Egy szent és egy "öreg kisasszon" - Dorottya napja

2013. február 06. 10:41 - nemzetikonyvtar

KOSÁRKA „HÁROM RÓZSÁKKAL ÉS HÁROM ALMÁKKAL” S AZ „ÖREG KISASSZON”

Dorottya ókeresztény vértanú, aki legendája szerint Diocletianus császár idején kínzása ellenére sem tagadta meg hitét. A Cornides-kódex is elmeséli történetét, melyet Bálint Sándor néprajztudós is idéz Ünnepi kalendárium című könyvének vonatkozó fejezetében: 

„És mikoron az várasnak kőfalának kivüle kivitetnék szent Dorothea asszony, látván őtet Theophilus, az országnak fő ítélőmestere, olyha megnevetvén kéré szent Dorothea asszonyt, hogy őneki küldene az ő jegyesének kertéből rózsákat és almákat. Szent Dorothea asszony kedég fogadá, hogy megküldi. […] Szent Dorothea asszony kedég az ő fejét lehajtá az nyakvágónak előtte, és ime jelenék őneki egy gyermek, ki vala bársonnyal megöltöztetett. Mezejtelen lábakkal és vala szép fodor haja. Kinek ő ruháján valának aranyas csillagok, hozván ő kezébe kosárkát három rózsákkal és három almákkal. Kinek mondá szent Dorothea asszony: kérlek én Uram, hogy vigyed ezeket, azaz az rózsákat és ez almákat ez kosárkában Theophilusnak. Az nyakvágó elvágá szent Dorothea asszonynak szentséges fejét […]” Ünnepi kalendárium

Szent Dorottya

Szent Dorottya szűz és vértanú (miniatúra), Prágai Benectionale, XV. század vége, Cod. Lat. 252., f. 23v Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. A kódexet Hapák József fotózta.

A Legenda aurea-ban, a középkor egyik legismertebb gyűjteményében, szintén szerepel Dorottya története. Fordította: Madas Edit az OSZK-MTA kutatócsoportjának vezetője.

Dorottyát pedig lábánál fogva kínzófára vonták, testét vaskampókkal tépték, megvesszőzték, megkorbácsolták, majd égő fáklyákat kötöttek szűz mellére, s félholtan börtönbe zárták másnapig, Reggel elővezették, de egyetlen seb, egyetlen karcolás sem látszott rajta. Ezen maga az elöljáró is erősen csodálkozott, és azt mondta neki: „Most elmehetsz, szép leány, már eléggé megvertek.” És elküldte két nővéréhez, Christéhez és Calistéhez, akik, félvén a haláltól, elfordultak Krisztustól, hogy térítsék el húgukat is. Jacobus de Voragine - Legenda aurea, Magyar Elektronikus Könyvtár

A magyar irodalom legismertebb Dorottyája Csokonai Vitéz Mihály vígeposzának címszereplője, az öreg kisasszon:

„Ki méltó, hogy reá örök párta asszon:
Mert úgyis már akkor viselt aggkoszorút,
Hogy a burkus kezdte a másik háborút.
Mégsem ólthatta meg annyi sok esztendő,
Bár már hatvanötöd-fűre lesz menendő,
Most is a legényért mindjárt kardra kelne,
Csak vén oldalához dörgölőfát lelne.
[…]

Úgy pislog béhullott szeme két tájéka,
Mint a kocsonyába fagyott varasbéka.
A vénség béverte púderrel hajait,
Kitördelte kettőn kívül a fogait:
Úgyhogy, ha bélottyant ajakit kifejti,
A hamut mamu-nak, a szöszt pösz-nek ejti.”

– s aki a vénlányok, a lányanyák és az özvegyek élére állva, rátámad Karnevál herceg seregére…

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr915065316

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.06. 12:13:06

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.