A labdarúgás hazánk egyik legnépszerűbb sportja. Szabályait, alapkifejezéseit szinte mindenki ismeri. Utóbbiak azonban jelentős változáson mentek át az évtizedek folyamán. Három részes sorozatban mutatunk be egy XX. század eleji (egész pontosan 1905-ben kiadott) ismertető füzetet könyvtárunk állományából, melynek címe "A labdarugás (foot-ball) tankönyvecskéje és játékszabályai." A bejegyzéseket a Magyar Digitális Képkönyvtárból illusztráltuk. (A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk.)
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár (http://szzo.blog.hu)
Pénteken ismertettük a pályához szükséges terep kialakítását, tegnap elkezdtük a játékot.
Utolsó rész:
A játékosok
Mikor a „Lehet!” elhangzott, a középostromló helyből kirúgja a labdát. Ha a labdát, mely a földön fekszik, anélkül, hogy megmozdítanánk, egyetlen rúgással helyéből megindítjuk, azt helybőlrúgásnak (place-kick) nevezzük. A helybőlrúgás előtt a labdának pontosan a kör közepén kell pihennie, a rúgás irányának pedig az ellenség kapuja, más nem lehet. Mindaddig, míg a labda pihenő helyzetben van, a játszóknak megmozdulnia nem szabad, de abban a pillanatban, mikor a labda kimozdult, a küzdők is munkába fognak. Mindenik küzdő, tekintettel a reá háramló feladatra, azon buzgólkodik, hogy a labdát áthajtsa az ellenséges kapun, illetve olyan helyzetbe (állásba) hozza, hogy az áthajtás vagy neki, vagy pedig valamelyik társának sikerüljön. A legnehezebb feladat a kapusra (goalkeeeper) vár. Rendszerint a legügyesebb játékos és a csoport kapitánya. Feladata a labdának áthajtását megakadályozni, e szerint állandóan a reá bízott kaput kell őriznie, ettől eltávoznia nem szabad, még akkor sem, ha a küzdőtársaitól talán észre nem vett kitűnő alkalom kínálkozik a labda visszahajtására az ellenséges területre. Mert a helyzet hirtelen változhatik és az őrizetlen kapun átmehet a labda. Az a jó ostromló, aki apró rúgásokkal, minden ellenmunka dacára oda tudja irányítani a labdát, ahová akarja, hogy aztán egy kevésbé támadott ponton álló társának egy rúgással átadja, vagy önmaga hajtsa át a kapun. A labda ilyen rövid úton való hajtását zavarásnak (dribbling) nevezzük. Az ostromló csoportban a középhelyet a legjobb ostromló foglalja el, aki nemcsak jó zavaró, de erőteljes és munkájában biztos rugónak kell lennie. Ha nála van a labda, akkor a közelében álló jobb és bal ostromló bajtársaknak úgy kell elhelyezkedni, hogy a labdát bármely pillanatban átvehessék tőle és újra visszaadhassák neki, ha a helyzet úgy kívánja. A középostromló kötelessége, hogy nemcsak a labdát tartja szemmel, hanem bajtársait és az ellenséges csoportot is, s oda továbbítja (zavarja vagy rúgja) a labdát, hol az áthajtás legkönnyebbnek látszik. A jó ostromló mindaddig nem engedi át másnak a labdát, vagy nem távolítja el magától egy szabadrúgással (free-kick), míg biztosan nem látja, hogy ezzel a csoportnak előnyt szerez. Szabadrúgás (free-kick) az, mikor az egyik küzdő az eléje guruló vagy ejtett labdát az ellenfelek ellenállása nélkül, hosszú vonalra elrúgja magától. Az ostromló mindig helyesen cselekszik, ha a labdát lassú menetben egészen az ellenséges határvédőkig viszi, azután egy biztos rúgással hátuk mögé hozza, hogy ott az ellenséges vonalat futással megkerült társai átvéve a labdát, azt a kapun áthajthassák.
A határvédők (the halfbacks) feladata védekezni és támadni egyaránt. A jó határvédő egyetlen alkalmat sem kerül el, melyben a labdát egy jó helyzetbe (állásba) jutott ostromlónak átadhatja, de maga sem tétovázik, ha a labdával kaput támadhat. Egyébként a védekezés érdekében ajánlatos saját kapuvédjeivel állandóan összeköttetésben lenni és ha nagyon támadják, adja át a labdát a jobb helyzetben álló kapuvédnek.
Football-mérkőzés 1913. augusztus hó 3-án a vásártéri sporttelepen Szegedi Testgyakorlók Köre I. és a Nagybecskereki Munkásképző Testedző köre I. csapatai mérkőznek (forrás: www.kepkonyvtar.hu)
A kapuvédeké (the backs) a védelem főfeladata. A kapuvédek állandóan támogassák a kapust a védelemben, de egy pillanatra se szakítsák meg az összeköttetést a határvédőkkel, ezért szorosan ezek mellé kerüljenek játék közben. A küzdelemben minden kapuvédő álljon szemben egy ellenséges ostromlóval, akkor az ellen minden tervét meg fogják akadályozni. Közel a kapuhoz védjék meg a kapust, ha védekezésben vannak és labdát kell elfogniuk, erre e leghelyesebb és legelőnyösebb mód, ha ketten egyesülve, az egyik megállítja a labdás ostromlót, a másik pedig kizavarja vagy kirúgja közülük a labdát.
Ennyiből áll a játékosok feladata. A többire a gyakorlat szoktatja ki őket, a játékot ezernyi változatával elméletileg tanítani nem lehet, erre csak a gyakorlat képes.
A játék szabályai
Ha sikerült a labdát az ellenséges kapun behajtani, akkor kapubevétel történt (a bevételt eszközölt csoportnak goal-ja van). Kapubevétel azonban csak azon esetben történt, ha a labda a két kapupózna között és a felső léc vagy zsinór alatt átrepült úgy, hogy sem nem vitte, sem nem dobta és nem is ütötte senki. Azaz: vitték, ha a labda valamelyik támadó testén két lépésnél hosszabb területen át pihent; dobták, ha a támadók valamelyike kézzel vagy kinyújtott karral továbbította a labdát (testtel elrúgni szabad); ütötték, ha kézzel vagy ököllel ütötték tovább. Mindezen esetekben a kapubevétel érvénytelen, de nem számít a kapubevétel (goal) akkor sem, ha nem gurult át teljesen a kapun. A labda, ha megütötte a kapupóznát, de visszapattanva róla, begurult a mezőnyre, továbbra is játékban marad (ball in), játékban marad akkor is, ha valamelyik kapun vagy határvonalon jut pihenőre, vagy azon lesz elfogva, de játékon kívül van a labda (ball out), ha ezeken a vonalakon túlgurult. A határvonalon túlgurult labdát azon csoportbeli játékos hozza vissza, mely csoport a labdát játékon kívül helyezte. Ha nem tudják, ki volt a hibás, a kapitány, esetleg a bíró jelöli ki a sorsot. A labdát visszahozó játékos megáll a határvonal azon pontján, melyen a labda kiment, a labdát kezével feje fölött magasra emeli és bedobja a mezőnynek legalkalmasabb helyére. A labda most játéban van, de a dobónak csak akkor szabad a játékot folytatni, ha egy másik játékos a labdát már érintette. Ezen szabály köti mindazon küzdőket, kik a dobás pillanatában az ellenséges kapuhoz közelebb állanak, mint a dobó. Ha több játékos áll közel, úgy a kapuhoz legközelebb álló hármat köti le ezen szabály. Az ilyen játékosok játékon kívül (off side) vannak. Ha a labda az ellenes kapuvonal mögé került, úgy azok közül hozza ki valamelyik, akiknek kapuvonalán a labda átgurult, Elhozza a labdát a kapuvonalig és innen (öt méternyire a kaputól) berúgja a mezőnyre.
Szt. Margitszigeti Sporttelep football mérkőzéseket tart (1902) (Forrás: www.kepkonyvtar.hu)
Ha a saját kapuvonalán rúgta át egy játékos, úgy az ellencsoport egyik tagja hozza be a labdát és valamelyik saroktól (A, B, C, D) alkalmazhat sarokrúgást (corner-kick). Ilyenkor a kirúgás helyéhez 5 méter távolságon belül egyetlen ellenfélnek sem szabad közeledni.
A most említett eseteken kívül a játékosoknak a labdát kézzel érinteni egyáltalán nem szabad, ellenben a kapus úgy és akkor használhatja a kezeit, amikor és amint jónak látja. Ezt a jogát elveszti, ha az ellenséges mezőnyre jut.
Ha a játékosok valamelyike a 11 méter vonalon belül szabályellenes dolgot követ el, az ellenfeleknek jogában áll a maguk részére egy szabadrúgást követelni (free-kick). Az ilyen rúgásnál a rúgón kívül mindenki öt méternyire áll a labda mögött. Az ellenséges (megtámadott) kapus természetesen a kapunál marad. Neki nem szabad a kapujától messzebb jönni, mint 5 méternyire. Megjegyezzük, hogy a szabadrúgás a 11 méter vonal valamelyik pontjáról történik. Az így szerzett kapubevétel számít. Nem számít a kapubevétel, ha a szabadrúgásra az egyik csoport azzal szerzett igényt, ha a másik csoport egyik tagja nem tartotta be a határt, vagy más játékszabály ellen vétett (a bedobó azonnal tovább játszott, vagy egy játékon kívül (off side) levő játszott, avagy egyik játékos durvaságot követett el, de mindez az ellenfelek 11 méter vonalán kívül történt). A szabadrúgásra helyből (placekick) most is joga van az ellencsoportnak, de ha a labda átment a kapun, ez kapubevételnek nem számít.
Ha az előre meghatározott játékidő fele letelt (half time), a kapitány (esetleg a senior) vagy a játékbíró ezt kikiáltja. A játékosok most (esetleg pihenőt tartva) mezőnyt cserélnek. Ha az egész idő letelt, jelzésre a küzdelemnek vége és a győzelmek (goals) összeszámíttatnak. Az a csoport nyert, mely többször hajtotta át a labdát az ellenséges kapun.
