A Széchényi Könyvtár útja az alapítástól a Budavári Palotáig - 1. rész

2012. november 10. 08:44 - nemzetikonyvtar

Könyvtárunk hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota "F" épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt kétszáztíz év költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért mai és holnapi posztunkban bemutatjuk a könyvtár elhelyezési történetét.

1. rész

Széchényi Ferenc, miután elhatározta, hogy az általa összegyűjtött hungarikumokból álló könyvtárat a nemzetnek adományozza, elhelyezéséről is gondoskodni kívánt. Az alapítással párhuzamosan kérvényezte az uralkodónál - I. Ferencnél - hogy biztosítson otthont a bibliotéka számára. A király teljesítette kérését, s engedélyezte, hogy a könyvtár valamely pesti kincstári épületben kapjon helyet. A Helytartótanács a volt pálos rend belvárosi rendházának – a Királyi Curia akkori székházának - központi, egyébként is könyvtárnak épült épületét jelölte ki a téka számára. E döntés ellen sem Széchényinek, sem a királynak nem volt kifogása. 1803 tavaszán a nemzeti gyűjteményt ide szállították, s a könyvtárat augusztus 20-án megnyitották a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitóra azonban csak később, december 10-én került sor.

Az állomány bővülésével már ekkor számoltak. A Helytartótanács felszólítására az országos építészeti hivatal már 1804 nyarán terveket készített a Széchényi Országos Könyvtár elhelyezésére: az egyik szerint az egyetem szomszédságában új épületet emeltek volna, a másik szerint a pálos kolostorban újabb helyiségeket kapott volna a könyvtár. A Helytartótanács a második terv elfogadását javasolta a királynak, de kikérték a visszaállítandó központi papnevelő kinevezett rektorának, Bärnkopf Ignácnak a véleményét is – ennek eredményeképpen a király úgy döntött, hogy a könyvtárnak otthont adó épületet visszaadja az egyháznak, így új helyet kellett keresni a gyűjtemény számára. A feladatot immár nem az alapító, hanem József nádor vállalta magára.

Kép: József nádor: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=76998 

A Helytartótanács elnökeként a királyhoz folyamodott, hogy ideiglenesen a pálos kolostorral szomszédos Királyi Egyetem épületébe költöztethesse a könyvtárat. Folyamodványa sikerrel járt, 1807 elején beköltözhetett az állomány, tavaszra pedig újra megnyíltak a kapuk az olvasóközönség előtt. A költözés előnyökkel és hátrányokkal is járt. Előnynek számított, hogy az új helyen nagyobb könyvtárterem, külön olvasószoba, sőt, a személyzet számára szolgálati lakások is rendelkezésre álltak. Hátrány volt viszont, hogy a Széchényi által megrendelt és 1803 nyarán elkészült mennyezetfreskó a pálos kolostor díszes barokk könyvtártermében maradt.

Az állandó és végleges elhelyezésre új elképzelés született. A tudománykedvelő nádor kidolgoztatta a könyvtár nemzeti kultúrintézménnyé bővítésének tervét. A könyvtár igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1806-ra elkészítette a nemzeti múzeum létesítésének koncepcióját. A tervet egy szakbizottság véleményezte, majd ennek alapján Hild János pesti építész elkészítette „A nemzeti gyűjtemény új tárházának” tervrajzát. Miller tervezetét Hild tervrajzával kiegészítve 1807 őszén kinyomtatták, és megküldték a vármegyéknek és városoknak, illetve szétosztották az országgyűlési követeknek és a főrendeknek. Az előkészítő munka eredményeként született meg az 1808. évi VIII. tc., mely a Nemzeti Könyvtárat Nemzeti Múzeummá bővítette. Ekkor létre jött az úgynevezett múzeumi alap, amely a múzeum gyarapítására, működtetésére, valamint a jövőbeli építkezésre szolgált. Grassalkovich Antal herceg felajánlotta Hatvani utcai telkét a felépítendő múzeum számára, József nádor azonban az Egyetem birtokában lévő Fűvészkertet akarta megszerezni e célra, így a két telket elcserélték egymással: az egyetem kapta a Hatvani utcait, a Fűvészkertet pedig Grassalkovich, aki aztán 1808-ban ezt ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

1809-ben előbb egy másik problémát kellett megoldani. A francia seregek Magyarország határánál álltak, ezért a nádor a könyvtár kincseinek elszállíttatása mellett döntött, melyeket Nagyváradon helyeztek biztonságba. A veszély elmúltával a forint 1811-es devalvációjával kellett szembe nézni. Mint az ország egészét, a múzeumi alapot is igen érzékenyen érintette a pénz értékcsökkenése, így a palotaépítés terve bizonytalan időre elhalasztódott.


Kép: Az Egyetem épülete a XIX. században: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=59522

Az egyetemi épület nem volt elég nagy a folyamatosan gyarapodó múzeumi gyűjteménynek, így hamarosan másik ideiglenes épületet kellett keresni. A Bécsi Udvar felülvizsgáltatta Hild János terveit, és az udvari építész a Grassalkovich által ajándékozott Fűvészkertet alkalmatlannak találta múzeumépület céljára. Ezért a fűvészkerti telket 1813 októberében nyilvános árverésen eladták. Az ott befolyt pénzből vették meg Batthyány Antaltól a Múzeum mai telkét az akkor rajta lévő villával együtt. Az épületet azonban fel kellett újítani, ezért a múzeumi tárak csak több lépcsőben költözhettek át. A Nemzeti Könyvtár költözésére 1817-ben került sor. A Batthyány-villa egészen 1838-ig adott otthont neki. A rendelkezésre álló tér azonban itt is egyre szűkebbnek bizonyult. A harmincas évekre a helyzet válságosra fordult. Az Illésházy-téka 1835-ös, majd a Jankovich-téka 1836-os bekerülésével (előbbi 6000, utóbbi 20000 tételt jelentett) lényegében lehetetlenné vált további tételek elhelyezése a könyvtár területén.

József nádor újfent a rendi országgyűléshez fordult. Az 1835/36. évi gyűlés elé terjesztette javaslatát egy új múzeumépület felépítéséről, melyet a rendek elfogadtak. A nádor a neves építészre, Pollack Mihályra bízta a palota tervének elkészítését, s az építkezésre már 1836/37 fordulóján utasítást adott. A múzeumpalota ugyanazon a telken kezdett épülni, mely a Battyhány-villának is helyet adott. Az építkezés ideje alatt régi helyén folyamatosan működött az intézmény.


Kép: MNM http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=65466

1838 márciusában elemi katasztrófa zúdult Pestre. A medréből kilépő Duna elárasztotta a várost. A könyvtár személyzete hősiesen felhordta az állományt a Batthyány-villa emeletére, így az megmenekült a pusztulástól. Az árvíz elmúltával azonban az épület annyira meggyengült, hogy fennállt összeomlásának veszélye. Pollack szakértői véleménye nyomán a teljes múzeumi állományt ki kellett költöztetni. Ideiglenes elhelyezését a Ludoviceum épületében sikerült megoldani. Az állomány szakszerűen elcsomagolva várta az új múzeumi épület elkészülését. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy olvasók számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt.

A könyvtár elhelyezésének történetét holnap folytatjuk.

Rácz Ágnes, Szőts Zoltán Oszkár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr724898270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.