Prímabalerina

2011. november 11. 11:58 - nemzetikonyvtar

2011. november 9-én 17 órakor szép számú szakmai közönség előtt megnyílt a Színháztörténeti Tár legújabb kamarakiállítása.

Művészet és tudomány – lélek és test című kiállítással a 100 esztendeje született Szalay Karolára, az Operaház művészettörténész-doktor prímabalerinájára emlékezünk a Magyar Tudomány Ünnepének idei alkalmából.

Mottónkkal Babits Mihály egy jegyzetére utalunk, melyben (Dienes Pálnak és Valériának címezve éppen), magát így definiálta: Ezeket a jegyzeteket egy művész írta, aki néha a tudományról álmodott.

"Tudomány és művészet

1. Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamarái, a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőlük leülepedett fogalmak drága gyűjteménye. Az élet friss szőlejéből pompás bort sajtolunk és hasznos ecetet: azokat hordjuk e végérhetetlen, homályos pincékbe.

2. Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt;”

 

Szalay Karola dr.
az Operaház örökös tagja, magántáncos, balettmester, koreográfus, a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténész-doktora
(Budapest, 1900. május 23―Milano, 2001. január 2.)

Szalay Karola nyolcesztendősen lett az Operaház balettiskolájának növendéke, mesterei Brada Ede, Zöbisch Ottó és Jan Cieplinski voltak. 1926-tól az operaházi együttes tagjaként táncolt, 1928-tól 1948-ig az Opera magántáncosa, 1990-től örökös tagja volt.

1941-ben szerzett egyetemi doktori címet, disszertációja, A tánc a képzőművészetben ugyanezen évben jelent meg. Bölcsészként is a művészetek egysége, összefüggései érdekelték, akárcsak előadóművészi pályáján. 1941 és 1946 között Olaszországban élt, majd 1946 és 1948 közt ismét az Operaház színpadán táncolt, színházi koreográfiákat készített. Már az 1930-as évek közepén magán-balettiskolát szervezett, és 1950-től 1955-ig az Állami Balettintézetben tanított. 1956-tól haláláig Olaszországban dolgozott, a Scala (Milano) balettmestere volt évtizedeken át, de más társulatokkal és színiiskolákkal is együttműködött (Giorgio Strehler). Írt tankönyvet milánói pedagógiai tapasztalatai nyomán, a tánctörténet, a tánctudomány kérdéseiről pedig többször publikált például a Táncművészet című szaklapban.

Szalay Karola prímabalerina volt az Operaházban, s többnyire lírai és karakterszerepeket táncolt. Törékeny szépsége, bájosan kifejező mozgása, magas szintű technikai tudása mellett színészi tehetségét és képességeit is tudatosan fejlesztette (mások mellett Bajor Gizi segítségével) a teljes színjáték táncszínpadi ideáljához hűségesen.

Táncos-színészként részese volt a hazai balettszínház önállósodásának, korszerűsödésének az 1920-as évek végétől az évszázad ötödik évtizedéig. Amikor a legjelentősebb kortárs művek előadásában a vizualitás és a mozgásművészeti kifejezés új nyelveit, nyelvjárásait dolgozták ki olyan, Szalay Karolával szinte egy időben az Operába került művészek, mint Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Márk Tivadar, a koreográfusok közt pedig Jan Cieplinski mellé fölnőtt a következő évtizedek legfontosabb magyar alkotója, Harangozó Gyula. A magas színvonalú szakmai- művészi munkát a Ház vezetői, Radnai Miklós, majd Márkus László erőteljes, hangsúlyosan nemzeti és a kortárs irányzatokra nyitott koncepcióban egységesítették. A balett-együttes, pedig, különösen a kiváló balerinák egész sorával, nemzetközi színvonalra emelkedett az 1940-es évtized háborús káoszba forduló elejére. Szalay Karola fontos szerepei voltak ez időben: Seherezádé (1930), Tünde (Csongor és Tünde, 1930), Pierrette (Pierrette fátyola, 1932), Elssler Fanny (1933), Királykisasszony (A fából faragott királyfi, 1935). De föllépett a Nemzeti Színház Sasfiók című előadásában is, 1942-ben mint Fanny Elssler, szerepelt több rádiójátékban és játszott a nagy sikerű Gül baba című filmben (1940).

Népszerűségét szépsége mellett művészi elkötelezettségének ereje, színpadi megjelenésének bája adta, s később, színpadi pályája lezárultával balett- pedagógusként szerzett elismerést és vívta ki tanítványai tisztelő szeretetét. OSZK.HU

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr433369978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása