Ha egy dokumentum mesélni tudna…

2012. május 02. 09:20 - nemzetikonyvtar

Egy-egy régebbi nyomtatvány kezünkbe vételekor gyakran elgondolkozunk arról, milyen utat járt be, míg elénk került. Nehéz az ilyen kérdésekre választ adni. Néha azonban bizonyos jelzések segítségünkre lehetnek, mint azt a következőkben bemutatjuk.

A dualizmus évtizedei a magyar történettudomány szempontjából a pozitivizmus korszakát jelentették. Komoly forrásközlő vállalkozások kezdődtek meg a kiegyezés utáni években, melyet a korszakra jellemző történelem iránti érdeklődés folyamatosan ébren tartott. Ezt az érdeklődést kiválóan példázzák az 1896-os millenniumi ünnepségek is. A kuruc kor és a Rákóczi-szabadságharc is fontos helyet kapott a nemzeti emlékezetben.

Ezt jól példázza II. Rákóczi Ferenc és a rendek a szécsényi országgyűlésen kötött szövetségének a harcok lezáródásának kétszázadik évfordulójára megjelent hasonmás kiadása.

Országos Széchényi Könyvtár: II. Rákóczi Ferenc aláírása
A szövetséglevélhez Borovszky Samu írt bevezetőt, melynek tanulsága szerint 1911-ben két fennmaradt példányról tudtak. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia irattárában volt található, a másik pedig a párizsi lengyel könyvtárban. Az összevetés során megállapították utóbbi terjedelmesebb voltát, ezért annak megjelentetése mellett döntöttek. A könyvtári pecsét világosan látszik a Digitális Képarchívum felvételén.

A szövetséglevél minden kétséget kizáróan fontos történelmi forrás. Tartalmazza a szécsényi országgyűlés megállapodásait, továbbá a nagyszámú résztvevő aláírásait is. Az első oldal talán a legimpozánsabb II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Forgách Simon, Eszterházy Antal, Barkóczy Ferenc, Sennyey István, Telekesy István, Dolny István, Pettes András és Pongrácz Imre kézjegyeivel, de a többi sem elhanyagolható. E kiadás érdeme, hogy a nagyközönség is megismerhette részleteit.

Országos Széchényi Könyvtár: A levél első oldala

Könyvtárunkban 2010 óta nagyszabású retrospektív feldolgozó munka zajlik, melynek során ráakadtunk a szabadságlevél egy különleges példányára is, mely a leltári bélyegzője szerint 1963-ban került az Országos Széchényi Könyvtárba.

A kuriózumot a címlapon található tulajdonbélyegzőknek köszönheti, melyek tanúbizonysága szerint a példány korábban a Római Magyar Intézet birtokában volt. Hogy hogyan kerülhetett Rómából Budapestre, arra vonatkozólag csak találgatni tudunk az ötvenes-hatvanas évek történelmének alapján. Mindenesetre kiváló példája annak, hogy a könyveknek önálló „életük”, történetük van, melynek megfejtése, megismerése valamennyi könyvkedvelő számára külön örömet jelenthet.

További képek a dokumentumról.

Szőts Zoltán Oszkár
OSZK, Retrospektív Feldolgozó Osztály

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr124483684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.