Ügyefogyott kísérlet a betlehemi csillag megfejtéséhez

2011. december 09. 09:59 - nemzetikonyvtar

Több évszázados szakmai közhely, hogy Johann Kepler (1571–1630) német matematikus, csillagász foglalkozott először tudományos szempontból a betlehemi csillag rejtélyével. A prágai asztronómus egy új csillagot figyelt meg a Kígyótartó csillagképben 1604-ben, melyről könyvet is írt De Stella nova in pede serpentarii címmel. Keplert két dolog izgatta, egyrészt magyarázatot adni az égi jelenségre, ti. mi is volt valójában a betlehemi csillag: üstökös, új csillag, bolygók együttállása vagy más természeti jelenség, másrészt pontos választ adni Jézus születésére, amelyhez a matematikát és a bolygómozgásokat hívta segítségül.

Farkas Gábor Farkas előadása – a betlehemi csillaggal és az 1572-es szupernóvával kapcsolatos kutatásairól – 2011. december 14-én lesz hallható. Kérjük, részvételi szándékod december 12-ig jelezd a közönségkapcsolat e-mail címén.

 

Tycho Brahe felfedezi az 1572-es szupernóvát

Ugyanakkor három évtizeddel korábban, mikor Kepler még egy éves sem volt, 1572 novemberében szintén egy új csillag tűnt fel (valójában egy szupernóva robbant fel) az égen. Tycho Brahe (1546–1601) neves dán csillagász – Kepler mentora – (és számos matematikus, asztrológus Európában) úgy gondolta, hogy hasonlatos lehet ez az égi objektum a mágusok csillagához. Így az 1572-es szupernóvánál vetődött fel először tudományos igényességgel a kérdés: mi is vezette valójában Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt a betlehemi jászolhoz.

Néhány éve magyar közgyűjteményből előkerült asztrológiai-csillagászati kézirat hasonlóképpen emlékezik meg az eseményről, a wittenbergi vártemplomban 1572. november 7-én elmondott ádventi prédikáció üzenete nem más: vajon az égbolton lángoló új csillag (a kortárs matematikusok, de az egyszerű laikus emberek is új égitest születésének gondolták a csillag látványos halálát) Krisztus második eljövetelét jelenti-e be, hasonlatosan az elsőhöz, ami a születéséről adott hírt.

Az előadásban szerény - továbbgondolkodásra serkentő - javaslat hangzik el, a már befogadott asztrológiai értelmezések (Szaturnusz és a Jupiter együttállása Kr.e. 7-ben) mellett megkockáztathatjuk-e, hogy valóságos égitestként értelmezzük a Megváltó születésekor feltűnő jelenséget. S talán az is kiderül, hogy miért van igaza József Attilának, mit láthatott a hatéves William Shakespeare és mi köze a 300 évenként megjelenő csillaghoz Verne Gyulának és Jókai Mórnak.

Az 1572-es szupernóva maradványai 2004-ben (Hubble űrteleszkóp)

Tycho Brahe dán matematikus, csillagász Forrás

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr63450056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.