Hogyan kutassunk klímát 3. rész - Wolfgang Behringer

2012. március 04. 09:27 - nemzetikonyvtar

A klímatörténeti kutatás az Országos Széchényi Könyvtár állományának tükrében

Február 28-án „Középkori arab kéziratok segítségével kutatják a klímaváltozást” címmel megjelent egy cikk az Index internetes folyóiratban, mely spanyol tudósok klímatörténeti kutatásainak közreadásáról számol be. A cikk kapcsán szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani néhány témába vágó dokumentumot könyvtárunk állományából.

Utolsó rész

Végül bemutatjuk Wolfgang BehringerA klíma kultúrtörténete a jégkorszaktól a globális felmelegedésig” című, 2010-ben megjelent kötetét.

A kötet történeti kontextusban mutatja be az emberiség éghajlati-környezeti szempontból igen változatos történetét. A mű hat fejezetre bomlik fel. Az első fejezet szól a klímatörténet alapjainak tisztázásáról. Behringer ugyanazt a három fő forrástípust említi, mint Rácz Lajos, azonban a természettudományi módszerekről jóval részletesebben szól. A korábban említett dendrológiai kutatáson, oxigén izotópos módszeren és a fauna analízisen kívül megemlíti még a rádiokarbon-módszert, a szedimentációelemzést, továbbá a mélytengeri és jégmagfúrás fejlődése miatt lehetővé váló talajelemzéseket. Bemutatja a természetes éghajlatváltozások mechanizmusait, majd felvázolja a paleoklíma fejlődését a Föld keletkezésétől a jelenkorig.

A második fejezetben a homo sapiens sapiens korszakát tekinti át a kezdetektől a középkori meleg periódusig. Az emberi faj születésének idejét a jégkorszakban jelöli meg, majd az első globális felmelegedést hozza összefüggésbe az első civilizációk kialakulásával. A fejezet érdekessége, hogy a könyvről a Korall folyóirat 44. számában recenziót közlő Rácz Lajos szerint ez a rész a leggyengébb. Rácz Lajos alapvetően a magyar fordításról írt kritikát, ennek a fejezetnek a kapcsán azonban magát a szerzőt is bírálja. Véleménye szerint Behringer a római kor kapcsán kizárólag Lamb korábban említett munkájára támaszkodik, amit azonban a tudomány számos helyen meghaladott azóta. A középkorról szóló részt szintén kritizálja, szerinte a Behringer által rajzolt kép az 1990-es évek végének tudományos konszenzusát tükrözi.

A harmadik fejezetben a kis jégkorszak változásait fejti ki a szerző. A globális lehűlés lehetséges okainak vizsgálata után beszámol a környezeti változásokról, illetve annak az élővilágra gyakorolt hatásáról. Utóbbi maga után vonta a mezőgazdaság termékenységének csökkenését is, amely jelentős hatást gyakorolt a társadalomra, mind az élelmiszerhiány, mind a föld értéktelenedése révén, amely a gazdasági élet átalakulását lehetővé tette. Hosszú távon tehát a klímaváltozásban látja a feudális viszonyok kapitalistákká válásának okát.

A szerző a negyedik fejezetben a lehűlés kulturális hatásait vizsgálja, melyben felhasználja korábbi történeti antropológiai kutatásait. Az ötödik fejezetben az iparosodás koráról értekezik. Az iparosodást szokás manapság a globális felmelegedés okozójának tekinteni, azonban Rácz Lajos és Wolfgang Behringer is rámutat arra, hogy a két jelenség között nem áll fent szoros ok-okozati összefüggés, minthogy a hőmérséklet ingadozásának tendenciája a Föld története során végig jellemző volt. Behringer sorra veszi a globális felmelegedésről szóló elméleteket, áttekintésük kifejezetten jó útmutató napjaink ökológiai vitáihoz. A két tudós álláspontja tehát az, hogy az emberi tevékenység ugyan hozzátesz a felmelegedéshez, de nem közvetlen kiváltó oka annak.

Ugyanezt a logikát viszi tovább a hatodik fejezetben, mely egyben a könyv zárófejezete. Rövid áttekintésünket e fejezet utolsó bekezdésének idézetével zárom:

„A klíma változik. A klíma mindig változott. A kultúra kérdése, hogy hogyan reagálunk rá. Ebben a történelem ismerete segíthet nekünk. Az emberek sokszor fenyegetőnek érezték a klímaváltozásokat. Hamis próféták és erkölcsi vállalkozók mindig is megpróbáltak hasznot húzni ebből. A klímaváltozás interpretációját ne bízzuk a kultúrtörténetben járatlanokra. Az emberek nem állatok, amelyek passzívan ki vannak szolgáltatva környezetük változásainak. Az újkori történelem során a klímaváltozás pozitív fejleményeket eredményezett. Ha a mostani klímaváltozás hosszú ideig tartana – amivel pillanatnyilag nagy valószínűséggel számolhatunk -, csak a higgadt hozzáállást ajánlhatjuk. A világ nem fog összedőlni. Ha melegebb lesz – alkalmazkodni fogunk hozzá. Emlékezzünk csak a klasszikus latin bölcsességre, amely így hangzik: Tempora mutantur, et nos mutamur in illis. Változnak az idők, és velük együtt mi is.” (282. oldal)

Szőts Zoltán Oszkár 
Retrospektív Feldolgozó Osztály 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1004284199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.