikációi megjelentek irodalom-, könyv-, nyomdászat- és művelődéstörténeti, történelmi, néprajzi, nyelvészeti és teológiai periodikákban, tanulmánykötetekben, magyar- és idegennyelvű kötetekben. 2009-ben Debrecen városától megkapta a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány díját Debrecen múltjának feltárásáért. 2010-ben pedig a Nyíregyházi Főiskola rektorától Az Év Publikációs díját. A publikációk 2015. januári adatokig bezárólag elérhetőek az MTMT adatbázisban.  

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: mohács oszk országos széchényi könyvtár mohács-szimpózium csorba dávid histográfia

komment

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpózium való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják.

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.15–13.30 Dr. Nemes István (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház) arc-, állcsont- és szájsebész főorvos és Dr. Tolvaj Balázs (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház), adjunktus, patológus, igazságügyi orvosszakértő

II. Lajos magyar király holttestének azonosítása

A mohácsi csata 400. évfordulóján kiadott Mohácsi Emlékkönyv 1526. című válogatásban olvasható kiváló hadtörténészünk, Gyalókay Jenő akadémikus és első világháborús tüzérezredes precíz könyvfejezete a mohácsi csatáról és helyzetértékelő jelentése II. Lajos király holttestének megtalálása körülményeiről és az azzal kapcsolatban felmerült kétségekről, ellentmondásokról. A király holttestét ugyanis nem főurak, hanem a Mária királyné által kirendelt Czettritz Ulrik cseh-sziléziai származású udvari kamarás és a katonai kíséretet biztosító Sárffy Ferenc győri várkapitány találta meg. Czettritz a vízbefúlás egyetlen szemtanújaként jól ismerte a baleset helyszínét, ezért könnyen felfedezték a keresett mocsaras területet. A holttestet azonban nem a vízben, hanem attól nem messze, koporsó nélkül a földbe eltemetve találták meg 1526. október közepén. A kutatásról és annak eredményéről Sárffy 1526. okt. 19-én latinul írt levélben számolt be Brodarics István kancellárnak. Ebből a levélből ismerjük a történéseket és idézzük az alábbi mondatokat, melyek az alapvető ellentmondásokat tartalmazzák.

1. „Re cognita corpus effodimus, caput primum, et ora abluimus; pulcherrime per ea signa, quae regis Majestas in dentibus ferebat, se esse indicavit.” Miután a dolgot felismertük, kiástuk a holttestet és először a fejét, majd az arcát lemostuk. Azokról a jegyekről, amelyek Őfelsége fogain voltak, egészen pontosan látszott, hogy Ő az.

2. „nunquam vidi corpus exangue hominis tam incorruptum, tamquae non fastidiosum et minus terrible.”Sosem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő.

Dr. Nemes István Szegeden született 1959-ben. Alap-és középfokú iskoláit a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a SZOTE-n kezdte 1977-ben, az általános orvoskaron szerzett orvosi diplomát 1983-ban, "cum laude" minősítéssel.
Munkahelyei: Kiskunfélegyháza Városi Kórház Sebészeti Osztály 1983-84.
                      SZOTE Idegsebészeti Klinika Traumatológiai Osztály 1984-1992.
                      Vas Megyei Markusovszky Kórház Szombathely, Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Osztály 1992-jelenleg is.
Szakképesítései:  Sebész szakorvos 1988
                           Szájsebész szakorvos 1995
                           Fog-és szájbetegségek szakorvosa 1998
                           Arc-Állcsont-és Szájsebész szakorvos, EU rendszerű szakvizsga 2013.
Főorvosi kinevezését 2002-ben Szombathelyen kapta, 2007-től megbízott osztályvezető főorvosként dolgozik.
Tagja a Magyar Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Társaságnak, melyben három évig vezetőségi póttagként közreműködött is.
2013 óta foglalkozik szabadidős tevékenységként a magyar történelem sorsfordító eseményeivel, történelmi személyek halálának orvosi vonatkozásaival, különös tekintettel II. Lajos magyar király holttestének azonosítására, ill. a költő, hadvezér és államférfi Zrínyi Miklós rejtélyes halálának körülményeire.

nemes_foto.jpg

Hogyan lehet az, hogy a romlatlan holttestet nem az arcáról, hanem a fogazatáról ismerték fel és hogyan maradhatott a test épen a halál után 6-7 héttel – tette fel a kérdést Gyalókay Jenő dr. Kenyeres Balázsnak, aki egyetemi tanár, igazságügyi orvosszakértő, szakmájának szaktekintélye volt ekkor. Kenyeres Balázs – egyébként szakmai lapban nem publikált válaszában – kifejtette, hogy a tetem romlatlanságát jól összeegyeztethetőnek tartja a halál óta eltelt hathetes időtartammal, amelyet a test lucskos talajban, koporsó nélkül töltött el. A professzor úr a hullaviaszos átalakulásra gondolhatott, amely hideg vízben, oxigén hiányában, vagy nedves, agyagos talajban jöhet létre, de a test ekkor is jellegzetes kellemetlen szagot áraszt és e jelenség kialakulásához hat hétnél jóval több időre van szükség. A tetemnek azonban kezdettől fogva ilyen közegben kellett lennie, mert a már elkezdődött oszlás, rothadás vissza nem fordítható elváltozásokat okoz. De II. Lajos esetében nem ez történt! Czettritz beszámolója egyértelmű: a király az augusztus végi meleg időjárási körülmények között a megáradt Csele patak vízébe fulladt és a holttestet a kamarás ott is hagyta! Elképzelések szerint a testet később elmozdították, a vízből kivették és földbe temették. Mégis mikor találhatták meg először azok, akik valószínűleg el is temették a király holttestét? A nádor 1527. júniusi oklevele szerint helybéli jobbágyoknál találták meg II. Lajos pecsétgyűrűjét. Történészek feltételezése szerint ők lehettek azok, akik a temetést végezték. Erre a részletre azonban a Báthory-féle oklevél nem terjed ki, a pontos dátum, a jobbágyok neve, száma, lakhelye sem ismert. Gyalókay Jenő szerint több nap telt bele, véleményünk szerint lehetett ez több hét is, míg a víz annyira leapadt, hogy az ember- és lóhullák napvilágra kerüljenek. Szulejmán szultán és a Mohács környékét ellenőrzés alatt tartó százezres török sereg csak 1526. szeptember 3-án hagyta el a térséget, tehát öt napig biztosan nem volt lehetőségük fegyvertelen jobbágyoknak mély vízben végzett kutatásokra és nappali temetésre. Életét kockáztatta, aki nem rejtőzött el és összetalálkozott a fegyveres akindzsi lovasokkal, akik már a csata után „egész éjjel és másnap is szünet nélkül” pusztították a környéket és legyilkolták, vagy elrabolták a lakosokat. (J. Zaratino, velencei kém jelentése). Öt nap után azonban a rothadásos jelenségek már biztosan megindulnak, 6-7 hét után pedig kifejezettekké válnak. Melyek ezek a jelenségek és mit kellett volna észlelniük Sárffyéknak?

dr. Tolvaj Balázs Pécsett született 1974. június 11-én. Summa cum laude minősítéssel végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1992–1998)

Szakvizsgái: Igazságügyi orvostan (2002.12.31), Patológia (2010.11.11), Egészségbiztosítás (2012.04.04), Cytopatológia (2013.04.22)

Dolgozott az ORFK Egészségügyi és Pszichológiai Egyesített Központ, Bűnügyi Orvosi és Fogorvosi Szolgálatnál és a  Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Hivatala Egészségügyi Osztálynál bűnügyi orvos munkakörökben, jelenleg a Markusovszky Egyetemi Kórház Patológiai Osztályának szakorvosa

tolvaj.jpg

  1. A haj kihúzhatóvá válik. Sárffyék lemosták a tetem fejét, de a haj nem maradt a kezükben.
  2. Undorító szagot kellett volna érezniük – ugyanakkor a test nem volt undorító.
  3. Öltöztetéskor a hulla karját, hátát megfogták, hogy inget adjanak rá. Ekkor a bőr lemezes leválását (mosónőbőr-syndroma) kellet volna látniuk, érezniük – nincs erről szó a levélben.
  4. Több napos vízben való tartózkodás után a tetem színe annyira elsötétül, vagy eltorzul, hogy egyes esetekben azt sem lehet ekkor megállapítani, hogy fehérbőrű, vagy afrikai származású volt-e az illető korábban, nemhogy egy kisebb sebet észre lehessen venni az ajkakon, vagy a test bármely más részén. A levél szerint viszont a test nem volt ijesztő és nagyobb külsérelmi jelet sem találtak rajta, csak egy egészen kicsike sebet az ajkán, ill. egy „jegyet” a jobb lábán.

Mégis, mi a helyzet a fogazat körül, merül fel a jogos kérdés. Sajnos a fogak korabeli leírásával nem rendelkezünk, nem tudjuk konkrétan miről van szó. Salamon Henrik fogorvos professzor 1941-ben publikálta, hogy II. Lajosnak felső állcsont fejlődési rendellenessége, - növekedésben visszamaradt felső állcsont (retrognathia superior) – lehetett. Állítását metszetek és érmék tanulmányozására alapozta, de a Székesfehérváron eltemetett holttest maradványait, magát a csontvázat és a koponyát nem tudta megvizsgálni, mivel azoknak antropológiai azonosítása – sajnálatos módon – sem akkoriban, de még a jelenkorban sem sikerült. Sokkal nehezebb feladat a fogazatról történő azonosítás, mint azt sokan gondolnák. A fogak igen pontos leírása, röntgen felvétel, gipszlenyomat és fogorvosi ismeretek kellenek hozzá, melyekkel Czettritzék egyáltalán nem rendelkezhettek. Két hasonló fogazati elváltozást könnyű összetéveszteni még akkor is, ha valaki biztos a dolgában, de csak a megfigyelésre hagyatkozik és nem vesz igénybe objektív vizsgálati módszereket, orvosi leírásokat, leleteket. Czettritzék a sárban térdelve, a halott szájába kézzel nyúltak, orvosi feltáró eszközök híján jóhiszeműen is tévedhettek, állításukat mindenféleképpen kételkedéssel kell fogadnunk, legjobb esetben is nem hivatalos magánvéleménynek kell azt nyilvánítani.

A lábon, fogakon lévő „jegyek” lehettek jellegzetesek, de azok igazságügyi orvosszakértői szempontból nem számítanak különösnek, tehát hivatalosan nem elfogadhatók a tetem azonosítására. Az a feltételezés pedig, ami Gyalókay Jenő könyvfejezetében olvasható, hogy a király halálát vízbefúlás okozta, orvosilag nem elfogadható, mivel ez csak egy lehetőség, a halál oka külsérelmi nyom nélkül számtalan lehet, mérgezés, vízbefojtás, nyaki csigolya törése, szívinfarktus stb. Véleményünk szerint a királynak vélt személy csak megtalálása előtt néhány nappal vesztette életét és bizonyosan nem lehetett II. Lajos, mivel akkor az arcáról is felismerték volna.

Dr. Nemes István – Dr. Tolvaj Balázs

A sorozat ITT folytatódik: 

Mohács mint összeesküvés-elmélet?

 

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

Címkék: ii. lajos mohács nemes istván tolvaj balázs mohács-szimpózium

komment