„…elvérezni egy fonák igén” – Juhász Gyula születésnapja

2013. április 04. 10:18 - nemzetikonyvtar

 A Nyugat ún. első nemzedékének talán legszomorúbb életű költője a szegedi születésű Juhász Gyula (1883–1937) volt, aki – ahogy Babits Mihály fogalmazott – „Szegedet képviselte, még mikor elvágyódott is.”

„Adyhoz ő állt legközelebb, József Attila benne talált első mesterére, minden mozgalom magáénak vallotta, a kor legnagyobb költőihez szoros barátság fűzte, mégis a Nyugat perifériáján tengődött. Írásai zömét vidéki lapokban kellett közölnie, „falusi költőként” élte le életét, száműzöttnek érezte magát.”

Kiss Ferenc: Juhász Gyula. In: A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig. V. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1965. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Juhász Gyula (Szeged, 1928). Fotó: Kilényi Irma (?) – OSZK Kézirattár 

Formát keresni minden gondolatnak
És elvérezni egy fonák igén,
A parfümét érezni a szavaknak
És tudni: minden szó gonosz szirén,

Mely holt szépségek barlangjába csábít
S az élettől, amely vár, eltakar
S megunni a szép formák orgiáit
S érezni: meddőn vergődtünk tavaly!

Juhász Gyula: Formát keresni… (Részlet). In: Juhász Gyula összes versei, s. a. r.: Ilia Mihály és Péter László, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Nyugat című folyóirat mellett a modern magyar irodalom indulásának másik fontos orgánuma a Nagyváradon két kötetben (1908, 1909) megjelent Holnap című költészeti antológia volt. Az antológiában az azonos nevű irodalmi társaság fiatal tagjainak versei jelentek meg. A társaság a magyar kulturális élet Budapest-központúságát kívánta ellensúlyozni, s célja helyszínének a századfordulón gyorsan fejlődő, lendületes Nagyváradot, a „Körös-parti Párizs”-t megfelelőnek találta. Amikor 1908 februárjában a Premontrei Főgimnázium tanáraként Váradra érkezett Juhász Gyula, maga is több neves költőtársát (Babitsot, Oláh Gábort, Balázs Bélát) nyerte meg e nemes célnak.

„A pogányoknak és keresztényeknek különös társasága került össze ebben a könyvben. Juhász Gyula a keresztények közé tartozik. Nem az erényei, hanem a hibái teszik ájtatossá, erkölcsössé. Az itt következő néhány sorban a szépről van szó. A Szép van artisztikusan leírva. Juhásznak főtémája a Szép, még pedig nem az a szépség, amit a természet nyújt, hanem amit más művész produkál. Ezek a megtalált szépségek megihletik őt, így születtek meg ezek a formájukban mindig művészi versek. […] Mi az oka ennek az előkelő krisztianizmusnak, amely felülemelkedik minden anyagi örömön és földi fájdalmon? Mi éleszti a gyönyörködésnek ezt a plátói lángját?”

Részlet Antal Sándor A Holnap (1908) című nagyváradi antológiában Juhász Gyula versei elé írt bevezetőjéből – Magyar Elektronikus Könyvtár 
A tápai templom öregebb apádnál,
Vénebb a kriptában pihenő apátnál,
De az Isten régibb, mint a régi oltár,
Idősebb ő minden kő-kövön templomnál.

A tápai lányok mennek a misére,
A tápai vének várnak az igére,
A földek esőre, a kaszák a nyárra,
Nincstelen szegények egy nagy aratásra.

Tápai nóta. (Részlet). In: Juhász Gyula összes versei, s. a. r.: Ilia Mihály és Péter László, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Juhász Gyula két tápéi gyerekkel (Tápé, 1923. május 21.), fotó: Török Sophie – OSZK Kézirattár 

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Juhász Gyula: Anna örök. (Részlet). In: Juhász Gyula összes versei, s. a. r.: Ilia Mihály és Péter László, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Juhász Gyula szerelmi költészetének legfőbb ihletője Sárváry Anna színésznő volt. Az alábbi levele később íródott menyasszonyához, Eörsi Júliához.

Nekünk volt legszebb tavaszunk az idén, Kedves, és e tavaszt Magának köszönhetem. De most minden feldúlt, kifordult a világ, idegeimen rettentő erővel hárfáz e nagy, keserű idő. Néma és rab lett az egykor zengő és szabad egyéniség, a mi büszke, szép, új erőnk. Durate et vosmet rebus servate secundis – régi jelmondatomat újra szobám ajtajára kell függesztenem. Higgye el, hogy a vajúdó világ úgy megvisel, hogy felejtem szinte magamat. És higgye el, Magát nem felejtem soha.

Juhász Gyula: Eörsi Júliához, Makó, 1914. október. (Részlet). In. Szeretők és házastársak, vál., utószó és jegyzetek: Erdődy Edit, Budapest, Magvető, 1978. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
A rózsák és a vágyak haldokolnak,
Ha jő a két kertész, a tél s halál –
S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
Az égi kertben, hol örök a nyár!
*
A tengeren eltűnnek a vitorlák
S a fellegek eltűnnek az egen.
Van valahol egy tenger és egy ország,
Mely vitorlátlan és felhőtelen.

Juhász Gyula: Japán módra. (Részlet). In: Juhász Gyula összes versei, s. a. r.: Ilia Mihály és Péter László, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Juhász Gyula halála előtti utolsó fényképe a Szegedi Idegklinika kopár őszi parkjában (1936–37) – OSZK Kézirattár 

Szól a telefón, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt

szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.

József Attila: Meghalt Juhász Gyula (Részlet). In: József Attila minden verse és versfordítása, Budapest Szépirodalmi, 1980. – Magyar Elektronikus Könyvtár 
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr685194350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.